Belső

OSD [+]

A külső után térjünk a belsőre, ennek első állomása a megjelenítő bekapcsolása után az OSD szemrevételezése. Az Input Selection menüben kiválaszthatjuk a monitoron megjelenő tartalom forrását. A főmenü nyolc, több almenüpontot tartalmazó menüt kínál fel, ezenkívül pedig beállíthatjuk a hangkimenetek hangerejét, és előre definiált profilokat is használhatunk, ha ahhoz van kedvünk. Talán a legfontosabb menüpont a Color, melyben megtaláljuk a fényerő, kontraszt, színhőmérséklet és ezekhez kapcsolódó beállításokat. Külön kalibrálhatjuk a színárnyalatokat, a színtelítettséget és a gammát (1,8 és 2,4 között). A színhőmérséklet manuálisan is beállítható, egészen 4000 K-től 10 000 K-ig, és itt találjuk az Outline enhancert, azaz kontúrkiemelést is, de ezeket az opciókat csak akkor használhatjuk, ha nem az előre definiált profilok valamelyikét állítjuk be. BrightRegulator menüpont alatt találjuk meg a fényerőszenzort, melyet bekapcsolva menet közben a fényviszonyoknak megfelelően változik a panel fényereje (a szenzor a kezelőszervek mellett található). Ez egyrészt jót tehet a szemnek (világosban nagyobb, sötétben kisebb fényerőre van szükség), másrészt a villanyszámlát és a panelt is kíméli. A HD2441W támogatja a Picture in Picture, azaz kép a képben módot, tehát megvalósítható, hogy míg dolgozunk a gépen, addig a kijelző egyik sarkában megy a tévéműsor. Sajnos a bejövő jelnek csak a helye határozható meg (a négy sarok), a mérete nem.

A CD főmenüje [+]

A gyártó a megjelenítőhöz mellékel egy CD-t is, ezen felhasználói kézikönyvek, illetve az ICC profillal és az Eizo házi készítésű ScreenManager Pro szoftverével kapcsolatos dokumentumok vannak. A CD-n semmilyen előre elkészített ICC profilt nem találtunk, azt csak a gyártó honlapjáról lehet letölteni.

ScreenManager Pro [+]

A ScreenManager Pro felfogható egy olyan programként, amely az OSD használatát teszi feleslegessé, hiszen segítségével Windows alól is beállíthatjuk a megjelenítő egyes paramétereit. Ez a tény a Linux- és a Mac OS-felhasználókat nem különösebben nyugtathatja meg. A program egyik érdekessége, hogy a FineContrast funkció segítségével alkalmazásokhoz rendelhetünk hozzá előre beállított profilokat, így amikor az adott alkalmazás elindul (például böngészés), a profil aktiválódik (például Text), majd ha menet közben taszkot váltunk (mondjuk elkezdünk filmet nézni), akkor az átvált másik profilra (Movie), és így tovább.

Még konkrétabban...

Az Eizo FlexScan HD2441W nem lóg ki túlságosan a már tavaly megismert 24 colosok köréből. Azok a már egy évvel ezelőtt bemutatott monitorok jórészt PVA panelt vagy annak felturbózott, Super PVA néven ismert változatát tartalmazták. A jobbak 1000:1-hez kontrasztaránnyal, 16 ms tipikus és 6 ms szürkéből-szürkébe válaszidővel rendelkeztek 178/178 fokos betekintési szögek mellett. Ezeket elmondhatjuk a HD2441W-ről is azzal a különbséggel, hogy az Eizo, ahol lehetősége volt rá, tovább finomította a belsőt. A HD2441W-ben található panel már támogatja a dinamikus kontraszt funkciót, melynek segítségével egészen 3000:1 kontrasztarányig növelhető a legmélyebb fekete és a legvilágosabb fehér közti különbség. Ezt megfejeli egy 10 bit széles színpalettával (LUT), és további képminőségjavító technológiákat vonultat fel, úgy mint a Rich Tonal Reproduction, a feljavított I/P konverzió, a kontúrkiemelés és az optimalizált fényerő.

