Külső

Ha valaki napi sok-sok órán keresztül munkára használja notebookját, akkor jól teszi, ha a csilli-villi, konzumer kategóriába szánt megoldások helyett egy igazi irodai, vállalati felhasználásra való modellt választ. Ezen a téren néhány évtizedes tapasztalattal bír a Dell, melynek most két középkategóriás megoldását láttuk vendégül. Ezeket korábban egyszerűen a Latitude E5000-es kategóriába sorolták, de nemrégiben átszabták a vállalati nevezéktant, így lett belőlük Latitude 12 5000 és 14 5000, amiben az első két számjegy a kijelzőméretre (12,5, illetve 14 hüvelyk), a másik négy pedig a kategóriára utal. Fura, hogy a gépházon a régi kód látható: E5250 és E5450.

Elég egyetlen pillantást vetni a két Dellre, hogy rájöjjünk, itt nem a csinos, divatos külsőn volt a hangsúly. Nekünk mondjuk bejönnek az egyszerű, egyenes vonalak, a sarkok praktikus lekerekítése, és azt se bánjuk, ha a gépház nem szupervékony. Lényegesen többre értékeljük a strapabíró vázat és a korrekt csatlakozóelrendezést, és úgy tűnik az ötezres Latitude-ok tervezői is így vannak ezzel. A gépház magnéziumötvözetből készült, ez alól csak az alap, 1366x768 pixeles kijelzővel ellátott modellek fedele kivétel, mert az egyszerű műanyag. A burkolatot matt, csúszásgátló felülettel vonták be, ami korlátozottan vonzza az ujjlenyomatokat. A szemre is masszív zsanérok külső, fém erősítést kaptak.

Nem csak formájukban, hanem csatlakozókínálat terén is nagyon hasonló a Latitude E5250 és E5450. Jobbra kapunk egy egérnek való USB 3.0 csatlakozót, ami kikapcsolt gépnél töltésre is használható (például telefonhoz). A kisebb E5250 mini DisplayPort kimenete is itt lelhető fel. Balra találunk még Smart Card olvasót, összevont hang ki- és bemenetet, méretes szellőzőnyílást és Kensington zárhoz felfogatót.

A gépek eleje a visszajelző LED-ektől eltekintve üres, ebből pedig sejteni lehet, hogy a csatlakozók zöme hátul van, ahol további két USB 3.0 kaput, HDMI-t, a zsanérok fémbetétjében pedig Ethernet és tápcsatlakozót sorakoztattak fel. A nagyobb E5450-nek ezen felül még egy D-Sub monitorkimenete is van, ami jól jöhet, ha régi projektorral futunk össze. Optikai meghajtó egyik gépben sincs, de talán ma már nem is hiányzik, szükség esetén pedig egy külső, USB-s modellel kiküszöbölhető a hiánya.

Kapunk viszont dokkolócsatlakozót, amit a fenéklemez hátsó vonalának közepére tettek. A csatlakozó a régi, de az elhelyezés viszonylag új, korábban csak a vékony, Latitude 7000-es modelleken láttuk, a régi 5000-es és 6000-es sorozatnál még az akkumulátor volt mögötte. Ezt most a teljes egészében eltávolítható fenéklemez mögött találjuk, amit néhány csavar és műanyag pöcök tart.

Mindkét modellnél hozzáférünk minden bővítésre vagy éppen tisztításra érdemes elemhez, hiszen a teljes alsó burkolat lejön. Az akkumulátort és a 2,5 hüvelykes merevlemezt előre tették, így ölben tartva szinte biztosan nem akar majd hátrabillenni egyik laptop sem. Az alap akku ez E5250-nél és a E5450-nél is elég kicsi, mindössze 38 wattórás, de egy rendszerint íróasztalon használt gépbe ez is elég lesz. Nagyobb mobilitást biztosít az 51 wattórás pótakkumulátor, ami mindkét laptophoz elérhető.

Dell Latitude 12 5000 – E5250

Adattárolás terén kár, hogy nincs hely egy mSATA vagy M.2 foglalatos SSD-nek, bár a mobilinternetes modemnek fenntartott, így elég rövid M.2 hellyel (a bal hátsó sarokban) lehet próbálkozni. Azon kevés gyártók közé tartozik a Dell, akik odafigyelnek a vezeték nélküli hálózati elemek antennáinak elvezetésére. Ha ezek a vékony kábelek olyan, magas frekvenciás elemek környékén haladnak, mint a processzor vagy a memória, hajlamosak extra zajt felvenni, ami csökkenti a vételi képességüket, itt viszont szépen elkerülték őket. Jár a dicséret azért is, hogy a ventilátorhoz könnyen hozzáférhetünk tisztítás céljából, a processzor újrapasztázása vagy cseréje viszont a fölötte haladó merevítő miatt komolyabb szerelést igényel majd.

