A most következő cikk először a Logout portálon jelent meg, de annyira hasznosnak találtuk, hogy úgy éreztük: a PROHARDVER! olvasói számára is érdekes lehet. Ha a jövőben más, hasonlóan igényes és hiánypótló írásokra bukkanunk, akkor természetesen azoknak is próbálunk helyet szorítani oldalainkon.
Érdemes néhány szót ejteni a HD filmek lejátszásához szükséges minimális elvárásokról a recesszió időszakában is, hogy a jót jó áron elvet követhessük vásárláskor. Mint minden technológiai lépésnek, a HD-nek is megvannak a maga minimális ajánlásai, követelményei a használathoz. Megpróbáljuk összegyűjteni, hogy milyen gépeken fut már simán egy 1080p-s mkv úgy, hogy mellette használható is maradjon a gép, illetve hogy milyen eszközökkel lehet még fokozni a HD élményt.
A szokásos elmélet, röviden
Elmélet nélkül nincs gyakorlat, tartják a bölcsek, ezért most is az elmélettel kezdenénk.
1080p: talán nem kell bemutatni, hogy mi is az 1080p, de azért mégis ejtsünk pár szót erről is. Az 1080p azt jelenti, hogy 1080 sor felbontású a kép. Ehhez 1920 oszlop tartozik, így adódik az 1920x1080 felbontás. Ezt nevezik sok helyen Full HD-nak is.
1080i: az 1080i jelölésben az „i” azt jelenti, hogy ez egy interlaced képalkotási mód, vagyis egy képkocka két félből tevődik össze. Minden páros képen az eredeti kép páros sorai, míg a páratlanokon a páratlan sorai jelennek meg. A CRT-k gyors villogtatással jelenítik meg, de az LCD-k már külön összeállítják megjelenítés előtt a két fél képből az egészet. Így egy 1920*540 képpontos kép adódik. Általában HDTV rendszerek alkalmazzák ezt a fajta megjelenítést a sávszélesség spórolása végett. Kicsit rosszabb minőségű, mint az 1080p.
UVD/CUDA: Ezeket részletesen nem tárgyaljuk, esetünkben az lehet érdekes, hogy tartalmazza-e egy kártya ezek valamelyikét vagy sem.
HDCP: a HDMI interfészen használt titkosítási, hitelesítési eljárás. Lényege röviden: a számítógépből kimenő adatokat védi. Feloldásához egy HDCP-re alkamas VGA és monitor kell. A Blu-ray-en használt AACS követeli meg a HDCP-támogatott digitális videó interfész meglétét (HDMI, DVI).
AACS: a Blu-ray lemezek lényeges védelmi rendszere a BD+ és a BD-ROM Mark mellett. A lemezeken található adatok védelmét szolgálja hasonló módon, mint a DVD-k idejében tette ezt a CSS.
PAP (Protected Audio Path)/PVP (Protected Video): védett audiocsatorna, védett videocsatorna. „Konyhanyelven” így lehet jellemezni: A PAP szükségességét az vetette fel, hogy rájöttek, amikor az adat kilép a lemezről, „védtelen” marad visszakódolva addig, amíg a HDCP át nem veszi az irányítást. Ezt a köztes „utat” az adat csakis egy fizikailag is zárt körben teheti meg, amit áramköri védelemmel is el kell látni. Itt többször is oda-vissza kódolgatják az adatot, de még a GPU is kódolásra kényszerül a legjobb védelem érdekében. A PVP alapvető ahhoz, hogy védett HD tartalom egyáltalán eljusson a GPU-hoz, míg a PAP a Dolby TrueHD/DTS-HD MA hangsávok lejátszásához szükséges. Elég nagy fejtörést okozott ez a sok kényszer, védelem a hardvergyártók, szoftverfejlesztők többségének. Az alábbi képen látható, hogyan jut el a lemeztől a kimenetig a jel, igen szövevényes úton:
Forrás: Anandtech
DXVA: erről esett már szó egy korábbi írásban, de annyit érdemes megemlíteni róla, hogy a DXVA engedélyezi a hardveres támogatását a GPU-nak HD filmek lejátszásakor. Blu-ray esetén nem kérdéses a támogatás, de a ripek egy részét el tudják „rontani”, és ilyenkor a CPU magára marad az összes számítási, dekódolási folyamattal, ergo jelentősen megugrik a terheltsége. Ha ellenőrizni szeretnénk, ismeri-e kártyánk a DXVA-t, illetve hogy abból melyiket, ezzel a kis programmal megtehetjük.
