Intel Presler: egy korszak alkonya

NetBurst: utolsó stáció

Kérjük kedves utasainkat, hogy szíveskedjenek vigyázni, az ajtók záródnak. A NetBurst architektúra végállomása következik! Azoknak az olvasóinknak, akik folyamatosan nyomon követik a processzorok fejlődését, az innovációkat, a generációkat, most nem árulunk el titkot: megérkezett az utolsó NetBurst architektúrára épülő processzorcsalád.

2000. november 20-án elstartolt a Pentium 4, mely már akkor vegyes fogadtatásban részesült. Azóta több mint öt év telt el, és a sokat megélt processzor rengeteg toldozáson-foldozáson esett keresztül, a Pentium 4-ről egy igazán hosszú – egyszer lent, egyszer fent – sztorit lehetne írni. Mégis, a legnagyobb hullámvölgy a 0,09 mikronos gyártástechnológiával készülő Prescott megjelenésével kezdődött el. Az Intel mérnökei ekkor szembesültek a ténnyel, miszerint az igen hosszú életűre tervezett architektúra nem fogja beváltani a hozzá fűzött reményeket, hiszen a fogyasztás és a melegedés gátat szab az órajel korlátlan emelésének (korábban 10 GHz-ig skálázódó Pentium 4-ről álmodtak). A szivárgási áram miatt a Prescott lett az eddigi legmelegebb, legtöbbet fogyasztó processzor, a család leggyorsabb tagjainak fogyasztása elérte a 150-160 wattot is, így az órajelemelés megállt 3,8 GHz-nél. A melegedés és fogyasztás problémája önmagában még nem túl súlyos, azonban mindehhez az alaplapgyártóknak felturbózott áramkörrel ellátott, speciális alaplapokat kellett gyártaniuk, a hűtőgyártóknak pedig szintén nem kis munkát adott. Még ezzel is megbékélhettünk volna, ha a Prescott processzorok teljesítményével nem lett volna gond, azonban az Intel processzorát összehasonlítva az AMD újdonsült Athlon 64-ével szintén nem állt túl jól az Intel szénája. Na persze nem az Intel lenne a világ legnagyobb chipgyártója, ha mindezen nem tudott volna túllépni.

Az Intelnek ez a „kis” fiaskó a globális processzorpiacon jó néhány százalékpontjába került, ezért amíg a tesztoldalak a Pentium 4-et szidták, illetve amíg az AMD gőzerővel a duplamagos Athlon 64-en dolgozott, addig kénytelenek voltak gyorsan „összedobni” egy kétmagos Pentium 4-et, mely a Pentium D nevet kapta (Smithfield). A Smithfielddel korábban már megismerkedhettünk, és bár a teljesítményétől nem voltunk túlságosan elragadtatva (az Athlon 64 X2-vel összehasonlítva), egy valamiben azért mégis villantott az Intel, és ez az ár volt. Az Intel megtehette, hogy olcsó kétmagos processzort dobjon a piacra (Pentium D 820), míg az AMD nem. Vajon milyen lett volna a Smithfield, ha az Intelnek nem pár hónap alatt kellett volna „összetákolnia”? Tesztünk erre ad választ, ugyanis nemrégiben megjelent a Presler kódnevű magra épülő processzorcsalád, mely a Smithfield utódjának tekinthető. A Presler az utolsó NetBurst architektúrára épülő processzormag, ezzel egyetemben az Intel szakít a „minél több megahertz, annál jobb” elvvel, és figyelmét a többmagos processzorokra, illetve a számítási teljesítmény/fogyasztás arány, azaz a hatásfok növelésére irányítja.

 

