A gyártó első nagy dobása a jó tíz éve megjelent EOS D30 volt, amely végre a nem csak profi fotósoknak elérhető árkategóriát bocsátotta a márka nevében hódító hadjáratra. Sokáig a Canon dSLR fényképezői voltak az abszolút piacvezetők (10D, 20D és 30D mindenképpen), azonban szép lassan a konkurencia termékei is felnőttek a piaci igényekhez. A Nikon profi tudású D200 és D300 vázaival tört borsot a Canon orra alá, így a 40D és 50D már nem arattak akkora sikert, mint a korábbi modellek. A Nikon gépeivel olyan funkciókat és szolgáltatásokat kínált ebben az árszegmensben, amit a Canon nem, így a harc kiéleződött az APS-C méretű szenzorok köré épített masinák koronájáért.
Formavilágában a 7D az 50D és az 5D Mark II gépekét ötvözi; ami a fényképezőgép kézbevételekor azonnal feltűnik, az nem más, mint a kategórián belül óriási kereső. Az 1,0-szoros nagyítású, 100%-os képfedésű optikai kereső az APS-C gépeknél eddig megszokottnál nagyobb pentaprizmát igényelt, így a megnövelt prizmaház is mutogatja magát.
Az újonc azonban több új, fontos szolgáltatást és funkciót is kapott, mint például a megerősített zárszerkezetet (150 000 ciklusra mondja a gyártó az élettartamát), egy teljesen új AF-rendszert, kettős DIGIC 4 jelfeldolgozó egységet (amelyre égető szükség volt nem utolsósorban a 8 kép/mp sebesség tartásához, amire a masina képes). Még az EOS 7D materializálódása előtt számos fórum spekulációktól volt zajos, vajon APS-H vagy APS-C méretű szenzor köré épül-e majd az új gép. Nos, amint azt később látni fogjuk, a gyártó saját magának állított volna komoly konkurenciát, ha az APS-H méretű érzékelőt választja új üdvöskéjébe. A 7D ugyanis még így is komoly ellenfele lehet az 1-es sorozatnak (1,0-szoros nagyítású, 100%-os képfedésű kereső, 1080p felbontású filmek felvétele, 8 kép/mp sebesség, időjárásálló kivitel, 19 pontos (mind keresztirányú) AF-rendszer stb.).
A gép hátoldalán a 3”-os LCD kijelző és a szokásos kezelőszervek mellett megjelent a gyorsmenü („Q”) dedikált nyomógombja, valamint a filmfelvétel módot aktiváló billenőkapcsoló. Az 50D-hez képest némileg nagyobb lett a nyomógombok felülete, így talán kesztyűben valamivel könnyebb lehet a fényképező kezelése. A bekapcsoló az EOS x0D sorozat többi tagjától eltérően a módválasztó tárcsa alá, a váz tetejére került.
A váz baloldalán lettek elhelyezve a csatlakozók, melyeket két sorban, két külön gumifedél véd a külvilág káros behatásai elől. A mikrofon aljzathoz sztereó külső egység csatlakoztatható.

A váz alján, külön kis gumidugó alá rejtették a markolatok kommunikációs csatlakozóját. Természetesen fémből készült és az optikai középvonal alá került az állványmenet. Az akkumulátort pedig a markolatba rejtették, mint szinte az összes dSLR gépben.
Az EOS 7D-nek csak egy memóriakártya-foglalata van, így nem adatik meg az a lehetőség, hogy a tömörített képeket az egyikre, a nyerseket a másikra külön mentsük el. Az „igazi” profi vázak általában konfigurálható, kettős memóriakártya-foglalattal rendelkeznek (vagy az említett módon történhet a képek mentése, vagy folyamatosan: ha az első kártya betelt, a másik foglalatban lévő lép a helyébe). A kártyafoglalat ajtajának nyitása Canon gépeket ismerők, használók számára nem lesz újdonság: húzzuk el magunk felé a fedelet, amely így magától kinyílik. Vigyázat, ha kinyitjuk az ajtót, a gép kikapcsol.
