2015 szerintünk

Összefoglaló cikkünk végén – immár hagyományosan – szerzőink elmondják, hogy területükön mi volt számukra a legérdekesebb, legkiemelkedőbb termék vagy technológia a 2015-ös esztendőben.

elefant: Két eseményt emelnék ki az idei évből, de ezek mégis szorosan összetartoznak, hiszen összekötik őket az Ultra HD OLED tévék. Számomra az esztendő legfontosabb bejelentése az volt, hogy a Panasonic végre piacra dobott egy saját OLED televíziót a 65 hüvelykes CZ950 személyében. Ebbe minden tudásukat beletették, aminek köszönhetően tényleg egy pazar, csúcskategóriás készülék született. De az igazi jelentősége mégis csak az, hogy az LG mellett most már végre ismét van olyan első vonalbeli vállalat, amelyik lát fantáziát az OLED modellekben, ez pedig ösztönzően hathat másokra is. Tehát a technológia elterjedése szempontjából ez egy kulcsfontosságú történés volt, és mivel személy szerint nagy híve vagyok az OLED-nek, emiatt szó szerint felállva tapsoltam a bejelentés pillanatában, Berlinben.

LG 65EG960V: 4K OLED tv [+]

Az év másik legnagyobb jelentőségű eseménye az volt, amikor végre sikerült huzamosabb időt eltölteni egy 4K OLED tévé társaságában. Az LG 65EG960V villámtesztje ismét csak meggyőzött arról, hogy jelenleg ez a technológia tűnik a televíziózás jövőjének. Tényleg nem mindennapi élmény egy ilyen, jelenleg a tökéleteshez talán legközelebb álló tévét működés közben látni, kipróbálgatni rajta a különféle tartalmakat, úgyhogy ez mindenképpen nagy élmény volt.

Daywalker: A PC-s megjelenítés mérföldkőhöz érkezett az idei évben, köszönhetően annak, hogy széles körben elérhetővé váltak azok a monitorok, amelyek már támogatják a variálható frissítést, vagy ha úgy tetszik, a dinamikusan változó frissítési frekvenciát. Ezeket ismerhetjük G-Sync, Adaptive-Sync vagy AMD FreeSync néven, melyek megvalósításában van technológiai eltérés, de a lényeg ugyanaz: a videokártya kimenetére küldött, másodpercenként megjelenítendő képkockaszámhoz igazodik a kijelző frissítési frekvenciája is egy bizonyos tartományon belül, azaz mindig szinkronban dolgozik a VGA és a kijelző. Ezzel végre eltűnnek az idegesítő képtörések, apró röcögések, rángások, ezzel pedig új szintre emelkedett a játékélmény.

Persze nem minden arany, ami fénylik, például a FreeSync alsó korlátja jellemzően viszonylag magas, régebbi szériás AMD VGA-k nem támogatják teljeskörűen, a G-Sync pedig drága. A sikert pedig beárnyékolta az NVIDIA akadékoskodása és a szabványok közötti háború, ami két táborra szakította a monitorgyártókat és a vásárlókat is. A variálható frissítés tipikus példája annak, hogyan nem (lenne) szabad bevezetni egy olyan új szabványra épülő megoldást, ami valóban fontos egy nagyobb tábor (jelen esetben a játékos társadalom) számára. Egy szó mint száz, az elbaltázott bevezetés ellenére a helyzet idővel rendeződni fog, már látszik a fény az alagút végén, de ez mit sem változtat a tényen, hogy a technológia megvalósulásával és bevezetésével fontos mérföldkőhöz érkeztünk.

rudi: Zárórára, az év legvégén találkoztam azzal a hardverrel, ami számomra a legérdekesebb volt 2015-ben (a róla készült cikk csak január elején jelenik meg). Ez az Asus ZenBook UX305LA, ami tulajdonképpen csak véletlenül jutott el hozzám. Kimaradt egy másik teszttermék, és mivel az Asusnál épp rendelkezésre állt ez a notebook, elkértük annak ellenére is, hogy fizikailag ugyanezt a gépet teszteltük már Core M-mel. Nem volt rossz a Core M-es UX305FA sem, csak passzív hűtése miatt veszettül melegedett, ami lassuláshoz vezetett. Az ötödik generációs Core i-s változat annyira nem is hozott lázba, főleg nem év végén, amikor már nyakunkon volt a Skylake verzió, mely a szomszédos országokban néhány hete kapható is.

