Cooler Master Aero 4, Aero 4 Lite

Cooler Master Aero 4, Aero 4 Lite

A Cooler Master egy főnevet és egy melléknevet juttat eszébe a legtöbb hazai felhasználó eszébe: minőség (ez lenne a főnév) és drága (ez pedig értelemszerűen a melléknév). Igényes termékeiről és arcpirító árairól ismerjük a CM-et, a heatpipe-os CPU-hűtői óta pedig nem is ajánljuk a cég termékeit, ugyanis szerintünk nem érik meg az árukat. Legalábbis ezt mondtuk mostanáig. Az Aero család talán minden eddigi nézetet megváltoztat. Ez az első ismertebb coolercsalád, melyen nem a hagyományos kialakítású ventilátor, hanem valami teljesen új rendszer kapott helyett. Az is igaz, hogy nem új, csak a CPU coolerek területén, bár kevésbé ismer cégek már régóta alkalmaznak ilyet hűtőiken.

A venti a "blower" kategóriába tartozik, elméletileg ez az elfogadott kifejezés rá, bár leginkább a "mókuskerék" terminus hangzik el az Aero család hallatán. A lényeg egyszerű: a hagyományos ventivel szemben kiküszöbölhető a ventilátor motorja alatt keletkező holttér (ami valójában a kommersz venti esetében is megoldható), valamint nem szökik el levegő azelőtt, hogy leért volna egészen a borda aljára. Ez már jól hangzik, a kérdés csak az, hogy ebből mekkora százalék a marketing, és mekkora a valódi eredmény. Természetesen ez a kérdés nem marad megválaszolatlanul.

Hűtő távolról

Az Aero 4 és Aero 4 Lite nem a ventiben különbözik, ellenkezőleg: mindkét cooler a könnyen felismerhető mókuskerékkel érkezik. A különbség az anyagban és a kialakításban keresendő, mert míg az Aero 4 tiszta vörösréz, addig az Aero 4 Lite full alumínium, ez pedig kialakítási különbségeket eredményez. De miért is beszélünk ilyesmiről addig, amíg nem adtunk választ a legfontosabb kérdésre: mennyibe is fog kerülni ez nekünk? Az Aero 4, nettó 6000 forint körül próbálja eladni magát, ami nem kevés, a tesó, az Aero 4 Lite pedig nettó 4000 forintért kínálja alutestét, ami sokkal vonzóbb, a kérdés csak az, hogy vajon a mókuskerekes CM-fenegyerekek mit tudnak felmutatni.

Ventilátor

A CM blower alapterülete a hagyományos ventikhez hasonlóan 7x7 centi, ám kialakításából adódóan 7 centi magas is, így a cooler hatalmasnak látszik miatta. A mellékelt szabályozóval elméletileg 1900 és 3500 rpm között lehet szabályozni a fordulatszámát, a gyakorlat 1900-3700-as határokat mutatott. A legfurcsább a légszállítás, mely 10,9 és 20 CFM között változik. Furcsa, ugyanis még egy nagyon gyenge ventilátor is simán szállít 20 CFM-et, a 10 CFM pedig szinte semmire sem elegendő. A CM szerint viszont a blower sajátosságai miatt ez megfelelő mennyiség. A zajszintről a cég mélyen hallgat, de elmondható hogy legnagyobb fordulatszám mellett nagyon hangos az Aero 4 (Lite), a legalacsonyabb rpm esetén viszont csendes. A középút valahol 2300 rpm körül van.

Ha nem volt elég a mókuskerék meglepetése, akkor a Cooler Master még rátesz egy lapáttal. Sőt, legyen inkább két lapát! Jár hozzá egy potméter, amellyel az említett értékek között szabályozhatjuk a fordulatszámot. A kábele nagyon hosszú, így a gép bármely pontjáig (sőt annál tovább is) elér. Ráadásul kapunk hozzá egy olyan PCI fedlapot is, melyre a potit lehet szerelni, így a gép hátuljára is kivezethető a kontroller. Ennek gyakorlati értelme az, hogy nem kell a szabályozáshoz folyton lekapni a gépház oldalát. Viszont ki az, aki folyton a gép mögé turkál szabályozás céljából? A CM e jogos kérdés feltevőire is gondolt (és itt jön a második lapát), ezért egy 3,5" meghajtó helyére berakható egységet is kapunk, melyen szintén kialakított hely várja a potmétert. Ennek segítségével már a gép elején is szabályozhatjuk a mókuskereket.

