Értékelés
Három részre bontjuk mai értékelésünket. Először is, itt van az Intel új Ivy Bridge processzorcsaládjának notebookba leginkább illő, kétmagos variánsa. Azonos órajelen a processzor CPU része nem lett gyorsabb az elődnél, viszont az egyes modellek ütemét, illetve a Turbo Boost mértékét szépen megemelték, amivel fenntartható a fejlődés illúziója. Persze erre a fejlődésre nincs sok szükség, hiszen már a Sandy Bridge CPU-k is iszonyatosan gyorsak voltak. Ahol kellett, az IGP-nél viszont szépen odatette magát az Intel, a HD Graphics 4000 lényegesen jobb lett a HD Graphics 3000-nél, ezért jár a masszív piros pont. Összegezve tehát kapunk egy gyorsabb (órajele miatt), fejlettebb grafikával bíró központi egységet a korábbi széria árszintjén; ennek csak örülni lehet.
A második generációs Ultrabookok irányából nézve szintén rózsásnak tűnik a helyzet, hiszen a kipróbált, 17 watt TDP értékű Core i5-3427U bombasztikusra sikerült, lealázta elődjét, és hozta a korábbi generáció közkedvelt, 35 wattos i5-2430M tagjának nagyon is korrekt teljesítményszintjét, miközben nem drágább nála. Ha viszont az Ultrabookok többi paraméterét nézzük, akkor egy meglehetősen fura dolog tűnhet fel a vékonyságot hangoztató reklámszöveg mögött...
Tudjuk, hogy a technológia az idő előrehaladtával egyre olcsóbb lesz: az a processzor (vagy teljesítménye), ami ma 225 dollárba került, rövidesen lényegesen kevesebb pénzért is megkapható lesz. Az anyag ára viszont állandó, sőt a kereslet növekedésével és a tartalékok csökkenésével még emelkedhet is. Így hát mit csináltak a gyártók, nagyjából minden elektronikai szinten? Hatalmas PR hadművelettel rávették a fogyasztót, hogy ami vékony, az jobb, azt kell akarni, még ha drágább is.
Pedig a vékonysággal elsősorban a gyártási és szállítási költségeket lehet javítani; Ultrabook-vonalon például olyan dolgokat kapunk cserébe, mint hajlékony ház, papírvékony billentyűzet, ordító hűtés. Felmerül a kérdés, hogy valóban szükség van-e Ultrabookra a rendes, tartós notebookok helyett, melyeket normális anyagból csináltak meg? Vagy a 35 wattos, gigantikus teljesítményű processzorokra, amikor a felhasználóknak csak úgy 5 százaléka használja ki a kijelzőt behorpasztó teljesítményt? Mi a magunk részéről inkább a 17 wattos (vagy még alacsonyabb) fogyasztást szeretnénk, és a 60 wattórás akkuval 10-12 órás üzemidőt!
Végül a Fujitsu Lifebook U772-re térve, ha ilyen szépek lesznek az új Fujitsu notebookok, mint ez a vékony Ultrabook, akkor kitörő örömmel várjuk őket. A vörös-fekete lapos gép megjelenésébe egyáltalán nem lehet belekötni, nekünk az sem fájna, ha ugyanez a ház fél centivel vastagabb lenne. Akkor miden bizonnyal belefért volna egy sokkal jobb billentyűzet, és reménykedünk, hogy a zsanér csak a mi modellünkben volt olyan gyenge, amilyen. Dicséretet érdemel a matt kijelző, még ha 14 hüvelykre jobban is illene az 1600x900 pixel. A Fujitsu példaértékűen megoldotta az Ultrabook hűtését, nagyra értékeljük, hogy komoly terhelésnél sem melegedett túlzottan, és nem kellett füldugót venni a használatához. Piros pont jár a 3G vagy 4G modemért és a port replikátor csatlakozóért is. Természetesen az ár meredek lett, alapfelszereltségben is megközelíti a 350 000 forintot, de itt egy prémium Ultrabookról van szó, ami nekünk nagyon tetszett.
Fujitsu Lifebook U772 notebook
rudi
A Fujitsu Lifebook U772 Ultrabookot a Fujitsu hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.