Processzor neve	Pentium 4 5xx	Pentium 4 6xx	Pentium 4 Extreme Edition	Pentium D és EE (0,09 mikron)	Pentium D és EE (0,065 mikron)
Processzormag neve	Prescott	Prescott 2M	Prescott 2M	Smithfield	Presler
Órajel	2,8-3,8 GHz	2,8-3,8 GHz	3,73 GHz	2,8-3,2 GHz	2,8-3,46 GHz
Rendszerbusz	800 MHz	800 MHz	1066 MHz	800 MHz	800 / 1066 MHz
Gyártástechnológia (mikron)	0,09	0,09	0,09	0,09	0,065
Tranzisztor (millió)	125	169	169	230	376
Magméret (mm2)	112	135	135	206	162
L1 cache	16 kB adat (8 utas), 12k uop trace cache	16 kB adat (8 utas), 12k uop trace cache	16 kB adat (8 utas), 12k uop trace cache	16 kB adat (8 utas), 2 x 12k uop trace cache	16 kB adat (8 utas), 2 x 12k uop trace cache
L2 cache	1 MB (8 utas)	2 MB (8 utas)	2 MB (8 utas)	2 x 1 MB (8 utas)	2 x 2 MB (8 utas)
L3 cache	Nincs	Nincs	Nincs	Nincs	Nincs
SIMD	MMX, SSE, SSE2, SSE3	MMX, SSE, SSE2, SSE3	MMX, SSE, SSE2, SSE3	MMX, SSE, SSE2, SSE3	MMX, SSE, SSE2, SSE3
EM64T	Modelltől függően támogatja	Támogatja	Támogatja	Támogatja	Támogatja
Execute Disable Bit (NX)	Támogatja	Támogatja	Támogatja	Támogatja	Támogatja
Enhanced Speedstep (EIST)	Nem támogatja	Támogatja	Nem támogatja	Támogatja	Támogatja
Intel Virtualization Technology	Nem támogatja	Nem támogatja (csak 6x2)	Nem támogatja	Nem támogatja	Támogatja
Hyper-Threading	Támogatja	Támogatja	Támogatja	Nem támogatja (csak az EE)	Nem támogatja (csak az EE)

Egy gondolat erejéig visszatérve a Smithfieldre azt kell hogy mondjuk, az első Pentium D-k beárazásukat leszámítva nem sikerültek túl meggyőzőre, hiszen megörökölték a korábbi Prescott minden betegségét, köztük a nagyon magas fogyasztást és a melegedési problémákat (emiatt a leggyorsabb Pentium D 3,2 GHz-es lett), és emellé az amúgy is igen sávszélességigényes processzornak fele akkora adatmennyiséggel kellett beérnie, hiszen ugyanolyan széles buszon két magnak kellett osztoznia.

A Presler-modellek

A Presler bejelentése egyben a 0,065 mikronos gyártástechnológiára való átállás sikerét is jelenti, hiszen a Presler mellett megjelentek a szintén 0,065 mikronon gyártott Cedar Mill és Yonah magok is. Az alacsonyabb csíkszélességnek köszönhetően csökken a fogyasztás, lehetővé válik magasabb órajelek elérése és nem elhanyagolható szempont, hogy csökkennek az előállítási költségek is. Az alacsonyabb csíkszélességre való átálláson kívül a processzorok nem változnak meg jelentősen. A Cedar Mill a Prescott 2M (Pentium 4 6xx széria) kisebb csíkszélességű megfelelője, így bár a teljesítmény és a tranzisztorok száma nem nőtt, a fogyasztás és a magméret a kisebb csíkszélességnek köszönhetően csökkent (135 helyett 81 mm²).

A Presler némiképpen rendhagyó az újítások terén, hiszen bár a Smithfield utódjának tekinthető, több szempontból is megújult. Amíg a Smithfield két darab 1 MB-os L2 cache-sel rendelkező Prescott magot tartalmazott egyetlen szilíciumlapkára fuzionálva, addig a Presleren két darab 2 MB-os L2 cache-sel rendelkező, egymástól független Cedar Mill mag kapcsolódik össze (lásd a képen). Ez az újítás hatalmas előnyt jelent az Intel számára, hiszen így a gyártó képes jelentős mértékben lecsökkenteni a hibásan legyártott magok számát, emellett egy gyártósoron készülhetnek a Cedar Mill és a Presler magra épülő processzorok is. Lefordítva mindezt, a Smithfield esetében csak egy tökéletesen működő 206 mm²-es magból lehetett Pentium D, viszont az új eljárással két jól sikerült 81 mm²-es mag kell egy Pentium Extreme Edition processzor előállításához, mekkora különbség!

Viszonyításképpen jó tudni, hogy a Smithfield 230 millió, a Presler pedig 376 millió tranzisztorból áll, ennek ellenére a magméret 206 mm²-ről 162 mm²-re csökkent. Kisebb magméret, alacsonyabb gyártási költség, dupla akkora L2 cache, nem rossz biznisz még nekünk, felhasználóknak sem. A Presler ezen felül csak az Intel Virtualization Technology támogatásában tér el a korábbi processzoroktól. A VT lehetővé teszi, hogy két különböző, egymástól független operációs rendszert futtassunk szimultán egyazon processzoron (avagy a processzor végrehajtó egységeit egymástól függetlenül több szoftverkörnyezet vegye egyidejűleg igénybe). A két Cedar Mill mag továbbra is csak a rendszerbuszon keresztül tud egymással kommunikálni, ahogy a Smithfield esetében is, ez pedig jóval magasabb adatkésleltetési értékeket jelent, mint az Athlon 64 X2 esetében.