Dell Latitude 14 5000 – E5450

Belső

Belül is a célszerűség, és nem a divatosság dominál az ötezres Latitude-oknál. A komor, fekete színt semmi nem dobja fel vagy töri meg, a zsanér viszont 180 fokban nyílik, értelemszerűen nem takarja el a hátsó csatlakozókat, és mozgatása egy kézzel is megy, nem kell lefogni az alsó részt. A kijelző természetesen matt felületű, alapból mindkét modellnél 1366x768 pixeles, TN+film paneles. A 12,5 hüvelykes E5250-nél 1920x1080 pixeles, Gorilla Glass-sal védett IPS panel a másik alternatíva, ami viszont érintésérzékeny és fényes felületű. A 14 hüvelykes E5450 is kérhető fényes, érintős, Gorilla Glass-os, Full HD-s IPS panellel, de itt a nagyobb felbontás elérhető matt felülettel, védőüveg és érintéses kezelés nélkül is.

Közvetlenül a kijelző alsó pereméhez tolva találjuk a billentyűzetet. Itt sem cicomázták túl a dolgokat, a szigetes gombsorok egy külső panelen ülnek, nincsenek integrálva a felső burkolatba, így sokkal könnyebben végrehajtható az esetleges csere, ráadásul mind a két modell ugyanazt a megoldást használja.

Ennél is lényegesebb, hogy kifejezetten jó nyomáskomforttal, elfogadható nyomásúttal és határozott nyomásponttal bír a klaviatúra. Nagyjából rendben van az elrendezése is, valószínűleg nem kell majd nyomorítani a magyar változat ékezetes karaktereihez tartozó billentyűket. Egyedül a kurzormozgatók és a mellettük lévő PageUp, PageDown páros lett laposabb, de szélességük teljes, viszont sajnos a Home és End funkció számára nem maradt külön gomb. Az alapmodell nem háttérvilágításos, de kérhetünk kétfokozatú megvilágítással ellátott verziót is.

Pöcökegeret csak a nagyobb, E5450-be kérhetünk, az E5250-be nem. Dell hagyományokhoz híven kék a pereme és nekünk sok-sok ThinkPad után kissé idegennek hat a kezelése, ugyanis az átlós mozdulatokhoz a függőlegesnél és a vízszintesnél valamivel nagyobb erő kell, ami íves mozdulatoknál hullámzást okoz. Dicséretes, hogy három valódi gomb tartozik hozzá, viszont ezek túl rövid úton járnak, nehezen tapintható ki, hogy melyiket érintjük éppen, és billenésük sem a legjobb.

Latitude 14 5000 – E5450 billentyűzet pöcökegérrel

Sokkal jobban meg voltunk elégedve a nagy felületű és kellemes tapintású touchpaddel. Ehhez már csak két gomb tartozik, de bőven elég is ennyi, és nagy örömünkre szeparálva vannak az érintőfelülettől, ráadásul mozgásuk is rendben van. A touchpad körül elterülő érintőfelület nagy kiterjedésű és komor, az E5450 esetében kisé kopogósabbnak, olcsóbbnak éreztük, mint az E5250-nél. Mindkettőn van csúszásgátló felület, de nekünk úgy tűnt, hogy a kisebb gépen ez vastagabb. A jobb alsó sarokban találjuk az ujjlenyomat-olvasót, ami lényegében kötelező tartozéka a vállalati notebookoknak.

Latitude 12 5000 – E5250 billentyűzet pöcökegér nélkül

Konfiguráció, képminőség, hangzás

Nyilván senki sem lepődik meg azon, hogy a Dell az Intel processzorait szereli Latitude 5000-es modelljeibe. A kínálatban alacsony fogyasztású, negyedik generációs, tehát Haswell-alapú Core i3-4030U és Core i5-4310U szerepel. Rövidesen pedig jön a következő, Broadwell generáció is, egészen pontosan a Core i3-5010U és a Core i5-5300U, amelyek nagyjából tíz százalékkal magasabb órajelet és ezzel CPU-teljesítményt, valamivel erőteljesebb integrált grafikus magot és vélhetőleg alacsonyabb fogyasztást – tehát jobb akkumulátoros üzemidőt – ígérnek.

A CPU mellé két memóriafoglalatot telepítettek, a maximális konfiguráció így 16 GB, ami a legtöbb esetben bőségesen elegendő, ráadásul a bővítés könnyen megoldható. Adattárak terén 500 GB-os merevlemez vagy 128 vagy 256 GB-os SSD közül választhatunk, de természetesen céges kérésre más konfiguráció is megoldható a 2,5 hüvelykes helyre. Mint korábban említettük, az akku mindkét modellben 38 vagy 51 wattórás lehet, az opciók listáján mobil szélessávú modem is szerepel, ami M.2 foglalatba illeszkedik.

