Ismét két hálózati HD videolejátszó feküdt előttünk a boncasztalon. Korábban már kifejtettük, és tesztjeinkben meg is mutattuk, hogy ezek a gombamód szaporodó masinák nagyon hasonlóak hardveres és szoftveres téren. Alapvetően mai két tesztalanyunk sem lóg ki a Realtek chipes sorból, de tudnak valamit, amit eddigi tesztalanyaink nem: van Wi-Fi adapterük. Így a nappali bedrótozása nélkül is eljuthat hozzájuk a lejátszanivaló, csak az a kérdés, hogy a jellemzően hullámzó sebességű vezeték nélküli átvitel mihez elegendő?
Mielőtt erre a kérdésre választ adnánk, nézzük a Ferguson Ariva 110 HD-t. Nagyobbacska, de azért mégsem olyan méretes, jobbára szálcsiszolt fémből készült doboza van, ezt oldalt némi műanyag rács egészíti ki. Elején egy krómkeretes ablak mögé került pár LED és az infrás távirányító vevője. Jobbra két USB és egy SD, illetve MMC kártyát fogadó nyílás húzódik.
Hátul - ahogy illik - rengeteg csatlakozót találtunk. Számunkra a leglényegesebb a HDMI, de van itt optikai és koaxiális digitális, valamint kétcsatornás analóg hangkimenet, a kép pedig kompozit formátumban is távozhat, ha régebbi tévére szeretnénk kötni az Arivát. Természetesen kapunk Ethernetet és tápaljzatot, és van még ki-bekapcsoló. Ugyan a leírás nem jelezte, hogy merevlemezt tehetnénk az Arivaba, mégis van egy kis ventilátora. Ilyet eddig csak belső winchesteres modelleken láttunk eddig.
Kétféle módon lehet drót nélküli hálózati adapterrel felvértezni a hálózati lejátszókat: külső vagy belső adapterrel. Külső, USB-s Wi-Fi modul a legtöbb Relatek chipes modellre minden további nélkül ráakasztható. Ha megfelelő chipkészletes, akkor működni is fog. Rendszerint a gyártók honlapján található lista arról, hogy mely kiegészítőket támogatják, de a legjobb, ha vásárlás előtt teszünk egy próbát. Azt is megtehetjük, hogy eleve egyben vesszük meg a két eszközt, ahogyan a Ferguson lejátszóját is kaptuk, ilyenkor biztos nem lesz kompatibilitási probléma. Dobozában a többi kiegészítő mellett ott lapul egy picike, pendrive-ra hasonlító Wi-Fi modul. Ezt a lejátszó oldalába csatlakoztathatjuk, így is marad mellette még egy USB aljzat külső merevlemezeknek.
Ellenőrzésképpen kinyitottuk az Arivat. Két dologra voltunk kíváncsiak belül, hogy melyik Realtek chipet használja, és hogy minek az a kis ventilátor. Ahogyan számítottunk rá, Realtek RTD1073 lapkát találtunk, mellette egy 128 MB-os memóriamodullal és egy Flash ROM-mal. Belső merevlemezes rekesznek semmi nyoma sem volt, pedig egy 2,5 hüvelykes winchester elférne az Arivában. Szóval nem értjük, hogy minek a kis ventilátor, ami bár minimális, de csendes környezetben azért hallható zajt produkál. A Realtek hardver működésekor keletkező picike hőt eddig minden hasonló lejátszó passzív hűtéssel is kezelni tudta.
A külső, USB-s megoldáson kívül akár a gép belsejébe, egyenesen a nyomtatott áramkörre is kerülhet a Wi-Fi adapter. Korábban járt nálunk az Asus O!Play lejátszó, melynek belsejében jól látható volt a mini PCI Express foglalatú bővítőkártyának kihagyott hely. Már akkor sejteni lehetett, hogy az Asus készít Wi-Fi-s változatot is. Készített is, O!Play Air lett a neve. Kívülről a masina csak abban különbözik az alap O!Play-től, hogy oldalába kártyaolvasót telepítettek. Ez sokkal fejlettebb, mint a hasonló HD lejátszók egyetlen réses megoldása. Az Asus terméke az SD és MMC kártyák mellett CF és Memory Stick adattárakat is kezel. Csatlakozók terén egyébként nincs változás. Hátul maradt a HDMI és a kompozit kép, illetve a kétcsatornás analóg és a digitális optikai hangkimenet, no meg az Ethernet aljzat. A kártyaolvasóval átellenes oldalon egy sima USB és egy eSATA/USB csatlakozó várja a külső merevlemezeket vagy pendrive-okat.
