Turmix-kommunikátor

Működik Tajvanon egynéhány dizájnercég, melyeknek vezetői fejükbe vették, hogy megpróbálják emberközelibbé tenni a számítástechnikát. Ezek a vállalatok eme nemes cél érdekében igyekeznek különböző egyedi stílusú, hovatovább (szerintük) divatos termékekkel meglepni a világot. Az ázsiai tervezők ízlésvilága szerint alkotott produktumokra azonban tapasztalatok szerint sokszor nem feltétlenül vevő az európai vagy tengerentúli vásárlóközönség, ezért azok a kütyük, amelyeket Japánban vagy Kínában oly lelkesen fogadnak a fogyasztók, Európában előfordul, hogy a termékmenedzserek kontrollján sem jutnak át. Kivéve persze, ha árban mindent vernek.

A tajvani Dialogue nem tartozik egyik fenti kategóriába sem. Termékei egyrészt képesek voltak utat találni Európába – beleértve hazánkat is –, másrészt nem is tekinthetők kimondottan olcsónak. Az okok alighanem a technológiai háttérben rejlenek; a vállalat világszerte egyik legismertebb kreálmánya, a Flybook ugyanis nemcsak külsőleg feltűnő, hanem fejlett (vagyis inkább drága) technológiákat is felvonultató hardver is egyben. Alighanem ennek köszönhető, hogy amikor hazavittem, feleségemmel felváltva rángattuk ki egymás kezéből.

A Flybook érdekes mix. Egy notebook, egy tábla-PC és egy okostelefon kereszteződéséből jött létre, az ereiben csörgedezik egy kis PDA-vér is, ugyanakkor egyik említett eszközt sem helyettesíti száz százalékosan. A Flybook másfelől divatcikk, méghozzá (bocsánat azoktól az uraktól, akik Flybookot hordanak magukkal) női divatcikk, és nem csak azért, mert a hajkefe, piperecikkek, elektromos sokkoló és egyéb kellékek mellett jól elfér egy átlagos méretű női táskában.

[+]

A Dialogue tábla-PC-je (nevezzük ennek, végtére is ehhez a formához áll a legközelebb) jelenleg hét színben vásárolható meg, ebből is jól látszik, hogy mi játssza az egyik legfontosabb szerepet a Flybook kiválasztásánál. Míg konfiguráció mindössze egy van (illetve most jön majd egy modellfrissítés), festésből féltucatnyinál is több áll tehát rendelkezésre, köztük kedvencemmel, a metálnarancssárgával, a metálsárgával vagy éppen azzal a kínálatot amúgy uraló metálbordó színnel, amiben a szerkesztőségünkbe is eljutott Flybook pompázott.

A gép körülbelül akkora dobozban érkezett, amilyenekbe mostanában a piacvezető márkák csomagolják erősebb PC-s tápegységeiket. Bár a részletes műszaki adatokat már korábban szemügyre vettük a termék imázsára építő, azt reklámozó (amúgy példásan pofás) weboldalon, ekkor tudatosult először bennem, hogy voltaképpen milyen szemtelenül apró ez a gép.

[+]

Aprónak ugyan apró, de meglehetősen vaskos, és méreteihez képest szerintem kissé nehéz is a Flybook (bár a feleségem szerint nincs a súlyával semmi baj), ez azonnal feltűnt, amikor kibányásztam a leírásokkal, telepítőlemezekkel, tápegységgel, akkumulátorral megrakott dobozból. Mivel nem adódott lehetőségem rá, hogy benézzek a bőre alá, arra tippelek, hogy a gépnek nehéz a csontozata, azaz valamilyen vastag és nehéz merevítőváz vagy masszív-passzív hűtés lehet belül – előbbire egyébként mindenképpen szükség van, mert a műanyag külső borítás itt-ott bizony horpad, hajlik, leglátványosabban a kijelzőfedő esetében.

[+]

A műanyag festésével kapcsolatban vegyesek az érzéseim; a metálfényezésű lakkréteg szépen csillog-villog ugyan, de egyben rendkívül sérülékeny is (bár nem próbáltam direkt karcolgatni, de el tudom képzelni, amint a táskában vándorló kulcscsomó, körömreszelő stb. mély barázdákat szánt a fedőlap festékrétegébe), szállításnál tehát mindig erősen ajánlott a megfelelő táska vagy legalább a mellékelt védőtok.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!