Intel 915 & 925 – a jövő?

Az Intel nyáron bemutatta jövőre vonatkozó terveinek egy részét, már ami a chipseteket és a processzorokat illeti. A PROHARDVER! az új csúcslapkakészlet, az Intel 925X (Alderwood) sebességének lemérésére is lehetőséget kapott, szerkesztőségünk össze is eresztette az új zászlóshajót a korábbi csúcslapkakészlettel, az Intel 875P-vel (Canterwood). Az eredmény ismert, a 925X elvérzett minden tesztben. Egyetlen kérdés maradt hátra: ha az olcsóbbik, 915P (Grantsdale) névre hallgató chipkészlet – amely a 925X-szel ellentétben beéri a hagyományos DDR-modulok használatával is – még ennél is lassabb, akkor vajon az idő előrehaladtával hova fogunk kilyukadni? Az Intel idén év elején kiadta a Prescottot, amely szintén lassabb volt elődjénél (Northwood), most pedig itt vannak ezek a chipsetek, melyek tovább rombolják a Pentium 4-es rendszerek presztizsét. Ráadásul tesztjeink során nem csak a DDR-es és a DDR2-es rendszerek közötti különbség bukott ki, hanem az azonos GPU köré épülő videokártyák különböző csatolóval ellátott változatai között is sebességkülönbséget tapasztaltunk, nem kis meglepetésre az AGP-s verzió javára (szemben a PCIe-vel). Ezek után érthető, hogy eddig miért nem jelentkeztünk komolyabb bemutatóval, teszttel, melyben az új lapkakészletek köré épülő alaplapokat mutattuk volna be. Ez a vonal nem kecsegtet túl sok fejleszthetőségi lehetőséggel, a platformot előrelátóan az Intel is nyugdíjazza. Vannak ám pozitívumok is, példának okáért az új Intel chipsetek új szolgáltatásai, melyekkel egyelőre egyik lapkakészletgyártó sem tud versenyre kelni, és hogy az alaplapgyártók ezt hogyan használják ki, csak rajtuk múlik.

Intel Grantsdale (i915P)

Korábbi cikkünkben már bemutattuk az Intel 925X chipset újdonságait, azonban most jórészt 915-ös alaplapokról lesz szó, ezért lássuk az olcsóbbik chipset funkciólistáját.

A Grantsdale a Springdale (865PE) utódjaként fogant. Az új chipset támogatja az összes 200 MHz-es FSB-vel (800 MHz-es rendszerbusz) rendelkező Pentium 4 processzort, illetve 133 MHz-es FSB-vel (533 MHz-es rendszerbusz) rendelkező Celeront, kétcsatornás DDR/DDR2 memóriavezérlővel rendelkezik, így DDR2-es memória használata esetén a processzor és a memória között maximálisan akár 8,53 GB/s-os memória-sávszélességet érhetünk el szemben a DDR által maximálisan elérhető 6,4 GB/s-mal. A chipset támogatja a Hyper-Threading technológiát és első komoly újításként támogatja a PCI Express buszt. Az új chipset további újítása a Flex Memory Support, melynek segítségével a chipset két különböző méretű és típusú memóriamodullal is engedélyezi a kétcsatornás üzemmódot. Az északi és déli hidat immár a DMI, azaz Direct Media Interface köti össze, amely 2 GB/s-os oda-visszairányú (1 GB/s oda, 1 GB/s vissza) sávszélességet garantál a két chip között áramló adatok számára. Az Intel Matrix Storage Technology-nak köszönhetően az új Intel déli híd (ICH6) már 4 SATA eszközt támogat (ellenben csak 2 PATA-t), melyeket RAID 0, 1 és 0+1 módokban is használhatunk. A déli híd biztosítja az NCQ-t (Native Command Queuing) is, mellyel az ezt támogató merevlemezek gyorsulhatnak valamelyest, és az Intel High Definition Audio szabványt, amely az alaplapra integrált hangeszközök számára 192 kHz-es, 24 bites és 8 csatornás szinkron audio ki- és bemeneteket ír elő, dedikált sávszélességet biztosítva minden egyes hangcsatorna számára. A DDR2 memória és PCI Express részletesebb magyarázata előző cikkünkben található meg. Az új chipset kiemelendő negatívumai közé sorolható a kevésnek tűnő, két PATA-eszköz támogatása, illetve a 875P-nél bevezetett Intel hálózati vezérlő és az északi híd között helyet foglaló dedikált link elhagyása, utóbbit a gyártók PCI Express sávval pótolhatják.

