Ismét eltelt egy év, ideje mérleget vonni, hogyan és merre fejlődött a hardveres világ. Krízis – mindenhol ez merül fel mostanában, ha értékelni kell, de vajon volt-e tényleges hatása a gazdaság lassulásának a technológia fejlődésére? Kimászott már a PC-s világ a gödörből, vagy a neheze még csak most jön?
Természetesen ebben az évben is a processzorok környékén történtek a legérdekesebb események. Az elmúlt évet ott fejeztük be, hogy az Intel villantotta a Nehalemet, és az AMD-n a sor a 45 nanométeres gyártási technológiával és egyebekkel. Nagy örömünkre az AMD szépen tette a dolgát. Az év első nagy seregszemléjén, a Las Vegasban tartott CES-en debütáltak a Dragon platform sarokkövének számító Phenom II processzorok. A többnyire csak K10.5 architektúraként nevezett chipek először teljes erőbedobással, négy maggal és méretes harmadszintű gyorsítótárral léptek porondra, és hozták azt a szintet, amit lényegében már az első Phenomoktól vártunk: utolérték a konkurens Core 2 Quadokat.
Február elején a kezdeti, DDR2 memóriát kezelő, AM2+ foglalatú Phenom II-k mellé jöttek az AM3-as változatok. Ezeknél az AMD egy nagyon szimpatikus húzással oldotta meg a sokat emlegetett visszafelé kompatibilitást. A régebbi AM2+ (és egyes AM2) alaplapokban DDR2, az új, AM3 alaplapokban viszont már DDR3 memóriával működtek a processzorok, ugyanis kétféle memóriavezérlőt építettek beléjük. Ne feledjük, az Intel ekkor még csak a méregdrága Core i7-900 szériában kínált processzorba épített memóriavezérlőt! Szintén kiváló húzásnak tartjuk a hárommagos processzorokat. Ezek lényegében a selejt – egyik magjukra sántító – négymagosok értékesítésével jöttek létre, és nem igazán volt/van Intel konkurensük. Ráadásul hamar felröppent a hír, hogy sok esetben ezek a chipek mégsem selejtek, alkalmasint az ilyen processzorok négymagosíthatóak. Kell ennél jobb reklám?
Hosszú ideje suttogtak már az új, kétmagos AMD processzorokról, melyek végül júniusban kerültek a piacra. Természetesen a négymagosból szűkített Phenom II X2 kikapcsolt magjai is feléleszthetőek voltak egy adag szerencsével. Bemutatkozott az Athlon II X2 is, mely a natívan kétmagos, ezért nagyon olcsó Regor magra épült. Az Athlon II széria lényegében úgy jellemezhető, hogy Phenom II harmadszintű gyorsítótár nélkül. Tesztpadunkon a kétmagos K10.5-ösök nagyon jól teljesítettek, egyedül fogyasztásban maradtak le az Intel E5000-es és E7000-es sorozatai mögött.
AMD Regor - natívan kétmagos
Iskolakezdésre teljesedett ki az AMD új processzorvonulata. Ekkorra befutottak a négymagos Athlon II-k, melyek soha nem látott mélységbe taszították a négymagos processzorok árát. A harmadszintű gyorsítótár elhagyása nem okozott túl nagy mértékű lassulást a Phenom II X4-hez képest, az Intel konkurensekhez képest pedig a viszonylag magas, 2,60-2,80 GHz-es órajel jelentett előnyt. Így hát az év végén már 25 000 forintért vehettünk négymagos processzort.
De mi történt az Intel háza táján, miközben az AMD felzárkózott, és elhozta nekünk az olcsó négymagos processzort? A helyzet az, hogy többet lehetett hallani a nagyobb processzorgyártó termékpolitikai trükkjeiről, mint a termékeiről. És amikor mégis a termékekről volt szó, akkor is gyakran inkább a negatív aspektusok kerültek elő. Ebben sokszor szerepe volt a lassan marketingcéggé átlényegülő NVIDIA-nak, mely tovább folytatta kölcsönös lejáratókampányát az Intellel. Persze ebben a cirkuszban csak az NVIDIA-nak volt/van vesztenivalója. Amint vége a Core 2 érának – ez már csak hónapok kérdése – chipkészletei teljesen kiszorulnak az Intel desktop platformokból.
