Hordozható tévé és DVD-lejátszó

Ismerkedés

A kétezres évek elején a topmárkáktól kezdve mindenki nagy reményeket fűzött a hordozható DVD-lejátszókhoz. Ám a notebook-bumm meglehetősen hamar szétfoszlatta a nagyívű elképzeléseket. Ennek ellenére túlzás lenne azt állítani, hogy a termékcsoport halott. Hiszen a nagy gyártók – kisebb testvéreikkel karöltve – rendszeresen piacra dobják újabb és újabb megoldásaikat.

A koreai LG már a múltban is meghatározó szereplője volt ennek a piacnak, többek között ezért döntöttünk úgy, hogy közelebbről is szemügyre vesszük DP471BT típusjelzésű modelljüket.

A vállalat már a termék kommunikációjában is hangsúlyozta, hogy az eszközt elsősorban utazás közbeni szórakoztatásra szánják. Ám a használat során rájöttünk, hogy azok számára is hasznos lehet egy ilyen készülék, akiknek nincs kedvük, energiájuk vagy tudásuk ahhoz, hogy egy notebookkal matassanak. Akik nem töltögetnek le filmeket, és/vagy komolyabb DVD-gyűjteménnyel rendelkeznek, illetve elsősorban az egyszerűséget preferálják egy szórakoztatóelektronikai termék esetében. Konkrét példákkal szemléltetve tehát jól jöhet egy sokoldalú hordozható lejátszó azoknak is, akik kórházban fekszenek, idősebbek, sokat járnak horgászni, esetleg szeretnének megnézni egy filmet az ágyban elalvás előtt.

A csukott állapotban 202 milliméter széles, 41 milliméter magas és 168 milliméter mély készülék első pillantásra úgy fest, akár egy netbook, ám amikor kinyitjuk, a hasonlóság azonnal eltűnik. A legelső dolog, ami szembeötlik, a képernyő viszonylag kis, hét hüvelyk képátlójú mérete. Pedig lett volna még hely, de hát meg kell elégednünk ennyivel. Ez alatt kaptak helyet az audiovizuális tartalmak lejátszása során kulcsszerepet kapó vezérlőgombok – play, pause stb. – egymástól jó nagy távolságra. Ez egyrészt jól néz ki, másrészt könnyen kezelhetővé teszi a készüléket. A termék alsó részét az optikai meghajtó uralja, mellette helyezkedik el a további hat kezelőgomb, illetve a négyirányú kurzor. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy minek ennyi gomb egy DVD-lejátszóval egybekötött hordozható tévére? Ennek minden bizonnyal az az oka, hogy a felhasználónak minél kevesebbet kelljen a grafikus menüben bogarásznia.

A manapság divatos, fényes fekete fedőlap – közepén a logóval – elegánsan fest, egy gond van vele, hogy az ujjlenyomatok szinte világítanak rajta. Ettől eltekintve a modell külalakjára nem lehet panasz, ízléses a színvilág, megfelelő a gombok mérete, és a feliratok, logók kinézete, elhelyezése is rendben van. A tömege valamivel kevesebb mint egy kilogramm, ami a méretei mellett szintén azt jelzi, hogy a készülék könnyen mozgatható.

Fõbb paraméterek:

Próba

Tévé

Az LG DP471BT egyik nagy ígérete, hogy hordozható televízióként is használható. Ehhez a beépített tunernek köszönhetően elvileg nem is kell mást tennünk, mint bedugni a kábé tízcentis analóg antennát a megfelelő csatlakozóba, a Mode gomb segítségével kiválasztani a tévéikont a képernyőn, és... És első esetben máris bámulhatjuk a kék képernyőt. A Setup gomb megnyomása után egy menübe kerülünk, ahol kiválaszthatjuk, hogy melyik csatornát szeretnénk beprogramozni a 125 közül.

Az eszköz módot ad az „autoscan” funkció használatára, amelynek hála, nem nekünk kell vacakolni a kereséssel, hiszen ilyenkor végigrohan a frekvenciákon, és azonnal jelzi, ha tévéadásra bukkant. Természetesen lehetőségünk nyílik a manuális hangolásra is. Három frekvenciatartomány közül – VHF L, VHF H és UHF – választhatunk, és máris nyomkodhatjuk a megfelelő kurzorgombot a kívánt irányba. Ennek akkor van értelme, ha sok földi sugárzású csatorna közül választhatunk, és elvesztettük a beállításainkat, illetve ha pontosan tudjuk, hogy például az RTL Klub a 494,85 MHz-en található, és nem akarjuk megvárni, míg az autoscan eljut odáig.

