A legtöbb PC-s játékot úgy alakították ki, hogy sikeres irányításukhoz elég legyen a szokásos egér és billentyűzet. Sok esetben viszont az egyedi vezérlőszervek élvezetesebbé és kényelmesebbé teszik a játékot. Vitathatatlan, hogy egy repülőgépet vagy helikoptert sokkal jobban lehet kezelni botkormánnyal, mint billentyűzettel. Egyrészt a kar valósághűbb, másrészt analóg, ami annyit jelent, hogy a klaviatúra „digitális” gombjaival ellentétben nem csak maximális kitérítést kezel.
Mai tesztalanyunk, a Genius MetalStrike Pro a joystickek között a felső-középkategóriájába sorolható. A mezei daraboknál komolyabb, mert kétféle módon is tud rázkódni, de nem olyan összetett és drága, mint az erővisszacsatolásos (Force Feedback) modellek. Hogy a kisebb és nagyobb igényeket is kielégítse a Genius, létezik a MetalStrike-nak motor nélküli – 3D – és erővisszacsatolásos – FF – változata is.
Külsőre a joy modern, megállná a helyét a sci-fi filmekben is. Éleket és íveket kombináló formáján a sötét szín dominál, amit némi kékkel és a bot tövében ezüstszürkével dobtak fel. Méretes alsó részének mindkét oldalán négy-négy gomb sorakozik. Közülük a jobboldaliakat bajos lesz használni, hiszen a MetalStrike aszimmetrikus botot kapott, amit alsó támasza és feje kialakítása miatt csak jobb kézzel kényelmes használni. A balkezesek sajnos hoppon maradnak. Az alsó rész hátuljára került a gázkar – harmadik mozgástengely –, és egy Turbo feliratú gomb, amivel a gyorstüzelő aktiválható.
Feljebb haladva érdemes megfigyelni az egyetlen rugóval alátámasztott kart. Azért jó ez a megoldás, mert minden irányú elmozduláshoz azonos erőt kell kifejteni. A függőleges és vízszintes irányban is egy-egy különálló rugót használó joystickeknél az átlós mozgásoknál mindkettő ellen dolgozni kellett. A MetalStrike mechanikája hasonlít a korábban náluk járt Saitek X52-re. A rugó egy műanyaggyűrűt présel neki az alsó rész peremének. A két találkozó alkatrész valamilyen kenőanyaggal volt kezelve a kopás minimalizálása érdekében. Ezt a réteget érdemes időnként frissíteni, pótolni.
A képeken nem látszik, hogy a MetalStrike karja nem csak előre-hátra és jobbra-balra dönthető, hanem csavarható is. Ez jelenti a negyedik tengelyt, így repülőgépeknél nem csak a magassági kormány (előre-hátra), csűrőlapok (jobbra-balra) és gázkar, hanem az oldalkormány is külön kezelőszervet kap, ami oldalszeles leszállásnál nagyon hasznos lehet.
Tovább haladva felfelé a botkormányon egyelőre csak jegyezzük meg, hogy a hátán fura lyukak vannak. Fején nem kevesebb mint öt gombot és egy nyolcállású kitekintőt találunk. Elmarasztalhatnánk a Geniust hogy egy ilyen fejlett joysticknél kihagyta a magasságállítás lehetőségét, hiszen a konkurenseknél állítható alsó támasztó itt fix. Igaz, hogy ez a rész merev, de a tetején lévő csavarral módosítható a fej dőlésszöge. Ez esetünkben bőven elég volt a kényelmes fogási pozíció beállításához.
Legalul az látszik még, hogy a MetalStrike-nak nincsenek tapadókorongjai. Nem is egy nehéz darab, így arra lehetne számítani, hogy esetleg előreborul. Oldalra és hátra elég nagy a talapzat kiterjedése.
Ahogy a legtöbb modern joystick, a MetalStrike Pro is USB-vel csatlakozik a számítógéphez. Mellékelt kezelőszoftvere nem különösebben összetett, három fülből áll. Az elsőn a négy tengely, a 13 gomb és a nyolcállású kitekintő működését ellenőrizhetjük, a tengelyeket újra is kalibrálhatjuk.
A másodikon a vibramotort ellenőrizhetjük. Ennek kétféle funkciója van, amit jobb és bal erőként definiál a szoftver. Itt kipróbáltuk, hogy maximális erőn bizony alapos bizsergetésre képes a motor, de nem tud úgy ellentartani a tengelyeknek, mint az erővisszacsatolás. Mivel az egyes játékok más-más mértékben használják ki az erőt és a vibrálást, a vezérlőben ennek mértékét szabályozhatjuk. Itt kétféle – állandó és feltételhez kötött – erőhatás szerepel.