Az Intel 2009-es ténykedését talán legjobban csata előtti manőverezéshez, sorok rendezéséhez lehet hasonlítani. A nagyágyút, vagyis a Nehalem architektúrát már 2008-ban a hadszíntérre tolták. 2009-ben a termékváltást készítették elő, aminek folyamán a Core 2-ből Core i lesz, továbbá befutott egy komoly, nem várt kiadás is. A rekordösszegű, 1,06 milliárd eurós bírságról van szó, melyet az Európai Bizottság számlájára kellett befizetni a szabad piaci verseny szabályainak megsértése miatt. Ez a tétel a számítógépes világ legtöbb szereplőjét letérdeltette volna, de az Intelnek mindössze egyetlen veszteséges negyedévet jelentett. Mindamellett, hogy ilyen 23 éve nem volt az Intelnél, azért érdemes elgondolkodni azon, hogy a megabírság mennyire ellensúlyozza az éveken keresztül folytatott trükközést...
forrás: intelsinsides.com
Mindenesetre valamiféle rendeződés látható az Intel háza táján, ugyanis novemberben kiegyeztek az AMD-vel. A kisebbik félnek közel annyit fizetett a Intel, mint májusban az EU-nak, emellett zöld utat adott az AMD x86-os processzorgyártásának – korábban jogtalannak tartotta a GlobalFoundrieshez kiszervezett gyártást. Cserébe felújították keresztlicenc-szerződésüket, mely szerint további öt évig használhatják egymás szabadalmait, továbbá visszavonták az összes, egymás ellen indított pert és trösztellenes panaszt. Ettől függetlenül tovább folyik egy csomó eljárás az Intel ellen, legutóbb az Egyesült Államok fogyasztóvédelmi és versenyhatóságaként működő Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (FTC) fogta perbe az Intelt a trösztellenes és a fogyasztóvédelmi törvények megsértése miatt. Az első meghallgatás 2010 szeptemberére van kiírva, szóval bőven van idő a pénz gyűjtögetésére egy újabb nem várt kiadáshoz.
Termékek kapcsán az Intelnek három jelentős dobása volt, mindhárom az utolsó negyedévben. Iskolakezdésre megérkezett a középkategóriába szánt Nehalem architektúrás Lynnfield processzorcsalád, illetve ennek notebookos és szerveres alternatívája. Kicsit felemásan startolt az LGA1156 foglalat köré épülő rendszer. Mert bár a teljesítménye nagyon rendben van – alig marad el az LGA1366-os szériától – az árazása viszont elég bajos. Egyrészt az LGA1366-os rendszer alig drágább, a nem sokkal lassabb Phenom II vagy Athlon II pedig lényegesen olcsóbb. Ráadásul a közelgő, processzorba integrált grafikus maggal ellátott lapkákkal arra lehet számítani, hogy az aljzatok már nem tartanak ki olyan sokáig, mint korábban.
Intel Lynnfield
Egyelőre úgy fest, hogy LGA1156-ba már nem jönnek erősebb processzorok. Persze a kép távolról sem tiszta. Úgy tűnik, hogy az Intel erősen el akarja különíteni a felsőkategóriás és időtállónak tűnő, LGA1366 platformot az LGA1156-tól és követőitől, még a hűtők felfogatója is különbözik értelmetlen módon pár milliméternyit. Ennek a vásárlók nem biztos, hogy örülni fognak, különösen úgy, hogy az AMD közben hat és nyolcmagos processzorokat is ígér AM3-as foglalatba.
December elején mindenkit váratlanul ért a hír, hogy az Intel törölte a következő nagy dobását, az IDF-en már működőképesen demózott Larrabee 2010-es megjelenését, sőt az egész processzorgenerációt. Persze a modern játékokhoz és valós idejű sugárkövetéshez (Ray-tracing), valamint GPGPU feladatokhoz is elég erős processzor fejlesztése tovább folyik. Az évet a nagysikerű, eddig több mint 40 millió eladott darabszámot jegyző Centrino Atom platform második generációjának bejelentése zárta. Januárra pedig már a 32 nm-en készülő, grafikus magot tartalmazó központi processzorokat várjuk az Inteltől.