A Canon EOS 7D méreteit tekintve valamivel nagyobb az 50D-nél, de kisebb az 5D Mark II-nél; tömege azonban túltesz mindkét említett masinán, így nyugodtan ráakaszthatjuk „a nehézsúlyú” címet (EF-S 17-55 mm F2.8 IS USM objektívvel 1586 grammot nyomott a mérlegen). Egy belépőszintű tüköraknás gépnél így jóval nagyobb és nehezebb a 7D, az éppen nálunk vendégeskedő Nikon D3000 például szinte eltörpült mellette.

Jól látható, hogy a kis Nikon keresője mennyivel kisebb.
A méretnek és a tömegnek persze nem csak hátránya, hanem előnye is akad, így például nagyobb optikákkal is kiegyensúlyozottabb a gép tartása, mint a kisebb alapmodelleké.
A váz tetején található kezelőszervek már szintén mind ismerősek lehetnek a márka híveinek. A 7D kezelhetősége pofonegyszerű; az összes fontosabb funkció saját kapcsolóval bír, így a főmenüben ritkán, vagy csak komplexebb szolgáltatások miatt kell majd böngésznünk. A felső LCD kijelzőn az alábbi funkciókról kapunk visszajelzést:
A vaku felnyitásáról elektronikus úton kapcsolt nyomógomb gondoskodik, tehát csak bekapcsolt állapotban nyitható fel a villanó. Az objektívet kioldó gomb alatt a blende beugrasztója látható, melynek segítségével a mélységélességet ellenőrizhetjük.
Nehéz közép-felsőkategóriás váz lett az EOS 7D, azonban tömegének köszönhetően jó egyensúlyban lesz nehezebb optikákkal. A markolat kellően vastag és mély, kisebb és nagyobb kezűek egyaránt megtalálják majd rajta a megfelelő fogást. A nyomógombok megnövelt mérete praktikus, azonban ennek ellenére a kesztyűs kezelhetőség nem lett jobb, hiszen eddig sem csak a felület mérete volt a nehézkes nyomkodás okozója, hanem a gombok süllyesztett elhelyezése, ami mélyebb nyomást követel. Cserébe nem kell attól tartanunk, hogy akaratlanul működésbe hozunk valamit. A hátoldalon található mini joystick továbbra is nagyon jól teszi a dolgát; mindkét paraméterező tárcsa kellően határozott kezelést igényel. A már régóta bevált, tipikusan „canonos” kezelhetőséget itt is megkaptuk, ami dicséretes – a filmfelvétel-fotózás váltója azonban elég nyersen működik, erőt kíván.
A Canon EOS 7D menürendszerét nem lehet pár szóval letudni, itt valóban egy rendszerrel van dolgunk, nem úgy, mint egy-egy kompaktnál. Összesen öt fő egységet találunk a menüben, melyek különféle színekkel jól el lettek különítve egymástól. Az öt almenü összesen tizenegy szekciót tartalmaz. Az első négy a fényképezés paramétereit tartalmazza, mint például a választható JPEG+RAW képminőséget, vakuvezérlést, expozíció-kompenzációt, fehéregyensúlyt, színteret, élőnézetet, segédrács megjelenítését és hasonlókat. A második két pontban a képek visszanézési funkcióit vehetjük szemügyre. Itt a képek védelme, elforgatása, törlése és a megjelenített információk felől dönthetünk. A harmadik szakaszban a fényképezőgép általános beállításaival szembesülünk, mint például az automatikus kikapcsolás, a formázás, a fájlszámozás, az LCD fényereje, a gép menüjének nyelvezete és hasonlók. A negyedik részleg az egyedi beállításokat tartalmazza, melyek az expozíciót, a képet, az automatikus fókuszt és az egyéb működést érintik. Végül az utolsó szekció a saját menüt tárja elénk. Ide gyakran használt menüpontokat sorolhatunk be, így sokkal gyorsabb és hatékonyabb lesz a fényképezőgép kezelése.
A 7D összesen 27 egyedi funkciót tartalmaz 70 beállítási lehetőséggel, ami igen mélyreható finomhangolást tesz lehetővé. A teljes menü azonban nem érhető el a teljesen automata (zöld négyszög a módválasztón), valamint a kreatív (CA) módban.

Az újonnan bemutatkozó „Q” nyomógombbal egyfajta gyorsmenüt érhetünk el, ahol közvetlenül látjuk az ISO értéket, az expozíció-korrekciót, a vakukompenzációt, az AF pontokat, a színsémákat, a fehéregyensúlyt, a fénymérés módját, a képminőséget (JPEG+RAW), az AF módot, a képfelvételi módot, az egyéni kezelőszervek egy adott funkcióhoz rendelhetőségét és hasonlókat.

