Hosszú ideje jelen van már a hazai piacon az Iriver. Néhány MP3-lejátszóját teszteltük még a hőskorban, amikor a ceruzaelemes meghajtás általános, a változó bitráta támogatása pedig kuriózum volt. Azóta sokszorosára nőtt a mini lejátszók üzletága, sokat fejlődtek a készülékek és az igények is. Ma az Iriver aktuális termékpalettájáról választottunk négy zenegépet, melyek formában lényegesen különböznek.
A T7 klasszikus, USB pendrive formájú, oldalára kis kijelzőt és néhány gombot tettek. Az M-mel jelölt és a három fő médialejátszó érintőbillentyűnek tűnik, de szerencsére nem az, hanem fóliás. További kezelőszerveket találunk még a hosszabb éleken. Alul van a mínusz, tehát a hangerő csökkentője, valamint a kis lakatos billentyűzár. Az egyik végre került a fülhallgató bemenete, így a másikon sejthető az USB csatlakozó.
Az ilyen formájú lejátszók vagy adattárak leggyakoribb hibája, hogy elveszíthetjük az USB konnektort védő kupakot. Az Iriver T7-nél ezt frappánsan, becsúszó csatlakozóval küszöbölték ki. A hátoldalán lévő rugós gombbal ugrik ki, vissza pedig úgy nyomhatjuk, ha lenn tartjuk ezt a gombot.
Két gombot és egy kis resetet tettek a felső élre. Az egyik a mínuszos párja, a vele átellenesen elhelyezkedő pluszos a hangosító, a másik pedig a ki/bekapcsoló. Tesztpéldányunk fehér színű volt, de kapható más színekben is.
Csinos dobozában találtunk még egy hagyományos formázású, fehér fülhallgatót szintén fehér szivacsokkal, egy rövidke fehér USB hosszabbítót, használati útmutatót és egy kis CD-t.
A picike, pontmátrixos kijelzőn öttételes, vízszintes főmenü jelenik meg, amelynek a legfontosabb része a zenés. Navigálni itt még az előre-hátra léptető gombbal lehet, a jóváhagyó pedig mindig a play/pause. Belépve a zene menübe függőlegesre és szövegesre vált, ahol a hangerőszabályzókkal mozoghatunk. Lejátszási módok, léptetési sebesség és egyebek mellett itt a legfontosabb a sokféle előre elkészített hangszín, melyekhez egy egyedi és egy komplex SRS WOW HD is tartozik. Az egyedi equalizer ötsávos, az SRS WOW-nál pedig SRS, TruBass, Focus, WOW és felbontás állítható tízes sálán.
Második helyen áll a főmenüben az FM rádió, amely pontosan úgy működik, ahogyan várnánk tőle. Van automata keresője, de magunk is pásztázhatunk a frekvenciákon. Örvendetes, hogy felvenni is lehet háromféle minőségi szinten. A következő főmenüpont is a felvétellel kapcsolatos. Itt már a beépített mikrofonnal rögzíthetünk szintén három szinten. A jól használható közepesben 4 GB-os tesztpéldányunkkal több mint 90 órányi anyagot vehettünk volna fel.
Ritka a T7-hez hasonló lejátszókon a különálló böngésző, amellyel mindenféle állománytípust meg lehet jeleníteni, de az Iriver nem spórolta ki ezt a hasznos tételt, ahol a mappák és állományok között bóklászhatunk. Mi más zárná a sort, ha nem a beállítások? Az első szinten találjuk a szokásos, kijelzővel és takarékos kikapcsolással foglalkozó opciókat, valamint a dátumot és pontos időt (utóbbi a főmenüben jelenik meg). Eggyel beljebb van a nyelvi beállítás, ahol van magyar, de a menü így is angol marad. Itt választhatunk MSC és MTP adatátviteli módok között is. Egyetlen gond vele, hogy váltáskor formázni kell a memóriát.
