Képminőség
F1.8-F2.4 fényerejű, ekv. 24 mm nagylátószögről induló, háromszoros átfogású Schneider-Kreuznach Varioplan optika, 1/1.7” érzékelő, aminek csak a manapság igen alacsonynak nevezhető 10 megapixelnyi felbontással kell megbirkóznia – ezek mind nagyon jó előjelek, az EX1 igazi bajnok... lehet. Ne feledjük ugyanakkor, hogy sok függ a jelfeldolgozó rendszer munkájától is. A koreai gyártó kompakt fényképezőitől eddig megszokhattuk, hogy felépítésre nagyon jó minőségűek, egyes modellek akár súlyos birtoklási vágyat is képesek kelteni, azonban eddig a képminőség terén csak egy-egy modell volt képes arra a bizonyos nagy dobásra. Általános érvényű volt például, hogy a Samsung gépei már normál beállítások mellett is nagyon erős színtelítettséget produkáltak, ami egy európai szemnek nem minden esetben nyújt kellemes látványt. Hogyan szerepel tehát a gyártó új reménye? Lássuk!
Egy nagy fényerejű optika esetében a kellemes téma-elkülönítésen és potenciálisan jobb bokeh-n (háttérmosáson) kívül a CA (kromatikus abberációk) és a becsillanások is eszünkbe juthatnak. A Schneider-Kreuznach Varioplan optikája szerencsére teljesen nyitva sem okoz csalódást: csupán szélsőséges fényviszonyok mellett lehet itt-ott látni pár kisebb kromatikus színi hibát, de ezek eltüntetéséhez is elég csak egyet rekeszelni.
A becsillanásokkal sem gyűlt meg a bajunk, próbánk során nem sikerült olyan helyzetbe keveredni a géppel, hogy flare-hatással találkozzunk.
Az objektív (illetve maradjunk inkább az optika kifejezésnél) 24 milliméternek megfelelő nagylátószögű vége minimális torzítást mutatott, ami ráadásul a való világban még kevésbé látszik, mint tesztábránkon. Jelentkezett viszont némi hiba a demosaic implementációjában: apró labirintus-szerű képződményeket fedezhetünk fel olyan részleteken, ahol a fotózott minta a mintavételezési határfelbontáshoz közel esik.
Örök bosszúság forrása, hogy egyes kompaktok alap ISO értéken is tekintélyes színzajt tudnak produkálni a fotók sötétebb, homogén felületein. A Samsung EX1 sem teljesen kivétel ez alól, azonban valóban minimális a zsizsikesedés szintje. Zajos képeink előtt érdemes megnézni képmintáinkat:
Kellemes meglepetés volt látni, hogy a színek nincsenek túltelítve, és a fehéregyensúly is viszonylag konstans volt. A gép védelmében meg kell említeni, hogy a felvételek készítésének idején igen össze-vissza fényviszonyok uralkodtak, gyakran változott a borús és a napfényes idő.
Színzaj nem igazán, inkább csak foltosodás látszik első tesztképünkön. ISO 800-on kezdődik a sárgás árnyalatú foltosodás, de ez szerencsére nem okoz kárt a képi részletekben. Színesebb képeink azonban azt mutatják, hogy színzaj már ISO 400 mellett is tetten érhető. A zajszűrés szerencsére nem túl agresszív, ezért még ISO 800-as fotónk sem sokkal kevésbé részletgazdag, mint az ISO 200-as.
Arra az esetre, ha még az F1.8 sem lenne elég, a fényképezőgép kínál egy utolsó lehetőséget a helyzet megmentésére: az ISO 3200-as értéken készített fotók bár messze nem olyan szépek és részletgazdagok, mint egy belépőszintű dSLR masináé, azonban kompaktokhoz mérve nincs mit szégyenkeznie az EX1-nek.
Nagyon meg voltunk elégedve a Samsung EX1 képminőségével. Úgy tűnik, a gyártónak sikerült eltalálnia az összhangot az optika – érzékelő - jelfeldolgozó egység közt. Bár a masina zajszintje mesterséges körülmények között és magasabb ISO értékek mellett magasabbnak tűnhet, mint más kompaktoké, azonban a kevésbé agresszív szűrés még ISO 3200-on sem gyilkolja meg teljesen a részleteket, amik egy fotón bizony fontosabbak, mint az alacsony zajszint. Ráadásul végre a színtelítettség sincs túllőve (persze RAW-ban fotózva szinte mindent kedvünk szerint állíthatunk).
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
