Fényképnyomda az asztalon

A lézertechnológiával dolgozó nyomtatókkal kapcsolatban tulajdonképpen mind a mai napig erősen él a köztudatban (elsősorban az egyéni felhasználók körében, de gyakran a vállalati ügyfeleknél is) egyfajta előítélet, mely alapvetően két tézisen alapul. Egyrészt a lézernyomtató drága, pláne, ha színes nyomtatásra is képes. Másrészt, még ha tudnak is színesben nyomtatni, szövegek és grafikonok ábrázolásán kívül gyakorlatilag semmire sem lehet őket használni. A digitális fotográfia terjedésével részben eme előítéletek miatt sokan vásárolnak maguknak otthonra vagy a céghez úgynevezett „fotóminőségű” nyomatok előállítására is képes tintasugaras nyomtatót, majd rövid időn belül kénytelenek belátni, hogy tintasugaras technológiának is megvannak a maga hátulütői, többek között az, hogy a maximális minőség eléréséhez legtöbbször drága papírt kell használni.

Nem véletlen, hogy fotófeldolgozáshoz, illetve képek nyomtatásához (is) egyre többen vásárolnak színes lézernyomtatót, hiszen a technológia rengeteget fejlődött az utóbbi években, mindemellett lényegesen olcsóbbá is vált a felhasználása, beleértve azt a nyilvánvaló előnyt, hogy a színes lézeresek kevésbé érzékenyek a hordozó minőségére, mint tintasugaras társaik.

Ilyen – elérhető árú, de átlag feletti nyomtatási minőséget ígérő – színes lézerprinter a Konica Minolta tavaly márciusban debütált magicolor 2450 típusú készüléke, mely kisebb irodákban vagy akár otthoni felhasználásra is megállja a helyét. Bár a nyomtató 600 dpi-s maximális felbontása elsőre nem tűnik mellbevágóan nagynak, a magicolor 2450 képes az úgynevezett contone üzemmódú nyomtatásra, mellyel az elektronika a képalkotó rendszerrel karöltve (Emperon kontroller és Crown technológia) akár egyenként tudja szabályozni a pixelek intenzitását (denzitását), ezzel végeredményként élesebb képet és lágyabb színátmeneteket produkálva. Természetesen ez a modell is a korábbi típusoknál már alkalmazott polimerizált gömbszemcsés festéket használja, ez tovább javíthatja a nyomtatási minőséget, mindemellett a komponensét képező, a viaszhoz hasonló anyag révén bizonyos szinten megoldott a nyomtató kenése is (mellesleg ettől minden újabb Konica Minolta nyomtatóval készült nyomat jellegzetes szagú lesz).

A Konica Minolta magicolor 2450 tehát kitűnő minőségű nyomatokat ígér, elfogadható áron. Vajon hol lehet a buktató? – morfondírozhatnak most a szkeptikusok, és bár alapvetően kiegyensúlyozott megoldásnak tekinthető a nyomtató, azért valóban van gyenge pontja, mégpedig a nyomtatási tempó. A magicolor 2450 nem egymenetes vagy tandemes lézernyomtató (mint például a lapunk hasábjain is bemutatott nagyobb testvére, a magicolor 5430DL), ennélfogva a színes nyomatok lényegesen hosszabb idő alatt készülnek el, mint a fekete-fehér oldalak. Utóbbiak nyomtatási sebességével nem is lenne baj, hiszen a magicolor 2450 nagyjából három másodpercenként produkál egy monokróm oldalt, egy színes oldalra azonban négyszer ennyi időt kell várni, ami nagyobb terjedelmű színes dokumentációk gyors nyomtatására egyértelműen alkalmatlanná teszi a Konica Minolta megoldását. Nyilván, hiszen itt a cél is más.

A magicolor 2450 jól behatárolt feladat ellátására hivatott, részben ebből következőleg mérsékelt mennyiségű bővítési lehetőség áll a vásárlók rendelkezésére. Ez lényegében kimerül egy második, 500 lap tárolására alkalmas papírtálcában, illetve egy duplex egységben, valamint a gyári, 128 megabájtnyi memória bővítési lehetőségében (maximum 640 MB-ig), továbbá egy 40 GB-os merevlemez is kérhető bele (ez esetben használható a biztonsági kódos nyomtatás is). Az alapfelszereltséghez hálózati interfész is tartozik, ez a kényelmesebb megosztást segíti elő.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!