Főbb paraméterek:
| Iriver T7 | |
| Adattároló | flashmemória 1, 2 vagy 4 GB kapacitással |
| Kijelző mérete | 1"-os OLED |
| Támogatott fájlformátumok | MP3, WMA, ASF, OGG |
| FM rádió | van |
| Akkumulátor | beépített Li-polimer |
| Funkciók | zenelejátszó, FM rádió (felvételi lehetőséggel), diktafon, óra, dátum |
| ID3 tag támogatás | van |
| Hangszínezés | 7 előre beállított, egy egyedi és SRS WOW HD |
| Méret | 84 x 26 x 11 mm |
| Tömeg | 26,3 gramm |
| Termék honlapja | Iriver T7 |
| Garancia | 1 év |
| Bruttó fogyasztói ár | 1 GB: 13 900 Ft 2 GB: 15 900 Ft 4 GB: 19 900 Ft |
Az Iriver legújabb modelljei közé tartozik az E100. Meglehetősen nagy, 2,4 hüvelykes kijelzőjével leginkább mini PMP-nek lehet nevezni, hiszen ez a méret, bár korlátozottan, de lehetőséget ad képek, videók, szöveges állományok megjelenítésére is. Formáját tekintve az E100 is hagyományosnak mondható. Felül van a kistévé, alatta pedig egy négyirányú kezelőszerv, közepén ötödik gombbal. Hogy egyszerűbb legyen a hangerő szabályozása, a jobb élen külön gombokat kapott. Alattuk helyezkedik el a belső mikrofon rése, majd a be/kikapcsoló. Az alsó peremen két jack aljzat látható, melyek nem dupla füleskezelést tudnak, hanem a jobbboldali egy bemenet külső mikrofon számára. Köztük, egy fedél alatt bújik meg a mini USB csatlakozó, valamint a nyakpánt bújtatószeme.
Alulról két szokatlan, kör alakú nyílást látni, melyek mögött bizony pici hangszórók vannak, hogy szükség esetén (lehetőleg nem tömegközlekedési eszközön, étteremben vagy egyéb nyilvános helyen) kihangosíthassuk zenénket. A bal élen megtaláljuk még az elengedhetetlen billentyűzárat és a resetet, felül pedig egy microSD kártyahelyet üdvözölhetünk.
Az E100 dobozában színben hozzá illő, fekete USB kábelt és fülest, valamint egy kis CD-t, illetve némi papíranyagot találtunk még.
Bekapcsolás és pár másodperc töltögetés után egyszerű, letisztult grafikus főmenüt kaptunk a 320x200 pixeles kijelzőre. Az egyes pontok között vízszintesen haladhatunk, a felső sávban nyomon követhetjük az idő múlását és az elem töltését. Ezenkívül alul van még egy vékony vonal, amely jelzi, éppen hol tartunk a menüben. Mivel az E100 is elsősorban zenelejátszó, a legtöbb kapcsolgatnivalót a „Music” pont alatt találjuk. Először is sokféle módon csoportosíthatjuk zenéinket, az ID3 tag-alapú rendezés mellett van könyvtárstruktúrás és lejátszási listás (playlist) is. A kijelző alsó sávjában megjelenik, hogy éppen melyik menüben barangolunk, és hányadik pontot választottuk ki. Zenélés közben további információkat kapunk az aktuális számmal és a beállításokkal kapcsolatban. A vezérléshez a négyirányú gombot használhatjuk, a középső pedig szünetel vagy újra elindít. Az alsóval és felsővel válthatunk számokat vagy pörgethetünk előre-hátra, a ballal visszakerülünk a menübe, a jobbal pedig szakaszos ismétlés választható. Ugyanezt a gombot hosszan nyomva jönnek elő a hangzással kapcsolatos opciók. Köztük a legfontosabb a hangszínbeállító, ahol hét előre beprogramozott mellett saját és SRS WOW HD profilt is készíthetünk. Érdemes megjegyezni, hogy a sokkal egyszerűbb T7 is pont ennyire igényes volt hangzásbeállítás terén.