Az Intel 925X (Alderwood) a 915-tel szemben csak DDR2 memóriát használhat (ECC-támogatással), és elméletileg csak a Pentium 4-gyel boldogul, a Celeronnal nem. A 875P és 865PE chipkészletek között az egyik leglényegesebb különbség a PAT támogatása/nem támogatása is, a 925X esetében már nem beszélhetünk PAT-ról, illetve semmilyen más memóriaelérést gyorsító eljárásról sem.

Tuning

Az alaplapok bemutatása előtt kell egy kis kitérőt tennünk annak érdekében, hogy a későbbi tuningeredményeket megértsük. A 915P/G és 925X chipsetek a korábbi Intel lapkakészletekkel ellentétben nem tuningra lettek kitalálva. A problémáról híreztünk is eleget, az új chipsetek egy úgynevezett tuningzárat alkalmaznak annak érdekében, hogy a tulajdonos processzorát ne tudja komolyabb mértékben túlhajtani, elkerülve ezzel a DDR2-667-es modulok és az 1066 MHz-es rendszerbusz idő előtti bevezetését (akár). „A zár úgy működik, hogy az északi hídba épített fáziszárt hurok (PLL) reseteli magát, amint a processzor frekvenciája 10 százalékkal meghaladja a gyári értéket. A gyakorlatban a korlátot meghaladó tuning a számítógép automatikus újraindításával vagy lekapcsolásával jár együtt” (immár tapasztaltuk is...). A problémára több szakavatott cég is megoldást kínált, az Abit például igyekezett sajtóközleményben is kiemelni, hogy alaplapjai megkerülik a tuningzárat, köszönhetően annak, hogy a „μGuru chip vezérli a rendszer indulását, és inicializálja az MCH által különben nem engedélyezett működési frekvenciákat”. Később felröppentek hírek, miszerint elég csak az északi híd feszültségét megemelni ahhoz, hogy magasabb FSB-t érhessünk el (Albatron). De hogy legyen még miről írni, újabb információk birtokába jutottunk. Az új Intel chipkészletek nem képesek a PCIe frekvenciáját fixálni, ahogyan azt az AGP/PCI órajelek esetében már megszokhattuk, ennek eredményeként pedig az alaplapba dugott videokártyák bizonyos szintű FSB-emelés után egyszerűen nem indulnak el (netes források – fórumok – szerint az NVIDIA kártyáit érzékenyebben érinti a PCIe órajelének megnövekedése). Még tovább bonyolítva a helyzetet, az északi és déli híd közötti link (DMI) órajele szintén megemelkedik, amennyiben az FSB-t emeljük, ám ez nem is lenne probléma addig, amíg nem használunk SATA-merevlemezt. A probléma ott van, hogy a DMI órajelének megnövekedése az integrált eszközökre is kihat, így a natív SATA-vezérlőre is, amelynek órajele alapértelmezés szerint 100 MHz. Ha túlzott mértékben eltérünk ettől a referenciától, az alaplap egyszerűen nem ismeri fel (nem látja) a SATA-merevlemezt. Ezért képes a chipset feszültségének megemelése némileg javítani a helyzeten, de ez nem megoldás. Hogy mi az igazság, és hogy melyik gyártónak sikerült kiiktatni a zárat? Cikkünkből ez is kiderül.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!