Bevezető

A hazai piacon nagyjából 1 éve debütált GlacialTech mára olyan jelentős szereplővé nőtte ki magát, hogy új coolereinek megjelenésekor mindig megbolydul a hűtős szektor; a hűtők iránt érdeklők mindent tudni akarnak az új GT termékekről, és persze azonnal beindul a találgatás: vajon mennyivel jobbak a korábbi típusoknál, és persze mit tudnak felmutatni a konkurencia azonos árkategóriájú vagy zajszintű hűtőivel szemben.

A teóriák felállítása pedig tovább fokozza az érdeklődést, de sajnos rengeteg tévhit és hibás információ elterjedését is magában hordja. A helyzetet tovább rontja (főleg) a nyomtatott sajtó, mely hűtéstechnikával kapcsolatos megnyilvánulásai gyakran leginkább a bohózat kategóriában indulhatnának. E siránkozással pedig csak azt akartuk kifejezni, hogy az igazságra éhező hardveresek bizony hátrányos helyzetben vannak... megpróbálunk most nekik kedvezni azzal, hogy részletes, és reményeink szerint hiteles képet adunk az új termékekről. Olyan képet, mely alapján egyértelműen el tudják dönteni, hogy hová tegyék képzeletbeli rangsorukon a GT termékeket.

Egy kis történelem

Mielőtt rátérünk a cikk szereplőire, érdemes megismerni a GT múltját, korábbi hűtőiket, hogy megértsük: mit, miért és hogyan csinálnak. A GlacialTech hűtők tavaly nyáron robbantak be a magyar piacra, és óriási meglepetésnek számítottak, ugyanis 0, azaz nulla gramm vörösrezet tartalmaztak, teljesen alumíniumból készültek. Ez persze nem volt olyan nagy dolog, sokkal inkább a hűtési képességük! Az Igloo 2310 és a 2400 az itthon kapható legjobb hűtők közé soroltattak, és ezzel meg is alapozták a GT hazai hírnevét, továbbá bebizonyították, hogy réz nélkül is lehet csodákat művelni, csak érteni kell hozzá (vagy mázlisnak kell lenni?).

Következett a 2410 és 2410 Pro, melyek közül a 2410 még ma is kedvelt típus, főleg alacsony zajszintje miatt. Itt érdemes megállni. A GlacialTech ugyanis már akkor 7 centis ventiket használt, mikor a legtöbb gyártó csak 6 centis típusokkal próbálkozott. A nagyobb venti egyértelmű előnye, hogy azonos zajszint mellett nagyobb légszállítást produkál, vagy a másik oldalról nézve: azonos légszállítás esetén kisebb a zajszint. Talán pont a 7 centis ventiknek köszönhetően sikerült eltalálniuk a megfelelő légszállítás/zajszint arányt. Természetesen a 2410 család is full alumínium volt, ennek ellenére, ahogy azt korábbi hűtőtesztünk is bizonyítja, igen jól szerepeltek.

Aztán jött az első nagy váltás, az Igloo 2500, 2500 Pro és a Silent Breeze 462 személyében. Ezek a hűtők kinézetre (a színtől eltekintve) nagyon hasonlítottak a 2410 családra, ám itt már vörösréz talpról beszélhettünk. Legutóbbi hűtőtesztünk igazolta, hogy a 2500 család is jól el lett találva. A Silent Breeze 462 kicsit érdekes típus, ugyanis a piac leghalkabb hűtőjeként vonult be a hazai hűtéstechnika történetébe, nem alaptalanul. A SB462 olyan alacsony zajszintet produkált, mellyel korábban még soha nem találkoztunk, ráadásul, bár tuningra nem volt alkalmas, hűteni is tudott megfelelően, így nagyon gyorsan az érdeklődés középpontjába került -- a PROHARDVER! fórumán is gyakori téma volt e kicsiny hűtő.

Hogy mire volt jó e történelem lecke? Nagyjából arra, hogy majd megértsük az új GT coolerek tervezése mögött húzódó gondolatokat, ugyanis a most bemutatásra kerülő hűtők az imént felemlegetett típusok folytatásának számítanak, tehát elsősorban nem is egymáshoz, hanem az elődhöz érdemes viszonyítani képességüket. Hét hűtő kér most figyelmet!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!