Az „info” gombra a fényképezőgép beállításairól kapunk egy általános tájékoztatót, például milyen az éppen kiválasztott színhőmérséklet, milyen színtérben van a gép, be van-e kapcsolva az automatikus kikapcsolás, a hosszú expozíciós vagy a nagy érzékenységű zajcsökkentés, mennyi szabad hely van még a memóriakártyán stb.
Komplex, ám mégis áttekinthető a 7D magyarul is elérhető menürendszere, így a kezdő-haladók sem esnek majd kétségbe, ha elmerülnek a masina lelkében. Pár órás barátkozás után könnyen kiismerhetővé válik a Canon rég bevált rendszere.
A Canon EOS 7D számos újítást tartalmaz, melyek megnehezítik egyértelmű besorolását. Nem az 50D utódja, de nem is az 1D Mark IV kihívója. Ötvözi, összemossa a középkategória és a professzionális felhasználásra szánt egyes sorozat erényeit. Teszi ezt úgy, hogy ára viszont nem sokkal magasabb a középkategóriás gépekénél.
Működés és a használhatóság szempontjából mindenképp említendő újítások a 19-pontos AF-rendszer, amely ráadásul csakis keresztszenzorokat tartalmaz (azaz képes függőleges és vízszintes irányban is kontrasztkülönbséget keresni – ráadásul a középső AF pont még rátesz erre egy lapáttal, az ugyanis dupla keresztszenzor, ami 45°-kal el van forgatva, így jóval pontosabb a többinél) és képes orientációtól függően zónákat, illetve az aktív fókuszpont elhelyezkedését váltani. Ez utóbbi a beépített szintezőnek köszönhető, amely kissé tovább lett fejlesztve. Ezt használva gyakorlatilag fölöslegessé válik a vízbuborékos szintezés, hiszen a gép minden irányban érzékeli a dőlést, amit egy digitális animációban láthatunk viszont.

A másik nagyon pozitív újítás a 100%-os képfedésű, 1,0-szeres nagyítású, pentaprizmás kereső. A 7D az első EOS fényképezőgép, amely ilyen paraméterekkel dicsekedhet. A gyártó külön kiemeli a Clear View II névre keresztelt LCD-t, amely 3”-os képátlóval és kb. 920 000 pixeles felbontással rendelkezik. Felépítése eltér elődjétől: az LCD védőrétege és a folyadékkristály közti légréteget megszüntették, így csökkentve a belső becsillanásokat. Az egység betekintési szögei minden irányban 160°-osak; a kijelző fényerejét a környezethez igazítja egy külön szenzor. Azonban verőfényes napsütésben ennek az egérmozinak sem volt jobb a láthatósága, mint bármilyen más LCD-nek.
Teljesen új a 7D vakuja is. Kulcsszáma 12 (ISO 100-on), és már 15 mm-es (ekv. 24 mm) gyújtótávolságon is használható (ehhez persze megfelelő méretű optika kell, ami nem árnyékol bele a villanó fényébe). A 7D az első olyan EOS váz (megint csak), amely beépített, vezeték nélküli vakuvezérléssel rendelkezik. Összesen három vakucsoportot képes vezérelni, ahol csoportonként legfeljebb négy villanó lehet jelen.
A 7D időjárásálló burkot kapott, amely az EOS 1N szintjét hozza. Fenti képen a vörössel ábrázolt pontok szigeteltek, a zölddel jelölt vonalak mentén pedig meg lett erősítve a váz (amely eleve magnéziumötvözetből készül).
Az igazi unikum - ebben a(z) (ár)kategóriában mindenképp -, hogy a 7D két DIGIC IV jelfeldolgozó processzort kapott. Ennek köszönhetően képes akár 8 kép/mp sebességű sorozatkép készítésre, amit eddig csak a felsőosztály egyes tagjai tudtak. Ha megfelelően gyors CF memóriakártyát helyezünk a gépbe, akkor akár 126 JPEG fotót lőhetünk gyors egymásutánban. Hogy kissé jobban lehessen érzékelni ezt a sebességet, készítettünk pár hangfelvételt a zár mozgásáról: (wav_fast, wav_slow)
Az első kép a nagysebességű sorozatfelvételt mutatja, a második a lassú sorozatot. Mindkét esetben csak JPEG lett mentve.
