A régi motorosoknak a 601-es számról elsőként a Trabant ugorhat be, de biztosítunk mindenkit, hogy ezúttal nem a jó öreg endéká kétütemű járgány tajvani átiratáról fogunk mesélni, hanem egy kedvező árú, nagyon impozáns paraméterekkel rendelkező notebookról, ami újdonság a honi piacon.
A Gigabyte név ismerősen cseng a PC-kkel régóta foglalkozóknak, de legtöbbünk számára elsőre egy alaplap, netán videokártya ugrik be. A Giga-Byte Technologies azonban legtöbb nagy riválisához hasonlóan már szinte teljes komponens és kiegészítő termékpalettával rendelkezik, a hálózati eszközöktől kezdődően a frissen bevezetett notebookokig.
A rohamtempóban növekvő notebookpiacra sokan igyekeznek, és közel sem lehetetlen elindulni, hiszen a hihetetlenül széles keresleti spektrum kiszolgálására rengeteg könnyen alkalmazható technológia áll már rendelkezésre. A belépő gyártók általában az alsó és középkategóriát veszik célba, hiszen bármilyen jó termékkel és máshol jól csengő márkanévvel sem könnyű betörni a "nagy nevek" által dominált méregdrága csúcskategóriába.
A Gigabyte is a lehető legkedvezőbb ár-teljesítmény arányt tartotta szem előtt, de a sok komponensnél a legjobbakból válogatott, amikor elindult a jelenleg háromtagú notebook-kínálatával, amelyből hozzánk a legimpozánsabb kivitel jutott el.
A paraméterlista alapján izgalmas géppel van dolgunk, szinte minden hívószó megvan: Centrino, Radeon (ráadásul 9600!), széles képernyő... A múltkor bemutatott BenQ Joybook esetében elégedettek voltunk a pénzünkért kapott nyalánkságokkal, de a Gigabyte csak hangyányival többért messze túltesz rajta, legalábbis ha az evidens specifikációkat nézzük.
Nyerő kombináció!
Az alaposabb vizsgálódás azért fényt derít néhány turpisságra, például hogy a nálunk járt gépbe menthetetlen bűnként egy 4200 fordulatú merevlemezt tettek. De legalább 8 MB cache-sel szerelt kivitel, és összességében azért pozitív az összkép.
Intel Centrino platform: 1,4 GHz Pentium-M processzor, i855 chipset, Intel WLAN
kijelző: 15,4" TFT LCD, 1280x800 WXGA felbontás, 16:10 képarány
memória: 256 MB SDRAM, max. 2 GB
merevlemez: 40 GB Toshiba MK4025GAS (4200 rpm, 8 MB cache, 2 fej, FDB motor)
videovezérlő: ATi Mobility Radeon 9600 64 MB (320/210 MHz)
hálózati kapcsolatok:
56k modem (Agere Systems AC'97 Softmodem)
10/100 Mb/s Ethernet (Realtek RTL8139/810x)
802.11b 11 Mb/s vezetéknélküli Ethernet (Intel PRO/Wireless 2100 3B)
portok: 3 db. USB 2.0, IEEE1394 FireWire, párhuzamos, VGA, TV out, infra, line in, line out, fejhallgató, 1 db. CardBus PC Card
optikai meghajtó: 24/24/10/8x CDRW-DVD Panasonic combodrive
SD kártyaolvasó
hangzás: hangkártya, mikrofon, szeteró hangfalpár beépített mélyhangszóróval
Li-Ion akku
befoglaló méretek: 354x255x35 mm
3,1 kg akkuval
gyári akkuidő: n/a.
tartozékok: táska, mini optikai egér
PowerDVD 5.0, 3 db. teljes játék (Will Rock, Rainbow Six: Raven Shield, Tomb Raider: The Angel of Darkness)
Szemle, tapogatózás
A G-Max N601 kiválóan felszerelt gép. A dobozban mindent megtalálunk, ami a használatba vételhez kell. Szoftverekkel is bőségesen el vagyunk látva bő fél tucat CD formájában: DVD-lejátszó programot, játékokat és számtalan hasznos segédprogramot kapunk. Az operációs rendszert mindenki szíve szerint választhatja meg felár ellenében. A csomagban másoknál is jól bevált módon kapuk egy nagyon masszív notebooktáskát és egy miniatűr optikai egeret is.