Az Eizo kijelzők egyik érdekessége, hogy egy úgynevezett LUT, azaz Look-up-Table-ből válogatják ki a megjelenített színeket. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy háromdimenziós tömböt, melynek mindegyik oldala (az alapszínek, tehát vörös, kék, zöld) 10 bit hosszúságú, vagyis 256 (azaz 8 bit) helyett 1021 színárnyalatot tartalmaz. Így bár az egy időben megjelenített színek száma 16,7 millió lehet, ezt a 16,7 millió színt a vezérlő 1,06 milliárd (1021x1021x1021) közül válogatja ki. Ez teszi az Eizo monitorokat speciálissá, és a professzionális munkára alkalmassá. A LUT-nak kézenfekvő előnyei vannak, gondoljunk csak arra, hogy a kontraszt, színhőmérséklet, gamma vagy RGB állításának hatására sem változnak meg a kijelzőn megjelenített színek.

Hogy ezt pontosan miképpen is lehet leellenőrizni? Különböző gradiensek vizsgálatával ki lehet szűrni, hogy minden megfelelő-e. A netről letölthető néhány speciális, pont erre kitalált gradiens, mi ezeket használtuk. Amíg egy ilyen képet önmagában vizsgálunk, valószínűleg nem fogunk észrevenni rajta semmi különöset. Viszont mi pont a HD2441W előtt teszteltünk le két TN+film paneles kijelzőt, és nekünk azonnal szemet szúrt, hogy azokhoz képest a HD2441W-n mennyivel folyamatosabb a színek átmenete világosból a sötétbe, illetve sötétből világosba. Ez természetes, hiszen 10 biten több színt lehet megjeleníteni, így kevesebb vagy nulla árnyalat marad ki a gradiensben.

A 10 bites LUT-nak köszönhető a Rich Tonal Reproduction, azaz gazdag színtónus-visszaadás is. Amíg a számítógépekhez használt kijelzők 0 és 255 (fehér és fekete) közti tartományban jelenítik meg a színárnyalatokat, addig a befogható HD-műsorok és az AV eszközök csak 16 és 235 közötti intervallumban írják le a színtónusokat. Ez alapjában véve az eredetihez képest „kimosott”, fakó színeket eredményez (amit egyébként a szem ritkán vesz észre, főleg miután hozzászokott). A HD2441W a 16 és 235 között leírt színeket is pontosan képes visszaadni, így a színtónusok pontosan olyanok, amilyeneknek lenniük kell.

A HD2441W-ben egy speciálisan az Eizo számára kifejlesztett, egyébként csak az LCD tévékben megtalálható chip (ASIC) található, amely a színeket élethűbbé és a képeket élesebbé teszi. Ennek az egyik hozománya a dinamikus kontraszt (eizós nevén Contrast Enhancer), amely valós időben, a kijelzőn megjelenő tartalom függvényében változtatja a panel fényerejét, így a sötét színek még sötétebbek, a világos részek még világosabbak lesznek, ezzel pedig elméletben nő a kontraszt. A dinamikus kontraszt valójában inkább csak marketingfogás, de mindaddig, amíg a jelenléte észrevehetetlen, nem jelent gondot. Mi még filmnézés közben sem vettük észre, hogy be van kapcsolva. Szépséghibája, hogy csak abban az esetben aktív, ha előre definiált profilt használunk.

A feljavított I/P-konverzió segít az interlace/progressive konverzió során fellépő „melléktermékeket” eltüntetni. 480i/480p és 1080i/1080p konverzióknál működik.

Színhelyesség

Az Eizo FlexScan HD2441W közel 360 000 forintba kerül, ennél fogva szerintünk elvárható lenne, hogy gyárilag ha nem is tökéletes, de megfelelő színhűséggel rendelkezzen. A grafikus munkára szánt, drágább modellekhez a gyártók nem ritkán kalibrátort szoktak csomagolni, hogy a színhelyességet mi magunk állíthassuk be. A HD2441W mellé nem jár semmilyen koloriméter, ezért a saját, belső használatú GretagMacbeth Eye One Display 2-vel mértük és kalibráltuk a megjelenítőt.