Egyénileg beállítható szenzortisztítással is szolgál a masina. Engedhetjük az automatikus tisztítást, ami a készülék be- és kikapcsolásakor végzi el a rá rótt feladatot. A főmenüből manuálisan is indíthatjuk az érzékelő portalanítását, de választható a kézi tisztítás is, amihez a fényképezőgép felcsapja a tükröt. Ezt a lehetőséget biztonsági okokból érdemes teljesen feltöltött akku mellett választani.
Összesen hét működési módot kínál a fényképező: teljesen automata (zöld négyzet), kreatív automata, bulb, manuális, rekeszprioritásos, záridő prioritásos, és programautomatika. A módválasztón látható C1, C2, C3 az egyedi beállítások előhívását szolgálja. Teljesen automata módban (zöld négyzet) csak egyszerűsített menüt érhetünk el; a masina minden paramétert önállóan választ meg (záridő, rekesz, ISO érték, AF-pont stb.). Kreatív automata módban szintén csak egy egyszerű menü áll rendelkezésünkre, azonban itt már valamelyest beleszólhatunk az amúgy teljesen automatizált paraméterezésbe: a rekeszértéket és az expozíció-kompenzációt kedvünk szerint állíthatjuk.
Képeinket két módon komponálhatjuk meg: az egyik a hagyományos mód, azaz kereső segítségével, a másik pedig élőkép használatával. Az élőképet a kereső mellett jobbra található billenőkapcsolóval aktiválhatjuk. A fényképezőt videó módba (piros kamera piktogram) kell kapcsolni, hogy megjelenjen a látott kép az LCD kijelzőn.
Élőképes működés mellett többféle automatikus élességállításra és képmegjelenítésre van lehetőségünk. Választhatjuk a hagyományos, fáziskülönbség-érzékeléses (AF Quick), vagy a lassabb, kontrasztérzékeléses metódust, amely a fő szenzort használja az élességállításhoz, tehát mellőznünk kell a 19 AF-pontot. Az összesen háromféle AF mód (arcérzékeléses, AF Live és AF Quick) mind máskép jelenítik meg a fókuszmezőt. Az AF Live azt a régiót mutatja, amire fókuszálni fog, az AF Quick pedig az aktuális AF-pontot jeleníti meg. Utóbbinál egy fehér négyzet övezi az AF-pontot, ez azt mutatja, hogy az adott terület kinagyítható (maximum tízszeresen). Természetesen ezeket a mezőket (AF és kinagyítható terület) külön-külön választhatjuk és mozgathatjuk.
Az élőképre több információ kivetítését kérhetjük, de akár teljesen ki is kapcsolhatjuk ezek megjelenítését. A kijelzésnél következő információhalmazok közül választhatunk: nincs kijelzés, képkészítés alapadatai, teljes információkijelzés, expozíciós adatok hisztogrammal. Ha a képkomponáláskor szükségünk lenne segédrácsra, akkor abból kétféle állítható szolgálatba: egyszerű hárommezős (függőleges és vízszintes irányban egyaránt), illetve 6/4 (függőleges/vízszintes) mezős. A segédrácsok amúgy a keresőben is megjeleníthetők. Élőképes módban az LCD-re kivetíthető a korábban már említett digitális szintező animációja, így könnyebben végezhető el a fényképezőgép kívánt pozicionálása.
A gép működési sebességére nem lehet panasz, gyakorlatilag az egyes sorozat használati érzését közvetíti egy az egyben. Az AF működése – objektívtől függően persze - pontos és gyors, az élőkép pedig nagyon praktikus. Teljesen egyedire „faragható” a masina működése, így nem csak az igényes amatőrök, hanem a profi fotósok is komoly (munka)eszközt kaptak a gyártótól.
