Koobe és iriver ebook olvasó

Lassan hatszáz éve már annak, hogy Johannes Gutenberg találmányaival széles körben elérhetővé tette a nyomtatott könyveket. Nem ő találta fel a könyvnyomtatást - azt már évszázadokkal előtte kifundálták a kínaiak -, de neki sikerült elsőként megvalósítani a viszonylag olcsó tömegtermelést.

Az utóbbi hónapokban egyre gyakrabban adunk hírt az újfajta, elektronikus könyvek – pontosabban könyvolvasók – megjelenéséről. Mert elektronikus könyvek – valamilyen szöveges formátumban – már régóta léteznek. Valójában az olvasók sem újak. Az első, kísérleti modellekről már több mint egy évtizede hallhattunk, a legismertebb Amazon Kindle pedig múlt novemberben ünnepelte második születésnapját. A világ legtöbb részén viszont azért mostanában kezd terjedni az e-book olvasó, mert végre sikerült csökkenteni az árát.

Tesztlaborunkban egyszerre három járt belőlük, a negyedikkel pedig a Mobilaréna hasábjain találkozhatott az olvasó. A Koobe két elektronikus könyvolvasója jegyzetfüzetet imitáló bőrtokban érkezett hozzánk. A kisebb, Koobe Junior világos, a nagyobb, Koobe Classic sötét borítást kapott. Mindkettő elegáns, mágneses pánttal záródik, jobb oldalukra telepítették az olvasót, balra üres felületet kapunk. Talán ide jól jött volna egy zseb apróbb papíroknak, esetleg memóriakártyának.

Kicsit a nyolcvanas évek végére jellemző menedzserkalkulátorra vagy tudományos számológépre hasonlít a két Koobe olvasó. Sötét felületük matt, gombjaik gumírozottak. A Classic kijelzője hat, a Junioré öt hüvelykes, de mindkettő felbontása 600x800 pixel, ami 176 dpi, illetve 200 dpi-s felbontást jelent. Hasonló szintet képviselnek az egyszerű tintasugaras nyomtatók, ha átlagos irodapapírra nyomtatunk velük. Az e-bookok e-ink, vagyis elektronikus tintás kijelzőt használnak, melynek működését mindjárt bemutatjuk. Alatta tíz számozott gombot és egy kör alakú kettőst találtunk. Két, lapozáshoz való billentyűt telepítettek az olvasó bal szélére.

Koobe Classic és Junior egymás mellett

További kezelőszerveket és csatlakozókat találunk a készülékek élein. Alul, a bal sarokban mindkettőn csukló- vagy nyakpánthoz való bújtatónyílás van, a Junior másik alsó sarkába hagyományos, 3,5 mm-es fülhallgató csatlakozót tettek. A Classic ilyen kimenete egy mini USB társaságában kicsi fedél alatt bújik meg. A jobb peremre mindkét olvasónál újabb adag lapozógombot telepítettek. A Classicnál két krómhatású billentyűt, a Juniornál egy fel-le billenthető kereket használtak. Mindkettőn felülre került a ki-bekapcsoló, a Junioron itt található a mini USB csatlakozó és egy-egy SD kártyákat fogadó nyílást is megfigyelhetünk. Az USB mellett ilyen módszerrel juttathatunk könyvet – és mást is – az olvasókra. A fejlettebb modellek Wi-Fi modult is kaptak, így online könyvesboltokra csatlakozhatnak.

Bár az elektronikus tintás kijelzőnek köszönhetően az e-book olvasók bámulatosan sokáig bírják egyetlen töltéssel, idővel jól jöhet, hogy a Koobe-k akkumulátora cserélhető. Mögötte egy SIM kártya helye látható. Ez nem telefonáláshoz vagy 3G modemhez való, hanem a digitálisan jogvédett, PDF formátumú könyvek olvasásához szükséges kódot tartalmazza. A Classic verziónak ugyanilyen akkumulátora és kártyahelye van.