Még egy, fölöttébb érdekes játékos kezelőszervet kaptunk a Geniustól. Ugye senki nem vitatja, hogy az FPS játékokhoz az egér mellett a bal kézzel markolt billentyűzet az optimális vezérlő? Az is kétségtelen, hogy több órás WASD nyomogatás alaposan meg tudja viselni az izületeket, ugyanis a billentyűzetet nem ilyen használatra találták ki. Ellenben az ErgoMedia 500 feladata pontosan az ilyen fájdalmak kiküszöbölése. Tizenegy fő gombjával és óriási, narancssárga csuklótámaszával leginkább egy génkezelt numerikus padnak látszik. Úgy tűnik, egeres és gamepados géneket is felhasználtak, mert a „dolognak” van egy görgője és egy négyirányú gombja is. Került rá még egy váltó (Switch) és három LED.
A túloldalán találtunk még egy kapcsolót a billentyűzetvilágításhoz és egy kis hangkártyás örökséget: fülhallgatónak kimenetet, mikrofonnak bemenetet. Vajon belül van egy mesterséges intelligencia processzor is, ami helyettünk lő?
Látszott már a korábbi képekről, hogy az ErgoMedia gombsorai nem billentyűzetesen emelkednek, hanem éppen ellenkezőleg, előrebuknak. Ennek és kidudorodó csuklótámasznak köszönhetően játékos bal tenyerünk kényelmes ívben feküdt fel, ami ergonómiailag jobb a szokásos, billentyűzetes pozitúránál.
Már összeszerelés közben látszott, hogy a világító „fícsör” inkább a családtagok, barátok számára szolgáló fényjáték, ugyanis a játékostól elforduló gomboknak már a felirata is csak akkor olvasható számunkra, ha az ErgoMedia fölé hajolunk. Azt pedig minek kivilágítani, ami úgysem látszik...
Csatlakoztattuk az USB kábelt, és a gombok alapfunkciója máris életre kelt. A jobb felső hatos a QWEASD gomboknak felelt meg, őket alulról Bal Ctrl, Bal Shift, Bal Alt, Tab és Enter keretezte, a négyirányú hüvelykujjgomb pedig a kurzormozgatók szerepét vette fel, így összesen 15 funkciónk lett, ami a legtöbb játékhoz elegendő. Ha mégsem lenne, megnyomhatjuk a sárga Switch gombot, amivel válthatjuk a tizenegy fő gomb feladatát. Az egyes profilokba billentyűleütéseket és makrókat is programozhatunk.
Összesen tehát 33 funkciót adhatunk meg, ami több mint elegendő. A makrószerkesztő a gombok lenyomását és elengedését is rögzíti, ezek sorrendje a felvétel után módosítható. Csak arról nem szabad megfeledkezni, hogy az egyes kiosztások között csak egy irányba vált a Switch gomb, így elég körülményes mondjuk két nyomással a B kiosztást előhívni, majd utána újabb kettővel visszaállni az irányításra. Arra esetleg jó lehet ez a váltás, hogy olyan játékokhoz (rendszerint konzolos portokhoz) készítsünk saját kiosztást, melyekben nincs ilyen opció.
Nagyot néztünk, amikor az ErgoMedia telepítése után megkukultak a hangszóróink. A megfelelő beállításoknál csodálkozva láttuk, hogy „Keyboard”, vagyis billentyűzet nevű hangkártya jelent meg. Igen, a játékvezérlőre köthetjük a fülhallgatónkat és mikrofonunkat. Ezzel például elkülöníthetők a játék hangjai a csapattársakkal kommunikációra használt VoIP szoftverétől.
Értelemszerűen repülőgépszimulátorral, az IL-2 Sturmovik 1946-tal próbáltuk ki a joysticket. Pár éves játékról van szó, sajnos a fejlesztők nem nagyon kedveskednek újdonságokkal a virtuális pilótáknak. Gyerekjáték volt beüzemelni a MetalStrike-ot, pillanatok alatt a második világháborús gépben találtuk magunkat. A vibráló funkcióval gépágyúzáskor találkoztunk, és manőverezés közben, aerodinamikai hatásokra is rázott egy kicsit. Fura a hatás. Jobb mint a semmi, de a valódi erővisszacsatolás érdekesebb.
