Eizo FlexScan HD2441W - a színek mestere

Eizo HD2441W – külső

Egyet jelent a minőséggel...

Nemrég megismerkedtünk az Eizo professzionális célokra szánt, 22 hüvelykes monitorával, a FlexScan S2231W-vel, amely bár kitűnő tulajdonságokkal bír, méretéhez és kvalitásához mérten nem túlságosan drága. Természetesen a 22 colosok között szokatlan panel miatt többért kelleti magát, mint a kommersz kijelzők, de nem elérhetetlen, nem kell, hogy grafikai stúdióban dolgozzunk ahhoz, hogy birtokba vehessünk egyet. Az Eizótól származó következő tesztalanyunk már valóban profikat megcélzó áron szerezhető be, mégsem csak és kizárólag a CAD/CAM, grafika, design, videovágás és digitális fotózás témakörökben érdekelt. A HD2441W elsősorban multimédiás monitorként jelenik meg az Eizo termékpalettáján, és ennek megfelelően lett kialakítva is. Hogy ez pontosan mit jelent? A HD2441W, mint neve is mutatja, full HD felbontású, azaz képes megjeleníteni az 1920x1080 méretű tartalmakat. Ez nem túl bonyolult feladat, tekintve, hogy az összes 24 colos kijelző képes erre. Ugyanakkor az Eizo a HD2441W-t nemcsak a számítógép kiegészítőjeként, hanem napjaink legnépszerűbb konzoljai (PlayStation 3 és Xbox 360) mellé társítva képzelte el erre a feladatra. 1920x1080-ban játszani, erre csak a legdurvább HDTV-k képesek. Ezen felül annak érdekében, hogy a játékélmény zavartalan lehessen, az Eizo a HD2441W-t néhány hangzatos funkcióval dobta fel, úgy mint a dinamikus kontraszt, a kontúrkiemelő (outline enhancer), az overdrive és még sok más. Mielőtt ezeket közelebbről is megismernénk, lássuk magát a monitort.

Az Eizo HD2441W titánszürke, fehér/szürke és fekete színben érhető el, nálunk egy titánszürke példány vendégeskedett. A kijelző egy szimpla kartondobozban lapul, ennek csak a szélein vannak fogódzkodók. A csomagot kinyitva látható, hogy a monitor épségének érdekében jól be lett bugyolálva. A dobozban a termék mellett találtunk egy többnyelvű felhasználói kézikönyvet (magyar szöveg nincs benne), egy CD-t, négy csavart és kábeleket (analóg/analóg, analóg/digitális, HDMI, USB- és tápkábel). Audiokábel nem volt a dobozban, a HD2441W-ben nincs beépített hangszóró. A lemezen lényegében az Eizo megjelenítőkhöz kifejlesztett ScreenManager Pro szoftver található, illetve egy-két, a monitorral kapcsolatos dokumentum.

Szemből és a hátoldal [+]

A nálunk járt titánszürke verzió a feje búbjától a talpáig egyszínű volt. A káva, illetve maga a monitor a formatervezés során igen egyszerűre sikeredett, ahogy az Eizo kijelzőkről ez általában elmondható, de a HD2441W mégis kicsit robusztus. Az bizonyos, hogy nem jellemző rá a design-megjelenítőkre jellemző csillogó-villogó és tükröződő felület. Ha úgy tekintünk rá, mint multimédia-kijelzőre, amely a játék közben a tévét helyettesíti a nappaliban, akkor talán túlságosan is egyszerű lett, szerintünk nem válna be a szoba díszeként. A káva egyik felső sarkában találjuk a típusjelölést, alul a másik oldalon az Eizo logót, egy „emelettel” lejjebb, középen pedig a kezelőszerveket, ami ránézésre nagyon szimplának hat.

A hátoldal kellőképpen szellőzik, a talpból kiálló állványban találunk egy kábelek elvezetésére hivatott, rendkívül egyszerűnek ható szerkezetet. ArcSwing 2 néven ismeretes a panel fel-le és oldalirányú mozgását elősegítő „csúszda”.