Próbáink során mindössze két hazai adó (RTL, M1) jött be jobb-rosszabb minőségben, pedig hát a fővárosban teszteltük az eszközt, és nem mondjuk a Bakonyban, egy völgyben. Ráadásul az adás minősége is hagyott kívánnivalót maga után, hogy finoman fogalmazzunk. Ha meg is találtuk az ideális beállításokat, az antennát is megfelelően pozicionáltuk, elég volt egy erőteljesebb fejmozdulat, vagy a virágok leveleinek apró rebbenése, hogy megjelenjenek a hangyák a képernyőn. Szabad téren jobb volt egyébként a helyzet, de ebben az időben nem volt sok kedvünk kimenni és ott tévézgetni. A gyártó állítása szerint autózás közben is használhatjuk tévéként az eszközt, ehhez pedig nincs más dolgunk, mint az antenna mágneses talpát a jármű tetejére passzintani, és máris mehet a Barátok közt. Elméletileg. Azonban nem úgy tűnt, mintha szupermágnest építettek volna az antennába, így nem mertük megkockáztatni, hogy a körülbelül négy-öt dekás periféria egy vidám pillanatban elhagyja a tetőt, és a zsinórnak köszönhetően a hátsó ablaknak vágódjon. Persze beszoríthattuk volna az ablaküveggel, viszont az se tűnt túl kecsegtető opciónak, hogy ezzel megtörjük a kábelt.

Summa summarum: tehát tévézésre ez az eszköz a jelenlegi feltételek mellett annyira jól nem használható. Lehet, hogy a János-hegy tetején vagy a Hortobágy közepén kristálytiszta, rezzenéstelen képpel kényeztetett volna, ám a városban nem volt az igazi.

Fénykép és zene

Ha van képernyője, és lehet bele mindenféle lemezeket és pendrive-ot dugdosni, akkor nyilván adott az a dolog, hogy digitális képkeretként is funkcionáljon. A grafikus menüben kiválaszthatjuk, hogy milyen forrásról származó képeket szeretnénk nézegetni, aktiválhatjuk a „Slideshow”, vagyis diavetítés funkciót, amikor is kényelmesen hátradőlhetünk, és a készülék automatikusan tölti be az újabb és újabb képeket.

Ez eddig teljesen jól hangzik, bár kizárólag a JPG formátumot képes kezelni, az már viszont kevésbé, hogy a hét hüvelyk képátlójú kijelző mindössze 480x234 képpont felbontással rendelkezik. Csak emlékeztetőül, a hasonló netbookok ma már leggyakrabban 1024x600 képpont megjelenítésére képesek, de még a digitális képkeretek között is akadnak olyanok, amelyek 800x480 pixeles felbontásúak. Mozgókép esetén ez a viszonylag alacsonyabb felbontás annyira nem is zavaró, de az állóképeknek kifejezetten rosszat tesz. Az ember szereti alaposan megnézegetni képeit, elmélyülni a részletekben, de ha ezek szétfolynak, összemosódnak, akkor az öröm helyett inkább a bosszankodás marad. Ilyenkor hiányzott egyébként leginkább az, hogy nem varázsoltak egy kártyaolvasót is rá. Sokkal elegánsabb megoldás lett volna úgy képeket nézegetni, hogy az ember kipattintja a kártyát a fotóapparátból, majd bepattintja az ekkor digitális képkeretként funkcionáló lejátszóba.

A termék kialakításából fakadóan nem zenehallgatásra született. Komolyabb audioélményt nem is nagyon vártunk el tőle, arra a két hangszóró viszont tökéletesen elég volt, hogy szóljon valami a háttérben. A zene származhat a hagyományos audio CD-k mellett MP3 vagy WMA kiterjesztésű fájlokból is. Az equalizert sajnos kispórolták belőle, így nem módosíthatunk a hangzáson, ami azt eredményezi, hogy néhány számról gyorsan tovább is léptünk, mert már nem bírtuk az idegesítően csengő-bongó magasakat. Basszussal csak elvétve találkoztunk, szóval mindent összevetve zenehallgatásra nem használható az eszköz. Két fülhallgató-csatlakozó is helyet kapott a készüléken, ami nyilván a DVD-zés során jön igazán jól. Természetesen fülessel sokkal tisztább a zene is, de azért az tény, hogy hordozható zenelejátszóból találhatunk ennél kisebb darabokat is a boltok polcain.

