Hat hűtő négy magon

Asus Lion Square

Nagyjából hat hónappal ezelőtt teszteltünk utoljára processzorhűtőket. Most ismét elővettük a témát, ismét hat példánnyal. Ezúttal az Asus és a Cooler Master termékei mellett feltűnt az OCZ versenyzője is. De haladjunk csak szépen sorban az ábécé szerint!

Mai első tesztalanyunk az Asus pár év alatt hatalmasra duzzadt hűtőregimentjének egy tagja. A Lion Square-t szemlélve nem igazán értjük a nevét (lion: oroszlán, square: négyzet). Európai szemmel nézve nem annyira oroszlán, hanem inkább egy vaddisznószerű szörny van a tetején, alakja pedig kevésbé hasonlít egy négyzetre, mint például egy hengerre.

Ventilátorát hőleadó lamellái közé rejtették, így elsőre passzív hűtőnek látszik, mint több más Asus processzorhűtő is. Újdonság, hogy a fémlemezek lapjait lefelé irányították. Ennek köszönhetően valószínűleg jobban szellőznek majd a processzorfoglalat körüli alkatrészek, de a terelőlapok csökkentik a légáramlatot, talán a szélzajt is növelik, majd kiderül.

A felső műanyag sapkát eltávolítva láthatóvá vált a teljesen körbeölelt ventilátor. A borda két oldalán négy-négy egyenletesen elhelyezett hőcső teríti a meleget.

Asusos viszonylatban nem újdonság a mágneses levitáció elvén működő csapággyal szerelt, jó minőségű Sunon ventilátor használata. A Lion Square-nél két műanyag kapoccsal csatlakozik egy segédkeretre, amit négy hosszú csavar tart. Erre a vázra forrasztottak négy kék LED-et is, tehát ezek a ventilátor cseréjétől függetlenül megmaradnak. Igen, az első látásra szokatlannak tűnő ventilátor szabályos 92 milliméteresre cserélhető.

Alul a szokásos Asus talpat találtuk, ami nincs túlpolírozva és lehetne talán valamivel egyenletesebb is.

Intel LGA775 aljzatra két, rugós csavarokkal ellátott talpat szerelhetünk fel, melyekhez hátsó kereszttartó is jár. Formája miatt ez a foglalat 90 fokonként szimmetrikus, tehát négyféle irányban szerelhető fel a hűtő. AMD aljzatokhoz egy nagy keresztpánt jár, amit az alaplapokkal gyárilag érkező keretre lehet rögzíteni. Kaptunk egy kis adag, néhány felrakáshoz elegendő pasztát és szerelési útmutatót is.

A Lion Square felszerelése nem okozott különösebb gondot, bár a rugós csavarokat nehezebb feltenni, mint a gyári Intel hűtőt, és rögzítés közben némileg útban lehetnek a magas lamellasorok is.

Burkolt ventilátora miatt az oroszlános Asus meglehetősen nagydarabnak tűnik. Valójában az is, hiszen tömege meghaladja a 700 grammot, 144 mm magas és 126 mm széles. Tesztalaplapunkról éppenhogy csak nem lógott le oldalt, fémlemezei szerencsére távol maradtak a további bordáktól, alkatrészektől.

Főbb paraméterek:

Asus Triton 79

Az idei CeBIT-en az Asus standjának hűtős részén a Triton 79 állt a reflektorok középpontjában. Kétségtelen, hogy sötétre fényezett lamelláival és aranyozott kalapjával nagyon jól mutatott a korlátozott példányszámban értékesített modell. A nagy érdeklődésre való tekintettel megcsinálták egyszerűbb változatát is, a Triton 78-at. Ennek már fekete betétes, világos kalapja és világos lamellái vannak, de szerintünk így is jól mutat.

Formáját tekintve a 78-as sem teljesen új, bár a legfrissebb divatot követi. Ennek megfelelően lamelláit kettévágták, és középre helyezték el a ventilátorát. A két részre két-két hőcső teríti a meleget, melyek egymás mögött állnak. Talán jobb hatásfokot értek volna el, ha a Silent Square EVO-hoz hasonlóan középre toltak volna oldalanként kettőt.

