Első indítás, tesztek

A gép egy elég intenzív tesztelői körút során vendégeskedett nálunk egy rövid ideig, ezért a már rajta levő, beüzemelt Windows XP Home Editionnel vettük használatba. Látható volt, hogy már komoly tesztelések történtek előzőleg, mert a desktopon központi helyen díszelgett a 3DMark03.

A kiváló alapot szolgáltató Centrino platform miatt a szokásos előnyökkel rendelkezik a gép: csendes, gyors és méretéhez képest viszonylag könnyű. A megmorgott 4200 fordulatú merevlemez hatása nem érződik annyira, és legalább maximálisan csendes az FDB motor és a kis fordulatszám miatt.

A kijelző méretes, a széles képernyő nem csak filmnézésnél jön jól, hanem szinte bármilyen munkánál: a nagyobb felületen akár két ablakban böngészhetünk egyszerre, vagy munka közben számtalan eszköztárat rakhatunk el az útból. A TFT panel reakcióideje azonban még notebookos mércével is lassú, az iziben izzított 3D-demók tisztes utánhúzást produkáltak – persze lehet, hogy csak a Radeon 9600 dobálta túl gyorsan a képkockákat... (állítólag az összes szélesképernyős TFT lassabb a klasszikus formátumúaknál).

A hangzással is nagyot akart dobbantani a gyártó, ezért egy mélyhangszóróval kiegészített rendszert kapunk. Az igyekezet becsülendő, csodát azonban nem várhatunk, és bár megszokott fahangnál teltebben szól az N601 (tehát plusz pontot kap), igazi zenei élményt nem képes nyújtani.

Sajnos itt sem lehet nem észrevenni a kék LED-eket, amelyek bár selymesebb tónusúak, mégis hosszú távon bántóak a szemnek, a divatosságot leszámítva érthetetlen, hogy miért kínoznak minket velük a notebook gyártók.

Tesztek - információk

Elsőként a CPU-Z-t ereszettük rá a gépre, hogy megbizonyosodjunk az alapvető paraméterekről:

CPU-Z

Látható, hogy terhelés híján alaposan visszavesz sebességéből a processzor. A Pentium M több lépcsőben képes változtatni a működési frekvenciáját és tápfeszültségét – ezt nagyon jól szemmel kísérhetjük, ha elindítunk valami teljesítményigényesebb alkalmazást: egy szempillantás alatt vált 1400 MHz-re, majd ismét vissza 600-ra, ha megszűnik a teljesítményigény. Hálózatról üzemelve is liftezik a processzor órajele. Egyetlen kérdésünk van: miért nem tud ilyesmit már minden processzor réges régóta?

Akik a lehető legnagyobb részletességre kíváncsiak, itt elérhetik az AIDA32 által generált riportfájlokat: hálózatról és akkuról futtatva. Most is látszik, hogy a Pentium M dinamikusan alkalmazkodik a teljesítményigényhez, mert mindkét esetben érdekes órajeleket regisztrált az AIDA32 – lévén a riportkészítő varázsló megdolgoztatja a gépet.

További információkat a SiSoft Sandra 2004 segítségével bányásztunk. Itt már át is lendülünk egy kicsit a teljesítménymérésbe, amit most különösebben nem kommentálunk, hiszen ez az első notebook, amiről mérési eredményeket közlünk. Mindenki vígan viszonyíthat a saját gépéhez.

SiSoft Sandra 2004 eredmények, klikk a nagyobbhoz

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!