Ha nagyon ünnepélyesen kellene kezdeni a cikket, akkor valami ilyesmi állna a főcím alatt: Történelmet írunk, új korszak kezdődik a PROHARDVER! életében!; Ilyen még nem volt, szenzáció! Ám e bulvár hangnemet hanyagoljuk, bár nem szerénységünk miatt, sokkal inkább azért, mert olyan sok mindent kell elmondanunk, hogy minden mellébeszélés hatalmas bűnnek számítana. De mégis miért olyan nagy esemény ez a cikk? Azért, mert a PROHARDVER! és a COOLNESS! team életében ez az első közösen publikált, Pentium 4-es coolerekről szóló cikk, így mindenképpen újdonság, bár az kérdéses, hogy mi újat tudunk mondani még.
Mint említettük, mellébeszélés nem lesz, így rögtön a közepébe vágunk, kezdve azzal, hogy közöljük a szomorú tényt: a P4-et is hűteni kell. Korábban az elvakult P4-fanatikusok azt vágták az athlonosok szemébe, hogy a P4 azért jobb, mert sokkal kevesebb hőt ad le, egyszerűbb hűteni, ráadásul a CPU tetején található IHS (Intel Heat Spreader), vagyis hőleadó sapka megkönnyíti a coolerek dolgát, valamint védi is a CPU-magot. Jelenleg ott tartunk, hogy a védelemről szóló bekezdés igaz, a többi már kevésbé. Elég abból kiindulni, hogy már egy 2,8 GHz-es Northwood is 85 Watt körüli hőt ad le, míg az elméletileg hasonló teljesítményt nyújtó Athlon XP 2800+ csak 70 Watt körül disszipál. Persze tudjuk, hogy az IHS segít a hűtésben, ám a tény tény marad, a Pentium 4 is fűt rendesen.
A másik kedvenc P4-es téma a hővédelem. Köztudott, hogy az Intel speciális védelmi rendszert dolgozott ki processzoraihoz, mely egy belső hőérzékelő adatai alapján dönti el, mi a teendő. Ha a CPU hőmérséklete átlép egy bizonyos hőmérsékletet, akkor elkezdi csökkenti a proci sebességét (így csökken a hőleadása), de ha ez sem elég, akkor kikapcsolja a procit, így az nem füstöl el, tehát ha leáll a hűtő ventije, vagy extrém esetben leszakad a hűtő a prociról, akkor is megmenekül a chip. Ráadásul az okos felhasználók rájöttek arra is, hogy felesleges erős coolert venni, ha mégis felszökik a hőmérséklet, hát majd a hővédelem visszavesz a sebességből! Az egyetlen gond az elmélettel az, hogy a hővédelem valahol 75 fok körül szokott aktiválódni, egy P4-es processzor (típustól függően) pedig már 60 fok felett (főleg akkor, ha tuningolva van) instabil, fagy tőle a rendszer.
Vagyis a legtöbb esetben gyenge coolerrel a gép nem lesz stabil, igazi kín a használata. Mi következik ebből? Az, hogy hűteni kell. Na de mivel? – bukik ki a teljesen jogos kérdés minden felhasználóból. Örömmel jelenthetem, hogy egyre nagyobb választék áll a rendelkezésünkre. Korábban az volt a trend, hogy a P4-es cooler tulajdonképpen a Socket A (tehát Athlon) esetében jól bevált hűtő másolata volt, csupán apró méretbeli módosítások és a rögzítőrendszer eltérése mutatta, hogy Pentium hűtésére szolgál az adott típus. Ma már árnyaltabb a helyzet, kezdik felismerni a gyártók, hogy a P4-et másként kell hűteni, mint az Athlont, sőt odáig jutottunk, hogy van olyan Pentium 4-re tervezett hűtő, mely később Athlonon is feltűnt!
P4-et hűteni egyben hálás és hálátlan feladat. Hálás azért, mert sokkal kevesebb (szinte nulla) az inkompatibilitás esélye, az Intel rögzítőkerete behatárolja a cooler méretét, és bizonyos szintig a rögzítést is definiálja, bár majd látni fogjuk, hogy rengeteg variáció létezik erre a témára. Örömmel tapasztaltuk, hogy a legtöbb alaplapra könnyedén lehet felhelyezni a P4-es coolereket. Viszont hálátlan meló is egyben egy ilyen hűtő felhelyezése. Gondoljunk csak arra, hogy hatalmas adag hőátadó paszta kell. Ráadásul a proci hőátadó sapkája (IHS) szinte az egész CPU-t befedi, tehát szinte biztos, hogy az ember a procedúra végére egy kiló pasztával a kezében távozik olyan helyre, ahol kivitelezhető egy alapos kézmosás.
Ettől függetlenül P4-et hűteni nem olyan egyszerű móka, a megfelelő cooler nélkül igazából lehetetlen. És itt jön képbe egy alapos teszt, ahol a kedves olvasó megismerheti hazánk aktuális favoritjait. Természetesen most is lesznek típusok, melyeket joggal hiányol majd a nagyérdemű, de még a COOLNESS! team is emberekből áll, valamint millió tényezőtől függ egy teszt megszervezése, de mindettől függetlenül reméljük, hogy mindenki megtalálja a választ P4-es coolerekkel kapcsolatos kérdéseire a most következő írásban!
GlacialTech Igloo 4350, 4350 Light, 4350 Pro
A GT-t már nem kell bemutatni, valószínűleg mindenki tudja, hogy kik ők a hazai piacon, nem véletlen, hogy legutóbbi hűtőtesztünk csak e cég legújabb Socket A-s skálájára irányult. Egyszerűen az elsők között vannak, hűtőik jó minőségűek, jól hűtenek, és az áruk is megfizethető. Legalábbis ez az eddigi tapasztalat. Az új P4-es család, a 4350 a Socket A-s 2450-es széria mintájára 3 tagból áll. A Light az ultracsendes kiadás, a sima 4350 középút a brutál hűtés és a csendes hűtés között, a Pro pedig az overclockereket célozza meg, igen magas hangerővel.
Hűtő távolról
A 4350 le sem tagadhatná rokonságát az athlonos 2450 szériával. Igényes és információgazdag csomagolás, minden a helyén, a dobozban a cooleren kívül semmi egyéb nem található, a használati útmutató a megszokott helyen, a doboz oldalán foglal helyet. Jó pont a GlacialTech számára, hogy a régi jó szokásait nem vetkőzi le, inkább mindig csak újakkal gyarapítja a listát. Így értelemszerűen az 5 év garancia még mindig minden GT cooler "alaptartozéka", és továbbra is teljesen alumíniumból készült bordákkal mosolyognak a konkurencia szemébe. A kérdés csak az, hogy 3 GHz és 80 watt fölött ez mennyire életképes elgondolás. Kiderül. Az már biztos, hogy a 4350 és 4350 Light nettó 2700 forint körüli áron kapható, a 4350 Pro pedig nettó 3800 forint körül, tehát olcsónak mondható mindegyik.
