Bevezetés

Könnyű a politikusoknak. Négy évente nekiveselkednek, beleadnak apait-anyait (lásd: kampány), mi meg nem győzzük kapkodni a fejünk, legalábbis abban az esetben, ha korábban nem követtük az eseményeket. Épp ezért a találékonyabbja (politikus) előbbre lát, benne már jóval korábban feltámad a kampányolhatnék. Ő az, aki nem rest négy évet végigreprezentálni: földön, vízen, levegőben, tehát minden nyilvánosságot megragad, hiszen ő be akar jutni (ragadni?) a tudatalattiba (a parlamentbe ilyen előzménnyel már nem nagy szám..), ahonnan aztán igencsak bajos őt kirobbantani. Ha jól dolgozott, később már mindegy, mit tesz, mond, vagy mondanak róla, ő nyert. A találékonyabbak stratégiája tehát merő számítás, őket csak az események nyomába szegődő felelős választó, mint kisebbségi jelenség hozhatja, hozhatná zavarba, de mint a neve is mutatja ő általában nincs elegen. Meg persze nehéz is az ő dolga, mert ő is csak ember, és csupán nagyritkán politológus, tehát nem ez (politika) a kenyere neki. A kampányoknak sokkal kisebb lenne a tétje, ha mindkét oldalon tiszta és felismerhető lapokkal menne a játék, ha lehetne tudni, hány lapos a pakli, ha nem érhetne senkit meglepetésként egy-egy grandiózus licit vagy blöff, de ez persze merő ábránd.. Ám kicsit elkanyarodtunk, mert mindössze az lett volna a cél, hogy a négy éves ráhordásokkal őrlő politikai malmot, mint jelenséget, szembeállítsuk a PC-ipar hiperaktivitásával, ahol úgy fél évente elszámoltatják a malomipari szakmunkásokat, a high-tech molnárjait :), hogy mégis mivel etetik a népet, tehát minket. És ez jó. (mert egy-egy fejlesztésről, termékről ennyi idő alatt biztosan kiderül, mennyit ér: ha nem veszik, semmit)

Továbbá nincsenek vakvágányok, a fejlődés töretlen (törhetetlen?), és bár az iparág időnként meg-megtorpan, de mindez csak gazdasági viszonylatokban értelmezhető. És ugyan rendszeresen rendszert váltunk (mi csak most WinME-re..), a vargabetűket a PC-biznisz (újabban) mégsem ismeri. Könnyű neki, mondhatnánk, hiszen csak technológia. Ami mégis hasonlatossá teszi a politikához, és így sok minden máshoz, az az, hogy itt is fel lehet ülni a marketing sugalmainak, amely itt is előszeretettel gondolkodik a buta fogyasztó archetípusában, rá hajt, őt akarja, az előbbi párhuzamhoz visszakanyarodva, ő lenne a felelőtlen választó. "Mi" meg (kellő szerénységgel) a felelős politológusok, akik megmondják a tutit, mert a felelőtlen választó sokszor önhibáján kívül az (nincs ideje a felelősséghez), ráadásul sokan szeretnék őt azzá (még azabbá..) tenni.

"Beleadnak apait-anyait.."

A kicsit hosszúra nyúlt felvezetés után nem árt tisztázni, hogy most is egy ilyesmi elszámoltatás, átvilágítás, avagy "csak" egy szokásos prohardveres teszt következik, méghozzá igencsak aktuális témát feldolgozva, hiszen a GeForce-ok pár hónapja elértek a negyedik generációhoz, és egyre inkább úgy fest, lesz belőlük ötödik is, és nem úgy, mint a szépemlékű, ám csúnya véget ért Voodoo sorozat esetén, ahol ugye az ötödik eresztés egyben az utolsó is volt.

A GeForce4-ek tehát már a kamrában (disztriknél) vannak, csak győzze őket az ember fia (lánya) megfizetni. Hogy érdemes-e egyáltalán, nos, mi is erre voltunk leginkább kíváncsiak, amikor az ASUS és a CHS jóvoltából beleshettünk a virtuális kulcslyukon, most pedig ezekkel a megfigyeléseinkkel gazdagítanánk a közjót. (éljen a szerénység!)