Mint minden évben, idén is sok érdekességet láthattunk a grafikus kártyák terén. Január legelején villantotta az NVIDIA a GT200-as GPU 55 nm-es változatát, és vele együtt a világ akkor leggyorsabban mondható egy és kétprocesszoros grafikus kártyáját. Mint kiderült, kezdetben a hatalmas teljesítményű GTX 285 és GTX 295 igazi pénznyelő volt. Ugyanis az 55 nm-es GT200-ak indukó kihozatala nem volt valami fényes. Később a dupla nyomtatott áramkörös GTX 295 gyártásával le is álltak, hogy helyét egy takarékosabb, egylapos verzió vegye át.
GeForce GTX 295 - 2009 elején a leggyorsabb volt
Kissé döcögősen folytatódott az év, a CeBIT-re például csak keresztelő jutott – a 9800 GTX-ből lett GTS 250 –, de utána lendületbe jött a fejlesztés. Áprilisban két nagyszerű Radeont kaptunk, először a HD 4890-et, majd a „filléres” népkártyának indult HD 4770-et, ami az első 40 nm-es csíkszélességgel készült asztali VGA lett volna. Azért csak volna, mert a TSMC 40 nm-es gyártósora kezdetben nagyon gyatrán dolgozott, így alig pár kártya került a hazai piacra, és azokat is messze a megcélzott 99 dolláros ár fölött adták.
Egészen szeptemberig kellett várnunk az újabb nagy dobásra, a Radeon HD 5800-as széria bemutatkozására. Az új, Cypress kódnevű grafikus lapka legjelentősebb tulajdonsága az volt, hogy elsőként támogatta a DirectX 11-et. Emellett a csúcs HD 5870-ben nem kevesebb mint 1600 számolóegység dolgozott, teljesítményük pedig felsegítette a kártyát az egy GPU-s modellek trónjára. Kicsit később bemutatkozott az új dupla GPU-s ász, a HD 5970.
Radeon HD 5870 - DirectX 11-es csúcsmodell
Sokak számára mégsem ezek a csúcsmodellek voltak a legérdekesebbek, hanem az alájuk besorakozó Radeon HD 5700-as széria. A szintén 40 nm-es csíkszélességen készülő duó nagyobbik tagja, a 800 számolóegységes HD 5770 sok esetben az év elején még csúcsmodellnek számító HD 4890 teljesítményét is megközelítette. Sajnos a vásárlók öröme mégsem lehetett felhőtlen. Ugyanis a HD 5000-es kártyák iránt minden szinten óriási volt az érdeklődés, az akadozó 40 nm-es gyártósorok így képtelenek voltak elég GPU-t gyártani, vagyis hiánycikk lett a jó kis Radeon. Aki pedig mégis hozzájutott egy példányhoz, annak a beígértnél többet kellett fizetnie érte. Az a fura helyzet alakult ki az év végére, hogy ismét 2008 slágere, a kifutóban lévő Radeon HD 4850 lett a legjobb választás, melyhez már 30 000 forint környékén hozzá lehet jutni.
Radeon HD 5770 - drágább lett, mint szerettük volna
És mit csinált idén az NVIDIA a GT200 55 nm-re hozása mellett? Grafikus kártyák terén nem sok mindent. Úgy tűnik, a zöldek valamikor a GTX széria alapját adó GT200-as GPU tervezésekor elemezték a piacot, és arra jutottak, hogy a játékra szánt nagyteljesítményű grafikus kártyák világában már nincs akkora pénz, mint korábban. Ezért a GT200 után új, Fermi kódnevű processzorukat is inkább általános célú számolónak tervezték, ami mondhatni mellékesen grafikára is jó lehet. Hogy mennyire, azt most még nehéz megmondani, mert a tervezés, majd a 40 nm-es próbagyártás is nehezen haladt, így elvileg januárban láthatjuk az első tényleg új generációs GeForce-ot. Persze, ez a dátum korántsem biztos, hiszen ígérték már a kártyákat a karácsonyi szezonra, sőt őszre is. Lényegében október elején be is mutatták a friss vasat, de később kiderült, hogy még a mintadarab is működésképtelen.