Lényegesen egyszerűbb a videós rész. Itt csak könyvtárak szerint böngészhetünk, vagy az előzőleg berakott könyvjelzőinkhez ugorhatunk. Lejátszás közben 90 fokot fordul a kijelző, így lesz 4:3 arányú. Ismét a jobb irány (ami a 90 fokos forgatás miatt most a lefelé irány a négyesből) hosszú nyomva tartásával jutunk egy belső menübe, amire most sem figyelmeztet semmi. Itt készíthetünk könyvjelzőket vagy akár törölhetjük is a videót.
Egészen ügyes a képeknek szentelt rész. Itt is könyvtárak szerint haladhatunk, ahol az állományok neve és kis ikonja is megjelenik. A hosszú jobbal (amely megint alul van) előugró menüben forgatót, nagyítót és némi infót találunk, de akár törölhetünk is itt. E-bookokat, pontosabban TXT szöveges állományokat is kezel az E100. A karaktereket háromféle méretben olvashatjuk. Ez volt az első menüpont, ahol végre egy kis fogaskerék ikonja utalt arra, hogy a hosszan lenyomott jobb irány csinál valamit.
Találunk még rádiót az E100-ban, amely aktiváláskor figyelmeztet, hogy csatlakoztassuk a fülest, amit antennaként használ. Lényegében a szokásos opciókat találjuk ezen a részen, mint a csatornakeresés, régióállítás, rádióból felvétel. Ismét azt fedeztük fel, hogy a T7 ezen a téren ugyanennyit tud. A felvevős rész egyetlen érdekessége, hogy a beépített mellett külső mikrofont vagy vonalbemenetet is használhat. A rögzítés minősége itt is háromféle lehet: alacsony, közepes, magas.
Végére maradt a fájlkezelő és az ismét kétszintes beállító almenü, mely nagyjából olyan felépítésű, mint a T7-nél. Kívül vannak a kijelzővel és energiagazdálkodással, valamint az ismét magyarnál angol menüs nyelvi beállításokkal, belül pedig a rendszerrel kapcsolatos dolgok, melyek közül ismét az MSC (UMS) és MTP közötti váltást emelnénk ki – ez most is formázást igényel.
Főbb paraméterek:
| Iriver E100 | |
| Adattároló | flashmemória 2, 4 vagy 8 GB kapacitással, microSD bővítőhely |
| Kijelző mérete | 2,4"-os 320x240 TFT-LCD |
| Támogatott fájlformátumok | MP3, WMA, ASF, OGG, FLAC, JPEG, BMP, PNG, GIF, TXT, MPEG-4 SP és WMV9 SP (QVGA/30 FPS) |
| FM rádió | van |
| Akkumulátor | beépített Li-polimer |
| Funkciók | kép-, zene- és videolejátszó, diktafon, FM rádió (felvételi lehetőséggel), e-book, óra, dátum |
| ID3 tag támogatás | van |
| Hangszínezés | 7 előre beállított, egy egyedi és SRS WOW HD |
| Méret | 93 x 48 x 11,3 mm |
| Tömeg | 60 gramm |
| Extrák | hangszórók, audiobemenet |
| Termék honlapja | Iriver E100 |
| Garancia | 1 év |
| Bruttó fogyasztói ár | 2 GB: 20 900 Ft 4 GB: 27 900 Ft 8 GB: 36 900 Ft |
Sorban harmadik tesztalanyunk, az Iriver B20 sem egy átlagos jószág. Elsőre úgy néz ki, mintha egy pici televízió lenne. Nem jár messze a valóságtól, aki ezt gondolja róla, ugyanis a digitális rádió (DAB) mellett támogatja a DMB (Digital Multimedia Broadcast) technológiát, mellyel nemcsak hang, hanem mozgókép is továbbítható. Kár, hogy Európában és világszerte is csak kevés helyen – természetesen Magyarországon nem – használható ki ez a lehetőség. Nélküle is tud érdekeset mutatni az Iriver B20. Fő vezérlőszervét, a négyirányú kapcsolót nemes egyszerűséggel a kijelző négy élére tették, errefelé billen a felső, fényes rész, az alsó, mattabb pedig marad a helyén. Az E100 alsó négyeséhez képest sokkal intuitívabb ez az elrendezés, bár hiányzik a középső, ötödik gomb. Furcsa, hogy márkatársaival ellentétben a B20-nak nem szabványos mini USB, hanem egyedi adatcsatlakozója és töltője van, amit az alsó peremére tettek a billentyűzár, a reset és a mikrofon mellé. Balra került a két hangerőszabályzó, alájuk a speciális, programozható gomb és a fülhallgató aljzata.