Kimerítő tartozékarzenál
Amilyen jól sikerült a bemutatkozás, olyannyira lehangoló az első tapogatózás. A kidolgozási minőségre nem lehet büszke a tajvani gyártó, kicsit elnagyoltnak tűnik a durva részletekkel és nem túl elegáns illesztésekkel, bár mindez nem feltétlen jelent semmi negatívat a gép tartósságával és használhatóságával kapcsolatban. Az újonnan is már meglehetősen lezseren álló (értsd: tisztes amplitúdóval lötyögő) kijelző viszont elgondolkodtató annak fényében, hogy ilyesmi jobb márkák gépeinél még hányatott élet után sem szabad, hogy előforduljon. A LiteOn-tápegységből legalább a kisebbik, nem ciripelő kivitelt kapjuk. A gép amúgy nem csúnya, ezüstszürke borításával és nyúlánk (de azért méretes) formájával van megjelenése, de elegánsnak csak korlátozottan nevezhető.
Klikk a nagyobb képekhez!
Ismét kihagyhatatlan gyakorlat az áttetsző kék billentyűzet és kék LED-ek alkalmazása, ami nem is lenne baj, de maga a billentyűzet szinte minden hibát halmoz, amitől rettegünk, leszámítva a jó helyre (bal alsó sarokba) helyezett Ctrl-t: a gombok teteje szinte teljesen lapos, kis úton mozognak nem túl kellemes erővel, ráadásul a PgUp-PgDn és Ins-Del párosok az iránybillentyűk köré lettek bezsúfolva, egymásra szuperponálva (Fn gombbal válthatunk közöttük). Egy ekkora gépen igazán elfért volna egy tisztességes, klasszikus kiosztású billentyűzet. E téren leginkább az IBM jeleskedik, egyébiránt. A bemutatóra kapott gépen még amerikai billentyűzet volt, de a kereskedelmi forgalomba kerülő modellek már magyarul beszélnek, illetve írnak.
Kontraszt: buta billentyűzet és okos zeneközpont
A funkcionalitásra azonban nem lehet panasz. Baloldalt külön kis kijelzővel, jog vezérlővel és gombokkal ellátott zenelejátszó-vezérlő található, jobboldalt pedig kedvünk szerint konfigurlálható gyorsbillentyűk sorakoznak.
Az illesztést leszámítva zseniális a slot-in töltésű DVD-CDRW combo meghajtó
A tapipad alatt megbúvó slot-in rendszerű combo drive viszont tízpontos megoldás, minden gyártónál kötelezővé kellene tenni.
A gép méretét alapvetően behatárolja a hatalmas kijelző, bár némi erőfeszítéssel minden bizonnyal lehetett volna kicsivel kompaktabbra fogni.
A gép egy elég intenzív tesztelői körút során vendégeskedett nálunk egy rövid ideig, ezért a már rajta levő, beüzemelt Windows XP Home Editionnel vettük használatba. Látható volt, hogy már komoly tesztelések történtek előzőleg, mert a desktopon központi helyen díszelgett a 3DMark03.
A kiváló alapot szolgáltató Centrino platform miatt a szokásos előnyökkel rendelkezik a gép: csendes, gyors és méretéhez képest viszonylag könnyű. A megmorgott 4200 fordulatú merevlemez hatása nem érződik annyira, és legalább maximálisan csendes az FDB motor és a kis fordulatszám miatt.
A kijelző méretes, a széles képernyő nem csak filmnézésnél jön jól, hanem szinte bármilyen munkánál: a nagyobb felületen akár két ablakban böngészhetünk egyszerre, vagy munka közben számtalan eszköztárat rakhatunk el az útból. A TFT panel reakcióideje azonban még notebookos mércével is lassú, az iziben izzított 3D-demók tisztes utánhúzást produkáltak – persze lehet, hogy csak a Radeon 9600 dobálta túl gyorsan a képkockákat... (állítólag az összes szélesképernyős TFT lassabb a klasszikus formátumúaknál).