Azért valószínű, hogy a hűtésre itt sem lesz panasz. A ventilátor ezúttal ugyanis nem 92, hanem 120 milliméteres. Nem a Sunontól származik, és nem is mágneses a csapágyazása, hanem egyszerű csúszócsapágyas az Everflowtól. Mivel motorereje csupán 0,2 amper, és nincs szoros kerete sem, ezért várható, hogy halkan dolgozik majd.

Alul a szokásos Asus formát és kidolgozási minőséget köszönthetjük ismét, ami nem rossz, de azért lehetne valamivel jobb is.

Itt már gyorsoldósak voltak az LGA775-ös aljzathoz felcsavarozható lábak, ezért értelemszerűen hiányzott a hátsó rögzítőpanel. Nagyobb ventilátora ellenére a Triton 78 a maga 670 grammos tömegével könnyebb a Lion Square-nél.

Széles válla miatt nem volt egyszerű feltenni a 78-ast. Bár aránylag magasan vannak a legalsó bordák, nem lógnak rá a többi alkatrészre, hűtési elemre, ebbe a résbe kézzel benyúlni meglehetősen kényelmetlen.

A felszerelésnél csak egy trükkösebb művelet volt, a leszerelés. Csavarhúzóval szinte lehetetlen benyúlni a gyorsoldók megtekeréséhez. Kézzel próbálkozva pedig jó esélyünk van rá, hogy az alaplap környező bordái felszántják ujjaink bőrét. Szerencsére jó esetben csak egyszer kell felrakni a Triton 78-at.

Főbb paraméterek:

Asus Triton 85

Harmadik Asus versenyzőnk, a Triton 85 lényegében egy visszatérő. Bordája Triton 75 néven járt nálunk még az év elején, és alaposan leszerepelt. Most gyári ventilátorral újra vendégül láttuk, hátha csak a nálunk tesztelt példány volt hibás.

Az alaplap síkjára merőlegesen szellőző bordát négy hőcsővel alaposan megemelték, így a processzorfoglalat környéki alkatrészeket is szellőzteti a 12 cm-es lapátkerék. Hogy érdekesebb legyen a forma, a szélső lamelláknak kis szakállat hagytak. A hőcsöveket egy fémlap segíti az egyébként nem túl nehéz lamellasor megtámasztásában.

Harmadik mai Asus hűtőnkön egy harmadik fajta ventilátor található. A Triton 85-re a Power Logic 120 milliméterese került, amelynek szintén csúszócsapágya és 0,2 amperes motorja van. Maximális, 1400-as fordulatszáma azt sejteti, hogy halkan dolgozik majd. Rögzítéséhez nem csavarokat, hanem fémszálakat használtak.

Felülről nézve jól látszik, hogy a négy hőcsövet egyenletesen osztották el a lamellákban. Esetleg egy gumicsíkot tehettek volna a ventilátor alá, ami kiszűrné a keletkező rezonanciát.

Alulról nézve a Tiriton 85 nem sokban különbözik az előbbi két Asus hűtőtől. Persze hőcsövek itt csak az egyik irányba kígyóznak.

Ugyanazt a rögzítőt kaptuk a 85-ös Tritonhoz is, mint a 79-eshez.

Felszerelése itt sem ment zökkenőmentesen. A gyorsoldók működtetését erősen gátolták az oldalsó lamellák dísznek szánt nyúlványai.

Legalább a környező bordákkal és alkatrészekkel nem akasztotta össze a bajuszát a Triton 85.

Főbb paraméterek:

Cooler Master Geminii S

Szintén az év elején, a Triton 75-tel egy időben járt nálunk a Cooler Master egyik meglehetősen szokatlan formájú hűtője. Teljesítményben és méretben is lehengerlő volt a dupla 120 milliméteres ventilátorral szerelhető Geminii. Annak idején kíváncsiságból egy ventilátorral is leteszteltük, úgy szintén helytállt. Nemrég a Cooler Master is megcsinálta a felezést, így született a Geminii S. Erre már csak egyetlen 120 mm-es ventilátor került, amit gyárilag mellékelnek hozzá.

