Próba

Elsőként a Control XT-t fogtuk kézbe. Mivel a dobozában nem találtunk semmilyen telepítőlemezt, csak bedugtuk a kis USB-s adót és vártunk. Rövidesen munkára jelentkezett az egér és a billentyűzet. Csak ekkor tűnt fel, hogy egyiken sincs újracsatlakozáshoz való gomb – sebaj. Mindenféle vezérlő nélkül, hibátlanul működött az összes extra gomb, csak a leragadók állapotáról hiányoltuk visszajelzést.

Amikor a nappaliba, a HTPC-hez sétáltunk vele, feltűnt, milyen könnyű, szinte semmi súlya, pedig két AA elem is volt már benne. Billentyűiről és nyomáskomfortjukról semmi kiemelkedőt sem tudunk mondani, bár elmarasztalni sem lehet őket. Olyan átlagosak – kissé imbolygósak, nyomásuk közepesen hosszú, semmi extra. Visszatérve az asztali géphez, arra lettünk figyelmesek, hogy többször elveszti a jelet, kihagy. Ennek a jelenségnek tápegységünk volt az okozója, ugyanis az asztal mellé helyezett gép hátuljából kikandikáló USB-s vevőt éppen kitakarta az áramforrás. Előlapról hajtott vevővel teljesen megszűnt ez a probléma, sőt a 10 méteres hatótávolságot is ki tudtuk használni.

Kemény – egy szóval így jellemeznénk a Control XT egerét. Műanyagjai ridegek, nem túl kellemes tapintásúak. Gombjai lehet, hogy csak azért jártak az elfogadhatónál valamivel nehezebben, mert még nem koptak be, de a görgő alattit nagyon kellett nyomni. Szerencsére a fix fokozatokban mozgó kerék ilyenkor sem ugrott meg. Kár, hogy oldalra nem dönthető. Kényelmesen elértük mind a két, hüvelykujjhoz rendelt gombot. Az optikai érzékelő nem zavartatta magát fekete szövet egérpadon sem.

A Control XT után meglepően nehéznek találtuk az Orca billentyűzetét. Ennek köszönhetően stabilabban állt térdünkön, amikor fotelből ülve bűvöltük a multimédiás PC-t. Valószínűleg pont ilyen használatra tervezték csuklótámaszát, mert az eddig kipróbált, seregnyi hasonló termék közül a Cherry fekete-fehérje bizonyult a legkényelmesebbnek. Ennek majdnem az asztalon itta meg a levét, ahol alsó állásban olyan volt, mintha a monitor fele dőlne. Kinyújtott lábakkal viszont már itt is kényelmesen nyomkodtuk. De még milyen kényelmesen! Érezhető volt, hogy egy csúcsmodellel van dolgunk, gombjai rövidebb úton és finomabban jártak, mint a Control XT-nek. Szélesebb nyomófelületei miatt keskenyebbek voltak a sávok az egyes billentyűk között, így eleinte az átlagosnál többször ütöttünk mellé vagy duplát, de később már megszoktuk, és a röviden járás miatt nagyon megszerettük gombjait, gépelési sebességét.

Nagyon szubjektív, hogy kinek milyen egérforma jön be, de nekünk a Logitech VX Revolutionhöz hasonlóan az Orca egere is nagyon tetszett. Igaz, hogy kicsi, de nem éreztük, hogy kisujjunk le akarna csúszni róla. Jók voltak az oldalsó, gumihatású felületek, de a felső, fényes fehéret izzasztónak találtuk. Szerencsére itt finoman jártak a gombok, a hüvelykujj felőlieket is kényelmesen elértük. Nagy kár, hogy a görgő ismét nem dönthető oldalra, mert már nagyon megszoktuk ezt a tulajdonságot. Jó pont, hogy egy AA-s elemmel nem túl nehéz a kisegér. Az optikai érzékelővel kapcsolatban egyetlen kifogásunk volt. Fekete szövet egérpadunkat és asztali lámpánkat sikerült éppen olyan helyzetbe állítani, hogy az egér megbolonduljon rajta. A lámpa minimális elfordításával ez a probléma megszűnt.

Mintha csak egy közepes notebookról szakítottuk volna le a Cherry Streamet. Billentyűi röviden és keményen jártak, nem célszerű és teljesen fölösleges erővel kalapálni őket. Jó gyorsan és halkan lehetetett írni vele. Használat közben folyamatosan azon gondolkodtunk, miért nem lehet ezt az asztali kialakítást a ritkán használt numerikus rész nélkül rátenni a notebookokra? Hiszen 35 centiméteres szélességével még a 15,4 hüvelykes szélesvásznúakra is ráférne. Talán a laptopos érzés miatt most a laposabb állás jött be jobban.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!