Felül egészen nagy antennát találunk, mely nagyjából húsz centiméteresre nyújtható ki. A jobb oldal érdekessége a meglehetősen ritka, normál SD-nél kisebb, microSD-nél viszont nagyobb miniSD kártyahely, mellyel a belső 1, 2 vagy 4 GB memória bővíthető. Ide került még a kis bekapcsológomb és egy bújtatófül nyakpánthoz.
Hangszórója is van a kicsike tévének; ezt a hátára, egy plusz alakú rés mögé rejtették. Majdnem másfél centiméteres vastagságával meglehetősen testes a B20.
Dobozában a szokásos kiegészítőket találtuk: fülest, telepítőlemezt, adatkábelt és használati útmutatót.
Bekapcsolva egy Flash-alapú, egészen látványos menüt találtunk, melyről rövidesen kiderült, hogy nagyon ügyesen csinálták meg. Könnyedén vízszintesről függőlegesre állítható.
Flashes mivoltának köszönhetően többféle témát is kapunk hozzá. Az alapértelmezett, pusztán szövegesből ötféle hátterűt találtunk, ahol a tapéta színe a hét napjainak megfelelően vagy véletlenszerűen is változhat. Sokkal látványosabb a szöveges menüt kis ikonokkal is kiegészítő összeállítás, amihez különböző famintázatú hátterek tartoznak. Emellett a gépen tárolt fotók közül is kiválaszthatunk egyet, vagy véletlenszerűen váltogathatjuk őket.
Miután kijátszottuk magunkat a menüvel, azt fedeztük fel, hogy itt lényegében a T7-nél látott, csak kissé továbbfejlesztett opciókat kapjuk enyhén átvariált köntösben, az E100-énál nagyobb monitoron. A zenés rész például csak abban különbözik az E100-tól, hogy valamiért kivették innen az egyedi EQ és SRS WOW állítási lehetőségeket, amelyek a „Settings” részre kerültek.
Azon kívül, hogy kicsivel látványosabb, a rádiós, képes és videós részen sem találtunk semmi újat az előbb tárgyalt E100-hoz képest. Lényegében szükségtelen is a fejlesztés, hiszen az előbbi lejátszón már minden rendben volt.
Seregnyi érdekességet találunk viszont a főmenü első „Extras” pontja alatt. Ide került a felvevő, az ébresztőóra, amely hangjelzéssel, zenével és rádióval is kelthet, a hatféle Flash játék, a szövegolvasó (a TXT formátumot ismeri) és a fájlkezelő.
Egészen ügyes és szórakoztató volt a hatféle játék, melyek között akad repülős-gyűjtögetős, állatkákat úton átterelős, félkarú rabló, Space Invader klón, rönkpörgetős-egyensúlyozós és mindenki kedvence, a Sudoku. Jó pont, hogy a kis játékok számítógépre másolva is működnek, hiszen csak a négy kurzormozgatót használják.
Az E100-hoz hasonlóan itt is háromféle betűméret közül választhatunk a szövegfájlok olvasásánál. Ezen a részen hasznos a kijelző 90 fokos elforgatása, amit érdemes közvetlenül a gyorsgombra programozni.