A hangzással is nagyot akart dobbantani a gyártó, ezért egy mélyhangszóróval kiegészített rendszert kapunk. Az igyekezet becsülendő, csodát azonban nem várhatunk, és bár megszokott fahangnál teltebben szól az N601 (tehát plusz pontot kap), igazi zenei élményt nem képes nyújtani.
Sajnos itt sem lehet nem észrevenni a kék LED-eket, amelyek bár selymesebb tónusúak, mégis hosszú távon bántóak a szemnek, a divatosságot leszámítva érthetetlen, hogy miért kínoznak minket velük a notebook gyártók.
Tesztek - információk
Elsőként a CPU-Z-t ereszettük rá a gépre, hogy megbizonyosodjunk az alapvető paraméterekről:
CPU-Z
Látható, hogy terhelés híján alaposan visszavesz sebességéből a processzor. A Pentium M több lépcsőben képes változtatni a működési frekvenciáját és tápfeszültségét – ezt nagyon jól szemmel kísérhetjük, ha elindítunk valami teljesítményigényesebb alkalmazást: egy szempillantás alatt vált 1400 MHz-re, majd ismét vissza 600-ra, ha megszűnik a teljesítményigény. Hálózatról üzemelve is liftezik a processzor órajele. Egyetlen kérdésünk van: miért nem tud ilyesmit már minden processzor réges régóta?
Akik a lehető legnagyobb részletességre kíváncsiak, itt elérhetik az AIDA32 által generált riportfájlokat: hálózatról és akkuról futtatva. Most is látszik, hogy a Pentium M dinamikusan alkalmazkodik a teljesítményigényhez, mert mindkét esetben érdekes órajeleket regisztrált az AIDA32 – lévén a riportkészítő varázsló megdolgoztatja a gépet.
További információkat a SiSoft Sandra 2004 segítségével bányásztunk. Itt már át is lendülünk egy kicsit a teljesítménymérésbe, amit most különösebben nem kommentálunk, hiszen ez az első notebook, amiről mérési eredményeket közlünk. Mindenki vígan viszonyíthat a saját gépéhez.
SiSoft Sandra 2004 eredmények, klikk a nagyobbhoz
Mivel a forgalmazó a specifikációknál a 3DMark-eredményeket is közli, így mi is utánajártunk a dolgoknak. És valóban, nálunk is hasonló eredményeket adnak a default beállításokkal futtatott tesztek:
3DMark 2001 SE
3DMark03
A notebookoknál az egyik legszűkebb keresztmetszet a merevlemezek lassúsága, ezért a HDD-k teljesítményét fokozott figyelemmel fogjuk kísérni. Sajnos egyszerű és valós teljesítményt tükröző benchmark nem létezik, ezért egyelőre megpróbálunk néhány népszerű program eredményeiből következtetéseket levonni:
PCMark 2002
HDTach 2.70
A HDTach leginkább a lineáris átvitel hozzávetőleges megismerésére alkalmas, ami pedig csak egy, és nem is a legfontosabb paramétere egy merevlemez teljesítményének. A SiSoft Sandra és a PCMark 2002 szintén nem mondhatók objetkív mérőeszköznek, mégis gyűjtjük az eredményeiket, és meglátjuk, mit lehet majd kihámozni. Érdekes módon a legtöbb valóságalapot a jó öreg Winbench 99 2.0 Disk Winmarkjai szolgáltatják, mert ez a teszt valós programok visszajátszásán alapul – igaz, már alaposan eljárt felette az idő, és nem is NTFS fájlrendszerre lett belőve, mégis... Mégis ez számunkra a legérdekesebb érték, mert a StorageReview.com mérvadó HDD tesztadatbázisában is találhatók WinBench 99 2.0-adatok, tehát közvetlen összehasonlítási lehetőségünk van.
Az N601 a Toshiba MK4025GAS merevlemezzel a következő értékeket produkálta Winbench 99 alatt:
Business Disk Winmark 99: 5 400 kB/s
High-End Disk Winmark 99: 18.800 kB/s
Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy bár korszerű 4200 fordulatú merevlemezzel van dolgunk, mégis méltatlan egy ilyen szolgáltatásokat felvonultató géphez. Ráadásul összességében minimális megtakarítást jelenthetett egy ma már igenis elvárható 5400 fordulatú, 8 MB cache-es kivitelhez képest.