Pentium Extreme Edition 955 (Presler) [+]

Az első Presler magra épülő processzor a Pentium Extreme Edition 955, mely visszahozza az 1066 MHz-es QPB (Quad Pumped Bus) órajelet (266 MHz FSB), ami a kétmagos processzorok megjelenésével tűnt el (az utolsó a 3,73 GHz-es Prescott 2M volt). Tekintve, hogy a két mag egyazon rendszerbuszon osztozik, a megnövelt FSB csakis jól jöhet. A PEE 955 3,46 GHz-en jár (13 x 266 MHz), és a Pentium D-kel ellentétben támogatja a Hyper-Threading technológiát, így az operációs rendszer felé négy logikai processzorként jelenik meg (ahogy az PEE 840 is). Az EE szokás szerint 999 dolláros áron kerül forgalomba, kíváncsian várjuk a teszteredményeket, hogy vajon megéri-e az árát, és hogy vajon képes-e befogni az Athlon 64 X2 4800+-t.

 

Processzor neve	Órajel	Front side bus	L2 cache mérete	Hyper-Threading támogatása
Pentium Extreme Edition 955	3,46 GHz	266 MHz	2 x 2 MB	Van
Pentium D 950	3,4 GHz	200 MHz	2 x 2 MB	Nincs
Pentium D 940	3,2 GHz	200 MHz	2 x 2 MB	Nincs
Pentium D 930	3 GHz	200 MHz	2 x 2 MB	Nincs
Pentium D 920	2,8 GHz	200 MHz	2 x 2 MB	Nincs

A PEE 955-ön kívül további négy, Presler magra épülő kétmagos processzor jelent meg, melyek 9xx számozással lettek ellátva, így a 8xx, azaz a Smithfield magos processzoroktól csak az első szám különbözteti meg őket. A 9xx-ek az Extreme Editiontől az FSB órajelében (200 MHz) és a Hyper-Threading nem támogatásában térnek el; a leglassabb 2,8 GHz-en, a leggyorsabb pedig 3,4 GHz-en jár. Az alacsonyabb csíkszélesség bevezetésének köszönhetően gyorsabb processzorokat ismerhetünk meg, most pedig lássuk a felhozatalt.

Tesztkonfiguráció és fogyasztás

 

Processzor	Pentium M 765	Athlon 64 X2 4800+ X2 3800+ FX-55 4000+ 3800+ 3500+ 3200+ 3000+	Pentium 4 3,2C és 3,2E; 3,0C és 3,0E; 2,8E	Pentium 4 EE 3,73 GHz; Pentium 4 660; Pentium 4 560; Pentium 4 550	Pentium EE 955/840 és Pentium D 920/820, 930/830, 940/840 és 950
Órajel	2100 MHz	2400 MHz 2000 MHz 2600 MHz 2400 MHz 2400 MHz 2200 MHz 2000 MHz 1800 MHz	3200 MHz 3000 MHz 2800 MHz	3730 MHz 3600 MHz 3600 MHz 3400 MHz	3,46/3,2 GHz 2,8/2,8 GHz 3,0/3,0 GHz 3,2/3,2 GHz 3,4 GHz
Alaplap	ASUS P4C800-E Deluxe	ASUS A8N-SLI Premium	Gigabyte 8IK1100	ASUS P5AD2-E	Intel Desktop Board D955XBK és 975XBX
BIOS-verzió	v1021	v1005	FI	v1004	10J.86A.1452 10J.86A.0420
Chipset	Intel 875P	NVIDIA nForce4 SLI	Intel 875P	Intel 925XE	Intel 955X Intel 975X
Chipset-driver	Intel INF Update 6.3.0.1007	NVIDIA Unified Driver 7.11	Intel INF Update 6.3.0.1007	Intel INF Update 6.3.0.1007	Intel INF Update 7.2.2.1006
Memória	Corsair TwinX1024-3200XL - 2 x 512 MB			2 x 512 MB KingMAX DDR2-533	2 x 512 MB Corsair DDR2-675 és 2 x 512 MB KingMAX DDR2-800
Memória órajele	166 MHz DDR333	200 MHz DDR400	200 MHz DDR400	266 MHz DDR2-533	333/400 MHz DDR2-667/800
CAS Latency	2	2	2	3	4 / 5
Precharge Delay vagy RAS Active Time	5	5	5	8	8 / 13
RAS to CAS Delay	2	2	2	3	4 / 4
RAS Precharge Time	2	2	2	4	4 / 4
Videokártya	Asus EAX800 XT/2DT (500/500 MHz) - PCIe (Radeon X800 XT) Asus AX800 XT/TVD (@ 500/500 MHz) - AGP (Radeon X800 XT PE)
Videokártya-driver	ATI Catalyst 4.9
Merevlemez	Maxtor Diamondmax 10 250 GB (Parallel ATA; 7200 rpm; 16 MB cache)
Operációs rendszer	Windows XP Professional Service Pack 1 + DirectX 9.0c
Tápegység	Cooler Master RS-450-ACLY (450W) (Expert Computer Kft.)