Kellemesnek találtuk a markolattekerést, ami precízebb manőverezést tett lehetővé például kötelékben repüléskor és leszálláskor. Egy kis légi kergetőzés után már izzadt a tenyerünk. Ekkor eszünkbe jutott, hogy a botkormány hátán korábban említett lyukak a szellőzőrendszerhez tartoznak. Nosza, meg is nyomtuk a ravasztól balra, mutatóujjal kicsit nyújtózva elérhető gombot. Berregés hangzott fel, és a lyukakból hideg levegő jött, a bot pedig finoman rázkódni kezdett. Az első szint egészen kellemes volt, a másodikat így a 22 fokos szobában soknak találtuk, de nyáron, vagy jobban izzadó egyedeknek hasznos lehet.
Nem volt gondunk a korábban sejtett borulással. A MetalStrike Prót csak akkor sikerült talapzatostól előredöntenünk, ha abnormálisan vadul csóváltuk a kart. Oldalra vagy hátra lehetetlenség volt megborítani.
Leszállás után az ErgoMedia 500-ra és Far Cry 2-re váltottunk. Négy irány, futás, ugrás, guggolás, dobás, újratöltés, interakció, és már csak egy fő gombunk maradt, pedig még lenne gyorsmentés, betöltés, jó lenne az Esc gombot rátenni, meg valahogyan a járműveket is kezelni kell, ja és a térkép, meg a fegyverkiválasztók. Nem is gondolná az ember, hogy milyen sok gomb kell egy modern FPS-hez. Ha nincs a hüvelykujj négyirányúja, akkor bizony pár fontos funkció az eredeti billentyűzeten maradt volna, vagy az egér extra gombjaira kerül – már ha vannak ilyenek. Gyakorlatban tényleg körülményes volt a Switch és a további funkciók kezelése.
Elsőre kissé fura volt a gombok dőlése és a kiosztást is szokni kellett. Pár óra játék után tapasztaltuk, hogy csuklónk kevésbé fáradt mint egy hagyományos billentyűzeten. Hosszabb LAN partin vagy versenyen ez sorsdöntő lehet. Ha minket kérdeznek, kicsit átvariáltuk volna a gombokat. Számunkra az ASD sor alatti gombok eléggé nehezen érhetőek el, jobban szerettünk volna egy QWE fölötti sort esetleg három gombot a Shift és egérgörgő helyett. Kezdetben furának tűnt a hüvelykujj négyirányúja, de menetközben kiderült, hogy ezt a legkényelmesebb elérni.
Egyébként anyaghasználat szempontjából nagyon rendben van az ErgoMedia 500. Kellemes tapintású a csuklótámasz, a fő gombok finoman, csillapítottan járnak. Talán a hüvelykujjas négyirányú lehetne valamivel puhább és kisebb a méretű. Rendesen, minden fennakadás nélkül működött a hang ki- és bemenete, a háttérvilágítás viszont tényleg fölösleges.
Értékelés
Rövid találkozásunk ideje alatt megkedveltük a Genius MetalStrike Pro joysticket. Legnagyobb előnye a normál botkormányokkal szemben a negyedik – csavarós – tengely. Dicséretet érdemel a szellőzés egyedi funkciója, ami hosszabb légicsatákban, forró helyzetekben igazán hasznos. Szerintünk jól sikerült a botkormány fejének magasságállítása, kár viszont, hogy a kar nem szimmetrikus, bal kézzel használhatatlan. Kétségtelen, hogy a vibráló, nem éppen valósághű visszacsatolás sokkal jobb a semmilyennél, de mi a 9500 forintos MetalStrike Pro helyett inkább a pár ezressel drágább, erővisszacsatolásos FF verziót választanánk. Szóba jöhet még a vibra nélküli 3D változat, de abból sajnos a szellőzés is hiányzik.
Fölöttébb érdekes jószág az ErgoMedia 500, még kategóriába sorolni sem egyszerű. Kellemes tapintású anyagokból készült, finoman járnak a gombjai, bár egyet-kettőt mi máshová tettünk volna. Ügyes ötlet a beépített hangkártya. Nekünk nagyon tetszett a kicsike, bár nem fizetnénk érte 7000 forintot. Nem azért mert drága, hanem azért, mert ritkán játszunk FPS-eket. Aki viszont ennek a zsánernek hódol – esetleg versenyszerűen – az alaposan fontolja meg az ErgoMedia 500 beszerzését!
 | |
| Genius MetalStrike Pro Genius ErgoMedia 500 |
rudi
A Genius játékvezérlőket a G.Network Kft. bocsátotta rendelkezásünkre.