Esélylatolgatás

Nos, egyesek most biztosan azt gondolják, hogy egy négymagos áll szemben a kétmagossal, tehát ez egy lefutott meccs, mi értelme összevetni őket? Azt kell, hogy mondjuk, nem érdemes előre inni a medve bőrére, ne tegyünk elhamarkodott kijelentéseket, mert a két processzor között van pár említésre méltó különbség, melyeket érdemes figyelembe vennünk.

A Phenom II X4 négymagos, míg a Core i3 kétmagos, és ezzel lerendezettnek tűnik a kérdés, azonban ez távolról sem ilyen egyszerű. Mint az ki fog derülni, a Core architektúra, illetve maga a processzor számos előnnyel rendelkezik riválisával szemben. Először is a Core i3-530 órajele 2,93 GHz, míg a Phenom II X4 925 2,8 GHz-en jár. Másodszor a Core i3 támogatja a Hyper-Threading technológiát, amire legyintenénk, ha egy Pentium 4-esről lenne szó, de itt egy Core processzor a diskurzus tárgya, márpedig ez az architektúra igen széles „back-end" résszel rendelkezik, vagyis rengeteg a HTT által kiaknázható erőforrás. Tény, hogy a HTT nem ér fel egy valódi processzormaggal, de ez még csak a második a felsorolásból. Harmadrészt a Core i3-ban található harmadszintű gyorsítótár nem csak hogy magasabb órajelen jár, a cache elérési ideje is alacsonyabb (azonos órajelet feltételezve), mint a Phenomban találhatóé, ugyanakkor az is igaz, hogy az AMD processzorában méretesebb ez a részegység. A negyedik különbség a processzor, illetve az északi híd között fennálló kapcsolatot érinti: az Intel processzorokban használatos Quickpatch Interconnect által elérhető sávszélesség jóval magasabb, mint amit az AMD-féle HyperTransport-link fel tud mutatni. Az ugyan igaz, hogy ezt a sávszélességet elsősorban a többutas kiszolgálók/szerverek világában lehet kihasználni amikor már a CPU-k egymással kommunikálnak, de ki tudja, lehet, hogy asztali felhasználásnál is van némi jelentősége. Végül pedig szót kell ejteni a támogatott SIMD-utasításkészletekről is: a Core támogatja az SSSE3-at, illetve az SSE 4.1-et és 4.2-t egyaránt, míg az AMD processzorai kénytelenek ezeket nélkülözni. Egy olyan világban élünk, melyben a programfejlesztőknek szokása, ha késve is, de ha lehetőség van rá, akkor kihasználni a SIMD-utasításkészleteket. Az SSSE3 és az SSE4.1/4.2 támogatása egyes esetekben jól jöhet a Core i3 számára.

Ennyit a Core i3 előnyeiről, lássuk, hogy mit tud felmutatni a Phenom. Ami a cache-hierarchiát illeti, a két architektúrát nem érdemes összevetni, mert bár a Phenomban több első- és másodszintű gyorsítótár található, ezek igen eltérően működnek. A Core elsőszintű gyorsítótára 8-, illetve 4-utas, míg a Phenomé 2-utas. Mindkettőnek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Ugyanez elmondható az L2 cache-ről is, a Core-é 8-utas, míg a Phenomé 16-utas, és az L3-ról is, a Phenomé 48-utas, a Core-é pedig 16-utas (itt a cache-asszociativitásról van szó, amiről itt tárgyaltunk bővebben). Ráadásul a Phenom-féle L3-as cache-t "victim cache"-ként is szokás nevezni, mert csak az L2-ből kikerülő adatokat tartalmazza, míg a Core-féle L3-ban az L2 adatainak másolata is megtalálható. Alapjában véve tehát két területen van előnyben a Phenom: több processzormaggal rendelkezik és a DDR3-1600-as memóriaórajelet is támogatja. A kérdés csak az, hogy a négy mag képes lesz-e kiegyenlíteni a Core előnyeit. Megfordítva a kérdést, a Core különböző "okosságai" elégnek bizonyulnak a Phenom négy magjának nyers erejével szemben?

Érdemes néhány szót szólni a fogyasztás kérdéséről is. Amellett, hogy a Phenom magasabb csíkszélességen készül, még több CPU-magot is tartalmaz, ezért aztán nem túl meglepő az, hogy fogyasztásban a Core i3-nak áll a zászló, legalábbis elméletben. Az AMD továbbra is 45 nm-en készíti a Phenomokat, míg az Intel a kétmagos Core processzorok esetében áttért 32 nm-re, és már a második generációs high-K + metal gate kombinációt alkalmazza a gyártás során. A letesztelt i5-ösnek nagyon impresszívek voltak a fogyasztási adatai, ezért aztán az i3 esetében sem várhatunk mást. Ugyanakkor a Phenom II ebből a szempontból a négymagos Lynnfieldekkel van egy szinten, tehát itt mindenképpen az Intel CPU győzelmére számítunk.

128 MB SidePort memória a HD 4200 mellé társítva [+]

Mivel a Core processzorokban integrált GPU található, az AMD-s platformot is úgy állítottuk össze, hogy a Core-t legyen mivel összevetni, ezért a választásunk egy 785G chipszettel szerelt alaplapra esett. Az AMD oldalán tehát egy Radeon HD 4200 elnevezésű grafikus gyorsító felel a megjelenítésért, ez a nagysikerű 780G lapkakészletben található HD 3200 DirectX 10.1 kompatibilis verziója, 500 MHz-es órajellel és 128 MB fedélzeti memóriával, amit egyébként SidePortként is ismerünk. A HD 4200-at ezidáig az ideális HTPC-platform alapköveként lehetett jellemezni, azonban az Intel HD Graphics (a Core processzorok integrált GPU-ja) megjelenésével megváltozott a helyzet. A HD 4200 az UVD2-nek köszönhetően segít a processzornak a nagyfelbontású videók lejátszásában (H.264, MPEG-2, VC-1), ezt azonban már az Intel megoldása is tudja a ClearVideo technológiának köszönhetően. A grafikus mag 40 stream processzorával ezidáig az egyik legerősebbnek, ha nem a legerősebbnek számított (csak az NVIDIA tudott konkurálni a GeForce 8200 révén), azonban az i5-661-ben található 900 MHz-en ketyegő HD Graphics igen gyors lett, be tudta érni az NVIDIA chipjét, tehát a dominancia már itt is kérdéses. Ráadásul van egy pont, amiben a HD Graphics az AMD előtt jár, ez pedig a tömörítetlen audiosávok HDMI-n keresztüli átvitele, ami a Blu-ray (HD DVD) filmínyencek számára fontos lehet.

Ami az integrált GPU-kat illeti, mindössze csak annyit kell látni, hogy az Intelnek így vagy úgy, de végülis sikerült beérnie az AMD-t, márpedig ez a tény társítva a CPU-val összetákolt GPU képével elegendő lehet ahhoz, hogy sokan az Intel mellett döntsenek.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!