Bizonyára minden kedves olvasó legalább egyszer már elszörnyülködött a körömnyi méretű érzékelő - magas pixelszám páros okozta zajhegyeken. Amikor az EOS 50D még el sem készült, de műszaki paraméterei már világszerte közkézen forogtak – s tesztképeket még senki sem látott -, már akkor megjelentek az első vészmadarak, akik úgy vélték, a 15 megapixeles felbontás már túl sok lesz egy APS-C méretű érzékelőre, az olyan zajhegyeket fog produkálni, ami bizonyára komoly mértékben le fogja majd rontani a képminőséget. Valóban, a tíz megapixeles 40D után nagy ugrásra vállalkozott a gyártó, hiszen szám szerint másfélszeres felbontást kellett ugyanakkora felületen elhelyezni. Az 50D megjelent, s köszöni, jól van – zajhegyekre pedig nem sokan panaszkodhattak. A Canon a 7D-nél még egy kicsit feljebb tornászta ezt a szintet, igaz, most „csak” 15-ről 18 megapixelre.

A Canon egy teljesen új érzékelőt fejlesztett ki, amelynek a jel/zaj viszonya jóval kedvezőbb a korábbi változatokénál. A mikrolencsék rés nélküli elrendezése már az 50D-ben is kimutatta jótékony hatását; a beeső fényből hasznosított fotonok száma jóval magasabb volt, mint a korábbi modellek esetében. A 7D-nél szintén ez az elrendezés figyelhető meg, azonban itt a mikrolencséket még közelebb is hozták a fotódiódákhoz (pixelekhez), így még több fény koncentrálódhat a pixelekre (a kisebb távolság miatt kisebb a veszteség, és szélesebb szögben esik a fény a fotódiódákra).
A képalkotó rendszer egyik tagja, a szenzor tehát komoly előrelépést jelent a tervezésben, így valószínűleg itt nem lesznek gondok. A triumvirátus második eleme, a jelfeldolgozó processzor is bizonyított már: a DIGIC 4 egység már nem egy Canon dSLR vázban teljesíti feladatát, kiforrottnak mondható; az EOS 7D-ben ráadásul kettő található belőle. Erre a lépésre a nagy mennyiségű adat miatt volt szükség – valószínűleg egy ilyen processzor is megbirkózott volna a feladattal, azonban a 7D-t gyorsaságra tervezték. Maradt tehát a rendszer harmadik eleme, az optika. Tesztünkhöz a Canon EF-S 17-55 mm F2.8 IS USM objektívet használtuk, amelynek magas felbontóképessége és szép rajza közismert.

Kompaktos tesztjeinktől eltérően itt most – érthető okokból - nem készítettünk az optika torzításáról képet. Azonban a fényerősebb objektívek okozta élsötétedés (vignetting) már gépen belül kompenzálható (főmenü első almenüje „periférikus világítás korrekció” címszó alatt), aminek hatását fenti animációnkkal próbáltuk szemléltetni.
A Canon EOS 7D kibővített érzékenységi módban ISO 100 és ISO 12800 között engedi állítani az érzékenységet. Kétféle zajszűrés vehető igénybe, mégpedig a hosszú expozíciós szűrés, illetve a magas érzékenységű zajszűrés. Lássuk zajos képeinket:
A tesztképeket állványról, időzítő segítségével, a képstabilizátor kikapcsolása mellett manuális élességállítással készítettük. Szűrés nélkül azt vettük észre, hogy ISO 3200 fölött kezd csak láthatóvá válni a színzaj.
A színes, homogén felületeken már valamivel korábban jelentkezik a zsizsik. Itt már ISO 800-on nagyon halványan, de kezdenek megjelenni a kis színes foltok, ISO 3200-on és felette pedig már jól látható a helyzet.
Rövid záridőket használva még ISO 3200 is kellemes minőséget nyújt. Bár a sötétebb képi részeken már látszanak a színes pontok, mégsem lesz zavaró a jelenlétük. ISO 6400 és főleg ISO 12800 már jelentős foltosodást mutat, de a kibővített értéken kívül minden magas érzékenységi érték jól használható.
A szűrést bekapcsolva egészen a „normál” szintig nem találkoztunk lényeges minőségromboló hatással, a legfinomabb képi részletek is láthatóak maradnak.

Természetesen a Canon EOS 7D kínál RAW adatmentést, de aki mégis JPEG-ben szeretné használni a gépet, annak több képstílus kínálkozik az adott témához, fotózási helyzethez. Képmintáinkhoz vegyesen alkalmaztuk ezeket, azonban a legsemlegesebb, a valóságban látottakhoz legközelebbi a nevével is árulkodó „élethű” beállítás volt. Persze ízlések és pofonok, így döntse el mindenki maga, melyik tetszik neki legjobban.