Oldalról jól látszik az ArcSwing 2 működése [+]

A HD2441W-n található panel ennek segítségével csúszik le és fel, billen előre 5 fokot, hátra 25-öt, illetve forgatható el 344 fokkal (minkét irányba 172 fokkal). A magasság állítása ezzel a módszerrel igen behatárolt keretek között van, ezt mi nem tartjuk túl szerencsésnek, pláne egy ilyen nagyméretű kijelző esetében. A monitor VESA100-kompatibilis, az ArcSwing csúszda leszerelése után a négy csavarmenet a rendelkezésünkre áll.

Kezelőszervek [+]

A kezelőszervek a káva aljának közepén találhatók, itt összesen négy gombot láthatunk, a ki-bekapcsolót, a menü előhívásához szükséges gombot és egy balra-jobbra mutató nyilat, ezek lényegében érintésérzékeny, bújtatott gombok. Emellett balra található a fényerőszenzor, amelyről később még szólunk, jobb szélen pedig a power LED helyezkedik el, ez bekapcsolt állapotban kéken, készenléti módban pedig narancssárgán világít. Negatívum, hogy az OSD kezeléséhez szükséges gombokat sötétben nem lehet látni, még a power LED fénye mellett sem (ez egyébként OSD-ből kikapcsolható).

Csatlakozók [+]

A kijelzőn található csatlakozók többsége a hátoldalon, baloldalt helyezkedik el. A jobb szélen egyedül a tápcsatlakozó található. A HD2441W ezen a területen egy audiokimenettel, két HDMI 1.2-es bemenettel, egy analóg és egy HDCP-kompatibilis digitális bemenettel és két USB-kimenettel rendelkezik. A panel szélén további csatlakozók vannak, egy fülhallgató jack és két USB-bemenet (például egér vagy billentyűzet részére). A félreértések elkerülése végett említjük ismét, hogy a megjelenítő nem rendelkezik beépített hangszórókkal.

Az Eizo FlexScan HD2441W végeredményben külsőre megnyerő, bár nem egy szépség; láttunk már szebb és sokkal rondább monitorokat is. A kijelző összeszerelése, anyaga viszont impozáns, nem tapasztaltunk recsegést vagy elcsúszásokat, bár egy ilyen szintű megjelenítő esetében ez az elvárható minimum.

Belső

OSD [+]

A külső után térjünk a belsőre, ennek első állomása a megjelenítő bekapcsolása után az OSD szemrevételezése. Az Input Selection menüben kiválaszthatjuk a monitoron megjelenő tartalom forrását. A főmenü nyolc, több almenüpontot tartalmazó menüt kínál fel, ezenkívül pedig beállíthatjuk a hangkimenetek hangerejét, és előre definiált profilokat is használhatunk, ha ahhoz van kedvünk. Talán a legfontosabb menüpont a Color, melyben megtaláljuk a fényerő, kontraszt, színhőmérséklet és ezekhez kapcsolódó beállításokat. Külön kalibrálhatjuk a színárnyalatokat, a színtelítettséget és a gammát (1,8 és 2,4 között). A színhőmérséklet manuálisan is beállítható, egészen 4000 K-től 10 000 K-ig, és itt találjuk az Outline enhancert, azaz kontúrkiemelést is, de ezeket az opciókat csak akkor használhatjuk, ha nem az előre definiált profilok valamelyikét állítjuk be. BrightRegulator menüpont alatt találjuk meg a fényerőszenzort, melyet bekapcsolva menet közben a fényviszonyoknak megfelelően változik a panel fényereje (a szenzor a kezelőszervek mellett található). Ez egyrészt jót tehet a szemnek (világosban nagyobb, sötétben kisebb fényerőre van szükség), másrészt a villanyszámlát és a panelt is kíméli. A HD2441W támogatja a Picture in Picture, azaz kép a képben módot, tehát megvalósítható, hogy míg dolgozunk a gépen, addig a kijelző egyik sarkában megy a tévéműsor. Sajnos a bejövő jelnek csak a helye határozható meg (a négy sarok), a mérete nem.