Sokkal modernebbre szabta olvasójának külsejét az iriver. A Story hat hüvelykes, szintén 600x800 pixeles kijelzőjét fehér műanyag keretezi, alatta pedig teljes QWERTY billentyűzet húzódik, meglehetősen kicsi, nagyjából 5 x 5 mm-es gombokkal. A lapozást is elegánsabban oldották meg, mindkét oldalon van egy-egy tovább, illetve visszafelé váltó gomb, melyeket a borításba integráltak.

Minden csatlakozó a Story alsó peremére került. Itt egy kicsi fedél alatt SD kártyaolvasót és mini USB-t, mellettük billentyűzetzárként is működő ki-/bekapcsolót és fülhallgató-kimenetet találunk. A gép szintén fehér hátlapjának felső részén egy vékonyka hangszórónyílás rejtőzik.

Hogyan működnek?

Az e-könyv-olvasók megszületésének legfontosabb részlete az e-ink – elektronikus tinta – technológiával működő kijelző kifejlesztése volt. Ezek a monitorok apró, áttetsző folyadékot tartalmazó cellákból állnak. Bennük pozitív töltésű fehér és negatív töltésű fekete pigmentrészecskék úszkálnak. Legalábbis addig, amíg feszültséget nem kapcsolnak a cellák fölött és alatt húzódó elektródákra. Ilyenkor a festékszemcsék töltésüknek megfelelően rendeződnek, alkotnak sötét vagy világos képpontot. A technológiából következik, hogy az e-tintás kijelzők szürkeárnyalatos képet adnak. Jelenleg a csúcsmodellek négybitesek, tehát tizenhat árnyalat megjelenítésére képesek, de kereskedelmi forgalomban inkább a három bit (nyolc árnyalat) jellemző. A képek finomítására a nyomdaiparban régóta használatos, dithering eljárást használják, erre később mutatunk majd példát.

Színe mellett még egy komoly korlátja van az e-tintás kijelzőknek, a válaszidejük. A pigmentrészecskék beállításához a gyorsabb, Vizplex paneleknek is 740 ms-ra van szüksége. Mindezek mellett viszont van egy óriási előnyük. Amikor a képpontok beálltak, a kijelző már nem igényel további energiát. Háttérvilágítása sincs, tehát erre sem kell energia.

Tesztpéldányaink – ahogyan a legtöbb, kereskedelmi forgalomban kapható e-book olvasó – három bites, Vizplex kijelzővel voltak felszerelve, tehát nyolc árnyalatot tudtak megjeleníteni. Rendszerint azt is megemlítik hiányosságként, hogy az e-tintás kijelzők csak teljes törléssel frissíthetőek. Vagyis, ha megváltozik rajtuk akár csak egyetlen pixel is, akkor az egészet törölni kell. Tapasztalataink szerint ez nem teljesen így van, ugyanis az iriver és a Koobe olvasók is – főként a menü kezelésénél – tudtak részlegesen frissíteni. Maga a kijelző elég érdekes. Különösen háttérvilágítás nélkülisége volt fura, hiszen ilyet eddig számítógépes eszközön nem nagyon láttunk. Igen, az ebook olvasó is számítógép. Rendszerint ARM alapú processzora van, operációs rendszere pedig egyedi Linux. Ilyen feltételekre pedig minden gyártó olyan kezelőfelületet tervez, amilyet kedve tartja. Megkötést jelent még, hogy alapesetben az e-tintás kijelző nem érintésérzékeny, de lehet elé tapogatós felületet húzni.

Az iriver Story nem ilyen volt, szóval a billentyűzet gombjait kellett nyomogatnunk, ami kialakításuk miatt nem volt túl kényelmes. A kezelőfelület elegáns, magyarul egyelőre még nem tud. Az olvasás mellett zenélni, hangot rögzíteni és jegyzetelni is lehet vele, illetve van benne egy kezdetleges naptár.