A Canon EOS 7D JPEG motorja vegyesen teljesített, voltak igen tetszetős „out of the box” képek, de megesett, hogy inkább a nyers fájl után nyúltunk. Számos RAW konvertáló és feldolgozó szoftver létezik, sajnos, az összest nem áll módunkban kipróbálni. Igyekeztünk azonban a legismertebbeket próbára tenni, hogy melyik mit tud kihozni egy-egy CR2 fájlból. Választásunk alábbiakra esett:
A programok beállításaihoz nem nyúltunk, mindegyiknél a telepítés utáni állapotot őriztük meg. Ezek a következők voltak:
Adobe Camera Raw
Digital Photo Professional
Lightroom
Raw Therapee
Capture One
Első körben arra voltunk kíváncsiak, hogy a szabadban lőtt tetszőleges képeink vajon RAW-ból konvertálva jobban festenek-e, mint amit a 7D JPEG motorja nyújtott.
A fenti két ábra egy kép különböző részeit mutatja. Az első képen a fotó közepének 100%-os kivágása látható. A legélesebb képet a Raw Therapee nyújtotta, azonban az ISO 400 okozta zajosodás is ezen látszik a legjobban. A többi konverter különböző mértékben alapból zajszűrést végez, így a képük valamivel tompább hatású. A második kép a fotó bal felső sarkának részletét mutatja. Itt a lámpák vezetékein látható CA eltüntetését a Canon DPP (és a 7D JPEG motorja is) eleve elvégzi, a többi konverter nem nyúl ebbe bele kérés nélkül.
A harmadik kép látványos különbséget tár fel a fényképezőgép JPEG-je és a többi szoftverből nyert tömörített fájl minősége között. Egyértelműen az EOS 7D JPEG és a DPP konverzió szerepel a leggyengébben. A színek fakók, és az élesség sem tökéletes. A Raw Therapee és a Capture One nyújtották a legélvezetesebb képminőséget.
Negyedik ábránkon a Capture One, a Lightroom és a Raw Therapee adja vissza hűen a látottakat. Bár az RTP (Raw Therapee) képe a legzajosabb, de egyben ez a legélesebb is.
Ugyanaz a fotó, másik részlet. A helyzet változatlan, az RTP képe a legélesebb, de a legzajosabb is. Szűrést nem hajt végre a szoftver.
Második menetben arra szerettünk volna fényt deríteni, hogy magas érzékenységi értékeken melyik program adja (változatlan) beállítások mellett a legjobb képminőséget. Előző képeinkből már gondolhatjuk, hogy az RTP például éles, de zajos képeket szül, míg a C1 például arany középutat járva találja meg a legjobb beállításokat. Az összes konvertert a fényképezőgép eredeti JPEG-jei mellé tettük a könnyebb összehasonlíthatóság végett.
A C1 és a Lightroom fej-fej mellett futottak, mindkét szoftver nagyon jól megtalálja a középutat az alacsony zajszint és a képi részletek megtartása mellett. A RTP hozta a várt szintet, képe éles, de borzasztóan zajos. A Canon DPP elmosott és foltos JPEG-et produkált, a régi Adobe CR ISO 6400-on és fölötte szétesett.
Ha fényképezőgépünk képes RAW formátumban is menteni – márpedig az EOS 7D tud –, akkor mindenképp érdemes élni is a lehetőséggel, hiszen a külön megvásárolható konverterek már gyári beállításokkal is sokkal szebb, jobb képet tudnak produkálni, mint ami a fényképezőből JPEG formájában kijön. Nem akarunk pálcát törni egyik szoftver fölött sem, hiszen mindegyik bőségesen paraméterezhető, és kis kísérletezéssel nagyon szép eredmények hozhatók ki nyers állományainkból. Egyet azonban biztosra vehetünk: a RAW minősége mindig jobb a JPEG-énél.