Jelenleg az erősödő dollár miatt a legolcsóbb Latitude E5250-et Core i3-4030U processzorral, 4 GB memóriával, 500 GB-os merevlemezzel, 1366x768 pixeles kijelzővel és a kisebb akkumulátorral, illetve Ubunutu Linux operációs rendszerrel három év garanciával 260 000 forint környékén láttuk, úgyhogy egyáltalán nem olcsó a masina. Előtelepített Windows 7 Professional vagy 8.1 Pro operációs rendszerrel nem kapjuk meg háromszázezer forint alatt, sok memóriával, SSD-vel, Full HD kijelzővel és LTE modemmel pedig az ára lazán eléri a négyszázezer forintot. Hasonló áron adják a Latitude E5450-et is: az alapgép nagyjából 260 000 forint, Core i5-tel, 8 GB memóriával, SSD-vel, Full HD kijelzővel és Windowszal már 350 000 forintot kérnek érte, a csúcsmodellek ára pedig bőven négyszázezer forinton túl mozog.

Negyedik generációs Core i5 processzorral járt nálunk a két ötezres Latitude, amit már sokszor lemértünk az elmúlt évek során, és egyébként is nemsokára váltja a Broadwell-alapú utód, ezért most nem vizsgáltuk újra. Napi feladatok ellátására vagy akár komolyabb teljesítményt igénylő feladatokra is bevehető, illetve ha van mellette két memóriamodul és visszaveszünk a grafikából, akkor az egyszerűbb vagy legalább 3-4 éves játékokkal is sikeresen megbirkózik.

Mindkét notebook az alap, 1366x768 pixeles TN+film kijelzőpanellel járt nálunk, amitől nem voltunk elájulva. Szemből nézve rendben van a képük, de betekintési szögeik nem valami nagyok, feketéjükön csúnya bevilágítás mutatkozott a perem mentén és középen, foltokban. Az E5250 esetében 225 cd/m²-es maximáls fényerőt és 310:1 körüli kontrasztarányt, az E5450-nél 208 cd/m²-es maximumot és 400:1 kontrasztarányt mértünk, ami nem különösebben jó eredmény, de a matt felülettel együtt azért fényes környezetben is jól használhatóak voltak a gépek. Azért legalább a 14 hüvelykesnél örültünk volna 1600x900 pixelnek.

Hangzás terén viszont kellemes meglepetést okoztak a vállalati Dellek! Pontosabban a korábbi Latitude E6000-es tapasztalatok alapján azért már számítottunk rá, hogy jól fognak majd szólni, hiszen egy ideje ezek az öltönyös gépek is megkapják a multimédiára kihegyezett márkatársak MAXX AUDIO hangrendszerét, ami notebookos viszonylatban egész jól szól: telt hangzást és még némi basszust is kínál.

Hűtés, akkumulátor

Sokszor próbáltuk már az alacsony fogyasztású, Haswell-alapú notebookok hűtését, és szinte egyetlen esetben sem kellett zajosságra panaszkodnunk, ha a gépház normális vastagságú volt, mint az ötezres Latitude-oknál. A kis E5250 nyugalomban teljesen némán tette a dolgát, ami nem is csoda, hiszen ilyenkor csak 800 MHz-en jár a CPU. Szobahőmérsékleten (22-24 °C) a gépházon csak a merevlemezt rejtő, jobb első sarokban mértünk magasabb értéket, 32 °C-ot.

Latitude 12 5000 – E5250 felületi hőmérséklete félórás terhelés után

Megterhelve a kis laptopot bő fél percig látszólag semmi sem történt. Annak ellenére, hogy a CPU 2,7 GHz-re katapultált, a hűtés nem indult be, ez kifejezetten kellemes. Az első terheléssel töltött perc vége felé támadt fel a ventilátor, fokozatosan 20 dB-ig hangosodott, ami csak csendes környezetben hallható. Nagyjából 5 percet kellett várni az újabb hűtési szint kapcsolására. Ekkor a CPU a nyugalmi 39 °C-os értékéről már 70 °C-ra melegedett, a hűtés viszont 23 dB-es szintjével továbbra is halknak volt mondható, viszont sípolt egy picit. Amikor viszont a tizedik percben elérte a CPU a 73 °C-ot, és egy szinttel feljebb, jól hallható, 28 dB-re kapcsolt a hűtés, akkor megszűnt a sípolása, csak a szélzaj maradt. A billentyűzeten elfogadható, 37 °C-os maximumot kaptunk a merevlemez környékén, a fenéklemez 45 °C-ra melegedett, hűtést rejtő sarkát viszont nem lesz kellemes ölben tartani, az átellenes oldalon pedig a winchester melegít majd.