Szétszerelés közben váratlan helyen, a külső fémburkolat tetején találtuk az Azure Ware-től származó Wi-Fi adaptert. Két antennája oldalt csatlakozott a fémházhoz, adatait pedig egy vékony kábelköteg vitte a fő nyomtatott áramkörre. Itt már a helyét sem találtuk a Wi-Fi adapternek. Egyedül a szokásos Realtek RTD1073 chip és elengedhetetlen memóriatársai mosolyogtak ránk.
Eltekintve a Wi-Fi adaptertől semmi extrát nem találtunk a két hálózati lejátszó dobozában. Egyikhez sem adtak HDMI kábelt, csak kompozit video- és sztereó hangkábelt. Érdekes, hogy az O!Play Airhez mellékeltek egy CD-t.
Elengedhetetlen része az ilyen lejátszóknak a távirányító. A Fergusoné egy eléggé általános modell, amin pici gumi gombok és fölösleges numerikus rész van. Az Asusét már a sima O!Play kipróbálásakor megmosolyogtuk formája miatt, de később kiderült róla, hogy nagyon kényelmesen kézre áll. Egyedül a hangerőszabályzókat hiányoltuk, melyek most már ott vannak rajta. A közvetlenül képekhez és zenékhez ugró gombot áldozták be értük, melyek szerintünk keveseknek fognak hiányozni.
Szoftver terén is jellemző a Realtek hardveres megoldásokra a hasonlóság. Egyelőre még egyetlen gyártó sem ment tovább annál, hogy új főmenüt szabjon. Hasonló a helyzet a Fergusonnál is. Az Ariva nyitóképe után egy szövegében alul magyar, de felül, a képes részen még angol főmenüt kapunk, ami egészen jól használható. Apró szépséghibája, hogy a „Fájl másolás” szöveg már nem fért ki teljesen.
Beljebb, a beállítások résznél is találtunk egy sajtóhibát. Itt a „Halózat” menüpontból hiányzik az ó-betű. Az ilyen apróságok egy firmwareigazítással orvosolhatóak. Ennek fejlesztését a Ferguson hazai forgalmazója, a Night Computer Kft. végzi. Visszatérve a beállítások menüre, ez már a megszokott Realtek formatervet alkalmazza, ami praktikus, de nem éppen látványos. Egy különbséget érdemes kiemelni, hogy kapunk egy „MISC” elnevezésű pontot, amiben olyan tételek vannak, amelyek korábban a rendszer részen voltak, de nem igazán illettek oda.
Mivel a többi részen nincs lényeges változás, és ezekről korábban már írtunk, egyedül a Wi-Fi csatlakozást érdemes ecsetelni. Itt először is automata vagy kézi kapcsolódás közül választhattunk. Előbbinél az eszköz önműködően felderíti a környezetében működő drót nélküli hálózatokat, utóbbinál nekünk kell az SSID-t és a titkosítás típusát, illetve jelszavát megadnunk. A csatlakozás kiépítéséről kapunk egy összefoglaló információs lapot, továbbá a filmes részen időnként sebességteszt eredménye villan fel. Az Ariva dobozában talált USB-s apróság minden bizonnyal legfeljebb g-s Wi-Fi szabványt tud, ugyanis egy vékony falon keresztül maximum 1900 kbit/sec tempót mért. Egyesek talán hiányolják majd az internetre támaszkodó alkalmazásokat, mint amilyen az RSS olvasó vagy a képnézegető.