Forrás: bit-tech.net
Maradt hát az NVIDIA-nak a masszív kampányolás, amiben mindig is nagyon jók voltak. A különböző mobil megoldásaik mellett – Tegra, Ion, mobil GeForce-ok – erőteljesen propagálták a PhysX hardveres fizikai gyorsítást és a Stereo 3D háromdimenziós látványt keltő rendszert. Úgy gondoljuk, hogy mindkét technológiában van fantázia, de túlélésük a szoros NVIDIA-függés miatt erősen kétséges.
Van még két említésre méltó terméke az NVIDIA-nak is az elmúlt évben. Az egyik a Radeon HD 4890 válaszreakciója, a GTX 275, mely árban és teljesítményben is felvette a versenyt konkurensével. A másik valóban új GeForce inkább érdekesség, mintsem játékosok számára lényeges kártya. A GT 240-ról van szó, mely már 40 nm-es gyártástechnológiával készül, és támogatja a DirectX 10.1-et. Ez a modell sajnos teljesítményben és árban is csak a középkategória aljára fér be.
Évről évre egyre nagyobb figyelmet kapnak a hordozható számítógépek. 2009-ben sem volt ez másképp, rengeteg új és érdekes fejlesztést láthattunk. Egy szerintünk akár blöffnek is felfogható, de nagyon hatásos AMD bejelentéssel indult az év. A kisebbik processzorgyártó, melynek eddig nem sok babér termett a laptopok világában, elhatározta, hogy teljesíti a felhasználók álmát, és létrehozza a nem túl kicsi és nem is fölöslegesen nagy, könnyű és olcsó, mégis használható teljesítményű notebookok kategóriáját. Éket verve a netbookok és notebookok közé, ötvözi mindkét kategória pozitívumait. Elő is álltak a nagynevű HP kimondottan tetszetős Pavilion dv2 modelljével, ami talán nem csak a vásárlókat töltötte el bizakodással, hanem az Intel oldaláról is aggodalmat váltott ki.
HP Pavilion dv2 - nagyobb volt a füstje, mint a lángja
Nem sokáig váratott a válasz magára. Már tavasszal megerősítette az Intel, hogy készül valamivel. A CULV (Consumer Ultra Low Voltage) platform a Computexen mutatkozott be a nagyközönség előtt, az Intel és a nagyobb laptopgyártók standjait ellepték a 12-14 hüvelyk közötti monitorral és alacsony fogyasztású Core 2 Duo processzorral szerelt laptopok, melyek vékonyak voltak, súlyuk pedig 2 kilogramm alatt maradt. A CULV platformmal az Intel nem mutatott be merőben új hardverelemeket, csak korábbi, lényegesen drágább ULV termékcsaládját szervezte át, amit addig csak olyan extra modellekben láthattunk, mint a Lenovo Think Pad X300 vagy a Toshiba Portégé R600.
Acer Aspire Timeline 3810T - az első CULV-s notebook a hazai piacon
Persze kezdetben ez a platform minden volt, csak nem olcsó. Az első, 1,2-1,4 GHz körüli egy- és kétmagos processzorokat 250 dollár fölött adta az Intel, és AMD oldalról sem érkezett számottevő konkurencia. Ezért hát nem csoda, hogy a nagy lendülettel indított CULV platform kedvező mérete és teljesítménye dacára a magas ár miatt nem nagyon fogyott. Mára szerencsére ott tartunk, hogy az alacsony fogyasztású, kétmagos Celeront már 150 dollár alatt kapni, az alap CULV-s laptopok ára pedig operációs rendszerrel együtt 150 000 forint közelébe csökkent.