Főbb paraméterek:
| Iriver B20 | |
| Adattároló | flashmemória 1, 2 vagy 4 GB kapacitással, miniSD bővítőhely |
| Kijelző mérete | 2,2"-os 320x240 TFT LCD |
| Támogatott fájlformátumok | MP3, WMA, ASF, OGG, JPEG, BMP, PNG, GIF, TXT, MPEG-4 SP és WMV9 SP (QVGA/30 FPS) |
| FM rádió | van |
| Akkumulátor | beépített Li-polimer |
| Funkciók | kép-, zene- és videolejátszó, diktafon, FM rádió (felvételi lehetőséggel), digitális rádió (DAB), digitális tévé (DMB), e-book, flash játékok, ébresztőóra, dátum |
| ID3 tag támogatás | van |
| Hangszínezés | 7 előre beállított, egy egyedi és SRS WOW HD |
| Méret | 99 x 49 x 14,8 mm |
| Tömeg | 71 gramm |
| Extrák | hangszóró, antenna |
| Termék honlapja | Iriver B20 |
| Garancia | 1 év |
| Bruttó fogyasztói ár | 1 GB: 37 900 Ft 2 GB: 41 900 Ft 4 GB: 49 900 Ft |
Digitális rádiója és szokatlan, monitorbillentős kezelőszerve ellenére sem a B20 a mai négyes legfurcsább tagja, hanem az Iriver Mplayer. M, mint Mickey egér – ugyanis ez a modell a Disney stúdió világhírű rajzfilmfiguráját mintázza. Alapja egy gömb (fej), melyen két kisebb (fül) ül. Kijelzőnek és kezelőszerveknek se híre, se hamva. Alaposabb szemlélődés után kiderült, hogy a füleket csavargatva lehet hangerőt állítani és a számok között léptetni, több beleszólásunk nincs is a zenélésbe.
Találtunk egy kerek bekapcsológombot, mellette egy pici resetet, vele átellenben egy aprócska LED-et, alul pedig egy mini USB csatlakozót, amely táppal és adattal is ellátja a Mickey egeret. Felül, a két fül között van a fülhallgató aljzata és találunk itt nyakpánthoz való bújtatószemet is.
A szép, átlátszó műanyag dobozból előkerült még egy fehér füles, ugyanilyen színű USB kábel, és egy kis hurok, mellyel a lejátszót a füles zsinórjára akaszthatjuk.
Az előző három Iriverhez normál kialakítású füldugasz járt, az Mplayeré viszont nyakba akasztós. Akinek nem jönne be ez a stílus, az leveheti az egyik elemet, mely nélkül normál formát ölt a készlet.
Mivel nincs kijelző, nincs menü sem, szóval nehéz lenne hosszabban írni róla. Pár hangjelzéssel és az akku merülésére utaló LED-villogtatással üzen nekünk az Mplayer.
Főbb paraméterek:
| Iriver T7 | |
| Adattároló | flashmemória 1 GB kapacitással |
| Kijelző | nincs |
| Támogatott fájlformátumok | MP3, WMA, ASF |
| FM rádió | nincs |
| Akkumulátor | beépített Li-polimer |
| Funkciók | zenelejátszó |
| ID3 tag támogatás | nincs |
| Méret | 44 x 40 x 30 mm |
| Tömeg | 17 gramm |
| Termék honlapja | Iriver Mplayer |
| Garancia | 1 év |
| Bruttó fogyasztói ár | 1 GB: 13 900 Ft |
Először a T7-et kaptuk kézbe. Fogásra elég kellemes, de talán lehetne valamivel kisebb is. Részünkről jó pontot érdemel, hogy fő gombjai ugyan laposak, de nem érintésérzékenyek, jól elkülönül, mikor nyomtuk le őket. Egyedül akkor lehet gond velük, ha zsebben matatva, tapintással akarjuk kiválasztani a kívánt billentyűt. Jól kézre estek a hangerőszabályzók, melyek egyben menükezelőként is üzemelnek. Ügyes a nem kupakos, hanem behúzható USB csatlakozó, bár olyan a formája, hogy több általunk használt számítógépben is lötyögött, nem illeszkedett tökéletesen.