A többi, alaplapra merőleges irányban szellőző processzorhűtőhöz képest a kisebb Geminii már nem néz ki annyira elvadultan, mint nagyobb testvére. Szolid kis átlagosnak mondható a maga öt csövével és alulra is lehúzott középső lamelláival.

Szokásához híven a Cooler Master ventilátoráról most sem derült ki, hogy kitől – melyik OEM gyártótól – származik. Lapátból a szokásos hét helyett kilenc vékonyabb került rá, motorereje pedig CPU-hűtős viszonylatban meglehetősen nagy, 0,32 A. Ennek köszönhető, hogy maximális fordulatszáma percenként 1800.

A Cooler Masternél valamivel nagyobb hangsúlyt fektetnek a processzorral érintkező felület kidolgozására, mint az Asusnál. A Geminii S rézlemeze sárgás színű és egészen szépen polírozták, bár látszanak a csiszolókorong körkörös barázdái.

Azért a kisebb Geminii S is tud marcona képet vágni, ha felszereljük rá a mellékelt segédkeretet. Erre, nagyobb társához hasonlóan, két ventilátort lehet felcsavarozni, bár nem 120 mm-eseket, hanem kisebbeket, 92 vagy 80 millimétereseket. Az alaplapi rögzítés egyébként a szokásos, Cooler Masterre jellemző: sokcsavaros, de bolondbiztos.

A tesztlabor fránya kisördöge valahova elkavarta az alaplapra szerelt Geminii S fotóit, ezért kedves olvasóinknak csak leírni tudjuk, hogy a szokásos hosszadalmas tekergetésen (négy csavar az alapzatba, négy fordított menetes a talpba és négy az alaplap hátuljára) kívül nem volt problémánk a felrakásával, és magas alsó része miatt a környezetét sem zavarta.

Főbb paraméterek:

Cooler Master Z600

Mai tesztünk nagyágyújának a Cooler Master Hyper Z600 ígérkezik, melyet gyártója paszív hűtőként hirdet. Ennek megfelelően ventilátor nem is jár hozzá, csak a hatalmas, több mint egy kilogrammos bordát kapjuk.

Rápillantva azonnal látszanak a kis légáramláshoz tervezett bordák leglényegesebb jegyei. Elsősorban hatalmas, hogy jó sok hőt elnyelő anyagot használhasson. Másodsorban lamellái ritkásak, hogy a minimális légáramlatot is hasznosítani tudják. Az alábbi képen a Noctua (vagy Coolink) nagyfiúja látszik mellette, mely ugyan vállban felveszi a versenyt a Z600-zal, de derékban már nem.

A vaskos fémlemezekre nem kevesebb mint oldalanként hat hőcső vezeti a meleget. Alaposan szétszórták őket, hogy minél egyenletesebben terítsék a hőt.

Tesztpéldányunk alja egészen jól ki volt suvickolva, de a közepén ott éktelenkedett egy méretes folt.

Ismét a hagyományos, sokelemes Cooler Master szerelőkészletet kaptuk. Gyengébb idegzetűeknek a több mint egy kilós hűtőhöz most adtak egy rendes hátsó keresztmerevítőt LGA775-höz is, de a vastag rögzítőcsavarokkal ez nem biztos, hogy minden alaplap hátán elfér.

Nem csak ventilátor nélkül használható a Hyper Z600. A mellékelt négy műanyag elemmel akár két 120 mm-es szélkavarót is felszerelhetünk rá. A passzív és egy ventilátoros mellett mi is kipróbáltuk ezt a felállást.

A sok csavarozástól eltekintve a Hyper Z600 felszerelésével sem volt gondunk. Mivel a hátlap felől kell rögzíteni, ventilátorait már korábban feltehetjük. Ezen a részen könnyen akadályba ütközhetünk, ugyanis a hatalmas borda miatt az első ventilátor a memóriabordák fölé nyúlik. Egy nagyobb RAM borda akár meg is hiúsíthatja a szerelést. Ugyanez vonatkozik a ház hátuljába szerelt ventilátorra. Persze, ha két 12 cm-es dolgozik a processzorhűtőn, akkor nem sok szükség van még egy hátsó szellőztetőre.