Ellentétben a Ferguson lejátszójával, az Asus O!Play Airt alaposan megrakták ilyen funkciókkal. Főmenüjében az On-line Media pontban találjuk őket. Emellett új az összes lejátszanivalót – filmeket, képeket, zenéket – tömörítő pont. A nyelvi támogatás viszont maradt a régi. Sok kisebb gyártótól származó konkurensével ellentétben az Asus hálózati lejátszója továbbra sem tud magyarul.
Szóval internetes tartalomból van rádió, tévé, Picasa és Flickr képnézegetés, illetve időjárás-előrejelzés. Kár, hogy az RSS hírolvasót kihagyták. Ami van, az viszont szépen működik. A rádióállomások valamilyen toplista szerint is csoportosíthatóak, de jobban járunk az országok szerinti leosztással. Saját kedvencek listáját is készíthetünk. Tévécsatornáknál már csak egy ömlesztett listát kapunk jobbára olyan csatornákkal, amikről mi még nem is nagyon hallottunk. Tévéműsor sajnos nincs beépítve, és az adás minősége is változó. Azért a semminél ez határozottan jobb.
Láttunk már néhány internetes képnézegető alkalmazást hálózati lejátszókon, de egyik sem volt olyan ügyes, mint az O!Play Air Picasa kliense. Itt nem csak keresni és listázni tudtunk, hanem a megjelenő képekbe bele is nagyíthattunk. Hasonló volt a helyzet a Flickrnél, de ott mintha csak az alap felbontású képekhez fértünk volna hozzá. Itt is lehetett nagyítani, de kéttucatnyi próbálkozásnál mindig pixeles képet kaptunk. Kár, hogy egyik kliensnél sem tudtunk bejelentkezni saját fiókunkba.
Egészen jól használható volt a Google eszközeire támaszkodó időjárás-előrejelző. Rengeteg külföldi és hazai város közül választhattunk, és még Google térképet is kaptunk, amiben nagyítani és mozogni lehetett.
Ezeken felül a lejátszható tartalmak listázásánál találtunk újdonságot. Itt dátum és könyvtár alapú tallózás között választhatunk, illetve megnézhetjük a legutoljára lejátszott anyagokat. Praktikus kis fejlesztés az is, hogy a firmware-frissítésnél láthattuk, milyen az aktuális verziónk, és milyen található a felhasznált adattáron. Nagy örömünkre az Asusnál is folyamatosnak látszik a firmware fejlesztése, rövidesen átdolgozott kezelőfelület várható tőlük.
Annak ellenére, hogy beépített Wi-Fi adatpert használ az O!Play Air, a drót nélküli hálózat konfigurálója pontosan olyan volt, mint a Fergusoné.
A hálózati médialejátszók vizsgálatához stevve fórumozónk segítségével összeállítottunk egy tesztcsomagot. Ebben különféle felbontású videó-, hang-, valamint képállományok szerepelnek, és belekerült néhány felirattípus is. Videóknál a fő hangsúlyt a nagyfelbontású HD anyagokra helyeztük, melyek kezelése fejlettebb hardvert igényel. Sok hálózati lejátszó ezeket csak számítógép segítségével tudja megjeleníteni, transzkódolást igényel. A videós tesztcsomag számítógépes rendszerek képességeinek vizsgálatához is hasznos lehet, hogy olvasóink el tudják dönteni, hardverük felkészült-e a HD korszakra, ezért elérhetővé tesszük. A filmrészletekhez egy szoftvercsomagot mellékeltünk, amiben lejátszók, kodekek és információs program található.