Latitude 14 5000 – E5450 felületi hőmérséklete félórás terhelés után

Nagyobb méretű hűtőrendszere révén az E5450 ugyanazzal a hardverrel valamivel jobban teljesített, annak ellenére, hogy nála már nyugalomban 33-35 °C körüli értékeket mértünk a gépházon, a CPU nyugalmi hőmérséklete pedig 42 °C volt. Terhelés hatására az első fél percben ezúttal sem történt semmi, utána nagyon csendben megszólalt a hűtés. A negyedik percben, 72 °C-os CPU-hőmérsékletnél 20 dB-re, majd a tizedik percben, 77 °C-os CPU-nál 23 dB-re hangosodott a hűtés finom szélzajjal, sípolás nélkül, ami legfeljebb csendes környezetben hallható. Ennél a szintnél már nem lett hangosabb a hűtés, a billentyűzet 35 °C-ig, a fenéklemez 44 °C-ig melegedett. Egyik notebooknál sem tapasztaltunk thermal throttlingra utaló jelet, viszont vállalati notebookoktól kicsivel hűsebb gépházat várnánk, még ha ehhez hangosabb hűtés is kell.

A Latitude E5250 a kisebb, 38 wattórás, a Latitude E5450 viszont a nagyobb, 51 wattórás akkumulátorral járt nálunk, így aztán nem csoda, hogy utóbbi jobban bírta elektromos hálózat nélkül. Nyugalomban közel nyolc és fél órát ment, de 12,5 hüvelykes társa is átlépte a nyolcórás határt. Nagyfelbontású videót lejátszva már nagyobb volt az eltérés, az E5450 majdnem hat órát, míg az E5250 négy és felet futott. Teljes terhelésen az E5450 közel két és fél órát ment, az E5250 viszont picivel két óra alatt maradt. Töltésben mind a két akku egy óra alatt visszajutott 50%-ra, teljes feltöltésükhöz pedig egyaránt közel három órára volt szükség.

Értékelés

Szerintünk kifejezetten jól sikerült a Latitude 5000-es széria, örülünk neki, hogy a Dell nem az olyan divatos tulajdonságokra koncentrált, mint a vékonyság vagy a csinos külalak, hanem a munkagépeknél tényleg fontos paraméterekre. Így aztán masszív gépházat kaptunk megfelelő összeszerelési minőséggel, ami nem horpad, nem hajlik túlzottan, és megfelelő mennyiségű csatlakozó van rajta.

Elsőrangúak a beviteli eszközök, legalábbis a billentyűzet és a touchpad, mert a Dell pöcökegérben sosem volt jó, és szerintünk most sem az. Az alap kijelzőkkel nem voltunk maradéktalanul elégedettek, azért a 12,5 hüvelykes méreten még elfogadható az 1366x768 pixel, de 14 hüvelykre illene legalább 1600x900 pixel és persze 2015-ben már jó lenne IPS panellel indítani, bár legalább opcionálisan elérhető a jobb kijelző.

Hardver tekintetében is nagyszerű a Latitude 5000-es család. A negyedik generációs Core i processzorokat rövidesen váltja az ötödök generáció, a hűtést úgy kalibrálták, hogy a melegedés ne fogja vissza a CPU-t, és gondoltak az egyes komponensek bővíthetőségére is. Sajnos az árral viszont baj van most, hogy a dollár árfolyama magasra kúszott. Ez a probléma viszont nem csak a Dell üdvöskéit, hanem a HP ProBook 600-as és a Fujitsu Lifebook E sorozatos konkurenseket is érinti, a ThinkPad L sorozata pedig alig kapható nálunk.

Még a legalapvetőbb Latitude E5250 és E5450 konfiguráció is legalább 260 000 forintba kerül Ubuntu Linux operációs rendszerrel, ha pedig komolyabb processzort, rendes mennyiségű RAM-ot, esetleg SSD-t és jobb monitort is szeretnénk, akkor bizony százezer forinttal többet kell kifizetnünk, a csúcskonfigurációk ára pedig átlépi a négyszázezer forintot. A Dell Latitude 5000-es notebookjainak nagyszerű minőségét, kiváló felszereltségét, komoly teljesítményét és konkurensekhez mérhető árazását figyelembe véve ajánlott címet adunk nekik.

Dell Latitude 12 5000 (E5250) notebook
Dell Latitude 14 5000 (E5450) notebook

rudi

A Dell Latitude 5000 notebookokat a Dell hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.