Tesztek – nagy teljesítménnyel

Ismét jól bejáratott, tuningolt, négymagos Core 2 Extreme QX6700 processzorunkat tettük a hűtők alá. Múltkori tesztünkben több olvasónak feltűnt, hogy a felhasznált Asus alaplap elég komolyan meg van hajolva. Bár van a dologban némi igazság – a deszka már nem teljesen egyenes –, de a jelenség nagyobb részéért az északi híd alatti keresztpánt felelős. Ezen némileg a processzor felé billen a lap, megemelve távolabbi élét. Erősíti még a hatást fényképezőgépünk enyhe torzítása is.

• Intel Core 2 Extreme QX6700@ 3,00 GHz, 1,45 V
• Asus P5E3 Deluxe Wi-Fi AP alaplap
• 2 x 1024 Mb Samsung DDR3-8500 RAM
• Radeon HD 3850 grafikus kártya
• 400 GB-os Samsung SATA merevlemez
• Cooler Master Real Power 550 W tápegység
• Casetek CK-1020 ház elöl 80 mm-es, hátul 92 mm-es ventilátorral

Hosszú évekig olyan grafikonokat használtunk hűtési tesztjeinkben, melyek a teljes melegítés, majd kihűlés folyamatát ábrázolták. Ez alatt az idő alatt arra a megállapításra jutottunk, hogy az azonos típusú (például léghűtő vagy vízhűtő) termékek kialakításuktól függetlenül nagyon hasonló görbét rajzolnak, így visszaváltottunk a rangsort jobban szemléltető csúcsértékes ábrázolásra, amit 20 perces hevítés után mértünk. A grafikonokon áttetszővel korábbi tesztjeink eredményei láthatók, melyeket ugyanezzel a rendszerrel mértünk, és közvetlenül összevethetők mai versenyzőink értékeivel. Fontos kiemelni, hogy a hűtőknél 1-2 fokos eltérés lényegében elhanyagolható, és különböző alaplapok ugyanazzal a hardverrel akár BIOS verziónként is más-más eredményeket hozhatnak.

Mielőtt nekikezdenénk az eredmények elemzésének, adósak vagyunk még a hatodik versenyzővel. Kipróbáltunk egy, a gyári Intel hűtőhöz nagyon hasonló, de kicsit méretesebb ventilátorral szerelt Cooler Master modellt, csak hogy szemléltessük, a durván túlfeszített processzorunk milyen komoly hűtési feladat elé állítja a tesztalanyokat, és miért vannak viszonylag magas értékek a grafikonokon.

Első körben a processzorhűtők csúcsteljesítményére voltunk kíváncsiak. Arra, hogy mit kap az a vásárló, aki megveszi a terméket, beteszi egy jól szellőző házba, és csúcsra járatja. Ehhez minden hűtőt maximális fordulatán hajtottunk, a ház elejébe és hátuljába pedig egy-egy ventilátort tettünk. A Triton 88-at kipróbáltuk további két 120 mm-es ventilátorral is.

Mint a fenti táblázat mutatja, a mai mezőny valamivel komolyabb a korábbinál. Csak a Gigabyte G-Power Pro tudott az élbolyban maradni emlékezetesen hangos, 3300-at pörgő ventilátorával. Nem volt sokkal csöndesebb az Asus Triton 88 sem, igaz, ennek „csak” 2000-et pörgött a ventilátora, ami keret nélküli lévén nem is süvített annyira. Hangja így csak simán hangos volt, de nem elviselhetetlen. Hűtési teljesítménye viszont brutális, de a másik két 120 mm-es ventilátor felszerelése alig hozott javulást.

Mögötte is Asus hűtő végzett, az említett Gigabyte-ra nagyon hasonlító Axe Square AMAzing. Működés közben még látványosabb volt, mint álló helyzetben, mert ekkor ventilátora narancs színnel világított. Kár, hogy csak percenként 1300-at pörgött, nagyobb fordulaton még jobban hűthetne. Emiatt viszont a többiekhez képest halk maradt. Hűtésben egy kicsivel maradt le mögötte a Cooler Master Hyper N520. Sajnos hangja elég csúnya volt. Nem a szél, hanem a két motor rondán búgó-morgó zaját kellett hallgatnunk. Kíváncsiságból egy ventilátorral is kipróbáltunk, ekkor hangja alig javult, hűtési teljesítménye 3 fokkal csökkent.

A többiekhez képest csalódást okoztak a Thermaltake hűtői. A MaxOrb EX a Cooler Master szintjét hozta, de olyan hangon, ami a Triton 88-éhoz volt mérhető. A BigTyp14Pro hatalmas ventilátora komoly morgást rendezett percenként 1500-as csúcsfordulatszámán, ami nem is ventilátoréra, hanem egy erősebb motoréra emlékeztetett. Kár, hogy ehhez nem társult annyira erős hűtés. Először azt gondoltuk, a nehézkes felszerelés közben szúrtunk el valamit, de újraszerelve a hűtőt ismét hasonló eredményt kaptunk.

Mire jutott a gyári hűtőhöz közeli Cooler Master? Lényegében semmire. Már akkor 70 fok fölött volt alatta a processzor, amikor még visszavett szorzóval vegetált. Nem telt el egy perc maximális terhelésen, máris elérték a processzormagok a 100 fokot, és a beépített védelem, visszarakta őket alacsony órajelre. Hőmérsékletük viszont már így is csak 1-2 fokot csökkent.

Másodjára igyekeztünk nagyjából azonos, elviselhető hangerőre beszabályozni a hűtőket. Ez annyit tett, hogy a 120 mm-es ventilátorokat percenként 1500-as, a 92 millimétereseket 1800-as fordulatszámra vettük vissza egy kézi szabályzóval – már ha lehetett.

Továbbra is a Triton 88 vitte a prímet hűtésben, és keret nélküli ventilátorára hangban sem lehetett panaszunk. Mivel az Axe Square 120 milliméterese legfeljebb percenként 1300-at volt hajlandó pörögni, most is előző eredményével szerepel a grafikonban, így átvette a második helyet, hangban pedig a továbbra is a mezőny élén maradt.

Hűtési teljesítményben feljebb kapaszkodott a Hyper N520, de továbbra is megmaradt az a ronda morgás, ami túltett a BigTyp14Pro hangján is. Kár, hogy a csészealjhűtő teljesítményben nem remekelt. Igaz, most sikerült egy fokkal megelőznie márkatársát, a MaxOrb EX-et, ami 1500-as fordulaton is zajos maradt. Elsősorban motorja morgása, és nem a szélzaj hallatszott nála.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!