Alapbeállítás / Movie / Picture / sRGB / Text mód [+]

A monitor öt különböző profilt hoz a gyárból, ezek a default (alapbeállítás), Picture, Movie, sRGB és Text üzemmódok. Az S2231W-hez hasonlóan az alapbeállítás a Picture mód, ettől szemre csak a Text üzemmód tér el jelentősen, láthatóan melegebb, vöröses-kékes sötét a kép. A Movie egy picit világosabb, míg az sRGB ugyanolyannak tűnik. A gyári beállításokat bemértük a kalibrátorral, nem különösebben lepődtünk meg a végeredményen: egyik sem volt színhelyes, igaz, a végeredmény lehetett volna rosszabb is. Végülis a default, a Movie és az sRGB mód átlagos deltaE értéke nem vagy éppen hogy csak elérte a 3-at, ami nem rossz, mindhárom esetben a kék komponens volt a fő bűnös. Színhőmérsékletben a default mód 6517 K-t hozott, ami szép eredmény (már amennyiben 6500 K-ra fáj a fogunk), de a többi profil mind jelentősen eltért ettől, a gamma is 2,1 és 2,3 között váltakozott, a fényerő pedig 93 és 365 cd/m² közé esett, többségében inkább magasabb volt, mint alacsony, csak a Text módról mondható el, hogy szemkímélő.

Az Eizo monitora lehetőséget ad a gamma és a színhőmérséklet manuális beállítására. A színhőmérséklettel eljátszadoztunk egy kicsit, mert kíváncsiak voltunk, hogy az elektronika mennyire megbízható ebből a szempontból. 4000-es érték mellett 3862-t, 6500 mellett 6189-et, 8000 mellett 7294 és 10 000 mellett 9049 kelvines színhőmérsékletet mértünk. Ezek az értékek nagyobb mértékben térnek el az elvárttól, mint az S2231W esetében, tehát valami gubanc lehet. A gammát is kimértük 1,8, illetve 2,4-es érték mellett, ezzel nem is volt gond. Mindezek fényében komoly munkához, tényleg színhelyes beállításhoz a manuális kalibrációt javasoljuk.

Kalibráció után

A gyári beállítások kimérése után a kijelzőt szokásunkhoz híven a szem- és panelkímélő 2,2-es gammára, 6500 kelvinre és 120 cd/m²-es fényerőre kalibráltuk Custom módban a Blue Eye Pro programmal, majd megnéztük a végeredményt. Egyértelmű, hogy a kalibráció sikeres volt, hiszen a 2,1 és 5,6 között váltakozó átlagos, és az 5,9, illetve 15,9 között váltakozó maximális deltaE értéket 0,3-ra és 0,7-re szorítottuk le, a színhelyesség tökéletes lett. A gamma és a színhőmérséklet is tökéletesen beállt, a differencia egyiknél sem érte el az 1%-ot. Még nem tettünk róla említést, de a Blue Eye Próval készített képeken látszik, hogy a HD2441W-ben található panel „csak” az sRGB színtér lefedésére képes. A LUT jelenléte az OSD-ben is észrevehető volt: a három alapszín esetében 1%-nyi eltéréshez 2–3 gombnyomásra volt szükség, ez rendkívüli precizitásra utal, ehhez hasonlóval csak egyszer találkoztunk, az is az Eizo S2231W volt.

Kalibrált állapotban feljegyeztük a legsötétebb feketét, 0,1 cd/m²-t mértünk, ami 1200:1-hez kontrasztarányra utal, de a program kerekít, tehát akár még magasabb is lehet ez az érték, annak ellenére, hogy a specifikációkban 1000:1-hez szerepel. A minimális fényerő méréseink szerint 65, a maximális pedig 415 cd/m² körül alakult, ez utóbbi alacsonyabb, mint a gyártó által meghatározott 450 cd/m², de ez nem gond, mert ekkora fényerőre szinte sosincs szükség. A 65 cd/m²-es minimum még elfogadható, sötétben sem kell ennél alacsonyabb. 415 cd/m²-es fényerő mellett 0,3 cd/m² volt a fekete fényereje, ami úgyszintén igen magas, 1300:1-hez fölötti kontrasztarányt sejtet.

Kalibráció után

Az Eye One Match kalibrációs szoftver a beállítás után egy másik módszerrel ábrázolja a megjelenítők színhűségét. Az itt látható ábrán a videokártyából származó RGB színkódok és a monitoron megjelenő szín egyezősége, fedése látható. A megegyező színek mindig a szürke egy árnyalataként jelennek meg, vagyis minél inkább lefedik egymást a videokártya és a kijelző szürkeárnyalatai, annál jobb a színhűség, azaz a három alapszínt jelképező vonalnak lehetőleg minél inkább egymáson kell elhelyezkednie. A HD2441 itt is nagyszerűen szerepelt, szinte tökéletes színhűséget prezentált.

A HD2441W-ben található Super-PVA panel nagyon jól szerepelt a teszt ezen részében, még jobban is, mint azt vártuk volna.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!