Notebookoknál természetesen az egyik sarkalatos pont az akkkumulátoros üzemidő. Ennek mérésére a Battery Eater Pro nevű programot hívjuk segítségül, amely egy viszonylag friss fejlesztésű, ingyenesen elérhető, sokoldalú tesztprogram.
A legújabb, 2.1 verzió már több üzemmódot ismer. A klasszikus, 3D-s grafikát pörgető és emiatt a gépet maximálisan leterhelő mód mellett két újabb is rendelkezésünkre áll, a Reader és az Idle. A Reader egy öreguras teszt, egy textfájlt görget komótosan a képernyőn, alapbeállításként a Hamletet láthatjuk. Az Idle nem csinál semmit, csak a háttérben csendesen feljegyezgeti az akkumulátor töltöttségét – vele majd a jövőben még fogunk foglalkozni.
A korábbi verziókkal való összehasonlíthatóságot ellenőriztük, és a 3D-teszt a régi és az új verzióban azonos eredményt adott. Esetünkben ez azért fontos, mert az új verzióról és szolgáltatásairól csak a teszt közben értesültünk, és az idő rövidsége miatt nem volt alkalmunk újrafuttatni ezt a részt.
Eredmények:
Battery Eater 1.04: 1 óra 58 perc (részletek)
Battery Eater Pro 2.1 Reader's Test: 4 óra 50 perc (részletek)
A tesztek egyértelműen a platform nagyszerűségét bizonyítják. Egyfelől maximális CPU- és grafikai terheléssel két órát képes futni a gép – nem akármilyen élményt nyújtva, ha visszalapozunk a teljesítményadatokhoz. Amennyiben viszont csak matatunk a gépen, irogatunk-olvasunk, netezünk, akkor a zseniális energiagazdálkodásnak köszönhetően akár 5 órát is kihozhatunk egy töltésből!
Értékelés
A Gigabyte G-Max N601 teljes felszereltségű, kitűnő paraméterekkel rendelkező notebook. Mindezeket szinte verhetetlen ár mellett tudja produkálni, amiért még a legszőrösszívűbbek is elnézik néhány gyengeségét. A Centrino-Radeon páros ismét nagyot alakított, a fejcsóválásra ingerlő dolgok inkább az olcsóbbítást megsínylett technikai körítésben keresendők, lásd 4200 fordulatú merevlemez és a kicsit elnagyolt anyagválasztás és összeszerelés.
A forgalmazó tájékoztatása szerint a gépek egyedileg specifikálhatók, így a számunkra legfájóbb lassú HDD helyett a vásárló más típust is választhat a kínálatból. Mi mindenképpen egy 5400 fordulatú, 8 MB cache-es, FDB motoros merevlemezt ajánlunk egy ilyen erős géphez, aki komolyan használni akarja a gépét, annak megéri a plusz befektetés. Elvetemültek akár a Hitachi exkluzív, 7200 fordulatú 7K60 szériáját is választhatják. És természetesen a jogtiszta szoftverekről se feledkezzünk meg, főként az operációs rendszerről.
Lehet, hogy a csúcskategóriás gépekhez szokottak néhány részlet miatt fanyalogva elfordulnak a Gigabyte gépétől, a legtöbb felhasználónak azonban kiemelkedően kedvező árú vételként ajánlkozik.
A tesztelt gép kiskereskedelmi ára: 349 999 forint + áfa.
Ami tetszett:
Centrino platform
csendes működés
slot-in optikai meghajtó
Mobility Radeon 9600 videokártya
magyar billentyűzet és dokumentáció
teljes felszereltség: táska, egér, szoftver is
kedvező ár
vásárláskor egyedileg konfigurálható (pl. HDD bővítés!)
2 év garancia
Ami nem tetszett:
4200 rpm merevlemez a tesztelt kivitelben
lapos tetejű, rossz elrendezésű és tapintású billentyűzet
tv-kimenethez nem mellékelnek kábelt
kicsit lassú kijelző
Értékelés: ajánlott
A Gigabyte G-Max N601-et a Notebook.hu bocsátotta rendelkezésünkre.