Ventilátor
A 2450-es családnál megismert 7 centis ventiket örökölte a 4350-es família is, tehát a Light verzió egy 2200 fordulat/perc (rpm) sebességű, 21 CFM (köbláb/perc) légszállítású, a gyártó szerint 20 dBA zajszintű ventivel érkezik, a sima 4350-es 2800-at pörög, ez 24,3 CFM légszállítást és 26 dBA zajszintet jelent, a Pro pedig 4200-on dübörög, ami kellemes, 40,1 köbláb légmennyiséget jelent percenként, persze 35 dBA ricsaj mellett. Leszögezhető, hogy a Light szinte néma, tényleg nagyon halk, és a natúr 4350-es is csendes típus, egyedül a Pro verzió hangos, ezt csak azoknak ajánljuk, akik teljesen immúnisak a zajra. A GT coolereken használt ventik amúgy nekünk tetszettek, igényes a kialakításuk, és gyakorlati tapasztalatunk, hogy mostoha körülmények között is jól tartják magukat.
Borda
A bordadesign nekünk tetszett. Most már unalmas ugyan a GlobalWin által elindított hullámos kialakítás, ám a jelek szerint lehet hatásosan alkalmazni. A GlacialTech szokásaihoz híven megint váltakozik a lapok hossza, ez állítólag a levegő terelésében segít, hogy ez mennyire igaz, nem tudjuk. A hűtő mérete amúgy 91 x 76 x 72 mm, tehát se nem túl nagy, se nem túl kicsi, a rögzítőkeretben ugyan némileg lötyögött a leszorítás előtt, de tapasztalatunk szerint mostanában minden cooler ezt teszi. A lapok sűrűsége jó, méretük jó – alapvetően jó a kialakítás, a kérdés csak az, hogy ez mire lesz elég.
Talp
Sajnos a P4-es coolerek esetében gyakori a vékony talp, pedig szerintünk nem árt, ha vastag réteg húzódik a CPU fölött. A 4350-es család igazi felüdülés volt számunkra ilyen szempontból, ugyanis közvetlenül a proci magja fölött nagyjából 1,3 centi vastag a talp, ami, ha a kenyérrel keresnék hasonlóságot, aratószeletnek minősülne. Maga a talp megmunkálása a GT gyengébb oldalai közé tartozik, bár a 4350 esetében már kicsit összeszedték magukat, kellőképpen sík, ezt a paszta szétterülése is bizonyítja, de lehetne kicsit tükröződőbb is. Vagyis: még van mit fejleszteni nekik is. A talpon a szokásos, előre felhordott paszta található, ami tökéletesen megfelel, jó minőségű, könnyen takarítható, szilikon alapú kence.
Rögzítés
A ventilátort is magába foglalja a leszorítórendszer. Először a bordát kell a CPU-ra helyezni, majd jöhet a leszorító, melyet az egyik oldalon be kell akasztani, a másik oldalon pedig a trükkösen megoldott mechanikának köszönhetően viszonylag könnyedén tudjuk rögzíteni az egészet. Azért "viszonylag könnyen", mert szerintünk kicsit túl van bonyolítva, bár ettől még használható megoldás.
Cooler Master Aero 4, Aero 4 Lite
A Cooler Master egy főnevet és egy melléknevet juttat eszébe a legtöbb hazai felhasználó eszébe: minőség (ez lenne a főnév) és drága (ez pedig értelemszerűen a melléknév). Igényes termékeiről és arcpirító árairól ismerjük a CM-et, a heatpipe-os CPU-hűtői óta pedig nem is ajánljuk a cég termékeit, ugyanis szerintünk nem érik meg az árukat. Legalábbis ezt mondtuk mostanáig. Az Aero család talán minden eddigi nézetet megváltoztat. Ez az első ismertebb coolercsalád, melyen nem a hagyományos kialakítású ventilátor, hanem valami teljesen új rendszer kapott helyett. Az is igaz, hogy nem új, csak a CPU coolerek területén, bár kevésbé ismer cégek már régóta alkalmaznak ilyet hűtőiken.
A venti a "blower" kategóriába tartozik, elméletileg ez az elfogadott kifejezés rá, bár leginkább a "mókuskerék" terminus hangzik el az Aero család hallatán. A lényeg egyszerű: a hagyományos ventivel szemben kiküszöbölhető a ventilátor motorja alatt keletkező holttér (ami valójában a kommersz venti esetében is megoldható), valamint nem szökik el levegő azelőtt, hogy leért volna egészen a borda aljára. Ez már jól hangzik, a kérdés csak az, hogy ebből mekkora százalék a marketing, és mekkora a valódi eredmény. Természetesen ez a kérdés nem marad megválaszolatlanul.
Hűtő távolról
Az Aero 4 és Aero 4 Lite nem a ventiben különbözik, ellenkezőleg: mindkét cooler a könnyen felismerhető mókuskerékkel érkezik. A különbség az anyagban és a kialakításban keresendő, mert míg az Aero 4 tiszta vörösréz, addig az Aero 4 Lite full alumínium, ez pedig kialakítási különbségeket eredményez. De miért is beszélünk ilyesmiről addig, amíg nem adtunk választ a legfontosabb kérdésre: mennyibe is fog kerülni ez nekünk? Az Aero 4, nettó 6000 forint körül próbálja eladni magát, ami nem kevés, a tesó, az Aero 4 Lite pedig nettó 4000 forintért kínálja alutestét, ami sokkal vonzóbb, a kérdés csak az, hogy vajon a mókuskerekes CM-fenegyerekek mit tudnak felmutatni.
Ventilátor
A CM blower alapterülete a hagyományos ventikhez hasonlóan 7x7 centi, ám kialakításából adódóan 7 centi magas is, így a cooler hatalmasnak látszik miatta. A mellékelt szabályozóval elméletileg 1900 és 3500 rpm között lehet szabályozni a fordulatszámát, a gyakorlat 1900-3700-as határokat mutatott. A legfurcsább a légszállítás, mely 10,9 és 20 CFM között változik. Furcsa, ugyanis még egy nagyon gyenge ventilátor is simán szállít 20 CFM-et, a 10 CFM pedig szinte semmire sem elegendő. A CM szerint viszont a blower sajátosságai miatt ez megfelelő mennyiség. A zajszintről a cég mélyen hallgat, de elmondható hogy legnagyobb fordulatszám mellett nagyon hangos az Aero 4 (Lite), a legalacsonyabb rpm esetén viszont csendes. A középút valahol 2300 rpm körül van.
Ha nem volt elég a mókuskerék meglepetése, akkor a Cooler Master még rátesz egy lapáttal. Sőt, legyen inkább két lapát! Jár hozzá egy potméter, amellyel az említett értékek között szabályozhatjuk a fordulatszámot. A kábele nagyon hosszú, így a gép bármely pontjáig (sőt annál tovább is) elér. Ráadásul kapunk hozzá egy olyan PCI fedlapot is, melyre a potit lehet szerelni, így a gép hátuljára is kivezethető a kontroller. Ennek gyakorlati értelme az, hogy nem kell a szabályozáshoz folyton lekapni a gépház oldalát. Viszont ki az, aki folyton a gép mögé turkál szabályozás céljából? A CM e jogos kérdés feltevőire is gondolt (és itt jön a második lapát), ezért egy 3,5" meghajtó helyére berakható egységet is kapunk, melyen szintén kialakított hely várja a potmétert. Ennek segítségével már a gép elején is szabályozhatjuk a mókuskereket.
Véletlen és érthetetlen egybeesés, hogy ez a 3,5" egység éppen egy Cooler Master alumíniumházban mutat a legjobban. Egy hűtőgyártó a legjobban akkor tudja magát belopni a teszter szívébe, ha céges emblémával ellátott matricát is rak a csomagba. Hiába, legbelül minden hűtőtesztelő egy matricagyűjtő kisgyerek. A CM tehát bónuszpontot érdemel az öntapadós Cooler Master logóért. A pakk még csavarokat is tartalmaz, melyekkel a 3,5" egység rögzíthető. Elmondható tehát, hogy a dobozban minden megtalálható, amire csak szükség lehet, azt viszont negatívumként értékeltük, hogy a dobozban alig fér el a tartalom; igazán egy számmal nagyobbat is használhattak volna e célból.