A CD főmenüje [+]

A gyártó a megjelenítőhöz mellékel egy CD-t is, ezen felhasználói kézikönyvek, illetve az ICC profillal és az Eizo házi készítésű ScreenManager Pro szoftverével kapcsolatos dokumentumok vannak. A CD-n semmilyen előre elkészített ICC profilt nem találtunk, azt csak a gyártó honlapjáról lehet letölteni.

ScreenManager Pro [+]

A ScreenManager Pro felfogható egy olyan programként, amely az OSD használatát teszi feleslegessé, hiszen segítségével Windows alól is beállíthatjuk a megjelenítő egyes paramétereit. Ez a tény a Linux- és a Mac OS-felhasználókat nem különösebben nyugtathatja meg. A program egyik érdekessége, hogy a FineContrast funkció segítségével alkalmazásokhoz rendelhetünk hozzá előre beállított profilokat, így amikor az adott alkalmazás elindul (például böngészés), a profil aktiválódik (például Text), majd ha menet közben taszkot váltunk (mondjuk elkezdünk filmet nézni), akkor az átvált másik profilra (Movie), és így tovább.

Még konkrétabban...

Az Eizo FlexScan HD2441W nem lóg ki túlságosan a már tavaly megismert 24 colosok köréből. Azok a már egy évvel ezelőtt bemutatott monitorok jórészt PVA panelt vagy annak felturbózott, Super PVA néven ismert változatát tartalmazták. A jobbak 1000:1-hez kontrasztaránnyal, 16 ms tipikus és 6 ms szürkéből-szürkébe válaszidővel rendelkeztek 178/178 fokos betekintési szögek mellett. Ezeket elmondhatjuk a HD2441W-ről is azzal a különbséggel, hogy az Eizo, ahol lehetősége volt rá, tovább finomította a belsőt. A HD2441W-ben található panel már támogatja a dinamikus kontraszt funkciót, melynek segítségével egészen 3000:1 kontrasztarányig növelhető a legmélyebb fekete és a legvilágosabb fehér közti különbség. Ezt megfejeli egy 10 bit széles színpalettával (LUT), és további képminőségjavító technológiákat vonultat fel, úgy mint a Rich Tonal Reproduction, a feljavított I/P konverzió, a kontúrkiemelés és az optimalizált fényerő.

Az Eizo kijelzők egyik érdekessége, hogy egy úgynevezett LUT, azaz Look-up-Table-ből válogatják ki a megjelenített színeket. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy háromdimenziós tömböt, melynek mindegyik oldala (az alapszínek, tehát vörös, kék, zöld) 10 bit hosszúságú, vagyis 256 (azaz 8 bit) helyett 1021 színárnyalatot tartalmaz. Így bár az egy időben megjelenített színek száma 16,7 millió lehet, ezt a 16,7 millió színt a vezérlő 1,06 milliárd (1021x1021x1021) közül válogatja ki. Ez teszi az Eizo monitorokat speciálissá, és a professzionális munkára alkalmassá. A LUT-nak kézenfekvő előnyei vannak, gondoljunk csak arra, hogy a kontraszt, színhőmérséklet, gamma vagy RGB állításának hatására sem változnak meg a kijelzőn megjelenített színek.

Hogy ezt pontosan miképpen is lehet leellenőrizni? Különböző gradiensek vizsgálatával ki lehet szűrni, hogy minden megfelelő-e. A netről letölthető néhány speciális, pont erre kitalált gradiens, mi ezeket használtuk. Amíg egy ilyen képet önmagában vizsgálunk, valószínűleg nem fogunk észrevenni rajta semmi különöset. Viszont mi pont a HD2441W előtt teszteltünk le két TN+film paneles kijelzőt, és nekünk azonnal szemet szúrt, hogy azokhoz képest a HD2441W-n mennyivel folyamatosabb a színek átmenete világosból a sötétbe, illetve sötétből világosba. Ez természetes, hiszen 10 biten több színt lehet megjeleníteni, így kevesebb vagy nulla árnyalat marad ki a gradiensben.