Oldalt valószínűleg nem fogunk bordákba ütközni.

Főbb paraméterek:

OCZ Vendetta

Végül, de nem utolsósorban, itt az OCZ Vendettája. A tuningmemóriáiról ismert OCZ még friss ezen a területen, akárcsak a tápoknál. Első látásra szolid, szárnybontogató próbálkozásnak tűnik a sokat sejtetően Vendettának keresztelt modell, melynek időközben már a második kiadása is megjelent.

Mai konkurenseinél jóval könnyebb, csupán 410 grammot nyom. Sűrű lamellái meglehetősen vékonynak tűnnek. Középső részüket egy kicsit lejjebb eresztették, és oldalanként csak három, a légáramlat irányából egymást fedő hőcső szeli át őket.

A kis OCZ különlegessége alul található. A három hőcső nem egy rézlemezen keresztül, hanem közvetlenül érintkezik a processzorral. Ezzel megspórolnak két fém-fém hőátmenetet a processzor kupakja és az alsó lemez, valamint az alsó lemez és a hőcsövek között, aminek köszönhetően akár 10 fokkal is melegebbek lehetnek a lamellák. Ügyeltek az érintkező felület polírozására is.

Az OCZ az Asuséhoz nagyon hasonló, viszonylag egyszerű rögzítést alkalmaz. Intel LGA775 esetében két felcsavarozható lábat gyorsoldókkal, AMD aljzatoknál pedig egy pántot.

A mellékelt ventilátorhoz kaptunk a szokásos konnektor mellé egy tápos négytűsre köthető adaptert is. Érdekes és egészen ügyes a lapátkerék bordára fogatása. Ehhez nem csavarokat, hanem finom, rezgéscsillapító gumiszegecseket használnak.

Kis mérete és gyorsrögzítője miatt a Vendettát volt a legegyszerűbb felszerelni mai mezőnyünkből.

Ugyan meglehetősen alacsonyan húzódik a legalsó lamella, mégsem ütközött bele egyetlen környező alkatrészbe vagy bordába sem.

Főbb paraméterek:

Tesztek - nagy teljesítménnyel

A hatos kipróbálásához az előző két tesztünkben összeállított, négymagos Core 2 Extreme processzorra alapozó rendszert használtuk, ráadásul az izmos CPU-t még tuningoltuk is, hogy megközelítse a korábbi Pentium D 830 melegedési szintjét:

• Intel Core 2 Extreme QX6700 (B3 stepping) @ 3,33 GHz, 1,40 V processzor
• Asus P5E3 Deluxe Wi-Fi AP alaplap
• 2 x 1024 MB Samsung DDR3-8500 memória
• Asus Radeon X1900 CF grafikus kártya
• 160 GB-os Maxtor merevlemez
• Cooler Master Real Power 550 W tápegység
• Casetek CK-1020 ház elöl 80 mm-es, hátul 92 mm-es ventilátorral

Grafikonjainkon egy megközelítőleg 20 perces, 100%-os processzorterheléses melegítési időszak, és utána pár perces terheletlen kihűlési folyamat látható. A vonalakat vízszintesen némileg elcsúsztattuk egymástól, hogy a felfutás és a lecsengés jobban láthatóvá váljon. Az első menetben minden hűtőt az elérhető maximumán hajtottuk, tehát csúcsra tekertük a mellékelt ventilátor fordulatszámát. A Hyper Z600-at két, percenként 1300-at pörgő Noctua ventilátorral hajtottuk.

Mivel ugyanabban a környezetben végeztük a méréseket, mint korábbi tesztünkben, az ott elért eredmények is nagyjából összevethetőek a mostaniakkal. Ahogyan várható volt tőle, a Hyper Z600 két 120 mm-es ventilátorral 53 fok környékén magabiztosan nyerte az első kört. Mögötte, 60 fok környékén nagy volt a tülekedés. A második helyet végül a Triton 78 csípte el, pedig csak egy, percenként 1300-at pörgő ventilátora volt. Nem sokkal maradt le mögötte a 92 mm-es ventilátorát percenként 2200-as fordulaton pörgető Lion Square és a szintén 120 mm-est, de 1800-on hajtó Geminii S.