A klasszikus notebookok viszonylagos állóvizét szeptemberben zavarta fel a két processzorgyártó. Az Intel az asztali Lynnfield lapkákhoz nagyon hasonló processzort vetett be a mobil világban. A Calpella platform alapját jelentő Clarksfield processzoroknak négy magja van, melyek támogatják a Hyper-Threading technológiát, így látszatra a CPU nyolcmagos. Szintén jelentős elemük a Turbo Boost technológia, mely kevesebb mag kihasználtsága esetén a viszonylag alacsony, 2,00 GHz körüli alapórajelet egészen 3 GHz környékére tornázza fel. Ezzel a Clarksfield processzorok minden felhasználási helyzetben túltesznek a Core 2 család kétmagos és négymagos tagjain.
Az Intel Turbo Boost működése 2 GHz alapórajelű Clarksfield processzornál
Nagy örömünkre ősszel az AMD notebookos vonalon is felzárkózott az Intelhez. A Puma platformot váltó Tigris alapjául az asztali Atlhon II processzorok közeli rokona szolgált. Ezek a Turion II Ultra, Turion II és Athlon II processzorok teljesítményben és fogyasztásban is felveszik a versenyt a konkurens Intel megoldásokkal. Nagy kár, hogy máig alig néhány ilyen platformmal felszerelt modell érkezett a hazai piacra.
Hova jutott a netbookok piaca? Oda, hogy az Intel körülbelül 40 millió Atom processzort adott el 2009-ben, szóval hasonló nagyságrendben vannak a pici laptopok is. Platformszinten egyelőre komoly változás nincs, az aktuális modellek többsége továbbra is a régi 945GSE északi híddal készül. Az Intel agresszív árpolitikájának köszönhetően az NVIDIA ION platformja, mely sokkal komolyabb multimédiás képességekkel bír, nem nagyon képes elterjedni, de igaz ez az Intel saját Poulsbo chipkészletére is, szóval teljesítményben nincs előrelépés. Méretben viszont a netbookok megközelítették a szubnotebookokat. A 110-130 000 forint közötti masinákat már 11,6 hüvelykes, 1366x768 pixeles kijelzővel szerelik, ami lényegesen használhatóbb a 10 hüvelykesek 1024x600-as felbontásánál. Ráadásul ezekbe a gépekbe, például az Asus Eee PC 1101-be vagy az Acer Aspire One 751-be kellemes méretű billentyűzetet is szerelnek.
Ismerve az alig pár hete bemutatkozott Intel Pine Trail platform paramétereit, az a gyanúnk, hogy az Intel továbbra is igyekszik alacsonyan tartani a netbookok teljesítményét, nehogy véletlenül veszélybe sodorják a szubnotebookok és CULV-s gépek sokkal nagyobb bevétellel kecsegtető piacát. Úgy tűnik, hogy ezen a helyzeten csak valami erős konkurencia változtathat. Ilyen egyelőre csak papíron létezik. Nagyon ígéretesnek látszik az NVIDIA Tegra platformja, mely akár apró notebookokban is megjelenhet, bár inkább a Microsoft Zune HD médialejátszójában vagy hasonló termékekben találkozhatunk vele. Szintén alkalmazható notebookos vonalon az ARM Snapdragon platformja, de ezt meg inkább okostelefonokba várjuk. Úgy hírlik, 2010-ben az AMD is elő akar állni valamilyen Atom alternatívával. Meglátjuk, mi lesz belőle.
Lassan, de biztosan haladnak hódítóútjukon a memóriachipek. Az AM3-as foglalattal az AMD is DDR3-ra váltott, szóval egyre nagyobb lett az igény az új szabványú modulok iránt, ami magával hozta az árak csökkenését. Mostanra a DDR3 alig drágább a DDR2-nél. Általánosan viszont enyhe drágulás figyelhető meg, ami az iparág szemszögéből jónak mondható. Ugyanis korábban az erős verseny és túltermelés miatt nyomott áron adták a memóriachipeket, így több piaci versenyző is nehéz helyzetbe került, csődbe ment. Most viszont reális szintre emelkedtek az árak, sőt bizonyos mértékű hiány alakult ki, így újra jövedelmező RAM-ot gyártani. Típusok kapcsán ugyanaz a véleményünk, mint korábban, hogy a drága, tuningos csodákat csak azoknak érdemes megvenniük, akik valamilyen tesztprogramban szeretnének rekordokat elérni. A memória órajelének emelése ugyanis a legritkább esetben hoz valós gyorsulást.
