Beüzemelés

Mindhárom Asus router ugyanazzal a webes kezelőfelülettel érkezett. A legegyszerűbb felépítésű a kis WL-530g, a WL-520g csupán a WPA2 titkosításban és néhány apróságban különbözik tőle. A WL-500g Deluxe menüjét itt-ott kisebb animációk díszítik, és megjelent az USB eszközök beállítása. Mindhárom routerhez elérhető a firmware fejlesztőkörnyezete és forráskódja is. A WL-500g család egyedi firmware-eivel már különálló weboldal is foglalkozik.

A leggyorsabban és legegyszerűbben a WL-520g konfigurálható. A router szoftverét feltelepítve elég kábelt csatlakoztatni rá, vagy beüzemelni egy vezeték nélküli hálózati vezérlőt, és máris nekiláthatunk az EZSetupnak. A router hátulján található piros gomb 3 másodperces nyomva tartása, majd a router szoftverének elindítása után aktivizálódik a gyorsbeállító. Vezeték nélküli csatlakozás esetén először biztonságosan lekódolja a kapcsolatot; a beállításokat célszerű elmenteni vagy kinyomtatni. Ezután beállíthatjuk az időzónánkat, majd az internet-elérésünket, és már készen is vagyunk az alapokkal.

Hagyományos módon, IP címmel és jelszóval belépve a routerekre ugyanúgy könnyen és gyorsan beállíthatjuk az internetes kapcsolatunkat, és további finomhangolásra is lehetőség nyílik. Az itt található gyorsbeállítás annyival jobb, hogy az egeret a menüpontok fölé húzva rövid leírást kapunk funkciójukról. Ebben az esetben ugyan nem a legelső pillanattól használunk titkosítást, de közvetlenül az időzóna, internetcsatlakozás fajtája és WAN csatlakozás után már választhatunk is a kódolások közül.

A „Wireless” menüpontban módosíthatunk a vezeték nélküli kapcsolat beállításain, kódolásokon, kapcsolódási sebességen, azonosítókon. A WL-530g legerősebb kódolása a WPA-TKIP volt, az 500g és 520g már WPA-AES és TKIP+AES beállítást is tudott. Mindhárom router maximum 128 bites WEP titkosítást támogat. Hogy a behatolóknak valamivel nehezebb dolguk legyen, MAC cím alapján is kizárhatunk vagy beengedhetünk hálózati állomásokat.

A WDS funkcióval két vezeték nélküli hálózatot kapcsolhatunk össze. Beállítása nagyon egyszerű. Elegendő a routert WDS vagy Hybrid (ilyenkor további routerekkel, de különálló hálózati egységekkel is kommunikál) módba állítani, és megadni a kapcsolódó routerek MAC címét. Az 500g és 520g anoním (anonymus) csatlakozást is engedélyez.

A három router „Advanced” menüpontban található beállításai egyre bővülnek. Az 530g még nem ismeri a WMM (Wi-Fi Multimedia) eljárást és a gyorsító Frame Burstinget, rádiójának erőssége sem állítható, csak kikapcsolható. A 520g tudja az imént hiányolt tételeket, az 500g Deluxe rádióállomása pedig időzítővel is ellátható. Ide került az Afterburner kapcsolója is.

Az IP-konfigurációban már az 530g-nél is megtalálunk mindent, amire szükségünk lehet: IP, DNS, egyedi ISP, DHCP és dinamikus DNS beállításokat. A NAT menüpontban Port Trigger, virtuális szerverek és DMZ állítható. Működtetésükkel nem volt semmi gond, az előbukkanó magyarázatok mindenhol elégségesek.

Tűzfalbeállításokban is jobbak a nagyobb Asus routerek. Az 530g csupán a LAN felől tud szűrni, a másik kettő WAN felől is. További eltérés, hogy a kicsi csak URL- és IP-szűrőt kapott, a nagyok MAC-szűrőt is.

A „System Setup” alatt nem szabad kihagyni a router jelszavának módosítását, de a firmware frissítése és az egyedi beállítások lementése is nagyon hasznos.

A WL-500g Deluxe még két extra funkciót kínál. Az első az USB csatlakozóra kötött adattároló vagy webkamera kezelése; mi csak az előbbivel ismerkedtünk meg. A szerver a FAT16 vagy FAT32 partíciókat részesíti előnyben, NTFS kódolt állományokkal nem boldogul. A felhasználók egy közös könyvtárat használhatnak a megadott jogokkal, de akár sajátot is kaphatnak, melybe csak a „Super User” tud belenézni a router belépőkódjával.

Jó szolgálatot tehet az WL-500g Deluxe sávszélesség-szabályozója is, melyben feltöltési és letöltési korlátozásokat vezethetünk be, hogy a warezelő, esetleg CS-ző kollégák ne fékezzék az NVIDIA szerveréről NDA-s anyagot letöltő jómunkásembereket.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!