Fill-rate, shaderek – DirectX 9

A szintetikus tesztekben először azt vizsgáltuk meg, hogy milyen hatással van a G92 ROP egységeinek lecsökkentett száma a fill-rate teljesítményre. Elvileg nagyobb testvéreihez képest ez a leggyengébb pontja, itt szűkült a legtöbbet, hiszen csak négy nagy tömbje van, míg a GTS-nek öt, a GTX-nek pedig hat.

Ahogy számítottunk rá, végsebességben márkatársait és a HD 2900 XT-t sem tudta behozni a 8800 GT, de még a HD 2900 Pro mögött is lemaradt egy kicsivel. Természetesen Z-ben a GeForce-ok domináltak, de a GT több textúrával a Radeonokat is utolérte, majd megelőzte. Még fontosabb, hogy három textúrával már a 8800 GTS is mögé szorult, néggyel pedig a GTX-et is megközelítette. Ez minden bizonnyal a textúracímzők felszaporítása miatt volt.

Sokkal kevesebb tesztet futtattunk a RightMarkból, ugyanis a DirectX 9-es éra elején debütáló Shademo Model 2 már eléggé elavult, ráadásul új, DirectX 10-es verzió is készült ebből az okos kis programocskából.

Az első, vertex shaderes kört kiütéssel nyerték a Radeonok, bár nem vagyunk róla meggyőződve, hogy a 3.0-s verzióval elért kiugró eredmény nem a meghajtó hibájának köszönhető-e. Mindenesetre ezek a tesztek sokkal jobban feküdtek az R600-as architektúrának, mint a G80/G92-nek. Egy hajszálnyival, de a 8800 GT megelőzte a GTX-et. Elvileg nagyon közel áll egymáshoz a számítási teljesítményük, de a GT előnyét okozhatta az újabb driver is.

A textúrázásban jó GeForce-oknak kedvezett a procedurális módszerrel, matematikai egyenletekkel és mintavételezéssel szőrmeszerű felületet létrehozó menet. Itt a fej-fej mellett haladó GT és GTX lett a győztes, amiben csak az a vicces, hogy az egyik (majdnem) csúcsmodell, a másik feleannyiba kerülő középkategóriás kártya. A GTS-ek eljátszadoztak hátul a HD 2900 Próval a HD 2900 XT felügyelete alatt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!