A 10 bites LUT-nak köszönhető a Rich Tonal Reproduction, azaz gazdag színtónus-visszaadás is. Amíg a számítógépekhez használt kijelzők 0 és 255 (fehér és fekete) közti tartományban jelenítik meg a színárnyalatokat, addig a befogható HD-műsorok és az AV eszközök csak 16 és 235 közötti intervallumban írják le a színtónusokat. Ez alapjában véve az eredetihez képest „kimosott”, fakó színeket eredményez (amit egyébként a szem ritkán vesz észre, főleg miután hozzászokott). A HD2441W a 16 és 235 között leírt színeket is pontosan képes visszaadni, így a színtónusok pontosan olyanok, amilyeneknek lenniük kell.

A HD2441W-ben egy speciálisan az Eizo számára kifejlesztett, egyébként csak az LCD tévékben megtalálható chip (ASIC) található, amely a színeket élethűbbé és a képeket élesebbé teszi. Ennek az egyik hozománya a dinamikus kontraszt (eizós nevén Contrast Enhancer), amely valós időben, a kijelzőn megjelenő tartalom függvényében változtatja a panel fényerejét, így a sötét színek még sötétebbek, a világos részek még világosabbak lesznek, ezzel pedig elméletben nő a kontraszt. A dinamikus kontraszt valójában inkább csak marketingfogás, de mindaddig, amíg a jelenléte észrevehetetlen, nem jelent gondot. Mi még filmnézés közben sem vettük észre, hogy be van kapcsolva. Szépséghibája, hogy csak abban az esetben aktív, ha előre definiált profilt használunk.

A feljavított I/P-konverzió segít az interlace/progressive konverzió során fellépő „melléktermékeket” eltüntetni. 480i/480p és 1080i/1080p konverzióknál működik.

Színhelyesség

Az Eizo FlexScan HD2441W közel 360 000 forintba kerül, ennél fogva szerintünk elvárható lenne, hogy gyárilag ha nem is tökéletes, de megfelelő színhűséggel rendelkezzen. A grafikus munkára szánt, drágább modellekhez a gyártók nem ritkán kalibrátort szoktak csomagolni, hogy a színhelyességet mi magunk állíthassuk be. A HD2441W mellé nem jár semmilyen koloriméter, ezért a saját, belső használatú GretagMacbeth Eye One Display 2-vel mértük és kalibráltuk a megjelenítőt.

Alapbeállítás / Movie / Picture / sRGB / Text mód [+]

A monitor öt különböző profilt hoz a gyárból, ezek a default (alapbeállítás), Picture, Movie, sRGB és Text üzemmódok. Az S2231W-hez hasonlóan az alapbeállítás a Picture mód, ettől szemre csak a Text üzemmód tér el jelentősen, láthatóan melegebb, vöröses-kékes sötét a kép. A Movie egy picit világosabb, míg az sRGB ugyanolyannak tűnik. A gyári beállításokat bemértük a kalibrátorral, nem különösebben lepődtünk meg a végeredményen: egyik sem volt színhelyes, igaz, a végeredmény lehetett volna rosszabb is. Végülis a default, a Movie és az sRGB mód átlagos deltaE értéke nem vagy éppen hogy csak elérte a 3-at, ami nem rossz, mindhárom esetben a kék komponens volt a fő bűnös. Színhőmérsékletben a default mód 6517 K-t hozott, ami szép eredmény (már amennyiben 6500 K-ra fáj a fogunk), de a többi profil mind jelentősen eltért ettől, a gamma is 2,1 és 2,3 között váltakozott, a fényerő pedig 93 és 365 cd/m² közé esett, többségében inkább magasabb volt, mint alacsony, csak a Text módról mondható el, hogy szemkímélő.

