Bevezető

Ismét kemény fába vágtuk a Prohardver! feliratú fejszét. Megpróbáljuk feloldani az optikai meghajtók világának egyik – ha nem a legnagyobb – ellentétét. A gyártók folyamatosan azon versenyeznek, hogy minél gyorsabb és gyorsabb meghajtókat dobjanak piacra, a gyakorlott felhasználók viszont úgy tartózkodnak a nagy sebességű írástól, mint ördög a szenteltvíztől. Hallani olyan beszámolókat, hogy a 16-szoros tempóval írt adatok olvashatatlanok lettek, vagy idővel egyszerűen eltűntek a lemezről annak ellenére, hogy semmiféle fizikai zavar (karcolás és hasonló) nem volt a korong felületén.

Elvileg pofonegyszerű – bár időigényes – a felvázolt ellentét kivizsgálása. Csak venni kell pár népszerű DVD-írót és népszerű lemeztípust, készíteni iratokat többféle sebességen, majd megvizsgálni a terméket. Természetesen a gyakorlat sokkal összetettebb, ugyanis semmi nem garantálja a lemezek egyenletes minőségét, írás közben is beállhat valami váratlan esemény, mely hatással lehet a minőségre. Mérnöki oldalról közelítve a dolgot pedig nagy bizonyossággal ki lehet jelenteni, hogy egy mintán alapuló mérésnek semmi haszna. Azért mi bízunk benne, hogy cikkünket végigolvasva mindenki talál számára hasznos információt.

Két okból választottuk az LG GSA-H55N, Optiarc AD-7170A és Samsung SH-S203B DVD-írókat. Pillanatnyilag ezek a gyártók csúcsmodelljei. Az Optiarcnak van ugyan AD-7173 kelzésű modellje is, ami az AD-7170A kibővítése LabelFlash-sel. A Samsunghoz hasonló elektronikára épül az Asus – majdnem – csúcsmodellje, de sok kisebb márka is előszeretettel használja a nagyok OEM hardvereit. Sokaknak feltűnhet, hogy ezeket a meghajtókat – különösen az LG-t és a Samsungot – nem is olyan régen teszteltük. A kulcs éppen a „nem is olyan régen”. A két meghajtót a legnagyobb nyári kánikulában próbáltuk ki, ami bizony hatással lehetett írási minőségükre, mely sok esetben alulmúlta az elvártakat.

Mindeközben frissültek a DVD-írók firmware-ei is. Ezek a vezérlőszoftverek kódolják az egyes lemezekhez való írási technikát. Egy-egy optimalizált eljárás sokat javíthat a minőségen, ezért érdemes mindig frissen tartani a firmware-t. Ki kell emelni, hogy a firmware finomítása többnyire már a modellekhez köthető, tehát nem biztos, hogy a pár hónapos rendszerességgel javuló Samsung szoftvert – mindenféle álcázó trükk nélkül – elfogadja majd egy azonos Samsung belű, de más címkével és névvel érkező modell. Mostani tesztalanyaink közül az Optiarcnál az a furcsaság történt, hogy a hozzá való két legfrissebb firmware-t sem sikerült rátölteni, ezért a régebbi 1.02-essel használtuk.

Minőség tekintetében legalább olyan fontos a lemez, mint az író. Mai tesztünkben hat típust választottunk ki a leggyakrabban használtak közül. Így válogattuk be a Verbatim 16-szoros DVD-R és DVD+R korongjait, melyekről csak jót hallani. Sokan esküsznek a TDK-ra is, ezért megnéztük, mire képes a pluszos és mínuszos vonalon. Harmadik márkának a BenQ-et vettük, mert olcsó, és információink szerint sokan vásárolják.

Minden korongot 4-, 8- és 16-szoros tempóval írtunk meg, ahol lehetett, tovább is mentünk. Ahogy elméleti írásunkban is kifejtettük, a DVD-knek kettős biztonsági kódolásuk van, amely az esetleges hibák ellen véd. Az első a belső paritás, amit külső paritás egészít ki, így kétféle hiba is létezik: belső paritási hiba (Parity Inner Error, PIE) és külső paritási hiba (Parity Outer Error, POE). Ha nem javítható belső paritási hiba (Parity Inner Failure, PIF) keletkezik, akkor mentőövként ott a külső védelem. Ha a külső sem segít, akkor az adat visszaállíthatatlan. Ennek fényében a magas PIE érték kevésbé aggasztó, mint a sok POE, és a PIF kapcsolatban áll a PIE-vel.

A lemezeken idővel – például karcolások miatt – további belső vagy külső paritási hibák keletkezhetnek, tehát egy olyan lemez, amelyen eredendően kevés a hiba, jobb eséllyel indul. A karcolások jellege miatt veszélyes, ha a hibák – különösen a külső paritási hibák – egy csomóban vannak. Két statisztikailag azonos POE számmal jellemzett lemez között is jelentős eltérés lehet, tehát a számok mellett érdemes a táblázatokból elérhető grafikonokat is megnézni. Két határértéket is definiáltak a DVD szabványok készítői. A PIE és POE jó, ha 300 alatt marad, a PIF-ek száma hibajavító blokkonként pedig jó, ha 4 alatt marad. Az utóbbira az asztali lejátszók szoktak érzékenyek lenni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!