Az új generációk szinte mindig (jé!) az előzőből okulva indulnak el, így járják be, így teszik meg a maguk "fél éves" (kampány?) körútját, hogy végül átadhassák a stafétát a legújabbnak, kevesebb eufemizmussal élve, a következő jelöltnek. Nincs ez másként a Ge4 esetén sem: a legújabb NVIDIA kártya sokat, ha nem mindent, az elődnek köszönhet, a jó alapokat mindenképp. Erről azonban már szólt egy írásunk, amelyet, ha megengeded tisztelt olvasó, itt többé-kevésbé általad ismertnek tételeznénk föl, tehát ezúttal nagyvonalúan csak és kizárólag a kártyák mérhető, látható, kézzel fogható dolgairól szólnák, teszteredményeink -- olykor furán torz -- tükrében.

:))

A mostani helyzet azért is különleges, mert manapság még egyaránt fellelhető -- az imént képbe hozott kamrák polcain -- az ős-GeForce (9e HUF), a DDR-es bratyó (11e), a GeForce2 GTS (kb. 20e), az ő minden variánsában (Ti VX 64MB, akár..), a mérföldekkel (pl. FSAA) előbbre járó Ge3, a még előrébb tartó Ge4 Ti 4400 (64e nettó, mint leglegaljaár, sajna még nem a disztriknél..) ezek lájtos verziói (Ge2 MX200/400, Ge3 Ti 200 (30e), Ge4 MX420/440/460, "Ti 4200"), nomeg hardcore kivitelei (Ti 500, Ti 4600), tehát nagy a bőségnek az ő zavara ismételten. Így talán nem árt, ha tudjuk, melyik mire jó, mire elég, egymáshoz képest mit nyújt, mire képes, avagy képtelen. Pont ezért döntöttünk amellett, hogy egy tesztben vesszük elő az imént tábor (leg)jellegzetesebb képviselőit, persze csöpp önkénnyel élve a választás során.

A három ASUS kártya a következő lépcsőket hozta: Ge2 Ti VX (V7700Tivx/32M), Ge4 MX440 (V8170), valamint Ge4 Ti 4400 (V8440). De mert legizgalmasabbnak nyilván az utolsó tétel számított, így belevettük még az eresztésbe jó öreg Leadtek Ge3-asunkat is. A kártyák fontosabb tulajdonságait a következő tábla igyekszik összefoglalni.

A zsugákat rendre ugyanabba az MSI lapba illesztettük, amely lap a pixel-kolosszusok (Ge3/4) igényeit figyelembe véve természetesen egy P4-es board volt (MSI 850Pro5), és bár a felhasznált CPU manapság már nem számít übercuccnak (P4 1.5GHz), a célnak megfelelt. (alapon futott) Annál is inkább, mert mint legutóbbi Ti 200-as cikkünkben is bemutattuk, a VGA kártyák CPU limitáltsága újabban egyre kevésbé téma (nagy felbontásnál persze): akkori példánk is remekül szemléltette, mi (Duron @ 1GHz) mire (Ti 200) elég..

2*128MB volt most belőle..

Itt persze leírható, hogy az RDRAM-os platform éppenséggel (mégis) megfeleltethető egy technológiai "vargázásnak", így le is írjuk, de semmi több. Nálunk mindenesetre ő az egyik legitim tesztplatform. (2*128MB RDRAM-mal)

Van hozzá dobozunk is.. :)

Prohardver tipikus oprendszerünk mostantól a WinME angol változata, 98 lite-tal kicsontozva, amely így szép is, gyors is, stabil is, mégsem egy XP-nyi teher. Tesztprogramjaink a 3DMark2001 és az Aquamark (2.1) DirectX 8 fölé, az Unreal Tournament az eggyel korábbi verzió miatt, a Quake3 pedig OpenGL alá. A kártyákat egyébként (kivéve :( a nagy Ge4 3DMarkos eredményeit..) a 28.32-es NVIDIA drivererrel engedtük a ringbe.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!