Az erős mezőnyben a Vendettának csak az utolsó előtti hely jutott, pedig nem kevesebb mint 2800-at pörgött a 92 milliméterese. Sajnos, úgy tűnik, a Triton 75 borda gyári, percenként 1400-at pörgő 120 mm-es ventilátorral sem teljesít valami fényesen. Alatta a processzor hőmérséklete majdnem 80 fokig mászott, majd ott megállt.

Bár ez a teszt nem elsősorban a csendességről szól, azért ezt is megfigyeltük. Hangban egyértelműen a Triton 78 volt a nyerő, hiszen csak egy darab, relatíve lassú 120 mm-es ventilátor dolgozott rajta, aminek a keretén sem fütyült a szél. A második helyet a szintén halkan szellőző, bár nem valami hatékony Triton 85 szerezte meg, a harmadik pedig a Z600 lett két halk Noctuával. Messze a legzajosabbnak éreztük a Vendettat, bár a Lion Square 92 milliméterese is eléggé morgós volt.

A második menetben nagyjából egyforma légszállítással próbáltuk ki a hűtőket. Ez 120 milliméteres ventilátorosoknál úgy percenként 1300-as, míg a 92-eseknél 1600-as percenkénti fordulatszámot jelent.

Számítottunk rá, hogy a Triton 78 most már alaposan megközelíti a Z600-at, hiszen nála semmi sem változott az előző menethez képest, míg a nagy Cooler Masterről lekerült az egyik légkavaró. A Lion Square már több mint 5 fokkal lemaradt mögöttük, őt pedig a Geminii S és a Vendetta követte szorosan egymás nyakán. Fura, hogy a Triton 85 egy kicsivel lelassított ventilátorral most pár fokkal hűsebb maradt. Ugyanezt a jelleget mutatta az év elején a 75-ös is, tehát minden bizonnyal a borda jellegzetessége ez a viselkedés.

Hangban ismét a Triton 78 volt a nyerő, de most már nagyon közel került hozzá a Hyper Z600, Geminii S és a Triton 85 is. A 92 milliméteresek közül a Vendettát éreztük halkabbnak, a Lion Square lapátkereke még 1600-on is morgott.

Tesztek - halkan

Tovább halkítottunk a rendszereken. A 120 mm-es ventilátorosok fordulatszámát percenként 1000-re, a 92 mm-esekét percenként 1200-ra vettük vissza. A ház szellőzése továbbra is bekapcsolva maradt.

Ezúttal a Hyper Z600 valamivel nagyobb előnyre tett szert, bár a Triton 78 szépen tartotta magát. Közelebb került a mezőny éléhez a Lion Square, mely most már csak 4 fokkal maradt le márkatársa mögött. Őt a Geminii S, majd a Vendetta követte, mind a ketten 75 fok alatt maradva. A leggyengébben ismét a Triton 85 hűtött.

Hangban nem sokat változott a sorrend. Az élen a keret nélküli lassú 120 mm-est hajtó Triton 78 végzett, őt követte a Z600, a Geminii S és a Triton 85 hármasa, majd a Vendetta és a most már kevésbé morgós oroszlános kocka.

Szokás szerint a végére hagytuk a legmelegebb és egyben leghalkabb kört. Tuningolt négymagost ilyen beállítással már csak a hozzánk hasonló elvetemültek használnak.

Szinte semmi sem változott az előző körhöz képest, csak a hőmérsékletek emelkedtek átlagosan 3-4 fokkal. Ismét győzött tehát a Z600, de a Triton 78 nagyon közel volt hozzá. A dobogó legalsó fokát a Lion Square csípte meg, őt a Geminii S, majd a Vendetta követte. Most is a Triton 85 zárta a mezőnyt.

Hangban ezúttal is a Triton 78-at véltük a leghalkabbnak. A többi 120 mm-es ventilátorral szerelt versenyző közül most már hallatszott, hogy a Z600-ra szerelt Noctua jár a legegyenletesebben, őt a Geminii S majd a Triton 85 követte. A sort ismét a Vendetta és a Lion Square zárta.