Borda
A Cooler Masterre a sok dizájnelem mellett többnyire kevés figyelmet fordít a bordára, inkább más gyártókat utánoz. Példa erre Socket A fronton az X-Dream. Az Aero 4 esetében is ismerős testtel találkozunk. A dizájn is, a stílus is, minden a nagy öregre, a Thermaltake Spark 7-re hajaz. Ez persze nem feltétlenül negatív jel. Maga a cooler 83 x 70 x 46 mm helyet foglal el. A sűrű bordázat lapjai jól illeszkednek a talpazatba, a bordasűrűség pontosan passzol a venti képességeihez. Elmondható, hogy egy jó, de tipikusan unalmas bordát raktak a mókuskerék alá.
Az Aero 4 Lite – amint az már említettük – alumíniumból készült. A 80 x 75 x 44 mm-es bordáról elmondható, hogy a bordalapok kellően sűrű dzsungelt alkotnak, méretüket éppen arányosnak éreztük. Biztos csak a mi ferde fantáziánk műve, de mikor megláttuk, valahogy a hűtéstechnika egy dicső korszaka jutott eszünkbe, a Thermaltake Volcano 6Cu+ rendelkezett hasonló arányokkal. Talán emiatt volt először olyan szimpatikus az Aero 4 Lite. A GlacialTech Igloo 4350 sorozattal szemben itt semmi design nincs a bordában, a cég szerint a blower kárpótol mindenért.
Talp
A talpon az Aero 4 Lite esetében előre felhelyezett ezüstszerű pasztát találtunk. Azért nem állítjuk biztosan, hogy ezüstről van szó, mert ezt nem említi a gyártó, csak a színe alapján tippeltünk. A talp megmunkálása igényes, bár messze nem tökéletes, a konkurenciával összevetve mégis jónak nevezhető. Ami a legjobban tetszett, hogy vastag. Nagyon vastag! Az Aero 4 talpán nincs paszta, csak egy piros védőfólia, amelyen hatalmas betűk hirdetik, hogy a fóliát használat előtt el kell távolítani. Az eltávolítás után szomorúság fogott el minket, mert igénytelenül megmunkált réztalp bukkant elő: vékony, recés, barázdás és sehol semmi tükröződés.
Rögzítés
Az Aero 4 Lite esetében a rögzítőrendszer a hűtő szerves részét képezi, vagyis nem utólag kell ráilleszteni. Az egyik oldalon beakasztjuk a két pöcköt, majd a másik oldalon lenyomjuk a megfelelő karokat, és máris bepattant a 3. és 4. pöcök is, és keményen tartja magát a helyén. Egyszerű és puritán – szimplán jó. Az Aero 4 esetében az elterjedt, kétpántos eljárással találkoztunk. Két fémkapcsot kapunk, amelyet a borda felhelyezése után kell rápakolni, az egyik oldalon beakasztani, majd a másik oldalon is elvégezni ezt a műveletet. Ez az egyik kedvencünk, mert az ilyen rögzítés mindig kellően erős, biztonságos és persze egyszerű is. A Cooler Master Aero 4 család tehát rögzítés szempontjából nagyon kényelmes választás.
Bár a Titan nem tartozik a legnevesebb gyártók közé, hazánkban mégis szinte mindenki ismeri a céget. Annak idején a Socket A-s D5TB alapozta meg a magyarországi hírnevét, ám a P4-es platformon eddig kevés emlékezetes modellel jelentkezett. A W6TB-ből számos változat létezik: rézbetétes típus, 8 centis ventivel szerelt verzió, LED-es ventis kiadás, és még lehetne folytatni a sort. Mi most az egyik legmenőbb variánst fogjuk bemutatni.
Hűtő távolról
A kicsit hosszú név logikus rendszert alkot, ebből meghatározhatók a hűtő legfontosabb paraméterei. A 825 például azt jelenti, hogy 2,5 centi vastag 8 centis venti került rá, a TC a Temperature Control rövidítése, vagyis egy szenzor segítségével a terhelés függvényében változik a ventilátor fordulatszáma, az LD2 pedig azt jelenti, hogy 3 kék LED gondoskodik a légkeverő kivilágításáról. Az már nincs ráírva, hogy egy tubus ezüstös hőátadó pasztát is kapunk mellé, de ez minden Titan coolernél alaptartozék. Már első pillantásra látszik, hogy a dizájnra nagy hangsúlyt fektettek. Ezüstösen csillogó ventilátor, látványos ventirács – mind a dizájnorientált felhasználókat célozza. Az már más kérdés, hogy mindez csak műanyag. A W6TB/825/TC/LD2 nettó 3800 forint körüli áron kapható.
Ventilátor
Hogy mennyire néz ki jól a venti, azt mindenki maga döntse el! Az viszont leszögezhető, hogy 8 centis típusról van szó, melynek sebessége elméletileg 1300 és 3920 rpm között skálázódik, ez pedig 16,15 és 48,7 CFM közötti légszállítást eredményez. A zajszint a cég szerint 21-31 dBA, fordulatszámtól függően. Alacsony fordulatszámon kellemesen csendes. A szenzor a borda talpába van integrálva, tehát nagyjából pontosan képes szabályozni a ventilátort. Az összes ilyen megoldásról elmondható, hogy csak jól szellőző házban képes alacsonyan tartani a fordulatszámot, amennyiben alapból meleg van a házban, a venti is gyorsan fog pörögni.
Borda
A W6TB egy 100 x 91 x 89,6 mm méretű, kevéssé innovatív bordával van felszerelve. Persze korábban a GlacialTech bebizonyította, hogy teljesen átlagos kinézettel is meg lehet szorongatni a konkurenciát, így nem szólhatjuk le a W6TB-t. Amúgy sincs mit: semmi kivetnivalót nem találtunk a cooler testében, ahogyan extrát sem. A bordalapok megfelelően sűrűk, semmi komolyabb hiba.
Talp
A talp viszont kifejezetten komoly benyomást tett ránk. A W6TB talpa volt az első, melyben megcsillantak ábrázatunk nemes vonásai, vagyis tükröződő felülettel van megáldva. Ráadásul a két oldalon végzett bevágás segít abban, hogy még véletlenül se legyenek illeszkedési problémák. A talp vastagságával is meg voltunk elégedve, és tényleg jó ötletnek tartjuk, hogy a termoszenzor a borda talpában, egy lyukacskában kap helyet. Nem kell ragozni, a W6TB/825/TC/LD2 talpügyileg előnyös helyzetben van.
Rögzítés
A rögzítőrendszer itt is hordozza a ventilátort. Működéséről leginkább a 90-es évek közepén divatos plüssmaci-automata jut eszünkbe. Ott egy "négyujjú műkézzel" kellett lenyúlni a maciért, a kétszer két ujj pedig összezárult a maci körül. Itt is ilyesmivel találkozunk, két oldalról rugós kar segítségével lehet a rögzítőkeret lyukaiba csíptetni a lefogatórendszert. Hiába, elmagyarázni nem könnyű, ki kell próbálni. Meglátásunk szerint a megoldás kényelmetlen és túlbonyolított.