Aztán ahogy ismerkedtem a géppel, és ahogy jöttek az ismert jóságok – minőségi ház, igényes anyagok, jó összeszerelés, matt IPS kijelző –, majd mellé a további extrák, mint a hatalmas akku, vagy az Ultrabook mivolta ellenére sem sivító hűtés, úgy vált egyre szimpatikusabbá ez a gép. Aztán eljutottam a szokásos szomorú pillanathoz, az árak összevetéséhez. Hasonló konfiggal – Full HD-s, matt, IPS kijelző, Core i5, 4-8 GB RAM, 256 GB-os SSD – az Apple, Dell vagy Toshiba versenytársak négyszázezer forint fölött szoktak lenni, ezért ilyesmi számot vártam az árcédulán. Amikor megláttam az Asusnál a háromszázezer alatti összeget, már repült is rá a különösen ajánlott cím – idén notebooknak először és utoljára.

Abu85: Az idei évben talán a Microsoft Windows 10 volt rám a legnagyobb hatással, de nem mint operációs rendszer, sem mint DirectX 12 API-t elérhetővé tevő csomag, ami végre elhozza az alacsony szintű hardverelérést szabványos formában. Szerintem sokkal fontosabb változásokat hozott az új WDDM 2.0-s felület, amelyről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Ezen a Microsoft hihetetlenül sokat fejlesztett az elmúlt években, így maga mögött hagyhatja a piac a rendkívül elavult szegmentált fizikai címzést, és helyette jöhet a jóval modernebb virtuális címzés.

Ráadásul a WDDM 2.0 a végleges specifikációk alapján nem csak egy, hanem rögtön két címzési módot kínál: GPUMMU és IOMMU. Ezek közül a GPUMMU szükségszerű lépés volt, de az IOMMU mód a Microsoft előredolgozásának eredménye, ami lehetővé teszi, hogy a mélyen integrált grafikus vezérlővel rendelkező processzorokban a programozók használhassák a megosztott virtuális memóriát, mint képességet. A Microsoft nézőpontjából a történet világos, mivel látják, hogy a fejlesztők többségét hihetetlenül hidegen hagyja a processzormagokba épített, modern SIMD utasításkészletek kihasználása, mindeközben óriási szükség lenne a széles vektoregységekre valamilyen formában, mert a számítások mennyisége csak növekszik. Az IGP-k multiprocesszorai pedig pont kapóra jönnek, mivel ezek lényegében széles vektormagok, amelyekhez az IOMMU címzési mód jelenti a kulcsot, így biztosítva több száz GFLOPS-os extra számítási teljesítményt. Abszolút dicsérendő, hogy a Microsoft ezt a lehetőséget felismerte, és az új WDDM 2.0-s felületben kihasználhatóvá tette.

fi:zi'k: Ugyan számos új DSLR-t kaptunk az idei évben, mégis a legnagyobb fejlődést továbbra is a MILC fronton tapasztalhatjuk; ezek a gépek bizonyos területeken már túl is tesznek a tükrös masinákon. Bár nagyon csábító a többi gyártó által prezentált kínálat is, engem mégis leginkább a Panasonic DMC-G7 fogott meg.

[+]

A G széria DSLR-szerű kialakítása garantálja a jó ergonómiát, míg tömeg és méret tekintetében jóval alulmúlja azokat. A G7 szolid fotós képességei mellett kiemelkedően jó videóban, pláne ha a kategórián belüli társakhoz hasonlítjuk. Negatívumként a fémváz hiányát róhatjuk fel neki leginkább, ami a szériára jellemző kopogós érzetet eredményezi. Emellett persze nem ellenkeznék egy időjárásálló kialakítással sem, de akkor már nagyon a GH4R nyakára nőne a gép, és minden bizonnyal ár/érték aránya is romlana.

Abu85, Daywalker, elefant, fi:zi'k, rudi