A flash memóriachipek területén is komoly előrelépést tapasztaltunk 2009-ben. A mozgó alkatrész nélküli merevlemezek, vagyis SSD-k lassan, de biztosan törnek előre. Tesztjeinkben nagyon jól látszott, hogy ez a technológia még fiatal, így hát óriási lendülettel fejlődik. A tavasszal kipróbált MLC technológiás modelleket legfeljebb notebookokba ajánlottuk, mert a szélvészgyors olvasás mellett írásban még lassúak voltak. Nyáron már találkoztunk olyan típusokkal, melyek teljesítményéhes asztali gépekben is megállják a helyüket. Nálunk járt az Intel nagyteljesítményű, X25-M tára, melyben a korábbi 50 nanométeres csíkszélességgel készült MLC-s chipeket 34 nanométeresek váltották fel. Ősszel a Kingston SSDNow V+ személyében már az 50 000 forintos kategóriában is találtunk olyan terméket, ami csúcssebességet produkál. A gyorsaság kulcsa – vagyis a memóriamodulok mellett a másik kulcsa – a vezérlőchip. Ezen a téren óriásit fejlődtek a gyártók, sőt belső RAID rendszerekkel és méretes gyorsítótárakkal is próbálják növelni az SSD-k sebességét.
Azért messze van még az SSD-k hatalomátvétele. Mindamellett, hogy szólnak érvek az SSD mellett, ötvenezer forintba kerül egy 64 GB tárkapacitású példány, és ennek duplája a még mindig nem túl sok tárhelyet biztosító 128 GB-os modellek ára. Eközben hagyományos winchesterből ötvenezer forint környékén már 2 TB-osat kapni. Jelenleg eddig nyújtózott a tárkapacitás, amihez 500 GB-os tányérokat használnak. Sebesség terén tehát a nagyobb adatsűrűség miatt tapasztalható némi kis gyorsulás, bár 2009-ben elsősorban a zöld technológiák kerültek előtérbe. Minden gyártó kihozott valamilyen környezetbarát megoldást.
A notebookokba szánt, 2,5 hüvelykes HDD-k már nem fejlődtek olyan ütemben, mint a megelőző évben. Legfeljebb bejelentés szintjén sikerült megduplázni a 2008-as 500 GB-os tárkapacitást. Azért a notebookok többsége már 320 vagy akár 500 GB-os winchesterrel érkezik, ami az átlagos felhasználó számára bőven elegendő. A notórius letöltők pedig a ma kapható legnagyobb, 640 GB-os példányokat is rövid idő alatt degeszre tömik.
Hallott valaki ebben az évben a Blu-ray optikai tárolásról? Mi nem sokat. Valamiért az óriási kapacitású, kék lézeres tárolórendszer nem kapott akkora figyelmet most, mint korábban, amikor még a HD-DVD szabvánnyal harcolt. Akárcsak egy évvel ezelőtt, most is nagyjából 25 000 forintba kerülnek a Blu-ray-olvasók, az írókért pedig közel kétszer annyit kérnek. Az 1500 forint környékén kapható 25 GB-os lemezek fajlagos áránál pedig sokkal kedvezőbb mutatóval bírnak a nagy merevlemezek. Tovább nehezíti a Blu-ray helyzetét, hogy az esetek többségében a kapacitásban bőven elegendő DVD lényegesen olcsóbb nála.