A Coolink itthon jól ismert gyártó, amely általában jó hűtőket készít. Az már más kérdés, hogy néha elfogy belőlük a fantázia, és érdekes módon olyan coolerek jönnek ki a cégtől, melyeket "már láttunk valahol". Ilyen az Armor2 is, ami természetesen még nem feltétlenül probléma, ha jó a cooler, akkor nem bánjuk a koppintást. Ára nettó 5000 forint körül alakul.
Hűtő távolról
Az átlátszó dobozban csak a cooler és egy kerek izé kapott helyet, amelyről némi próbálgatás után gyorsan kiderül, hogy a mellékelt fordulatszám-szabályozó potméterhez tartozik, arra felhelyezve a barkácslelkű hardveresek a gépház bármely pontjára igényesen felhelyezhetik. Az Armor2-höz nem jár olyan potméter-beépítőrendszer, mint a Cooler Master Aero 4 családhoz. Ha az ember jobban megnézi a hűtőt, azonnal a jelenlegi felhozatal egyik nagy öregje, a Thermaltake Spark 7 jut eszébe, ami nem véletlen, szerkesztésének elve ugyanaz.
Ventilátor
A bordán található 8 centis venti külön is megvásárolható, és a felhasználói visszajelzések szerint igen kelendő. A mellékelt potméterrel a fordulatszám 1500 és 4600 rpm között állítható, ami nálunk 1600 és 5200 rpm közötti zónát jelentett. Ez 23-tól 69 CFM-ig skálázza a légszállítást. A hangerő a gyártó szerint a legalacsonyabb fordulatszám esetén 19 dBA, turbó üzemmódban pedig 44 dBA. A sötétzöld, átlátszó venti szerintünk ötletes, és a korábbi P4-es coolerükön, a Tankon jól is mutatott (fekete bordával), ám a vörösrézhez talán kevésbé illik. A ventirácsba is kis dizájnt csempésztek, bár ezzel csökkent a funkcionalitása.
A potméterről el kell mondani, hogy ilyen jó típussal még nem találkoztunk. Könnyen lehet csavarni, de nem túl könnyen, így nagyon precíz szabályozásra nyílik lehetőség. A ventivel már voltak apróbb gondjaink. Minden nagyteljesítményű ventire igaz (kisebb vagy nagyobb mértékben), hogy alacsony fordulatszámon járatva, enyhe, mély morgó hangot ad, ami egyeseket nagyon zavar, másoknak fel sem tűnik. Ez az Armor2 esetében is így volt. Mi a még tolerálható zajszintet 2300 rpm köré tesszük.
Borda
Az Aero 4-hez képest viszonylag alacsony vörösréz borda áll előttünk, mely a szokásos szabályokat követi: sok és vékony rézlap, sűrűn egymás mellett. Ez lehet előnyös és hátrányos is, ami attól függ, hogy milyen ventilátort raknak fölé, valamint mennyire jó a lapok talpba való integrálása. A venti rendben, a bordák illeszkedése pedig ránézésre stimmel, az viszont probléma, hogy a cég e szlogennel propagálja a coolert: "Forrasztott vörösréz bordák és aljzat a legjobb hővezetés érdekében", hiszen a legjobb hővezetés akkor jön létre, ha egy tömbből készítik az egész hűtőt, nem pedig forrasztgatják a bordalapokat. Az Armor2 teste 90 x 90 x 45 mm helyet foglal. Apró érdekesség, hogy némi barkácsolással Socket A-ra is felhelyezhető.
Talp
A talpa jó is, meg nem is. Azért nem jó, mert recés, barázdás, rosszul megmunkált a felszíne, ez tehát ront a hőátadáson. Az viszont kiváló elgondolás, hogy keskeny a talp, a bordalapok lelógnak róla. Ezt az eljárást a világhírű Thermalright SLK coolerein láthatjuk, és többek között azt a célt szolgálja, hogy a nagy légszállítású venti által lepréselt levegő ne verődjön vissza a talpon, lassítva ezzel a fentről érkező újabb adag hideg levegőt, és jó hatással van a bordán átmenő légáramlásra. A talp amúgy szerintünk túl vékony, ilyen szintű vékonyságot csak akkor engednénk meg magunknak, ha a talp és a bordalapok között tökéletes lenne a hőátadás.
Rögzítés
A Coolink nem minden esetben felhasználóbarát, legalábbis korábbi ismert coolerei, például a Cool 403 és a Tank bizonyította ezt. Az Armor2 esetében is a bordára van rögzítve a lefogatórendszer, amit mind a négy pöcöknél külön be kell akasztani. Nem a legbarátságosabb megoldás, de összességében nem nevezhető rossznak sem, az előbb említett típusokhoz képest pedig mindenképpen előrelépésről beszélhetünk.
És végre elérkeztünk a már sokat emlegetett Sparkhoz. Az igazat megvallva ez nem egy új cooler. Már tavaly decemberben is elérhető volt, tehát lassan 1 éve, hogy a Thermaltake kiadta. Ám a Xaser Edition már újítás, kapott néhány extrát és megszépítették. A Xaser szintén a Thermaltake terméke, mégpedig egy igényes, minden földi jóval ellátott számítógépház-családot jelöl, a Spark 7+ Xaser Editiont pedig pont úgy tervezték, hogy kinézete passzoljon a Xaserek világához.
Hűtő távolról
A cooler egy hatalmas dobozban érkezik, ami tömve van minden földi jóval. A csomagoláson az összes fontos (és kevésbé fontos) információ megtalálható. A csomag a hűtőn kívül tartalmaz egy fordulatszám-szabályozó potmétert, egy termokábelt, a leszorítórendszert, hőátadó pasztát, Thermaltake matricát, valamint a Cooler Master Aero 4 sorozatához hasonlóan egy PCI fedlapot és egy 5,25" meghajtó helyére beilleszthető panelt, melyek a potméter könnyebb elérését szolgálják. Láthatjuk, a doboz tényleg dugig van, már csak az a kérdés, hogy vajon milyen hűtési teljesítményt kapunk a nettó 4200 forintos árért cserébe.
Ventilátor
Az első Spark 7-esen egy teljesen narancssárga venti és az akkor újdonságnak számító mutatós rézrács jelentette a dizájnt, a Spark 7+ pedig fekete keretet, narancssárga ventit és egy csúnya, funkciójában korlátozott, zajos aluventirácsot kapott. Maga a venti nem sokat változott (azaz semmit), ugyanúgy 1300 és 6000 rpm között skálázható a fordulatszám, ami továbbra is 10,42-49,17 CFM légszállítást és 17-43 dBA zajszintet eredményez a cég szerint. Nálunk a fordulatszám 1600 és 6300 rpm között változott, és nagyjából 2500 rpm-nél mondtuk azt, hogy itt a halk működés határa.
A potméter, majdnem olyan szuper jó, mint a Coolink Armor2 esetében, kellemesen használható, a célnak bőven megfelel. A poti igazából nem is érdemel több szót, sokkal inkább a termokábelről kell beszélni. A Spark 7 esetében ugyanis lehetőség van arra, hogy önmagát szabályozza a cooler a mellékelt kábel segítségével, melynek egyik végét a venti megfelelő csatlakozójára kell dugni, a másik végét pedig a mellékelt tapadós szalaggal a borda aljára kell ragasztani. Tapasztalatunk szerint ez nem olyan rossz megoldás, bár még mindig a kézi szabályozás a legmegbízhatóbb, legprecízebb eljárás.
