Specifikációk és színhelyesség

A bemutatott monitorok belsőleg sok hasonlóságot mutatnak, ugyanis egytől egyig az MVA technológia továbbfejlesztett változatára épülnek. Ebben a tekintetben az LG tűnik ki a sorból, ugyanis egyedüliként AUO márkájú Premium-MVA panelt tartalmaz, a többiek viszont Samsung gyártotta S-PVA panellel kerülnek a boltok polcaira (bár hallottunk pletykákat arra vonatkozólag, hogy a Lenovo L220x egyes esetekben TN+film panelt tartalmaz; ha T33HBEU azonosítót látunk rajta, akkor jól választottunk). A válaszidő minden esetben 6–8 ms körül alakul, már ami a szürkéből szürkébe váltást illeti, a feketéből fehérbe és vissza válaszidőt egyik gyártó sem tüntette fel, de korábbi tanulmányainkból már tudjuk, hogy ez átlagosan 16 ms körüli időt jelent, ami elviekben nem éppen játékosoknak való, valójában szerintünk megfelel erre a célra is.

A kontrasztarány mind a négy típus esetében 1000:1-hez, amit a Dell és a Samsung a dinamikus kontraszt funkcióval kiegészítve képes 3000:1-hez, illetve 1500:1-hez értékig növelni. Az adott kontrasztarány eléréhez azonban a gyártók különböző fényerőt adtak meg, ebből a szempontból az LG kitűnik a sorból 500 cd/m²-es értékével, ami arra enged következtetni, hogy sötétben kicsit világosabb a feketéje. Érdekes, hogy a Samsung és a Dell ugyanannak a panelnak a különböző revíziójára épül, a Dell kicsit rosszabb ebből a szempontból, viszont másban éppen ő a jobb – ez pedig a színtérlefedettség. Ezen a téren is az LG a sereghajtó, szimplán az sRGB színtér megjelenítésére képes. Ezzel szemben a többi monitorban már továbbfejlesztett CCFL háttérvilágítás található, melynek segítségével közel az egész NTSC színteret képesek prezentálni. Szerintünk a gyártók erre irányuló fejlesztése természetes velejárója az idővel egyre korszerűbbé váló panelek megjelenésének. A panelek egyes paraméterei korlátok közé vannak szorítva, így kénytelenek valamilyen módon felturbózni azokat, hogy kirívóak, kelendőbbek legyenek, és úgy tűnik, hogy most éppen ez a divat. Egy átlagfelhasználó valójában ennek nem veszi szinte semmi használt, de papíron jól mutat. Ezen a téren a Dell jár legelöl, az NTSC színtérben találhatónál is több szín megjelenítését teszi lehetővé, a többiek 92 és 97%-ot tudnak papíron. A betekintési szögek és a megjelenített színek száma mind a négy típus esetében megegyezik, elvégre MVA/PVA panelekről van szó.

Dell 2408WFP: Custom / sRGB / Multimedia módok [+]

LG L245WP: User / sRGB módok [+]

Samsung 245T: Custom / Internet / Movie módok [+]

Lenovo L220x: Custom / sRGB / Redish / Bluish módok [+]

Először szokásunkhoz híven a gyári állapotokat mértük ki a kalibrátor segítségével, ezzel arra kerestük a választ, hogy vajon a gyártók mekkora hangsúlyt fektetnek a színhűségre. Nincsenek túl jó tapasztalataink, általánosságban elmondható, hogy a gyártók egyáltalán nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel, általában letudják azzal, hogy minél magasabb kontraszt és színbeállítások mellett „szemkápráztató” környezetet teremtenek, így elcsavarják a vevők fejét. Sajnos a helyzet változatlan, gyári állapotban mind a négy típus rettenetes színhűséggel kerül a vevő asztalára, erre vonatkozóan nem láttuk a jelét semmilyen változásnak. Ugyanakkor ezzel a módszerrel azt is sikerült kiderítenünk, hogy az egyes típusok OSD-jében található profilok egyáltalán mire jók. A Dell 2408WFP például az sRGB mód bekapcsolása után valóban átkapcsol sRGB módba, és csak az sRGB színteret képes megjeleníteni. Ezen a téren a másik három típus le van maradva. Az LG eleve csak az sRGB színteret támogatja, a Samsung és a Lenovo viszont jóval többet annál, de ez a két típus nem képes visszaváltani sRGB-kompatibilis módba, még ha a Lenovo esetében létezik is egy sRGB nevezetű profil.