Az Eizo monitora lehetőséget ad a gamma és a színhőmérséklet manuális beállítására. A színhőmérséklettel eljátszadoztunk egy kicsit, mert kíváncsiak voltunk, hogy az elektronika mennyire megbízható ebből a szempontból. 4000-es érték mellett 3862-t, 6500 mellett 6189-et, 8000 mellett 7294 és 10 000 mellett 9049 kelvines színhőmérsékletet mértünk. Ezek az értékek nagyobb mértékben térnek el az elvárttól, mint az S2231W esetében, tehát valami gubanc lehet. A gammát is kimértük 1,8, illetve 2,4-es érték mellett, ezzel nem is volt gond. Mindezek fényében komoly munkához, tényleg színhelyes beállításhoz a manuális kalibrációt javasoljuk.

Kalibráció után

A gyári beállítások kimérése után a kijelzőt szokásunkhoz híven a szem- és panelkímélő 2,2-es gammára, 6500 kelvinre és 120 cd/m²-es fényerőre kalibráltuk Custom módban a Blue Eye Pro programmal, majd megnéztük a végeredményt. Egyértelmű, hogy a kalibráció sikeres volt, hiszen a 2,1 és 5,6 között váltakozó átlagos, és az 5,9, illetve 15,9 között váltakozó maximális deltaE értéket 0,3-ra és 0,7-re szorítottuk le, a színhelyesség tökéletes lett. A gamma és a színhőmérséklet is tökéletesen beállt, a differencia egyiknél sem érte el az 1%-ot. Még nem tettünk róla említést, de a Blue Eye Próval készített képeken látszik, hogy a HD2441W-ben található panel „csak” az sRGB színtér lefedésére képes. A LUT jelenléte az OSD-ben is észrevehető volt: a három alapszín esetében 1%-nyi eltéréshez 2–3 gombnyomásra volt szükség, ez rendkívüli precizitásra utal, ehhez hasonlóval csak egyszer találkoztunk, az is az Eizo S2231W volt.

Kalibrált állapotban feljegyeztük a legsötétebb feketét, 0,1 cd/m²-t mértünk, ami 1200:1-hez kontrasztarányra utal, de a program kerekít, tehát akár még magasabb is lehet ez az érték, annak ellenére, hogy a specifikációkban 1000:1-hez szerepel. A minimális fényerő méréseink szerint 65, a maximális pedig 415 cd/m² körül alakult, ez utóbbi alacsonyabb, mint a gyártó által meghatározott 450 cd/m², de ez nem gond, mert ekkora fényerőre szinte sosincs szükség. A 65 cd/m²-es minimum még elfogadható, sötétben sem kell ennél alacsonyabb. 415 cd/m²-es fényerő mellett 0,3 cd/m² volt a fekete fényereje, ami úgyszintén igen magas, 1300:1-hez fölötti kontrasztarányt sejtet.

Kalibráció után

Az Eye One Match kalibrációs szoftver a beállítás után egy másik módszerrel ábrázolja a megjelenítők színhűségét. Az itt látható ábrán a videokártyából származó RGB színkódok és a monitoron megjelenő szín egyezősége, fedése látható. A megegyező színek mindig a szürke egy árnyalataként jelennek meg, vagyis minél inkább lefedik egymást a videokártya és a kijelző szürkeárnyalatai, annál jobb a színhűség, azaz a három alapszínt jelképező vonalnak lehetőleg minél inkább egymáson kell elhelyezkednie. A HD2441 itt is nagyszerűen szerepelt, szinte tökéletes színhűséget prezentált.

A HD2441W-ben található Super-PVA panel nagyon jól szerepelt a teszt ezen részében, még jobban is, mint azt vártuk volna.

Szemmel tesztelve

Kisebb és nagyobb záridővel [+]

Ezután félretettük a kalibrátort, és a szemünkre hagyatkozva teszteltük az Eizo monitorát. Először a feketét vizsgáltuk. Nem tettünk mást, mint hogy a kijelzőt sötétben (ahogy a filmeket is szokás nézni) egy teljesen fekete háttér megjelenítése közben lefényképeztük. A kalibrálás során bemért fekete értéke itt mérvadó szokott lenni (120 cd/m² mellett 0,1 cd/m²-t kaptunk), de ez a szám nem képes kifejezni a panel egyenletességét, ezért van szükség a fényképre. Az Eizo HD2441W nagyon jó volt ebből a szempontból is, de lehetett volna jobb is. A négy sarokból nagyon enyhe bevilágítás volt látható, igaz, ez csak koromsötétben, teljesen fekete képtartalom mellett látszódott. A fényképeket óriási záridő mellett készítettük annak érdekében, hogy mégis csak látszódjon, milyen irányokból szűrődik be a háttérvilágítás. A jobb oldali képen már kivehető, hogy a négy sarokból nyúlik be csóva (de ez, mint említettük, szabad szemmel alig látható, filmnézés közben pedig egyáltalán nem).