Borda
A borda az imént bemutatott Coolink Armor2-re hasonlít, illetve az hasonlít erre. Full vörösréz, sűrűn elhelyezkedő vékony lapok, melyekből 46 darab számolható meg a Spark 7+ esetében. A talpba történő integrálásuk minősége hagy némi kívánnivalót maga után, de hogy ez mennyire befolyásolja a hűtést, csak a gyakorlati mérések tudják megmondani. A cooler 82 x 65 x 35.5 mm-t foglal el. A venti és a borda párosát tekintve szerintünk ez jobban sikerült, mint a Coolink Armor2, itt valahogy jobban összeillik a két egység. Azt vettük észre, hogy a bordalapok kicsit könnyebben hajlanak az átlaghoz képest, így ezzel érdemes vigyázni.
Talp
Sajnos a legjobb Tt cooler esetében is a gyengén megmunkált a talp. Csupa rece, sehol a tükörkép, pedig már régóta vágyunk egy olyan Thermaltake hűtőre, melyben megpillanthatjuk arcvonásaink minden szépségét, már amennyiben létezik ilyen. Maga a talp lehetne vastagabb is.
Rögzítés
A Cooler Master Aero 4-nél ismertetett rögzítéssel találkozunk a Thermaltake Spark 7+ Xaser Edition esetében is, ami jó, hiszen kellően erős, megbízható, felhelyezése sem követel felsőfokú végzettséget.
Zalman. Mára fogalommá nőtte ki magát a koreai cég. Az alacsony zajszintű számítógépes hűtéstechnika úttörőinek számítanak, így a titokzatos CNPS nem csak üres beszéd: Computer Noise Prevention System (vagyis Számítógépes Zajmegelőző Rendszer). A kezdeti Zalman modellek inkább meghökkentő kialakításuk miatt kaptak figyelmet, az újabb termékeik végre hűteni is tudnak, valóban alacsony zajszint mellett, és legnagyobb örömünkre már egy ideje hazánkban is kaphatóak a cég legfontosabb alkotásai.
Hűtő távolról
A CNPS6500B-AlCu egy kellemesen nagy csomagban érkezik, amelyben a cooleren kívül a külön felszerelhető venti, a venti rögzítőrendszere, a cooler leszorító kellékei, egy komoly használati útmutató, egy tubus hőátadó paszta és egy fankontroller található. Bónuszpont a Zalman számára, hogy a dobozban minden szépen és szellősen van elhelyezve, kényelmes és praktikus a csomagolás. Ez a pakk nettó 7100 forintért lehet a miénk, ami kellően húzós összeg ahhoz, hogy a legapróbb hibát is felnagyítva említsük.
Ventilátor
A 9,2 centis venti felszerelése kicsit eltér a megszokottól. Nem a bordán kapott helyet, hanem egy hajlított fémlap végére kell rögzíteni, mely pedig a PCI helyeknél kerül felcsavarozásra. Ez elsőre bonyolultnak tűnik, ám nem az, inkább nagyszerű, mert ezáltal lehet variálni azzal, hogy pontosan hogyan fújjon a venti a bordára, valamint e fémlapra akár több venti is rögzíthető, így könnyen készíthetünk duál ventilátoros coolert is. A kontroller segítségével 1600 és 2500 rpm között állíthatjuk a fordulatszámot. A zajszint 20 és 33 dBA között változik. A légszállításról nem ír sehol semmit a cég, már az is furcsa, hogy a papír szerint 33 dBA a maximális zajszint, a honlap szerint pedig 32.
A mellékelt fordulatszám-szabályozóval mi 1360 rpm-ig tudtuk levenni a fordulatszámot, ami már tényleg nagyon halk volt. Elmondható, hogy még a 2500-as max sebességen sem olyan vészes a hangja, bár ekkor már nem nevezhető csendesnek. Mi 1800 rpm-nél húztuk meg a csendességi határt. A kontrollerről annyit mondanánk, hogy nem voltunk vele megelégedve, ugyanis nem lehet vele olyan kényelmesen és precízen állítani, mint az Armor2 vagy a Spark 7+ potijával, valamint ki sem vezethető a gépházon kívülre, tehát a szabályozáshoz mindig le kell kapni a gépház oldalát.
Borda
A bordát elnézve a legtöbb emberből a „legyező” szó bukik elő, de közvetlen környezetünkben volt olyan is, aki szerint ez olyan, mint egy szálloda (?). Annyi biztos, hogy a bordalapok a talp középpontja felé igyekeznek, így alul találkoznak. Az is biztos, hogy a középső lapok vörösrézből vannak, a többi alumíniumból. Ráadásul az is biztos, hogy ez egy nagy cooler, mérete 120 x 94 x 65 mm. És hogy mennyire hatékony ez a kialakítás? Ez több tényezőtől is függ. Például attól, hogy milyen pozícióban szereljük fel a ventijét, valamint attól, hogy milyen a gépház szellőzése.
Talp
A talppal összességében elégedettek voltunk. Bár nem volt teljesen tökéletes a megmunkálása, igényesnek mondható. A vörösréz integrálása nagyon jó, csak azt kifogásoljuk, hogy ez kicsit átverés. Nem is rézmagról van szó, csupán egy rézcsíkról, mely nem vastagabb 4 milliméternél. Amúgy a talp kellőképpen vastag, igazából a CNPS6500B-AlCu alsó részével semmi bajunk nem volt, nekünk csak a legyeződesign feküdte meg a gyomrunkat.
Rögzítés
Ha a venti speciális elhelyezése nem volt elég trükkös, akkor jön a Zalman második dobása! A borda úgy van kialakítva, hogy annak széleire kerülnek a műanyag rögzítőkapcsok. Ezek használata végül is egyértelmű, főleg a kézikönyv átolvasása után. Felhívjuk mindenki figyelmét, hogy a mellékelt fémlapokat mindenképpen rakja a borda és a leszorító elemek közé, különben előfordulhat, hogy nem lesz megfelelően feszes a rögzítés, ez pedig erőteljesen akadályozza a hűtést, és nem biztonságos!
Ha van pénzed, vegyél Zalmant! – olvasható oly sokszor a mi fórumainkon is. A felszólítás pedig a CNPS család 7000-es ágával van kapcsolatban, ugyanis a cég nagyot alkotott. Nem csak arról van szó, hogy a CNPS7000A jelzésű coolerek P4-től kezdve Socket A-s Athlonokon át egészen az Athlon 64-ig bármire felrakhatók, hanem arról is, hogy alacsony zajszint mellett is brutális hűtésre képesek. Nagyon pozitív tehát a CNPS7000 fogadtatása hazánkban. Azt azért meg kell hagyni, hogy nettó 7200 forint nem kis összeg egy hűtőért.
Hűtő távolról
Nálunk az AlCu verzió járt, a Cu verzió még erre is rátesz egy lapáttal, az tiszta vörösréz, és általában 2-3 fokkal hűvösebb az AlCu-nál. A mi példányunk a CNPS6500B-hez hasonlóan szép és praktikus dobozban érkezett, nincs belül zsúfoltság, ám mégis tele van mindenféle hasznos kütyüvel. A hűtő mellett több tonna rögzítőelem található, elvégre Socket 478-ra (P4), Socket A-ra (Athlon) és Socket 754-re (Athlon 64) is másként lehet felrakni a hűtőket. Ezeken kívül használati útmutatót is találtunk, ami szerintünk nagyon korrekt, elolvasása után bárki fel tudja szerelni a coolert. Hőátadó paszta, fankontroller és a gyermekded lelkű hűtőteszterek lekenyerezésére szolgáló Zalman matrica is volt a dobozban.