A Canon EOS 7D fantasztikus filmfelvételi lehetőségekkel csábít: akár Full HD felbontásban is készíthetünk mozgóképeket, ráadásul 24, 25 és 30 fps sebességgel egyaránt. Aki nem akar ilyen óriási felbontást, az választhatja még a HD (1280x720, 60 vagy 50 fps) vagy a VGA (640x480, 60 vagy 50 fps) méretet. A hangfelvétel a beépített mikrofonnal monoaurális, de igen jó minőségű (44,1 kHz, lineáris PCM). Aki sztereóban szeretne hangot rögzíteni, annak rendelkezésére áll sztereó mikrofon aljzat, melyhez tetszőleges készüléket illeszthet.

Lehetőségek tömkelegét kínálja a 7D, hiszen nem csak P, A, hanem teljesen manuális módban is használhatjuk a filmfelvételt. A módválasztó tárcsán válasszuk ki a kívánt módot, majd váltsunk filmfelvételre a kereső melletti kapcsolóval. Felvétel közben is módosíthatjuk az expozíciós paramétereket (rekeszérték, záridő, ISO érték). Automatikus élességállítást ne keressünk, mert nem áll rendelkezésre. Csupán a kezdeti képélesség állítható be automatikusan a kioldó félig lenyomásával. Ha a használt objektív képstabilizálással rendelkezik, akkor természetesen azt is használhatjuk.
A filmfelvételt a start/stop gombbal kell indítani, a kioldó megnyomásával állóképet készíthetünk. A felvett kép és hang minősége nagyon jó, a nagy érzékelő kombinálva fényerős objektívvel pedig állandóan csalogat művészi hatású filmek készítésére. Tesztvideó.
Értékelés
A Canon EOS 7D új kategóriát teremt. Elvileg a Nikon D300 ellenfelének tekinthető, hiszen az 50D nem igazán tud a rivális gépe ellen labdába rúgni. Nem utódja az 50D-nek, s nem is akar versenyezni az egyes sorozattal. A 7D ott folytatja, ahol az 50D már kifullad – mind képminőségben, mind szolgáltatásokban felülmúlja a kétszámjegyű testvérmodellt. Kinek ajánlható, kit szólít meg a 7D? Gyakorlatilag bárkit az igényes amatőrtől a profi fotósig, aki vagy egy megbízható másodgépet keres, vagy akár fő munkaeszközének szeretné a 7D-t. Kezdőknek azonban nem ajánlható, mert annyi beállítási lehetőséget, olyan szintű testreszabhatóságot kínál, ami néha túlságosan zavarba ejtő.
Fantasztikus sebességével, fantasztikus keresőjével, pontos és megbízható AF rendszerével a gyártó egyes sorozatával egy szinten mozog. Nagyszerű ergonómiájának köszönhetően pedig szinte minden kézméretű fotós kényelmes eszköze lehet. De ne szaporítsuk a szót, rövidre vágva, a Canon EOS 7D egy igen kifinomult, sokrétű fényképezőgép lett, amit különösen ajánlani tudunk. Megoldás mindenre? Igen!

| Termék megnevezése | Canon EOS 7D |
|---|---|
| Jellemzés | A Canon tehetséges mindenese. |
| Pro | + Nagyon jó ergonómia, + nagyon jó minőségű felépítés, + hasznos szolgáltatások, funkciók, + teljesen egyénre szabható, + jó kép- és hangminőség mozgóképfelvétel során, + jó állókép minőség (főleg RAW-ban), + alacsony zajszint, + remek AF rendszer, + időjárásálló felépítés, + szép képű LCD, + külső sztereó mikrofon is csatlakoztatható, + élőképes mód, + UDMA memóriakártyákkal is használható, + dupla DIGIC IV jelfeldolgozó egység, + nagyon gyors működés, + 150 000 expozícióra tervezett zár. |
| Kontra | - JPEG-ben nem mindig a legjobb képminőséget kapjuk, - nincs beépített AF segédfény, - szokatlan helyen van a bekapcsoló gomb. |
| Ergonómia | ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
| Képminőség | ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
| Mozgóképek minősége | ![]() ![]() ![]() ![]() |
| Ár/érték | ![]() ![]() ![]() ![]() |
| Felépítés, anyaghasználat | ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
| Ennyire kellene | ![]() ![]() ![]() ![]() |
MLaca
A Canon EOS 7D fényképezőgépet a Canon Hungária Kft.-től kaptuk tesztelésre.