A Presler magos processzorok megjelenése előtt nem sokkal egy új Intel lapkakészlet is napvilágot látott i975X néven. Az új chipsettel egy külön teszt keretein belül már foglalkoztunk. A PROHARDVER! szerkesztősége egy szorzózármentes Pentium EE 955-öt kapott az Inteltől, így a Pentium D 920, 930, 940 és 950 processzorok eredményeit a Pentium EE 955 szorzójának és az FSB-jének változtatása után voltunk kénytelenek lemérni. Ezeket a processzorokat a 975X chipsetes Intel alaplapban teszteltük le DDR2-800-as memóriák társaságában, melyekről már tudjuk, hogy magas késleltetéseik (5-13-4-4) miatt nem mondhatóak gyorsabbnak egy szimpla DDR2-533-as modulpárnál.

A tesztsorozatban szerepelnek új programok vagy programverziók is, melyek leteszteléséhez nem tudtuk újra elővenni az összes eddig nálunk járt processzort, így csak a számunkra hozzáférhetőek kaptak bennük szerepet. Érdekességképpen szerepeltetjük az igazi „best buy” Athlon 64 X2 3800+ 2570 MHz-re túlhajtott változatát is.

Elsőként kíváncsiak voltunk a Presler magos Extreme Edition 955 fogyasztására, melyet egy Athlon 64 X2 4600+-szal vetettünk össze (ez a 4800+-tól csak kisebb L2 cache-ében tér el). A számadatok önmagukért beszélnek, Presler ide, alacsonyabb csíkszélesség oda, az új Pentiumok sem túlságosan villanyszámla-kímélő processzorok, üresjáratban több mint 80, terhelve pedig kb. 50 %-kal fogyasztott többet a Pentium processzoros rendszer, mint az Athlon 64 X2-es. A C1E be volt kapcsolva. A teszteredmények nem vethetőek össze a korábbi cikkeinkben szereplő adatokkal, ugyanis az új Intel konfiguráció mellé új tápot kellett szereznünk.

A fogyasztás mellett meg kell említenünk, hogy bár a Presler elvileg alacsonyabb hőtermeléssel rendelkezik a Smithfieldnél, a processzorhoz kapott gyári hűtő mégis alig bírt el az Extreme Editionnel, az asztalon, szobahőmérsékleten járatott rendszerben folyamatosan maximális fordulatszámon pörgött a ventilátor, és csak akkor halkult kicsit, ha kinyitottuk az ablakot, és beengedtük a mínusz fokos hideget. Többször is ellenőriztük a pasztázást, a CPU-hűtő illeszkedését, a helyzet nem javult.

Memóriasebesség, tömörítés

Az Everest alatt mért memória-sávszélesség értékek semmi érdekes információt nem hordoznak, talán csak annyi, hogy a memóriaírási értékek valószínűleg a magas késleltetésű DDR2-800-as memória miatt alacsonyabbak, mint a Smithfield magos processzorok esetében. A Pentium EE a 266 MHz-es FSB-nek köszönheti, hogy ilyen magas memóriakezelési értékeket ért el.

A memóriakésleltetési értékek sem különösebben meglepőek, a Preslerek és a Smithfieldek nagyjából ugyanolyan sebességgel férnek hozzá a memóriához.