Már a merevlemezeknél említést érdemelt volna az új SATA szabvány, melyet SATA 3.0, vagy elvi csúcssebessége után SATA 6Gb/s néven ismernek. Bár már 2008-ban jóváhagyták, az első vezérlők és a megfelelő winchesterek csak 2009-ben érkeztek meg. Még kevéssé terjedt el az új szabvány, ugyanis sem az Intel, sem az AMD nem implementálta aktuális platformjaiba, így egyelőre külső vezérlőt igényel. Még nincs róla pontos információnk, hogy az új szabvány mennyivel gyorsabb a SATA 2.0-nál, mellyel visszafelé kompatibilis.
Szintén 3.0-s szintre lépett az USB. Az új SATA-hoz hasonlóan még 2008-ban mutatták be, de csak 2009-ben érkeztek meg az első hardverek. Egyelőre alig pár eszköz támogatja, de a Computexen láthattuk működés közben. Az új szabvány elvi csúcssebessége 4,8 Gb/s, ami jelentős előrelépés az USB 2.0 480 Mb/s-os értékéhez képest. Emellett az új verzió több energiát tud juttatni a rákötött eszközöknek, de nyugalmi állapotban kevesebbet fogyaszt. A teljes sebesség kihasználásához újfajta csatlakozókra és vezetékre lesz szükség, de az USB 3.0 visszafelé kompatibilis a régebbi verziókkal. Elterjedése 2010-re várható; elsősorban a külső adattárak sebességét dobhatja meg, ahol rugalmasabb csatlakoztatása miatt komoly konkurense lehet az eSATA-nak.
Még egy jelentős szabvány beérett idén. Ugyan már két éve szinte készen van az IEEE 802.11n Wi-Fi specifikációja, az utolsó részletekben csak ősszel tudtak megegyezni, így végre elhagyható az n betű elől a draft szócska. Általánosan a szabvány 300 Mbps-os elvi csúcssebességről beszél, ami méréseink alapján valójában csak szerencsés esetben hozza a 100 Mbps-os Ethernet hálózat sebességét. Elvileg az n-es Wi-Fi csúcsa 600 Mbps lehet, de egyelőre inkább visszafelé fejlődik. Belépőszinten egyre több olyan termék lát napvilágot, amelyik csak egy csatornán működik, így elvi csúcssebessége csak 150 Mbps. Az ilyen rendszerek valós alkalmazásban alig gyorsabbak a korábbi g-s Wi-Fi-nél.
A monitorok világában két lényeges irányba haladt a fejlődés. Az egyik a szokásos növekedés volt, ami idén nem is a panelek méretében, hanem felbontásukban nyilvánult meg. Év végére már az 50 000 forint körüli kategóriában is elérhetővé vált a Full HD, vagyis 1920x1080 pixeles felbontás a 22 hüvelykes méretben, miközben a 24 hüvelykes modellek kezdőára 60 000 forintig süllyedt. A másik irányzatot a panelek fejlődése képviselte. Ugyan az OLED technológia továbbra is elérhetetlen távolságban van, a PVA és IPS technológia kedvezően fejlődött. A C-PVA panel elvileg csak 10%-kal drágább a TN+film technológiásnál, miközben képminőségben a PVA-s modellek közelében van, ráadásul kisebb fényerejű – tehát kevesebbet fogyasztó – megvilágítással működik. Az E-IPS panel a korábbi AS-IPS olcsóbb, valamivel gyengébb színvisszaadással rendelkező verziója, de a TN+film megoldásokat így is lepipálja.
C-PVA és E-IPS paneles LCD monitorok
Összefoglalva ezek voltak 2009 fő hardveres eseményei. Úgy gondoljuk, a technológiai fejlesztésre nem volt olyan hatással a gazdaság válsága, mint az eladásokra. Igaz, hogy a vállalatok bevételei nem növekedtek olyan ütemben, mint az előző években, de a legnagyobbak tudják, hogy nehéz időszakban a fejlesztés lassítása szinte egyenlő a halálos ítélettel. Világviszonylatban úgy vélik az elemzők, hogy a PC-piac az elsők között mászott ki a gödörből, a 2010-es évben már fellendülésre lehet számítani. Bízunk benne, hogy az előttünk álló hardveres év legalább olyan gazdag lesz techológiai újdonságokban, mint a 2009-es.
rudi