Ajánlások hardverek terén
Ha valakinek viszonylag régi gépe vagy kevés pénze van fejlesztésre, akkor sem kell feltétlenül lemondania a HD nyújtotta élményről. Manapság két elterjedt formátuma van a HD anyagoknak, a 720p (1280x720) és az 1080p (1920x1080). Mindkettő 16:9 képarányú, így az ilyen arányú monitorokon (widescreen) élvezhetőek a legjobban. A 4:3 monitorokon a szokásos felső és alsó fekete csíkokkal kell együtt élnie annak, aki HD-re vágyna. A monitor felbontását tekintve nyilván a legalkalmasabbak azok, amelyeknek a natív felbontása eléri az 1080p felbontását. Ha nem, akkor némi downscaling árán nézhetünk ilyen felbontású filmeket, ám ez nem ront az élményen túl sokat, így a monitorokkal nem is foglalkoznánk többet, inkább vegyük sorra a meghatározó komponenseket. Ha valaki nagyban gondolkodik, projektort is beszerezhet, de az minden, csak nem olcsó.
Hardverek konkrétabban
Először is el kell különítenünk a Blu-ray lemezekre vágyók igényeit és az mkv-ban tárolt ripek felhasználóit. Alapvető különbségek nincsenek, ám az eredeti anyagok kicsit több elemet követelnek a maradéktalan lejátszáshoz. Ezekről a plusz elemekről, lehetőségekről a cikk végén lesz szó. Emellett szintén külön kell venni a 720p és az 1080p filmeket. A 720p-s filmekhez nem kell erős gép, ezeket egy egymagos Pentium D vagy egy Athlon XP is simán elviszi viszonylag alacsony CPU-terhelés mellett, ám egy magas bitrátájú, komplexebb 1080p már más kérdés. Leginkább ez utóbbi lejátszása az érdekes, de alapvetően minden HD film lejátszása a VGA és a CPU párosától függ. Egy erős CPU önmagában is képes ugyan elvinni a lejátszást, és egy jó VGA is hatékonyan be tud segíteni egy amúgy gyenge CPU-nak, de az arany középút az, hogy mindkettőből az optimális megoldást találjuk meg. Az alábbiakban nem próbálunk kimerítő listát adni, csupán javaslatokat teszünk, amik megfelelhetnek az adott kategóriának. A hardverek felsorolásánál két irányelvet tartottunk végig szem előtt: az alacsony árat és a teljesítményt, azaz a hatékonyságot (de nem a játékok vonatkozásában).
Processzorok
A nagyobb felbontás, komplexebb kódolás és a néha eléggé magas bitráta bizony meg tudja izzasztani az általános felhasználásra felkészített CPU-kat. Mivel nem tartalmaznak célirányos komponenseket, lejátszáskor – szoftvertől, kodektől függően – akár 80-100%-os terhelést is el tudnak érni. Rosszabb esetben már nem is tud folyamatos képet adni a lejátszó, akadozni, csúszni kezd a film egy-egy gyengébb CPU mellett, ha nincs hardveres támogatás a GPU felől. Az erősek viszont egymaguk is könnyedén lejátszanak 1080p-s filmeket DXVA nélkül.
Belépőszint
Olcsók (20 000 alatt), de már egész jól megbirkóznak a HD filmekkel. DXVA mellett aránylag alacsonyan lehet tartani a CPU terheltségét, de DXVA nélkül is bírnak a lejátszással, igaz, viszonylag magas kiterhelés mellett.
Intel:
AMD:
Középszint
Egy DXVA 1080p mkv lejátszása szinte már meg sem látszik a kihasználtságon egy megfelelő VGA mellett, de magukban is maximum 50%-on tudják tartani a terhelést DXVA hiányában is. 35 000 forint alatti áron kaphatók.
Intel:
AMD:
Prémiumkategória
Az erősebb négymagos processzorok már tényleg mindenre alkalmasak és ezzel összhangban áruk sem éppen alacsony, ahogyan teljesítményük sem. A határ a csillagos ég…
Intel:
AMD:
A frissen megjelent Phenom II ugyan nem érte utol a Core i7 processzorokat, de azért nincs miért szégyenkeznie.