Véletlen és érthetetlen egybeesés, hogy ez a 3,5" egység éppen egy Cooler Master alumíniumházban mutat a legjobban. Egy hűtőgyártó a legjobban akkor tudja magát belopni a teszter szívébe, ha céges emblémával ellátott matricát is rak a csomagba. Hiába, legbelül minden hűtőtesztelő egy matricagyűjtő kisgyerek. A CM tehát bónuszpontot érdemel az öntapadós Cooler Master logóért. A pakk még csavarokat is tartalmaz, melyekkel a 3,5" egység rögzíthető. Elmondható tehát, hogy a dobozban minden megtalálható, amire csak szükség lehet, azt viszont negatívumként értékeltük, hogy a dobozban alig fér el a tartalom; igazán egy számmal nagyobbat is használhattak volna e célból.

Borda

A Cooler Masterre a sok dizájnelem mellett többnyire kevés figyelmet fordít a bordára, inkább más gyártókat utánoz. Példa erre Socket A fronton az X-Dream. Az Aero 4 esetében is ismerős testtel találkozunk. A dizájn is, a stílus is, minden a nagy öregre, a Thermaltake Spark 7-re hajaz. Ez persze nem feltétlenül negatív jel. Maga a cooler 83 x 70 x 46 mm helyet foglal el. A sűrű bordázat lapjai jól illeszkednek a talpazatba, a bordasűrűség pontosan passzol a venti képességeihez. Elmondható, hogy egy jó, de tipikusan unalmas bordát raktak a mókuskerék alá.

Az Aero 4 Lite – amint az már említettük – alumíniumból készült. A 80 x 75 x 44 mm-es bordáról elmondható, hogy a bordalapok kellően sűrű dzsungelt alkotnak, méretüket éppen arányosnak éreztük. Biztos csak a mi ferde fantáziánk műve, de mikor megláttuk, valahogy a hűtéstechnika egy dicső korszaka jutott eszünkbe, a Thermaltake Volcano 6Cu+ rendelkezett hasonló arányokkal. Talán emiatt volt először olyan szimpatikus az Aero 4 Lite. A GlacialTech Igloo 4350 sorozattal szemben itt semmi design nincs a bordában, a cég szerint a blower kárpótol mindenért.

Talp

A talpon az Aero 4 Lite esetében előre felhelyezett ezüstszerű pasztát találtunk. Azért nem állítjuk biztosan, hogy ezüstről van szó, mert ezt nem említi a gyártó, csak a színe alapján tippeltünk. A talp megmunkálása igényes, bár messze nem tökéletes, a konkurenciával összevetve mégis jónak nevezhető. Ami a legjobban tetszett, hogy vastag. Nagyon vastag! Az Aero 4 talpán nincs paszta, csak egy piros védőfólia, amelyen hatalmas betűk hirdetik, hogy a fóliát használat előtt el kell távolítani. Az eltávolítás után szomorúság fogott el minket, mert igénytelenül megmunkált réztalp bukkant elő: vékony, recés, barázdás és sehol semmi tükröződés.

Rögzítés

Az Aero 4 Lite esetében a rögzítőrendszer a hűtő szerves részét képezi, vagyis nem utólag kell ráilleszteni. Az egyik oldalon beakasztjuk a két pöcköt, majd a másik oldalon lenyomjuk a megfelelő karokat, és máris bepattant a 3. és 4. pöcök is, és keményen tartja magát a helyén. Egyszerű és puritán – szimplán jó. Az Aero 4 esetében az elterjedt, kétpántos eljárással találkoztunk. Két fémkapcsot kapunk, amelyet a borda felhelyezése után kell rápakolni, az egyik oldalon beakasztani, majd a másik oldalon is elvégezni ezt a műveletet. Ez az egyik kedvencünk, mert az ilyen rögzítés mindig kellően erős, biztonságos és persze egyszerű is. A Cooler Master Aero 4 család tehát rögzítés szempontjából nagyon kényelmes választás.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!