Ha már olvasó, akkor illik neki a lényegesebb szöveges fájlformátumokat támogatnia. Ezt meg is teszi a Story, kezeli a DOC, TXT, PDF, PPT, XLS és HWP állományokat, továbbá az e-bookos EPUB formátumot, de még a HTML-t is. Emellett boldogul a BMP, JPG és PNG képekkel, akár tömörített ZIP állományból is kibontja őket. Zenéből az MP3, WMA és OGG állományokat kezeli, szóval egészen széleskörű a támogatás, ami a Linux miatt minden bizonnyal tovább bővül majd a jövőben. Legfontosabb talán a betűk megjelenítése, itt többféle nagyítási mód közül választhatunk.

Gond csak a speciálisan formázott, jellemzően PDF állományokkal volt. Itt vagy a szöveg közepén kiválasztott részt nagyíthattuk – elég szerencsétlenül, a két sarkának megadásával –, vagy választhattuk a formátum megbontását, ami sokkal jobb eredményhez vezet. Feltéve, hogy eleve szöveges és nem képes formában voltak a lapjaink. A PDF-be szkennelt könyvek olvasása nem lesz leányálom a hardver lassúsága és a kijelző mérete miatt.

Sokkal egyszerűbb menürendszere volt a Koobe olvasóknak. Itt alapból a gép könyvtárrendszeréből láttunk egyszerre nyolc tételt. Ezekből az 1-8 gombokkal választhattunk, a 9 és 0 vagy a lapozók pedig váltottak a következő nyolc elemre. Itt-ott már az irivernél is képernyőre bökhetnékünk volt, ez a késztetés a Koobe-knál tovább erősödött. Valahogy az érintve vezérlés sokkal természetesebbnek tűnt, szerintünk ez lesz az e-könyv-olvasók következő lényeges fejlesztése.

A Koobe-k még több szöveges formátumot kezeltek, olyanokat – WOLF, FB2, DJVU, LIT vagy PRC –, melyekről korábban még nem is hallottunk. Mivel nincs QWERTY billentyűzet, nincs jegyzetelő funkció, és a hangrögzítőt is kihagyták. Van viszont zenelejátszó, bár nehézkesebb, mint az irivernél. Csak MP3-at kezel és csak fülessel, illetve az olvasás közbeni hangerőszabályzás, megállítás implementálása kimaradt. Van viszont villanó és csipogó (utóbbi kikapcsolható) jelzése a gombnyomásoknak, ami a lassú hardver miatt elég hasznos. Így legalább tudjuk, hogy a várakozás nem azért van, mert rosszul nyomtunk, hanem azért, mert a nagyobb JPG vagy PDF kicsomagolása hosszú másodperceket igényel.

Sajnos a kijelző mellett az e-könyv-olvasók processzorát is az energiatakarékosság jegyében tervezték. A 400 MHz körüli ARM chip nem valami erőgép, de szerintünk csak idő kérdése a továbbfejlesztése, illetve a szoftver továbbcsiszolása.

Milyen érzés?

Hogy' esik az olvasás ezeken az olvasókon? Szerintünk olvashatóságra már most egészen közel van az elektronikus megoldás a régi jó papíralapúhoz. Egyetlen hátrányként a kisebb kontraszt hozható fel. Ugyanis a „papír” az e-tinta alatt nem olyan világos, mint a könyv lapja – még ha az meg is sárgult már kicsit, mint alábbi képünk mutatja – az e-tinta pedig nem olyan sötét, mint a hagyományos. Emiatt gyengébb fényviszonyoknál az elektronikus könyvre jobban kellett mereszteni a szemünket.

A másik hátrány a túl sok fényből fakadt. Az e-ink monitor felülete olyasmi, mint a matt LCD kijelzőké kikapcsolt állapotban, tehát az erős, pontszerű fényforrások világos foltként jelennek meg rajta. Persze ennek kiküszöbölésére elég kicsit elfordítani a könyvet. Azt pedig nyugodtan lehet, ugyanis semmiféle kontraszt- vagy színbeli torzulás nem jelentkezik.

Nagyítóval vizsgálódva azt tapasztaltuk, hogy az e-ink kijelzőnek azért lényegesen pixelesebbek a betűi, mint egy nyomtatott könyvnek. A lézerprinterek minősége a kettő között van, közelebb a nyomtatotthoz, a tintások viszont hétköznapi irodapapírra nem hoznak sokkal jobb eredményt az e-inknél. Lényeges különbség csak a kontrasztban lesz.