Homogenitás [+]

A továbbiakban a panel homogenitását vizsgáltuk. Ehhez egy rendkívül egyszerű módszert választottunk, a kijelzőn megjelenítettünk egy szimpla, egyszínű képet (eredetileg barna), majd azt vizsgáltuk, hogy a fejünk mozgatásával hogyan változik a megjelenített szín. Ideális esetben, ha pontosan középről nézünk egy képernyőt, akkor a szélek felé haladva sem tapasztalunk színváltozást. A fénykép pontosan középre állított fényképezőgéppel készült. A HD2441W itt megingott, hiszen a kijelző alsó tájékán szabad szemmel is láthatóan sötétebb, mint a panel felső régióiban. Egy drága kijelzőtől ennél többet várnánk, még akkor is, ha ez a különbség munka, videózás, játék közben nem volt észrevehető (az elképzelhető, hogy egy igazi gurunak szemet szúrna munka közben is). A „barnatesztben” látott eredmények után bemértük a fényerőt (fehéren) a panel kilenc különböző pontján. A monitortesztekben a minimális, maximális stb. fényerő mértékét mindig a képernyő közepén szoktuk meghatározni, viszont az egyre növekvő paneleken néha már szabad szemmel is jelentős eltéréseket lehet felfedezni a panel egymástól távol lévő pontjai között (azaz kissé foltosak). A HD2441W esetében a számok azt mutatták, amit a „barnateszt”, vagyis a panel alsó harmadában alacsonyabb volt a fényerő, mint középen és felül. A legnagyobb eltérés 11%-os, amit a bal alsó sarokban mértünk, a kijelző többi részén nem ennyire vészes a helyzet, maximum 6%-os a 100%-tól való differencia.

Eizo FlexScan HD2441W (S-PVA) [+]

Samsung SyncMaster 2493HM (TN+film) [+]

Ezután a betekintési szögeket ellenőriztük. Tudni kell, hogy az egyes paneltípusok (TN, MVA/PVA, IPS) ebből a szempontból eltérő jellemzőkkel bírnak a gyártástechnológiából kifolyólag. A leghátrányosabb helyzetben a TN+film panel van, mely vízszintesen és függőlegesen sem rendelkezik baráti értékekkel, ez főleg akkor érhető tetten, amikor a monitort szemből nézve már a panel szélén sem olyan a szín, mint középen, ez a széles képernyős (widescreen) kijelzőkön fokozottan látható. A (S-)PVA panelek a papírforma szerint oldalról, lentről vagy fentről nézve sem veszítenek kontrasztarányukból, vagy legalábbis nem vészesen. A szemléltetés kedvéért elővettük egy régebbi tesztben szereplő, 24 colos TN+film paneles kijelző fényképeit is, így az könnyedén összehasonlítható a Super-PVA-s Eizo HD2441W-vel. Az Eizóval egyik irányból sincs probléma, míg a TN+filmes monitorok képe fentről, de főleg alulról szemlélve is csúnya.

Az utánhúzást játékokkal (Quake 3 és 4, Prey, UT3, Gears of War, Crysis, stb.) és filmekkel egyaránt vizsgáltuk. A HD2441W-vel nem volt problémánk egyik esetben sem (kivételt a tömörítési hibák és a filmek, illetve a képernyő frissítésből adódó különbségek jelentenek), nem véletlen, az Eizo fejlesztette ki az Overdrive-ot. Ugyanakkor egy ideje már minden monitorról így nyilatkozunk, mert szerintünk 8 ms-os g2g válaszidő alatt nincs észrevehető utánhúzás. Ennek ellenére, ha valaki úgy érzi, hogy nem vagyunk megbízhatóak ebből a szempontból, nézzen meg egyet magának, mert csak akkor lehet benne biztos, hogy nem fog csalódni. A TN+film paneles monitoroknak 2 ms-os válaszidővel biztosan nincs utánhúzásuk.