Ventilátor
Bár a ventilátor szokatlanul néz ki, ugyanis nincs kerete, a bordába van integrálva, mégis ismerjük már ezt a típust, az előbb bemutatott CNPS6500B esetében is ezt a 9,2 centis légkeverőt láthattuk. Ez azt jelenti, hogy adataikban is megegyeznek, vagyis a gyakorlatban 1360 és 2500 rpm között 20 és 33 dBA között változik a zajszint, a légszállításról pedig továbbra sincs információnk. A csendes üzemmód határa 1800 rpm körül van, a kontroller pedig ugyanaz, mint amellyel a CNPS6500B esetében találkoztunk, tehát itt sem voltunk megelégedve, a Coolink szabályozójához képest ez kényelmetlenebb, valamint nem vezethető ki a gépházon kívülre.
Borda
A Zalman nem képes hagyományos kinézetű és elrendezésű bordákat gyártani, ám a jelek szerint ez a CNPS7000 esetében nem is probléma. Egy kinyíló virághoz hasonlítható, bár teljesen mindegy, hogy mihez hasonlít, a lényeg az, hogy nagyon jól van elkészítve. Azzal, hogy a ventit a bordák közé süllyesztették, sokkal kevesebb levegő szökik el feleslegesen, ráadásul a kialakításnak köszönhetően óriási a hőleadó felület. Ötletes a felhasználása, és a CNPS6500B-vel szemben itt nem csak egy vékony csíkként manifesztálódik a vörösréz. A hatalmas, 109 x 109 x 62 mm-es borda ráadásul nem is olyan nehéz, a fél kilót sem éri el, így az alaplapot sem kell félteni.
Talp
A talp tükröződik, a vörösréz integrálása szinte kiváló, ráadásul a Coolink Armor2-höz hasonlóan nem túl széles a talp, vagyis a ventiből kiáramló levegő a talp mellett és elmehet, ez pedig az Armor2-nél tárgyalt előnyöket hozza magával. Összességében elmondható, hogy a Zalman koncepciója végre beérett, igényes kialakítás jellemzi a CNPS7000 szériát, a bordáktól a talpig mindenhol.
Rögzítés
Ha trükkös rögzítést akarunk látni, akkor vegyük elő a Zalman CNPS7000-AlCu-t. Először két fémrudat kell a leszorítókeretben beakasztani, befektetni az útmutató által leírt módon. Aztán jön a cooler, melynek talpából két csonk áll ki, melyeken lyukak találhatók, ahogy a két rúdon is. Ebből már a leleményesebbek rájöhettek, hogy a mellékelt csavarok segítségével a rudakhoz kell csavarozni a hűtőt. Igazából rossz szavunk nem lehet erre a megoldásra, hiszen biztonságos, és túlzottan nem is kényelmetlen, de azért kicsit bonyolult, és helytelenül használva kárt lehet tenni a procitól kezdve az alaplapig mindenben. Viszont elfogadjuk ilyennek, mert ez egy komplikált cooler.
A Vantec viszonylag új versenyző hazánkban, bár ez nem jelent semmit (se jót, se rosszat), hiszen a külföldi lapok olvasói már jól ismerhetik a márkát. Minőségi termékeivel kedvelt cégnek számít a fejlett Nyugaton, így örömünkre szolgál, hogy az EU-s felzárkózás a hűtéstechnikai piac bővülésében is meglátszik. Tehát megérkezett a Vantec, ráadásul azonnal az egyik extrémebb coolerével, amely több ponton is eltér a hagyományos tervezésű hűtőktől.
Hűtő távolról
Maga a kialakítási elv P4-es és athlonos vonalon is megjelent, tehát az AMD userek is részesülhetnek a Vantec újdonságában. De mivel ez egy P4-es coolerteszt, így most csak és kizárólag a Socket 478-as verzióra koncentrálunk. A csomagolás megfelelő, a dobozban használati útmutatót, egy tubus hőátadó pasztát találunk, és természetesen magát a coolert, amely kicsit futurisztikusan néz ki, már ami a ventilátort illeti. Az árról sem érdemes hallgatni: nettó 5800 forint körül osztják a VP4-C7040 kódjelú Vantec AeroFlow hűtőt.
Ventilátor
YS Tech TMD. Így hívják a légkeverőt, amely a VP4-C7040 tetején ékeskedik. A YS Tech mindig is kiváló ventiket gyártott, a TMD pedig egy nagy újítás, amely valójában nem is nagy, és nem is új. Nem új, ugyanis az elv már több évtizedes, bár a PC-ben most használják először. Nem nagy, mert nem váltja meg a világot, nem forradalmasítja a PC-s hűtéstechnikát, de mégis új lehetőségeket nyit, alternatívát kínál a hagyományos eljárásokkal szemben. És hogy miről is van szó? A TMD a Tip-Magnetic Driving Fan rövidítése, a lényeg pedig az, hogy a ventinek nem középen van a motorja, hanem a négy sarokban lettek elhelyezve a meghajtó elektromágnesek.
Miért is jó ez nekünk? A YS Tech szerint azért, mert a központi motor eltűnésével megszűnik az alatta lévő holttér is (ez félig marketingduma), tehát javul a hűtés, valamint adott átmérő esetén nagyobb felületen lehet levegőt szállítani, vagyis a légszállítás megtartása mellett alacsonyabb lehet a zajszint. Két bökkenő van. Először az, hogy a TMD előnyeit csak megfelelően megtervezett bordával lehet kiaknázni, valamint az, hogy a TMD kényesebb a hagyományos ventiknél. Az első TMD széria ijesztő hányada hibás volt, a felhasználók csak szívtak vele, ám a jelek szerint végre elhagyta gyerekbetegségeit, és egészséges felnőttként kezdi a userek meghódítását.
Ettől függetlenül továbbra is "törékenyebb" jószág a TMD, de persze ki az, aki a venti elpusztítására törekedik? Maga a venti durván 7 centis átmérővel rendelkezik. 4500 rpm mellett 29,6 CFM légszállítást produkál, ráadásul mindezt a gyártó szerint 33 dBA zajszint mellett. Nekünk 4200-on pörgött, ez még a hibahatáron belül van.
Borda
Több cég is készített már TMD-s bordát, ám azok a hagyományos kialakítást követték. A VP4-C7040 viszont már elméletileg TMD-optimalizált. A képek önmagukért beszélnek, látható, hogy a borda minden oldalán találhatók bevágások, a levegő tehát minden oldalon távozni tud, egyedül közvetlenül a venti közepe alatt nincs szabad légjárás, ott a vörösréz betét kukucskál ki. A borda mérete egyébként 74,5 x 87,5 x 60 mm, és a cooler 436 grammot nyom. A tervezés mindenképpen figyelemreméltó, az eredmény igen érdekes lehet majd.
Talp
A talp emlékeztet minket a Thermaltake Volcano 9-re, már ami a megművelést illeti. A kb. 25 mm átmérőjű rézmag sík, viszont nem teljesen polírozott, ezen még lenne mit javítani, de nem vészes a helyzet. Érdekesség, hogy a vörösréz mag nincs teljesen egy síkban az alumíniumbordázattal, ami Socket A esetén teljesen érthető, de a Socket 478 + IHS kombónál már furcsán hat. Mindezek után már tényleg különleges fogásnak ígérkezik a VP4-C7040, közismertebb nevén: Vantec AeroFlow.