A 7-Zip a tesztsorban az első SMP-t támogató program (valójában csak a Hyper-Threadingre lett felkészítve). A Pentium D 920 lassabb a 820-nál, ami azért érdekes, mert a 930 és a 940 esetében nem tapasztaltunk ilyen különbséget. A Pentium EE lassabb az X2 4800+-nál.

Konvertálás-kódolás

MainConcept MPEG Encoder alatt a Preslerek jobban teljesítenek a Smithfieldeknél, és a Pentium EE 955 itt meg is szerzi a listavezető pozíciót. Ezzel szemben a WME9 nem érzékeny az L2 cache méretének növekedésére, így a Preslerek nem gyorsabbak a Smithfield magos processzoroknál. A WME9 kissé érdekesen értékelte a Pentium EE-kben (840 és 955) engedélyezett Hyper-Threadinget, hiszen az Extreme Editionök lassabbak az azonos órajelű Pentium D-knél.

Az XMpeg-et használva az 5.2.1-es DivX kódekkel is ugyanez játszódik le, bár ezúttal a nagyobb másodszintű gyorsítótár egy icipicit segít az új Pentium D-ken. Nemrég jelent meg a 6.1-es DivX, mely jobb többprocesszoros támogatást és SSE3-támogatást ígért, így ezt is leteszteltük az 5.2.1-es verzió után. Az egyértelmű, hogy az egymagos processzorok nem rúgnak labdába. Az Athlon 64 X2-k nagyon jól állják a versenyt, amit végülis jól jellemez az is, hogy a Pentium EE 955 bár az első helyre ér be, előnye mindössze 2 másodperc az X2 4600+-szal szemben (a 4800+-t már valószínűleg nem verné).

Renderelés

3ds max 7 alatt négy különböző plugint vettünk elő és teszteltünk le. Az Athlon 64 X2-k 3ds max 7 alatt eddigi tapasztalataink alapján nagyon jól szerepelnek, és ez a tendencia most is folytatódik. A Presler magos Pentium D-k gyakorlatilag mind a négy plugin alatt gyorsabbak a Smithfieldeknél (néhol tényleg csak minimálisan). A Pentium EE 955 csak brazil alatt tud az első lenni, ahol a Pentium D 950-nel azonos sebességű az X2 4800+. A többi plugin az AMD-nek kedvez inkább.

Renderelés (folyt.) és Photoshop

Lightwave alatt több scene-t teszteltünk le, mivel az elsőként kiválasztott „Skull head newest” inkább a fényszóródásra koncentrálva számol, míg a másodikként kiválasztott „Teapot” nevű scene ray-tracinget (sugárkövetést) számol. Úgy tűnik, hogy a nagyobb L2 cache-ből csak a teapot render profitál. A Lightwave a többmagos processzorok megjelenéséig inkább az Intel területe volt, azonban úgy tűnik, hogy mára kiegyenlítettebbé vált a helyzet annak ellenére, hogy a kétmagos Pentiumok még mindig jobban szerepelnek AMD-s megfelelőiknél.

Maya 6 alatt is számolhatunk minimális gyorsulással a nagyobb L2 cache-ből kifolyólag, de ez nem elég, hiszen a leggyorsabb Pentium D is lassabb, mint a leglassabb Athlon 64 X2. Cinebench 2003 alatt sem áll túl jól a Pentium D-k helyzete, de azért a Pentium EE 955 visszaszerzi az X2 4800+-tól a koronát ebben a tesztben.

Photoshop alatt egy script lefutásának idejét mértük le, amibe a merevlemez és a memória sebessége is beleszól, de a grafikon alapján kimondható, hogy a processzor sem elhanyagolható tényező. Az Athlon 64 X2-k ezúttal is helybenhagyják a Pentium D-ket (már az Athlon 64 X2 3800+ is gyorsabb a Pentium D 950-nél). Az L2 cache mérete ebben a tesztben sem okoz számottevő gyorsulást.

Játékok

Végül következzenek a játékok, melyek egyelőre sajnos nem használják ki a többmagos processzorokban rejlő lehetőségeket. Ennek következtében minden Pentium D egy azzal azonos órajelű és ugyanakkora méretű másodszintű gyorsítótárral ellátott Prescott magos Pentium 4 sebességét tudja felmutatni. A nagyobb gyorsítótárnak köszönhetően a Preslerek gyorsabbak a Smithfieldeknél, legalább ez jól látszik a játékokban.