A T7 menürendszere rendben volt; miután kitaláltuk, melyik gombbal jönnek elő az egyes menüpontok opciói, már minden ment, mint a karikacsapás. (Természetesen a használati útmutató is leírja ezeket, ráadásul magyarul.) A gépecske legfontosabb funkciója, a zenelejátszás két tényezőtől függ, melyekben egyaránt kielégítően, nem is túl rosszul, nem is túl jól szerepelt a T7. A mellékelt fülhallgató olyan, hogy a vásárlók 80–90%-a meg lesz vele elégedve, a vájtfülűek társasága pedig úgyis elvből cseréli a gyári fülest, legyen az akármilyen jó. A másik tényező, a lejátszó rendben van. Hangereje elég magasra feltolható, bár a cowonos régiókat nem éri el. Érezhető különbség van az egyes hangszínbeállítások között is, igaz, a többi Iriveren hangsúlyosabbak voltak az egyedi EQ sávjai. Az SRS WOW biztosan jó dolog, de nekünk csak műanyagosítani sikerült vele a hangzást. A beépített akkumulátorral majdnem 13 óráig zenélt a 26 grammos lejátszó.
Kézbe fogva igényes darab érzetét kelti az Iriver E100. Egyedül kijelzőjének van olyan fényes felülete, amely gyűjtené az ujjlenyomatokat, a többi része karcolódásra sem túl érzékeny, matt műanyag. Fő irányítószerve elegánsan működött, a jobb élre helyezett hangerőszabályzók viszont a mi ízlésünknek kicsit kemények. Talán idővel bekopnak majd. A T7 hosszan nyomva tartós menüelőhívó trükkjének ismeretében az E100 kezelése már az első pillanattól gyerekjáték volt. Egyedül az zavart meg az első percekben, hogy nem a jobbra-balra, hanem a fel-le nyilakkal kell a számok között váltani.
Hangban az E100-nál már jobban kijött, hogy az Iriver fülesek mélyben elég gyengék és magasban is hagynak kívánnivalót maguk után. Akkor derült fény ezekre a hiányosságokra, amikor a nagyjából jól beállított egyedi equalizerre rákötöttük referenciának számító, középkategóriás Creative füldugaszunkat, amely egyszeriben basszusban és magasban is túl sok lett. Maximális hangerőn erősen és egészen jól szólt az E100, még méretes Sennheiser HD 555 fejhallgatónkat is stabilan meghajtotta. Akkumulátora egyetlen töltéssel 17 óráig volt képes zenélni.
Elsőre kicsit ingatagnak tűnt a B20 felső, négy irányba billenthető része, de némi nyomogatás és tekergetési próbálkozás után kiderült, hogy nagyon a helyén van. A teleszkópantenna egy icipicit ront az amúgy kellemes összképen, amit a fényes – sajnos ujjlenyomatmágnes – előlap és a matt hátsó rész kontrasztja alkot. Nagyszerű interfész a menü kezelésére a kijelző négy élére helyezett gomb, amit a két pici hangerőszabályzó és a programozható gyorsbillentyű egészít ki. Utóbbira mindenki a neki megfelelő funkciót teheti, például menüfordítót, A-B ismétlőt, play/pause-t, felvételindítót vagy a monitor kikapcsolását.
Hangban a B20 nagyjából az E100 szintjén mozgott, elsősorban azért, mert hozzá is ugyanazt a közepes fülhallgatót adták. Maximális hangereje valamivel nagyobb, és egyetlen kis hangszórója is jobban szól, mint márkatársa kettője. Az egyedi EQ-val és egy jobb fülessel a különösen válogatósok is meg lesznek elégedve a hangjával. Sajnos a digitális tévét és rádiót nem sikerült kipróbálnunk. Az FM rádióról annyit tudunk mondani, hogy mindegyik Irivernél jól működött, a B20 csatornakeresése tartott a legtovább, nagyjából egy percig. A T7 és E100 feleennyi idő alatt végzett. Jól szórakoztunk a flash játékokkal is, nagy meglepetés, hogy mindegyik értelmes, használható. A B20 akkumulátora egy töltéssel ugyancsak 17 óra zenéléshez elegendő energiát adott.