Dell 2408WFP kalibrálva [+]

LG L245WP kalibrálva [+]

Samsung 245T kalibrálva [+]

Lenovo L220x kalibrálva [+]

A gyári beállítások kimérése után a kijelzőt a szem- és panelkímélő 2,2-es gammára, 6500 kelvinre és 120 cd/m²-es fényerőre kalibráltuk Custom/User módban. A kalibráció után természetesen megváltozott a helyzet, mind a négy kijelző átlagos deltaE értékét 1 alá szorítottuk, ami tökéletesnek tekinthető. A Dell és a Lenovo kalibrációja talán picit jobban sikerült, mert 0,3-as deltaE-t értünk el. Ami a színtérlefedettséget illeti, ebből a szempontból valóban a Dell teljesít a legjobban, és a Samsungnál még a Lenovo is picit több színt tud megjeleníteni.

Az Eye One Match kalibrációs szoftver a beállítás után egy másik módszerrel ábrázolja a megjelenítők színhűségét. A fentebb, jobbra látható ábrákon a videokártyából származó RGB színkódok és a monitoron megjelenő szín egyezősége, fedése látható. A megegyező színek mindig a szürke egy árnyalataként jelennek meg, vagyis minél inkább lefedik egymást a videokártya és a kijelző szürkeárnyalatai, annál jobb a színhűség, azaz a három alapszínt jelképező vonalnak lehetőleg minél inkább egymáson kell elhelyezkednie. Az LG-t leszámítva szépen teljesítettek a kijelzők, bár a Samsung itt is picit gyengébb volt a többieknél. Az LG esetében valamiféle problémára lettünk figyelmesek, a színek az Y tengely mentén elcsúsztak, mintha túl magas lenne a fényerő (tapasztaltunk már hasonlót korábban). Hogy mi lehet a jelenség oka, azt nem tudjuk, a méréseket többször is megismételtük, de a végeredmény nem változott.

A kalibráció során az 50%-os kontraszt mellett mért legalacsonyabb fényerő mértékét, illetve a legmagasabb fényerő és kontraszt mellett mért kontrasztarányt is kimértük. Kalibrált állapotban a Samsung és a Dell jelenítette meg a legsötétebb feketét, esetükben 0,1 cd/m²-es fényerőt mértünk, ami már szép teljesítmény. A Lenovo 0,2 cd/m²-re volt képes, míg az LG-n 0,5 cd/m²-t mértünk, ami továbbra is arra utal, hogy valamilyen probléma lépett fel a kalibrátor és a monitor között. A fényerő 50%-os kontraszt mellett a Dell 2408WFP-n 115, a Lenovo L220x-en 63, az LG L245WP-n 29, a Samsung 245T-n pedig 54 cd/m² volt. A sorból a Dell és az LG lóg ki. A Dell túl világosnak mutatkozott még ilyen beállítások mellett is, ami nem túl szerencsés, hiszen sötétben senki sem szereti, ha világos a monitor, az LG viszont túl sötét volt, még 100%-os kontraszt mellett is csak 48 cd/m²-t mértünk. Végül a legvilágosabb beállítás mellett kimértük a kijelzők kontrasztarányát, a Dell 431 cd/m²-es maximális és 0,3 cd/m²-es minimális fényerő mellett kb. 1436:1-hez kontrasztarányt mutatott fel. Az LG esetében 351 cd/m²-t és 0,5 cd/m²-t mértünk, ami kb. 850:1-hez kontrasztarányra utal. A Samsung 245T maximálisan 244 cd/m²-es fényerőre volt képes, emellett 0,2 cd/m²-es feketét mutatott ki, ami kb. 1220:1-hez kontraszarányt sejtet, míg a Lenovo L220x-en 341 és 0,4 cd/m²-es értékek jöttek ki, ami szintén 850:1-hez körüli kontrasztarányt jelent. Összeségében jól látszik, hogy a Dell 2408WFP és a Samsung 245T kicsit fejlettebb panelt tartalmaz, felülteljesítették a gyári specifikációkban foglalt 1000:1-hez kontrasztarányt. Ugyanakkor a Lenovo is szép eredményeket ért el.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!