Balra e-ink, jobbra hagyományos nyomtatott könyv

Megmutatjuk még, mi a különbség a szürkeárnyalatok megjelenítésében ditheringet használva, illetve nélküle. Ezzel az eljárással úgy képeznek lágyabb tónusokat, hogy különböző árnyalatú képpontokat helyeznek szorosan egymás mellé, melyeket szemünk mondhatni átlagol, így egy köztes árnyalatot érzékelünk. Azért fontos ez a módszer az e-könyv olvasóknál, hogy a képregényeket minél szebben jelenítsék meg.

Szürkeárnyalatok ditheringgel és nélküle

Képben, olvashatóságban tehát van még lemaradás a több évszázados technológia mögött, de szerintünk az e-ink ebben a mondhatni kezdeti állapotában is nagyszerű. Mi a helyzet a könyvolvasás élményével? Először is meg kell szokni, hogy nem a klasszikus művelődés, szórakozás eszközét, hanem valami XXI. századi „kütyüt” fogunk a kezünkbe. Van aki ezen könnyen, van aki nehezebben lendül át. Szokni kell kicsit a lapozást is, ami nem vesz több időt igénybe, mint a klasszikus oldal átfordítása, de sokkal tovább tart, mint a váltás egy számítógépen.

Továbbiakban viszont már csak előnyökkel találkozunk. Az olvasó megjegyzi, hol tartottunk, tehát nem fog az orrunk előtt becsukódni a könyv, ha nem tartjuk, és a könyvjelző kérdése is megoldódott. A belső memóriába rengeteg – akár több száz – könyv elfér, illetve a kapacitása memóriakártyával bővíthető, szóval sokkal több olvasnivalót tárolhatunk, vihetünk magunkkal sokkal kisebb helyen. Például ha többórás utazásnak nézünk elébe, és aktuális könyvünkből már csak félórányi van hátra, akkor nem kell két könyvet cipelnünk. Elektronikus formában sokkal könnyebb egy teljes könyvtár költözése. Aztán itt van még a zenelejátszó, ami az iriver Story esetében egészen kellemesen szóló hangszóróval párosul. Az okosabb olvasóknak – itt ismét a Story hozható fel – van billentyűzete, szóval egy kis jegyzetelésre is adnak lehetőséget. A még okosabb modellek pedig Wi-Fi-n keresztül az internetre tudnak kapcsolódni, így on-line vásárolhatunk velük, vagy böngészhetjük a weboldalakat.

Van még egy fontos kérdés: meddig bírják ezek az olvasók a strapát? Az akku 7-9000 lapozásra elég, ami szinte kimeríthetetlennek tűnik. Aggályaink vannak viszont az olvasók tartósságával kapcsolatban. A nálunk járt iriver ugyan mintadarab volt, de eléggé recsegett ropogott, a Koobe-k, főleg a Junior finom tapintású, gumírozott borítású felülete pedig nagyon könnyen karcolódott. (Ez jó eséllyel valami vegyszeres képernyőtisztításnak köszönhető, tehát vigyázni kell, milyen szerrel megy neki az ember.) Mozgó alkatrész nincs bennük, tehát egy esés nem árt meg nekik, de azért érdemes vigyázni rájuk. Jó lenne, ha a későbbi modelleket ellenállóbbra terveznék, hiszen nem olcsó dolgokról van itt szó.

Ez a jövő?

Tényleg az elektronikus tinta, elektronikus könyv a jövő? Szerintünk bizonyos szempontból igen, bizonyos szempontból viszont ugyanúgy tanácstalanok vagyunk, mint sok más szakember. Az kétségtelen, hogy az e-tintás kijelző fantasztikus. Fogyasztása utolérhetetlen, a felbontása, kontrasztja és frissítési sebessége pedig már most rendben van, és ezek minden bizonnyal még javulni is fognak majd. További nagy előnye, hogy fokozottan hajlékony, szóval a jövő papírja lehet.