Hogy az utánhúzást képekkel is illusztráljuk, a PixPerAn nevezetű programot vetettük be, melyet már egy ideje a szokásostól eltérő módon használunk. Korábbi tesztjeinkben egy szemre kiválasztott utánhúzás-képkockát készítettünk, és így hasonlítottuk össze a monitorokat. A módszer jól működött egészen addig, amíg az egyes kijelzőknek elég hosszú volt a válaszideje, vagyis volt utánhúzása. Viszont ez a módszer 2–8 ms-os monitorok összehasonlítására már korlátozottan alkalmas, hiszen ezeket a szem gyakorlatilag ugyanolyannak látja. Ezért ezúttal azt csináltuk, hogy a PixPerAn jobbról balra száguldozó kisautóját felvettük kamerával (másodpercenként 15 képkocka), majd a felvételből kiválogattuk a legjobb (legkisebb utánhúzású) és a legrosszabb (legnagyobb utánhúzású) képkockákat. Ezzel, ha nem is precíz, de mindenképpen összemérhető módon ábrázolható az egyes monitorok utánhúzása, hiszen ha a kamerával mindig ugyanolyan beállítással vesszük fel a kiskocsit, akkor a felvételek összehasonlíthatóvá válnak. Lássuk a gyakorlatot! A bal oldalon látható a legjobb eset, a jobb oldalon pedig a legrosszabb.

Eizo FlexScan HD2441W – Super PVA, 6 ms

Samsung SyncMaster 245B – TN+film, 5 ms

Az Eizo HD2441W-t egy 5 ms-os TN+film paneles monitorral hasonlítottuk össze. A két kijelző közel ugyanolyan gyors volt, szabad szemmel nem látni különbséget. Kipróbáltunk egy programot, amiben egy előre beállított színű négyzetet lehet a szintén előre beállított színű képernyőn ide-oda húzogatni, ennek következtében fény derül arra, ha a monitor „allergiás” egyes színkombinációkra. Alapvetően arra voltunk kíváncsiak, hogy egy fekete négyzettel hogyan boldogul a monitor, és a szürke, illetve citromsárga színű képernyő világosabbik felén enyhe elmosódást lehetett észrevenni, a a vörösben, zöldben és kékben nem volt gond.

inputlag: az LCD lassabb, mint a CRT

Kicsit a filmnézésre visszatérve, a HD2441W szerintünk csúcs képminőséget produkál, akármelyik bemenetet is használjuk, akármilyen jelforrásra is esik a választásunk, PC, DVD-lejátszó, Blu-ray lejátszó, mindegyik tökéletes volt.

A válaszidő tesztelését követően úgy döntöttünk, hogy a HD2441W-t megvizsgáljuk az inputlag szemszögéből is. Mi az inputlag? A nevéből is kitalálható, hogy a bemeneti adatok (input) késéséről (lag) lehet szó. Néhány szemfüles felhasználó észrevette, hogy az LCD-ken a tartalom később jelenik meg, mint a CRT-ken, tehát az LCD monitor késik (ez látható a fenti képen is). Egyesek szerint ez nagyon zavaró jelenség, gondoljunk csak arra, amikor játék közben a hang hamarabb érkezik meg, mint hogy a képernyőn látnánk a hozzá kapcsolódó eseményt, vagy az ellenség már lát bennünket, mikor mi még nem őt, és hasonló dolgok fordulhatnak elő. Az inputlag két okra vezethető vissza: egyrészt a válaszidő ludas érte, hiszen amikor arról beszélünk, hogy a monitor válaszideje 16 ms, az annyit jelent, hogy a kijelzőn 16 ms-mal később jelenik meg a tartalom. De ennél nagyobb késést okoznak egyes elektronikai komponensek, illetve azok minőségétől függ, hogy mekkora késésről beszélhetünk.