| Fájlnév és méret (klikk a letöltéshez) |
Formátum | Felbontás | Video-/audiokódolás | Bitráta (Mbps) |
|---|---|---|---|---|
| DivX@1.5Mbps.avi 15 MB |
DivX | 480x272 | DivX 3 Low 44,1 KHz, 2 csatorna, MP3 |
1,5 |
| Xvid_720p@3.7Mbps.avi 69,8 MB |
Xvid | 720p | XviD AdvSimple@L5 48,0 KHz, 2 csatorna MP3 |
3,7 |
| BDAV_1080p@8Mbps.m2ts 130 MB |
HD TV | 1080p | AVC High@L4.1 48,0 KHz, 6 csatorna AC-3 |
8,0 |
| x264_1080p@3.8Mbps.mkv 39,6 MB |
H.264 (MKV) | 1080p | AVC Main@L4.0 44,1 KHz, 2 csatorna AC-3 |
3,8 |
| x264_1080p@9.7Mbps.mkv 36,3 MB |
H.264 (MKV) | 1080p | AVC Main@L4.0 48,0 KHz, 2 csatorna AAC |
9,7 |
| x264_killa_sample.mkv 96 MB |
H.264 (MKV) | 1080p | AVC High@L5.1 48,0 KHz, 6 csatorna AC-3 |
33,8 |
| Quicktime_720p@14Mbps.mov 186 MB |
QuickTime | 720p | AVC Main@L4.1 48,0 KHz, 2 csatorna PCM |
14,5 |
| Quicktime_1080p@10Mbps.mov 101 MB |
QuickTime | 1080p | AVC Main@L4.0 48,0 KHz, 2 csatorna AAC | 10,0 |
| MPEG_1080i@6.5Mbps.ts 38,2 MB |
H.264 (TS) | 1080i | AVC High@L4.0 48,0 KHz, 2 csatorna MPEG2 |
6,6 |
| VC-1_1080p@8Mbps.wmv 84,5 MB |
WMV HD | 1080p | VC-1 MP@HL 48,0 KHz, 6 csatorna WMA3 |
8,3 |
| Szoftvercsomag 16,0 MB |
- Media Player Classic Home Cinema 32 és 64 bit - XviD 1.2.2 codec - Media info - formátumazonosító |
|||
Zenék esetében azt vizsgáltuk, hogy a szokásos MP3 és WMA mellett hogyan boldogulnak a készülékek a FLAC és OGG formátumokkal. Képeknél arra voltunk kíváncsiak, mekkora felbontásúakkal bír el a lejátszó, továbbá hogy a klasszikus JPG és BMP formátum mellett kezeli-e a GIF, animált GIF, PNG és TIFF állományokat. A videóknál megnéztük, mi a helyzet a feliratokkal, különösen az ű és ő karakterek megjelenítésével.
Tévére kötve a Ferguson Ariva 110 HD-t és kézbe kapva távirányítóját nem sok gondunk volt a kezelésével. Kicsit ugyan szokni kellett a sok apró gomb elrendezését, melyekből minden lényeges funkcióhoz jutott. A menürendszer számunkra régi ismerős volt, de az újoncok is hamar megbarátkoznak majd a Realtek nem éppen szép, de annál praktikusabb felületével.
Minden a megszokott rendben folyt a hangos részen is, az MP3, WAV és VMA mellett a FLAC és OGG formátum lejátszása sem okozott gondot. Az első váratlan furcsasággal egyszerű BMP formátumú képünknél találkoztunk. Valamiért hibás színekkel jelent meg a tesztábra, és véletlenszerűen még pár BMP állomány is, melyeket később kipróbáltunk. Mások viszont rendben jöttek. A szokásosnál lassabbnak tűnt a PNG formátum kezelése, a TIFF állományokat pedig egyáltalán nem ismerte fel az Ariva. Az általánosan használt JPG-vel viszont nem volt gond, ott a nagyítás és a forgatás tökéletesen működött még a legnagyobb, 36 megapixeles fotónkkal is.
Filmezésénél már nem történt újabb meglepetés. A szokásos mumus, az állatorvosi lóként kigyártott, magas bitrátájú és sok kulcsképes részlet most is akadozott. Mindenesetre a valóságban ritkán találkozni ilyen durva kódolású anyaggal. A feliratos részen minden a legnagyobb rendben volt. Szépen kezelte a lejátszó az ő és ű betűket. Akkor sem leszünk meglőve, ha olyan anyagunk lenne (jellemzően japán anime sorozatok), aminek aljára angol feliratot kódoltak. Ilyenkor a magyar szöveget a képernyő tetejére tolhatjuk.