Az is valószínűnek tűnik, hogy a papíralapú, klasszikus könyveket előbb vagy utóbb valami más információhordozó fogja felváltani. Az elektronikus terjesztés könnyebb, gyorsabb, gazdaságosabb a hagyományos nyomtatott anyagokénál. Olyan művek is megjelenhetnek, melyek hagyományos eljárással nem feltétlenül lennének kifizetődőek, nem kell tartani a könyvesboltok és kiadók nyakán maradó, eladhatatlan példányoktól, de attól sem, hogy valami jó könyvről esetleg lemaradunk. Legfeljebb a dedikálás lesz egy kicsit körülményesebb. Gazdaságosság terén meg kell említeni a nyomtatott napi sajtót, mely óriási mennyiségű papírt emészt fel, a hagyományos nyomtatási és terjesztési folyamat pedig komoly erőforrásokat igényel. Továbbá gondoljunk a kisiskolásokra, akik rengeteg könyvvel és füzettel felmálházva indulnak suliba minden reggel. Egy okosan megtervezett elektronikus könyv vagy akár füzet számukra, de az egyetemistáknak is nagyon hasznos lehet.

Kérdés, hogy mi lesz ennek az elektronikus terjesztési módnak az eszköze. Már ma rengeteg alternatíva létezik, egyikük a viszonylag friss, e-tintával íródott e-könyv, de itt vannak a notebookok, a netbookok, a PDA-k, a telefonok és újabban az internettáblák. Összefoglalva az e-könyv olvasókkal kapcsolatos tapasztalatainkat, azt mondhatjuk, hogy lineáris olvasásra, ami szépirodalmi művekre jellemző, már a mostani forma is egészen jó. Sok lapozást, ugrálást, esetleg linkelést igénylő, méretes ábrákkal tarkított szakkönyvek kezelése viszont egyelőre még nehézkes, arra sokkal jobb alternatívát jelentenek a komolyabb számítógépek.

Aztán itt van még egy, különösen a hazai fogyasztók számára elrettentő adat. A nálunk járt iriver Story közel 80 000 forintba kerül, de a szerényebb képességű Koobe termékek sem sokkal olcsóbbak. A Junior 65 000 forintért, a Classic 75 000 forintért vásárolható meg. Ez kétezer forintos regény-átlagárban számolva még akkor is 30-40 kötet után térül meg, ha ingyenes forrásból szerezzük be az olvasnivalót. Szerencsére ilyenből már ma is van néhány, például: Magyar Elektronikus Könyvtár, Project Gutenberg, Könyv-e.hu. Emellett rengeteg e-könyvesbolt is létezik.

Felmerül a kérdés, tényleg megéri a XXI. század elején óriási pénzeket fektetni az olvasásba? Minden bizonnyal, hiszen olyan óriási könyvárusítók mozdulnak ebbe az irányba, mint például az Amazon.com, de rövidesen idehaza is beindul egy hasonló szolgáltatás, nagy online és offline könyvesboltok támogatásával. Érdekes adat, hogy a hazai könyvpiac forgalma éves szinten 60 milliárd forint környékén mozog, ami tetemes összeg. Elképzelhetőnek tartunk egy, a mobiltelefonokéhoz hasonló terjesztési módot. Amikor a vásárló előfizetés keretén belül, olcsón megkapja az olvasót, aminek az árát beleépítik a digitális könyvek és a sajtó költségeibe. Talán egyszer majd állami támogatással kap az elemis kisdiák egy e-book olvasót, amit aztán egész iskolás pályafutása alatt használhat könyvként, esetleg füzetként is (e-palatábla).

Gutenbergéhez hasonló történet kerekedhet az elektronikus könyv körül. Nem az lesz a sikeres, aki kitalálta, hanem az, aki tömegtermékké tudja majd tenni. Ugyanis egyelőre magas ára miatt még nem az. Nekünk ettől a részlettől eltekintve tetszettek az e-könyv olvasók és az e-tintás kijelző.

e-könyv olvasók
e-tintás kijelző

rudi

Az Iriver Story-t az Infopatika Kft., a Koobe termékeit a Koobe.hu bocsátotta rendelkezésünkre.