Az inputlag tesztelése nagyon egyszerű, a videokártyára az LCD monitor mellé rá kell kötni egy CRT monitort, majd egy program/játék elindítása után azonnal láthatóvá válik az LCD kijelző késése. Ahhoz, hogy a késés mértékét számszerűsítsük, egy számlálót érdemes használni (mi a Flatpanels.dk inputlag tesztjét használtuk), majd nagyon rövid záridővel fényképezve lekaphatjuk a késés mértékét (a CRT mindig előbb jár, tehát a CRT-ről leolvasható stopperóra idejéből kivonjuk az LCD-monitoron látható időt). Mi is ezt tettük, monitoronként készítettünk 20–30 képet, és ezeket értékelve elkészítettük a grafikont. Méréseink szerint a HD2441W 20 és 50 ms közti késéssel rendelkezik, ami a korábbi teszteredményeinket és az (S-)PVA paneles megjelenítőket figyelembe véve egész jó eredmény.

Értékelés

Szép, szép, csak drága... [+]

Az Eizo FlexScan HD2441W nem külsejével fogja elcsábítani a vásárlókat. Még kevésbé az árcédulájával... Külsőre egy átlagos vagy annál kicsit tetszetősebb, egyszerű, letisztult formájú kijelzőt ismerhettünk meg, ami a profi megjelenítők világában megszokott, de amikor a gyártó úgy hirdeti portékáját, hogy az multimédiára (is) hivatott, akkor bizony más szempontok is életbe lépnek. A HD2441W ergonómiai szempontból is lehetne jobb, az ArcSwing 2 „csúszda” jópofa megoldás, de néha kényelmetlen a használata, és a magasságállítás sem az erőssége. A monitor nem támogatja a pivot módot sem, de legalább saját tengelye körül képes elfordulni. Ha a kijelző multimédiás képességeit nézzük, a két HDMI port, az analóg és digitális videobemenetek, illetve USB portok jól hangzanak, kár, hogy az Eizo nem vette figyelembe, hogy egyesek még csak analóg (komponens) videokimenettel rendelkeznek. Persze a jövőbe kell tekinteni, de az a kis plusz elektronika már igazán beleférhetett volna a 360 000 forintos összegbe. A HD2441W képminőségi szempontokból jól vizsgázott, Super PVA panelt tartalmaz, annak minden előnyével és néhány (van ilyen egyáltalán?) hátrányával együtt. Ennek köszönhető, hogy szerintünk bármilyen feladatra megfelel, irodai munkára, játékra, filmnézésre és bizonyos keretek között grafikusoknak is jó szolgálatot tehet. Igaz, hogy „csak” az sRGB színtartományt képes lefedni, ám 10 bites LUT-jával parádés a színmegjelenítése.

Ha már multimédia, 360 000 forintos áron 37–40 colos full HD (1920x1080 pixeles) LCD tévéket lehet kapni, tehát ebben a szegmensben a HD2441W látszólag nincs nyerő pozícióban. Viszont azokon nehéz lenne fotós/grafikai munkát végezni! És ez a különbség. A HD2441W-hez hasonló képminőséget és úgy általában a minőséget meg kell fizetni, ezért ha valakinek olyan kijelzőre van szüksége, mellyel játszani és dolgozni is szeretne, akkor a HD2441W-vel nem fog rosszul járni. Igaz, 37–40 helyett 24 hüvelyken játszani azért – enyhén szólva – nem ugyanaz...

Az Eizo FlexScan HD2441W nekünk tetszett (kinek ne tetszene?), de ezen az áron tényleg csak egy kis rétegnek jelent alternatívát. Az Eizo monitorokra 5 év garanciát kell kapnunk, pixelhiba esetén pedig az ISO 13406-2-es szabvány szerint járnak el.

Eizo FlexScan HD2441W

fLeSs

Az Eizo monitort a Komel Kft.-től kaptuk tesztelésre.