A legvégén meg akartuk próbálni, hogy a Z600 mire képes passzív üzemmódban. Ez a kísérlet végül idő hiánya és filozófiai okok miatt elmaradt, legalábbis egyelőre. A gond az, hogy nehéz definiálni a passzív processzorhűtés fogalmát. Passzívnak nevezhető az, ha tőle két centiméterre ott dolgozik a ház hátsó ventilátora, fölötte meg a tápé? Erre a kérdéskörre egy külön cikkben visszatérünk még. Egyelőre annyit mondanánk, hogy a Cooler Master Hyper Z600 ventilátor nélkül még jól szellőző környezetben is édeskevés volt tuningolt négymagosunkhoz, de egy kisebb fogyasztású processzorhoz, jól megtervezett kiegészítő szellőzés mellett elég lehet.

Értékelés

Mai, erős mezőnyünkben szépen helytállt az Asus Lion Square. Végül kiderült róla, hogy oroszlánra csak ventilátorának morgása hasonlít. Érdekes, hogy ugyanilyen Sunon márkájú MagLev csapágyas ventilátorral korábban több hűtőben is találkoztunk, de egyik esetben sem volt ilyen hangos. Teljesítményben a Lion Square rendben van, elég közel kerül az abszolút csúcshoz, de közel 13 000 forintos ára meglehetősen magas.

Szintén nem olcsó jószág a Triton 78, és nem is olyan látványos, mint az egyedi Triton 79 verzió, de meglepően jól tette a dolgát hűtés és hang tekintetében egyaránt. Az előbbiben alig maradt el a hatalmas Hyper Z600 mögött, az utóbbiban pedig végig vezetett. Speciális felfüggesztése miatt félő, hogy a halkság addig tart csak, amíg a mellékelt ventilátor el nem kezd kopni. Egy csúszócsapágyas modellnél pedig ez várható. Akinek nem számít az idővel valószínűleg erősödő hang, csak egy nagy teljesítményű hűtőt szeretne, annak közel 14 000 forintos ára ellenére is ajánlott az Asus Triton 78, de tessék vigyázni az ujjakra!.

Másodszor járt nálunk a Triton 85 bordája, és most a gyári, Asus ventilátorral is kevésnek bizonyult a tuningos négymagoshoz, ami közel 150 wattal fűtött alatta. Valószínűleg egy kisebb teljesítményű processzorral megbirkózott volna, ráadásul kellemesen halkan.

Számítottunk rá, hogy teljesítményben a Cooler Master Geminii S nem lesz olyan nagyszerű, mint kétszer akkora, dupla ventilátoros nagytestvére, de azért így is szépen megbirkózott a komoly processzorral, ráadásul a hangja is rendben volt. Nagy előnye konkurenseivel szemben, hogy csupán 88 mm magas, ezért lapos házban gondolkodók számára ajánlott.

Tesztünk teljesítménybajnoka a Cooler Master Hyper Z600 lett, bár arra számítottunk, hogy nagyobb fölénnyel nyer. A hatalmas, alacsony légszállítású környezethez tervezett, kisebb processzorokkal akár passzívan is elbíró hűtő azoknak ajánlott, akik tényleg nagyon halk rendszert szeretnének, és nem riadnak vissza az üresen is majd 10 000 forintos vételártól, valamint a ventilátorok nélkül is egy kilogramm fölötti tömegtől.

Az OCZ Vendetta ezúttal túl magas súlycsoportba került. Azért hűtés tekintetében meglehetősen szépen helytállt a nála jó kétszer több „vassal” operáló nagyok között. Kár, hogy a gyárban egy nem túl halk ventilátort tettek rá. A második kiadáson már több helyen is csiszoltak.

Asus Triton 78 (tuninghoz) Cooler Master Geminii S (lapos házakba) Cooler Master Hyper Z600 (elvetemülteknek)

rudi

A Cooler Master és OCZ hűtőket az Expert Computer Kft., az Asus hűtőket az Asus Magyarország bocsátotta rendelkezésünkre.