Még egy kicsivel jobban szerepelt az Asus O!Play Air. Mint korábban a sima O!Play-nek, neki sem volt gondja a BMP állománnyal, amivel a Ferguson hibázott, és kezelte 29 megapixeles TIFF állományunkat. A „killa sample” ezúttal is sok volt a hardvernek, viszont a korábbi firmware-rel ellátott O!Play-jel ellentétben most már tökéletes volt a magyar ékezetes karakterek kezelése a feliratokban.
Végére hagytuk az érdekes részt, a Wi-Fi próbáját. A beállítás mindkét gépen zökkenőmentesen zajlott. A Ferguson és az Asus is pillanatok alatt megtalálta az elérhető hálózatokat, a WEP és WPA titkosítás használata sem okozott nekik gondot. Az Asushoz mellékelt lemezen találtunk egy kis programocskát, ami mindenféle klikkelgetés nélkül hozott létre Wi-Fi-s számítógépünkön ad-hoc drót nélküli hálózatot, amit az O!Play Air elérhetett.

A filmezés már nem volt ilyen zökkenőmentes. A Ferguson USB-s adapterével folyamatosan 1000-1900 kbps körüli sebességet jelzett, ami HD filmekhez nagyon kevés, sőt DivX-hez sem volt mindig elég. Ugyanis a drót nélküli átvitel sávszélessége hullámzó. Egy-egy pillanatra jelentősen visszaeshet, amit a folyamatos adatot igénylő filmek nem tolerálnak. Akkor lehetne sikeresebb a rendszer, ha valamiféle pufferezést iktatnának be, ami megvéd a pillanatnyi lassulásoktól. Az Asus O!Play Airrel annyival volt jobb a helyzet, hogy ott az n-es adapter 5000 kbps körüli értéket mutatott. Ez már a kis felbontású videókhoz (mondjuk sorozatrészekhez) elegendő volt, de HD-ből még a tesztcsomagunkban található 4000 kbps alatti is meg-megbicsaklott. Szóval a Wi-Fi-s HD filmnézés egyelőre még hiú ábránd ezeken az eszközökön.
Mint kiderült, a drót nélküli HD tartalom lejátszás egyelőre még ugyanúgy elméletben létezik csak, mint ahogyan az n-es Wi-Fi 300 Mbps-os csúcssebessége. Azért egy okos pufferezési rendszerrel valószínűleg sikerre lehet majd vinni a rendszert. Egyelőre viszont az a tapasztalatunk, hogy a beépített drót nélküli vevő nem éri meg a felárát. Ugyanis az alap Asus O!Play mostanában 26 000 forintért megkapható, míg a Wi-Fi-s O!Play Airért 42 000 forintot kell kifizetni. Drágaságától eltekintve nekünk az Asus lejátszója tetszett. Van fejlett kártyaolvasója, távirányítója ügyes, most már jól kezeli a feliratokat, és úgy tűnik, az Asus firmware fejlesztése folyamatos.

Igaz, hogy a Ferguson Ariva 110 HD Wi-Fi adaptere gyengébb, de lényegesen kevesebbet is kell fizetni érte. Az alapgép 29 500 forintba került, a Wi-Fi-s pedig alig 4000 forinttal drágább. A felárért viszont egy kevéssé használható extrát kapunk, hiszen a kis adapter tempója DivX-hez is csak ímmel-ámmal volt elégséges. Drót nélküli hálózati adapter nélkül viszont az Ariva 110 HD teljesen rendben van. Csomagjában ugyan nincs HDMI kábel és kicsit szokni kell távirányítóját, de menürendszere magyar, a gép külseje igényes, és van kártyaolvasója, ezért ajánlott minősítést érdemel.
![]() |
![]() |
| Ferguson Ariva 110 HD | Asus O!Play Air |
rudi
Az Asus O!Play Airt a Bluechip.hu webáruház, a Ferguson Ariva 110 HD-t a Night Computer Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.