DVD

Miután tévézésben, képnézegetésben és zenehallgatásban sem nyújtott maradandót a termék, arra gondoltunk, hogy majd az audiovizuális tartalmak során villant valami emlékezeteset. Az előjelek biztatóak, hiszen nagyjából az összes lehetséges DVD-formátumot képes kezelni, és még a VCD és SVCD formátumokkal is lazán elboldogul, nem is beszélve a DivX-ről. Ez jó (régi vágású asztali DVD-lejátszónk, amely visszaköpi az írt DVD-lemezeket, most pironkodhat a sarokban, mert a kis ifjú titán lejátssza a pályáról).

A lemez behelyezése után minden úgy megy, mint egy hagyományos DVD-lejátszó esetében. Tehát a menüben gyorsan ugrálhatunk a különböző nyelvi beállítások és fejezetek között, majd nincs más dolgunk, mint mozizni.

Az élmény azonban csak akkor lesz felemelő, ha megfelelő távolságba tudunk húzódni a kijelzőtől. Az alacsony felbontású monitor képe közelről nézve meglehetősen pixeles, de fél méteres távolságból már teljesen rendben van a dolog. A kérdés csak az, hogy akad-e ennyi hely egy autó hátsó ülésén, amikor a gyerek ölébe tettük a gépet, hogy foglalja el magát valami rajzfilmmel? A képernyő alatt helyet kapó kezelőgombok jelentése világos, még arra is van lehetőségünk, hogy nyolcszoros sebességgel beletekerjünk a filmbe.

A betekintési szög egy tévé esetében annyira nem lényeges, hiszen meglehetősen ritkán nézünk egy nagyképernyős modellt oldalról. Ám egy hordozható DVD-lejátszónál már más a helyzet. Ha ketten, hárman ülnek a hátsó ülésen, akkor óhatatlanul lesz olyan, aki nem a legtökéletesebb szögből látja a képet. Nos 140 fokig panaszra nem lehet oka, ám utána bizony csúnyán torzulnak a színek. A fényerőt is csak akkor vesszük észre általában, ha valami gond van vele, azaz ha sötét a kép. Nos, az LG DP471BT fényereje remek, még világosban, a napon is hibátlanul lehet látni mindent. A kontrasztarány is rendben van, a színek is szépek, de ha valamivel elégedetlenek vagyunk, akkor mind a fényerőn, mind a kontraszton állíthatunk kedvünkre. A készülék akkumulátora 5,5 órányi töltés után háromórányi használatot tesz lehetővé, és azt mindenképpen pozitívumként kell kiemelni, hogy a hagyományos hálózati áramforrások mellett az autó szivargyújtójáról is vígan elüzemel.

Összegzés

Kezelés és értékelés

A kezelőgombok jelentése világos, nem lehet nagyon eltéveszteni, hogy mi mire való. A grafikus menükkel viszont már más a helyzet. Egyrészt borzasztóan zavaró a kinézetük, utoljára ilyesmit a C64-en láttunk. A menüpontok közötti navigálás pedig szintén a 80-as éveket idézi. Ez pedig 2010-ben már nem elég. Főleg, hogy a készülék leginkább egy netbookra hasonlít, így az agyunk még jobban kívánja a megszokott egeret. Vagy legalább egy tapipadot. Vagy valamit, ami úgy működik, mint egy egér. Sok esetben előfordult, hogy egyszerűen rossz kurzorgombot nyomtunk, aminek köszönhetően visszaugrottunk egy menüpontnyit, és ez egy idő után kikezdte az idegeinket.

Mindent összevetve egy elég érdekes termékről van szó, amelynek a kétségtelen előnyei mellett jó pár hátránya is akad. Egyrészt teljesen rendben van, hogy ennyi pénzért kapunk egy hordozható DVD-lejátszót, ami tévéként, digitális fotóalbumként és zenelejátszó eszközként is funkcionál. Másrészt viszont nem mehetünk el amellett, hogy a felbontása kicsi, a hangja erőtlen, és a kezelése olykor nehézkes.

Az biztos, hogy hasonló modellekkel már nem sokáig találkozunk, mert egyrészt a DVD korának lassan vége, másrészt pedig az ennél jóval sokoldalúbb netbookok nem véletlenül terjednek ilyen rohamos ütemben. Ráadásul egyre több érintőképernyős PMP lát mostanában napvilágot, amelyek sok esetben kisebb képméret mellett is ennél nagyobb felbontással rendelkeznek. Mindent figyelembe véve egyértelműen egy érdekes és sokoldalú eszközről van szó, de sajnos egyik területen sem produkált olyat, ami különösen kiemelkedő lenne.

elefant

Az LG DP471BT hordozható multimédiás lejátszót az LG magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.