Tesztek - nagy teljesítménnyel

A hatos kipróbálásához az előző két tesztünkben összeállított, négymagos Core 2 Extreme processzorra alapozó rendszert használtuk, ráadásul az izmos CPU-t még tuningoltuk is, hogy megközelítse a korábbi Pentium D 830 melegedési szintjét:

• Intel Core 2 Extreme QX6700 (B3 stepping) @ 3,33 GHz, 1,40 V processzor
• Asus P5E3 Deluxe Wi-Fi AP alaplap
• 2 x 1024 MB Samsung DDR3-8500 memória
• Asus Radeon X1900 CF grafikus kártya
• 160 GB-os Maxtor merevlemez
• Cooler Master Real Power 550 W tápegység
• Casetek CK-1020 ház elöl 80 mm-es, hátul 92 mm-es ventilátorral

Grafikonjainkon egy megközelítőleg 20 perces, 100%-os processzorterheléses melegítési időszak, és utána pár perces terheletlen kihűlési folyamat látható. A vonalakat vízszintesen némileg elcsúsztattuk egymástól, hogy a felfutás és a lecsengés jobban láthatóvá váljon. Az első menetben minden hűtőt az elérhető maximumán hajtottuk, tehát csúcsra tekertük a mellékelt ventilátor fordulatszámát. A Hyper Z600-at két, percenként 1300-at pörgő Noctua ventilátorral hajtottuk.

Mivel ugyanabban a környezetben végeztük a méréseket, mint korábbi tesztünkben, az ott elért eredmények is nagyjából összevethetőek a mostaniakkal. Ahogyan várható volt tőle, a Hyper Z600 két 120 mm-es ventilátorral 53 fok környékén magabiztosan nyerte az első kört. Mögötte, 60 fok környékén nagy volt a tülekedés. A második helyet végül a Triton 78 csípte el, pedig csak egy, percenként 1300-at pörgő ventilátora volt. Nem sokkal maradt le mögötte a 92 mm-es ventilátorát percenként 2200-as fordulaton pörgető Lion Square és a szintén 120 mm-est, de 1800-on hajtó Geminii S.

Az erős mezőnyben a Vendettának csak az utolsó előtti hely jutott, pedig nem kevesebb mint 2800-at pörgött a 92 milliméterese. Sajnos, úgy tűnik, a Triton 75 borda gyári, percenként 1400-at pörgő 120 mm-es ventilátorral sem teljesít valami fényesen. Alatta a processzor hőmérséklete majdnem 80 fokig mászott, majd ott megállt.

Bár ez a teszt nem elsősorban a csendességről szól, azért ezt is megfigyeltük. Hangban egyértelműen a Triton 78 volt a nyerő, hiszen csak egy darab, relatíve lassú 120 mm-es ventilátor dolgozott rajta, aminek a keretén sem fütyült a szél. A második helyet a szintén halkan szellőző, bár nem valami hatékony Triton 85 szerezte meg, a harmadik pedig a Z600 lett két halk Noctuával. Messze a legzajosabbnak éreztük a Vendettat, bár a Lion Square 92 milliméterese is eléggé morgós volt.

A második menetben nagyjából egyforma légszállítással próbáltuk ki a hűtőket. Ez 120 milliméteres ventilátorosoknál úgy percenként 1300-as, míg a 92-eseknél 1600-as percenkénti fordulatszámot jelent.

Számítottunk rá, hogy a Triton 78 most már alaposan megközelíti a Z600-at, hiszen nála semmi sem változott az előző menethez képest, míg a nagy Cooler Masterről lekerült az egyik légkavaró. A Lion Square már több mint 5 fokkal lemaradt mögöttük, őt pedig a Geminii S és a Vendetta követte szorosan egymás nyakán. Fura, hogy a Triton 85 egy kicsivel lelassított ventilátorral most pár fokkal hűsebb maradt. Ugyanezt a jelleget mutatta az év elején a 75-ös is, tehát minden bizonnyal a borda jellegzetessége ez a viselkedés.

Hangban ismét a Triton 78 volt a nyerő, de most már nagyon közel került hozzá a Hyper Z600, Geminii S és a Triton 85 is. A 92 milliméteresek közül a Vendettát éreztük halkabbnak, a Lion Square lapátkereke még 1600-on is morgott.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!