A HP ProCurve koncepciója

Cikkünkben megpróbálunk utánajárni, milyen stratégia és milyen eszközök állnak ezen tendenciák hátterében. Kiindulópontként szolgálhat egy tágabb, az ipari technológiákra általánosan érvényes modell, amely egy technológia életciklusát három szakaszra bontja.

A kibontakozás időszakában azok alkalmazzák a technológiát, akik valami ok folytán, többnyire az általa nyerhető teljesítménytöbblet érdekében hajlandók komoly összegeket áldozni magára a technológiára, illetve a járulékos költségeire, amelyek részben a gyártóspecifikus, más rendszerekkel inkompatibilis eljárásokból, részben az üzemeltetéshez szükséges, magasan képzett személyzetből adódnak.

A kezdetben kevéssé elterjedt technológia a második szakaszban erőteljes növekedésnek indul, aminek az lesz a következménye, hogy a vásárlók – szabadulni akarván az egyes gyártóktól való függőségtől – a nyílt szabványok felé fordulnak, és a teljesítmény mellett mind fontosabb szerepet játszik a költségtényező. Az üzleti projektekben immár általánosan alkalmazott technológia ugyanakkor lehetővé teszi alacsonyabb képzettségű személyzet fizetését is.

A harmadik fázisban a legtöbben már rendelkeznek az adott technológiával, illetve azok, akik úttörő szerepet játszottak, feltehetően már egy újabbat kezdenek használni. Ebben a szakaszban egyértelműen az ár a döntő, a fejlesztések inkább csak arra irányulnak, hogy az eszközöket minél kevesebb emberi beavatkozással, akár szakszemélyzet nélkül lehessen működtetni. Nem kell különösebb fantázia ahhoz, hogy ezt a modellt a hálózati technológiák, például az Ethernet különböző generációinak életútjára alkalmazzuk.

A Hewlett-Packard – melyről itthon kevesen tudják, hogy hálózati üzletága több mint 25 éves – deklaráltan a második fázisra összpontosít, ez segít abban, hogy érthetővé váljanak bizonyos üzleti gyakorlatai. Termékeit nem feltétlenül a legújabb technológiákkal teszi versenyképessé, hanem – nyílt szabványokra alapozva – lehetővé teszi a hálózatok rugalmas fejlesztését akár más gyártók eszközeivel kombinálva saját megoldásait. A gyártási költségeket speciális integrált áramkörök (ASIC) fejlesztése révén igyekszik leszorítani, amelyek több chip feladatkörét egyesítik magukban. Ehhez még hozzájön, hogy rendszerei kezelésének komplexitását is igyekszik mérsékelni, és nem utolsósorban, hogy a vevőknek csupán egyszer kell fizetniük a „dobozért” – a gyártó által rendszeresen kiadott ingyenes szoftverfrissítések sokszor olyan nagy mértékben növelik az adott eszköz funkcionalitását, amiért máshol gyakran már új hardver után kellene nézni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!