Kivételt képez a nemrégiben megjelent Quake 4, melyhez szintén nemrég jelent meg egy patch, amely feltelepítése után a játékot felvértezi a többedik processzormag kiaknázásával. Az SMP támogatásához az "r_useSMP" kapcsolót kell 1-re állítani. Elsőként processzorlimitált beállítások mellett teszteltük a játékot, a különbség nagyon jól láthatóan kiütközik, az Athlon 64 X2-k és a Pentium D-k is 50-70 %-ot gyorsulnak, ez nagyon szép eredmény, de ne felejtsük el, hogy processzorlimitált beállítások mellett születtek.

Ezután a felbontást 1600x1200-ra állítottuk, és a tesztet újra lefuttattuk a két legerősebb processzoron. Az eredmény: a különbség szinte teljesen szertefoszlott.

Ez egyelőre csak egyetlen egy játék, de a Quake 4-ben elért eredmények már előre reprezentálják, hogy a jövő több szálra optimalizált játékai bizony képesek lesznek profitálni a második processzormagból. Egyelőre azonban a játékok nagy részénél (gyakorlatilag szinte az összesnél) el kell könyvelnünk, hogy a többmagos processzorok semmivel sem gyorsabbak az egymagos megfelelőiknél, azonban ez idővel meg fog változni (csak győzzük kivárni).

Értékelés

Az Intel új zászlóshajója, a Pentium Extreme Edition 955 vegyes benyomást gyakorolt ránk. Az új csúcs Intel-chip minden kétséget kizáróan a leggyorsabb Intel processzor, azonban még ez sem elég az AMD leggyorsabb X2-ese ellen. Az Athlon 64 X2 4800+ és a Pentium EE 955 tesztről tesztre váltogatták egymást az első helyen, és még ha meg is előlegezzük a PEE 955-nek az elsőbbséget, akkor sem tudjuk megvételre ajánlani több okból sem. Egyrészt az Athlon 64 X2 4800+ nem a közvetlen riválisa a Pentium EE 955-nek, hiszen nemrégiben megjelent az Athlon 64 FX-60, mely egy 2,6 GHz-en járó kétmagos Athlon 64. Másrészt ha az árakat nézzük, az Athlon 64 X2 4800+ nagykereskedelmi listaára a nemrégiben bekövetkezett csökkentésnek köszönhetően már csak 643 dollár. Harmadrészt (és ez Magyarországon pláne igaz) az Athlon 64 X2 3800+ még olcsóbb (harmadannyi), és túlhajtva bőven elegendő teljesítménnyel rendelkezik, gyorsabb a Pentium EE 955-nél is. Természetesen a Pentium EE 955-öt is lehet húzni, de sok szerencsét kívánunk az illetőnek hozzá...

Összességében a Presler mag megjelenése nem hozott áttörést a processzorok történetében, nem is ezt vártuk tőle, inkább csak egy szerény, békés és „szép” búcsú a NetBurst architektúra részéről. A Presler a nagyobb másodszintű gyorsítótár ellenére csak nagyon kevés esetben gyorsabb a Smithfieldnél, így teljesítményét tekintve szinte ugyanaz mondható el róla, mint az elődről: az Athlon 64 X2 ellen egyszerűen kevés. Szerencsére a teljesítmény az éremnek csak az egyik oldala, a másik oldalon ott van az ár, és a jelek szerint a Presler magos processzorok semmivel sem lesznek drágábbak a Smithfield magos CPU-knál, így egyértelmű, hogy már csak az újabb magot érdemes megvenni. Az Intel agresszív árpolitikájának köszönhetően az Athlon 64 X2-esek árai is csökkenni fognak, ez pedig nekünk, felhasználóknak csak jó.

Úgy gondoljuk, hogy a Presler elsősorban az Intel számára egyfajta megváltás, hiszen azáltal, hogy nem egy nagy, hanem két kisebb magból állítják össze a processzort, jelentősen leszoríthatóak a gyártási költségek, sokkal kevesebb a selejt. Ez a termelés felfutása után idővel mindenképpen éreztetni fogja a hatását az árcédulákon, ami elősegíti, hogy minél több kétmagos processzoron alapuló konfiguráció születhessen világszerte...

fLeSs

A tesztben szereplő Pentium Extreme Edition 955 processzort az Mmd PR Hungary-tól kaptuk.