Igazi minimalista MP3-lejátszó az Iriver Mplayer. Hogy kinek szánják, azt nehéz megmondani, ugyanis játékos alakja és egyszerűsége ellenére „fülei” kissé sérülékenynek tűnnek. Hangereje olyan magasra tekerhető, hogy még a B20-at is túlszárnyalja, ezért kisebb gyereknek nem szívesen adnánk – persze kisgyereknek semmilyen fülbe dugós hangkeltőt nem kellene adni –, ám gyermeki lelkivilágú hölgyek kedvelhetik, különösen, hogy a kék mellett Barbie-rózsaszínben is kapható. Hangzásban egyébként az Mplayer egy hajszálnyival gyengébb volt márkatársainál, hiszem nincs EQ-ja és a fülhallgatója is egy lehelettel a többi mögé szorult. Működésében lényegében csak a play/pause gombot hiányoltuk, azt viszont nagyon. Egy töltéssel 8–9 órát zenélt.
Egy termék értékelését tudása mellett nagyban befolyásolja az ára is. Az Iriver T7 esetében egészen kellemes számok szerepelnek az árcédulákon. Az 1 GB-os modell 13 900 forintba, a 2 GB-os 15 900 forintba, a legjobb vételnek tűnő 4 GB-os pedig 19 900 forintba kerül. A jó ár közepes tudással egészen jó kombináció a hazai piacon. A T7-es valószínűleg az útközben csak zenét hallgatni vágyók többségének az igényeit kielégíti, ezért nekünk tetszett. Jobb fülessel még jobb hangzás csalható ki belőle.
Ügyes és tetszetős jószág az Iriver E100. A 2,4 hüvelykes kijelzővel szerelt PMP-k (Portable Media Player) mezőnyében nagyon jó ár/érték mutatóval bír. Igaz, hogy hangban vannak nála jobbak, de minősége, funkcionalitása nagyon rendben van, tárkapacitása memóriakártyával bővíthető és ára is kellemes. A legjobb vételnek a legkisebb, 2 GB kapacitású modell tűnik, hiszen már 3000 forint környékén kapni 2 GB-os microSD kártyát, míg a 4 GB-os modell 7000 forinttal drágább. Összefoglalva, jó ára, igényes kivitele és szolid teljesítménye miatt nekünk tetszett az Iriver E100.
Sajnos hazai viszonylatban az Iriver B20 nem tud teljes pompájában kibontakozni, pedig a digitális rádió- és televízióvételi lehetőség nagyon érdekes, egyedi tulajdonság, amihez elfogadható hangminőség, nagyszerű kezelőfelület és tengernyi egyéb ügyes funkció tartozik. Ritka eset, hogy a sokféle játék közül az összes jól működik és tényleg szórakoztató. Kár, hogy már az 1 GB tárkapacitású példány is 37 900 forintot kóstál, a 2 GB-os 4000 forinttal, a 4 GB-os további 8000 forinttal drágább.
Szokatlan, egyszerű, de mégis egyedi formájú MP3-lejátszó az Iriver Mplayer. Mickey egeres megjelenésében rejlik különlegessége, ezen túl nem sok előnye van, ugyanis még a kijelző nélküli lejátszók között is nagyon minimális tudású, hangban pedig közepesnek mondható. Mindemellett egy éves garanciával és 1 GB-os tárkapacitással 13 900 forintba kerül; házon belül a sokkal okosabb T7 1 GB-os változatát is ugyanennyiért adják.
 |
| Iriver T7 Iriver E100 |
rudi
Az Iriver lejátszókat az Infopatika Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.