Grafikus kártyák
A CPU-k után vegyünk sorra néhány VGA-t is. Az alsó és középső kategóriákban a HD anyagokhoz bizony eléggé elvárt a GPU hardveres támogatása a CPU-nak, hogy szaggatás nélkül élvezhessük kedvenc 1080p-s filmjeinket. A lényeg, hogy UVD (lehetőleg 2.0 min.) vagy PureVideo HD 2 legyen a kártyákban.
Belépőszint
Jellemzően nem játékra, hanem multimédiás területekre szánják a gyártók a legkisebb kártyáikat, amelyek olcsók, de HTPC-be, HD támogatáshoz kiválóak. Jellemzően 20 000 forint alatt marad az áruk.
ATI:
NVIDIA:
Ide sorolhatók még az integrált megoldások is (Radeon HD 3200/3300, GeForce 9300), amelyek jellemzően költség- és energiatakarékosak, de emellett megbirkóznak a HD filmekkel.
Középszint
Azok a filmezés mellett játékra is alkalmas kártyák tartoznak ide, amelyek olcsók, keveset fogyasztanak, és nem túl magas felbontásban (jellemzően 1280-ban) mindenesnek számítanak.
ATI:
NVIDIA:
Prémiumkategória
Itt már azt adja mindenki, ami a csövön kifér. Egy-egy csúcs CPU mellett a teljesítmény az egekbe szökik, a HD filmek meg se kottyannak már ezeknek az eszközöknek, viszont az áruk is borsos, és jóval többet is fogyasztanak.
ATI:
NVIDIA:
És a többi hardver?
Az alapvető célunk az volt ezzel az írással, hogy nagyjából rendszerezzük, mi is kell minimálisan a DXVA-t nélkülöző, illetve azt használó HD filmek lejátszásához. Ezt nagyjából sikerült kifejteni, de talán érdemes még megemlíteni, hogy a CPU és GPU páros mellett nem árt odafigyelni a hangkártyánkra is, amennyiben a falat betöltő tévén és a menő hangfalrendszeren szeretnénk Blu-ray lemezről filmet nézni. Mint már említettük, a PAP támogatásával van csupán lehetőség a TrueHD és a DTS-HD MA hangsávok átvitelére, mert különben egy 16 bites LPCM-et fogunk kapni (igaz, ezt is 8 csatornán). Ez különösebben nem okoz nagy gondot az átlagos nézők számára, de lássuk, mit tehetünk, ha valaki a tökéletesre törekszik!
Többcsatornás LPCM HDMI-n keresztül
Jelenleg az ATI 4000 kártyákon található egy HDMI Audio Device, ami 7.1 csatornás LPCM átvitelére alkalmas 16 biten (downsample). Ez jól használható, és átlagos felhasználóknak bőven elegendő is.
Emellett az IGP-k körében is van néhány megoldás forgalomban:
Hangkártyák terén még mindig két termék található csupán, ám ezek szoftveres támogatása sokat fejlődött első kiadásuk óta:
ASUS Xonar HDAV1.3
Auzentech Auzen X-Fi HomeTheater HD
TrueHD/DTS-HD MA
Ahhoz, hogy ezek a kártyák a PAP szerint át is vihessék az említett hangsávokat, a következő hardver-szoftver párosítások egyikét kell beszereznünk eredeti Blu-ray lemezeink mellé:
Ezekre azért van szükség, mert a Microsoft nem fejezte be a PAP-ot támogató interfészének a fejlesztését (talán soha nem is fogja), így a Windows fölé kell kifejleszteni a megvalósítást, ami azért jóval nehezebb feladat. Ezért is nincs tele a piac tökéletes megoldásokkal egyelőre.
Azok sincsenek azért teljesen elveszve, akik mkv konténerben szeretnék a teljes hangsávot élvezni, mert az AnyDVD újabb verzióival már készíthetünk olyan ripet az eac3to-val FLAC-ban, amiben ott van a veszteségmentes hangsáv.
Ha nincs szükségünk a PAP támogatásra, akkor is érdemes azért minőségi hangkártyát vásárolnunk. Íme néhány ajánlott darab a teljesség igénye nélkül:
stevve
A szerzőnek ezúton is köszönjük a remek cikket!