Rögzítés
A rögzítőrendszer a hűtő szerves részét képezi, tehát fel van szerelve a bordára. Emiatt viszonylag könnyen kezelhető, nem kell vele sokat szórakozni, de persze ez még nem tökéletes, lehetne rajta még javítani. A kapocs megfelelő erővel szorítja a bordát a CPU-hoz, és ezt örömmel tapasztaljuk, mivel sajnos a P4-es coolerek között gyakran akad olyan típus, mely lagymatag rögzítése miatt nem hozza ki magából a maximumot. Örök szabály (legyen szó Socket A-ról vagy Socket 478-ról), hogy akkor jó a kapocsrendszer, ha keményen tartja a hűtőt.
Felkészülés a tesztre
A teszteléshez a következő eszközöket használtuk.
Hardverek:
Sikerült egy átlagos konfigot kaparintanunk, ahol a proci is átlagos, az alaplap is, a házról nem is beszélve. Két mérést végeztünk: alapsebességen és tuningolva. Ahogy azt a hűséges olvasóink már megszokhatták, a túlhajtás esetén nem a legmagasabb sebességre, hanem a legnagyobb leadott hőmennyiségre utaztunk. Alapsebességen a CPU megközelítőleg 80 Watt hőt adott le. A második körben az FSB-t 155 MHz-re állítottuk, így 2945 MHz-es, tehát közel 3 GHz-es órajelet kaptunk. Az alaplap 1,525 voltot adott neki alapsebességen, mi ezt "kicsit" feltornáztuk, így a "stabilitás" érdekében 1,75 volton ment a P4. Az így keletkező hőmennyiség meghaladja a 120 Wattot, vagyis ilyen szintű hőtermeléssel egyetlen CPU sem rendelkezik.
A Feel V házban kikapcsoltuk az összes ventilátort és levettük a ház oldallapját, minden mérést így végeztünk el. A környezet hőmérséklete ezzel nagyjából egyenlő lett a szobahőmérséklettel, melyet minden cooler esetében külön mértünk, és a táblázatokban majd deltaT fog szerepelni, vagyis a szobahőtől való eltérés mértékét közöljük. Amelyik cooleren nem volt előre felhelyezett hőátadó paszta, ott a Wolf's TS580-at használtuk, na nem azért, mert ennek jelentősége van, hiszen a paszták között nincs lényeges eltérés, hanem azért, mert a szibériai hómezőkhöz hasonlóan végtelen készlet áll rendelkezésünkre.
Sajnos a Motherboard Monitor nem volt hajlandó beindulni a gépen (érthetetlen!), így az alaplaphoz kapott Asus PC Probe nevű szoftvert kellett használni a hőmérsékleti adatok kibányászásához, de a célnak végül ez is megfelelt. A CPU izzasztásáért a VirtualDub felelt, melyben a Gyűrűk ura 2. XviD-es verzióját tömörítettük át DivX-es MPEG4-be. A szoftver lehetőséget ad arra, hogy maximálisan leterheljük vele a procit, jobban és gyorsabban, mint például a Sandra Burn-in egysége, vagy egyéb ilyen alkalmazások.
A következő oldalon található táblázatokban a címben szereplő számnál jóval több cooler lesz található, ami annak az eredménye, hogy a fordulatszám-szabályozóval ellátott hűtőket kipróbáltuk a legalacsonyabb és a maximális fordulatszámon, valamint az ismertetőknél közölt "arany középúton" is. A Cooler Master Aero 4 mod nem más, mint az Aero 4 teste, és egy hagyományos 7 centis venti, melynek légszállítása (kb. 20 CFM) megegyezik az Aero 4 mókuskerekének maximális légszállításával. Ezt a mérést azért végeztük el, mert kíváncsiak voltunk arra, hogy vajon mennyivel hatásosabb a CM blowere.
Teszteredmények
Legelőször az alapsebesség mellett mért eredményeket közöljük, tehát 2,53 GHz, 1,525 V feszültség. Az értékek nem a CPU hőmérsékletét mutatják, hanem a CPU-hő és a szobahő közötti eltérést, vagyis a deltaT-t.
2,53 GHz, 1,525 V - Idle állapot
Meglepő fölénnyel nyer a Zalman harcosa, ami azért mégsem olyan meglepő, hiszen a borda kialakításából, annak felületi nagyságából már az elején arra lehetett következtetni, hogy jól bírja a tempót. Megfigyelhető, hogy az élmezőnyt a hangos típusok alkotják, az Aero 4, a Spark 7 és az Armor2 is maxra volt felcsavarva, így pedig zajosak mind. Meglepő helyen szerepel a Vantec TMD-s coolere, mely hangosnak nem mondható, mégis jól hűt. Megfigyelhető, hogy a középmezőnybe a gyárilag csendes hűtők kerültek, míg a sor végén a leszabályozott brutál coolerek állnak. Sokak számára csalódás lehet a CNPS6500B-AlCu gyenge szereplése.
2,53 GHz, 1,525 V - 100% terhelés
A terheléses teszt nem okoz túl nagy meglepetéseket. Legalacsonyabban a kegyetlenül hangos coolerek tartják a CPU hőmérsékletét, na meg a két favorit: a CNPS7000-AlCu és a VP4-C7040. Ezek viszonylag alacsony zajszint mellett is az elsők között végeztek. A GlacialTech és a Cooler Master is megmutatta, hogy alumíniumból is lehet jó (és hangos) hűtőt építeni, az Igloo 4350 Pro és az Aero 4 Lite is jól szerepelt. Az adatokból egyértelműen látszik, hogy mindegyik cooler átment a vizsgán, tehát túlmelegedési gondok egyik esetben sem voltak. Ettől függetlenül egy meleg nyári délutánon a gyengébben szereplő típusok okozhatnak majd némi kellemetlenséget.
2945 MHz, 1,75 V - Idle állapot
Megint a Zalman coolere vezeti az idle listát, és természetesen megint a nagy légszállítású, hangos coolerek kerültek az elsők közé. Ismét kivételt képez a Vantec TMD-s hűtője, és a leszabályozott Aero 4, valamint CNPS7000-AlCu is alacsonyan tartotta a CPU hőmérsékletét. A CNPS6500B-AlCu ezúttal sem remekelt. Az eddigi adatok alapján megfigyelhető, hogy az Aero 4 a mókuskeréktől eltérő ventilátorral nem igazán nyerő megoldás, hiába a megfelelő légszállítás. A Spark 7+ és az Armor2 szinte folyamatosan ugyanúgy teljesít, ami nem véletlen, elvégre a bordájukat tekintve igen nagy a hasonlóság.
2945 MHz, 1,75 V - 100% terhelés
Itt már hullottak a coolerek, mint a legyek. 35 fokos deltaT fölött már bizony remeg a léc, és ha jól megnézzük, bizony jó néhány hűtő veri a lécet. A Zalman CNPS6500B-AlCu ezt a terhelést már nem bírta, ahogyan a Spark 7+ és az Armor2 sem, mikor alacsony fordulatszámon járattuk őket. A szupercsendes Igloo 4350 Light is kiesett, és erre a sorsra jutott a Titan fullextrás W6TB-je is. A Cooler Master Aero 4 családja alacsony rpm mellett szintén határon táncolt. Na de akkor ki a nyerő? A Zalman CNPS7000-AlCu alacsony zajszint mellett is az élen tudott maradni, ahogy Vantec VP4-C7040 is. A többi jól teljesítő cooler hangos volt.
Azt azért fontosnak tartjuk leszögezni, hogy ilyen szintű terhelést csak kemény tuning esetén kell elviselnie egy hűtőnek, tehát attól még, hogy a tuninggrafikonok alatt negatívan nyilatkoztunk egy-egy hűtőről, jó választás is lehet bármelyik, persze csak ha nem számít a túlhajtás.
Értékelés, vélemény
Mindig az utolsó oldal írásakor van bajban a tesztelő, ugyanis meg kell mondani, hogy mi volt jó, mit érdemes venni, szóval okoskodni kellene, de ez már csak a mezőny nagysága és változatossága miatt is szinte lehetetlen. Emiatt 3 nagy kategóriát állíthatunk fel: zajszint, hűtés, ár. A csendes PC-hűtés ma már az egyik legfontosabb ágazatává vált a coolerbiznisznek, tehát egyértelműen sokakat érint a kategória. A hűtési képességek sem elhanyagolhatók, sok tuningőrült esetében csak ez számít. Az ár kérdése pedig hazánkban gyakran még mindig az első helyen áll, tehát – pszichológusi szófordulattal élve – beszélnünk kell róla.
GlacialTech Igloo 4350, 4350 Light, 4350 Pro – A sima 4350-es a Socket A-s 2510-hez hasonlóan nagyon el lett találva. Csendes, jól hűt és olcsó is – kell ennél több? Alumínium létére a tuningnál sem dobta be a törölközőt, ráadásul nettó 2700-ért rögtön best buy is. A 4350 Light még ennél is halkabb, de ez sajnos a hűtési eredményeken is meglátszik. Ha az ember nem akar tuningolni, és teljesen csendes gépet akar, akkor a Light az ő coolere, ellenkező esetben inkább a sima 4350 a nyerő. A 4350 Pro azoknak való, akiket nem érdekel a zaj, csak az alacsony hőmérséklet. A tesztek során végig az elsők között menetelt, a tuningot is bírta – ez egy aluhűtőtől nagy dobás! Összességében kijelenthető, hogy az Igloo 4350 család kellőképpen el lett találva, aki olcsón akarja megúszni a hűtővásárlást, nyugodtan válogathat közülük.
Cooler Master Aero 4, Aero 4 Lite – A CM mókuskerék őrülete hozzánk is betört, a tesztek pedig azt bizonyítják, hogy nem is olyan rosszak ezek a hűtők. A mellékelt extrákat tekintve mindegyik jó választás, és az is látható a mérésekből, hogy jól teljesítenek. Mindkét cooler lehet hangos és halk is, a potméter segítségével mi választhatunk – ez jó tulajdonság. Nekünk az Aero 4 Lite jobban tetszett, mégpedig az ár-érték arány miatt. Az Aero 4 inkább azoknak való, akik a maximumra törekednek, de aki olcsóbban akar hűtőt venni, annak elég az Aero 4 Lite is. Alapvetően meg voltunk elégedve az Aero 4 családdal, akár tuningra is jók, de a zajszinten még faraghatnak egy kicsit.
Titan TTC-W6TB/825/TC/LD2 – A hosszú nevű Titan kevéssé tűnt ki tesztünkben. Tuningra nem igazán megfelelő, de egy jól szellőző házban halk hűtést képes biztosítani egy átlagos P4 számára. Ár-teljesítmény aránya nem túl kedvező, ám a modell igen látványos.
Coolink Armor2 VS – A Coolink jó hűtőt tudott felmutatni, ideális ellenfele lett a Thermaltake Spark 7+-nak. A szabályozható venti, a kiváló potméter, a jó eredmény – mind erős érvnek számít az Armor2 VS mellett. A tuningot bírta, és a poti segítségével bárki megtalálhatja a számára megfelelő zajszint/hűtés arányt. Ha a venti nem búgna kicsit alacsony fordulatszám esetén, talán hibátlannak is mondhatnánk. Jó hűtő, amely lehetne olcsóbb is.
Thermaltake Spark 7+ Xaser Edition – Van a dobozban minden, ami egy Xaser-mániásnak örömet okozhat, és természetesen a Spark 7 már önmagában is kellő mennyiségű extrát tartalmaz – gondolunk itt a potméterre és a termoszenzorra. Maga a hűtő jó, a tesztek bizonyították, hogy magas fordulatszámon az élre tör, viszont leszabályozva bizony gyengén muzsikál. Emiatt főleg azoknak ajánljuk, akiket nem zavar egy kis zaj, viszont mindenképpen fontos a jó hűtés. Talán jobb lenne a helyzet, ha 7 centis helyett 8 centis ventit kapott volna, ahogy azt a Coolink Armor2 VS esetén is láthattuk (ott alacsony rpm mellett nem esik olyan nagyot a hűtési teljesítmény). Az eredmények átböngészése után mindenki eldöntheti, hogy vajon ez kell-e neki. Annyi biztos, hogy a Xaser Edition csomag megéri az árát.
Zalman CNPS6500B-AlCu – Nem hűt jól és drága. Noha csendes, és variálható a légáramlás, ettől még a dobozban található eszközök összeállítva nem hoznak jó eredményt, márpedig ez számít. Jól látszik, hogy a cégnél inkább a dizájnra fektették a hangsúlyt, amely sikerült is, mi viszont hűtéstechnikai szempontból vizsgáltuk a terméket.
Zalman CNPS7000-AlCu – Ha a CNPS6500B vesztesnek tekinthető, akkor a CNPS7000 mindenképpen győztes. A legmagasabb fordulatszámon sem hangos, és a legalacsonyabb fordulatszám mellett is képes rendesen hűteni. Simán bírta a tuningot is, mindig az elsők között végzett. Nincsen rózsa tövis nélkül, vagyis még a legjobb lében is van kanál. A bökkenő a CNPS7000-AlCu esetében az ár, ugyanis tesztünk legdrágább harcosa volt. Tény, hogy a nettó 7200 forint körüli árért minőséget és kiváló hűtést kapunk, de sokan nem engedhetik meg maguknak azt, hogy közel 10 000 forintos coolert vásároljanak. Ettől függetlenül nagyon szerettük ezt a coolert, egyszerűen kiváló. Az árra érzékeny felhasználókat kivéve mindenki megtalálja benne számításait – legyen akár a zajszint, a hűtés, vagy a többi CPU-val való kompatibilitás a fontos.
Vantec VP4-C7040 – A TMD-s Vantec meglepően jól szerepelt, köszönhetően a megfelelő tervezésű borda + venti párosnak. Ugyan nem a leghalkabb versenyző, de a hangostól ez is messze van. Az eredmények azt mutatják, hogy kiváló hűtőteljesítményű coolerrel van dolgunk, tuning esetén is az elsők között szerepelt. Maga a hűtő jó, az már más kérdés, hogy megéri-e az árát. Nettó 5800 forint nem kis pénz, persze a modell messze nem a legdrágább a mezőnyből. A Vantec AeroFlow jó vétel, kiváló cooler.
COOLNESS! team (andorpapa & atus)
A teszthez a hűtőket a CASE Computer, a Kelly-Tech, az Expert, Senerit, a Wentil-Tech és a Pixel biztosította. Köszönjük.