Ergonómia, felépítés II.

A Canon EOS 7D méreteit tekintve valamivel nagyobb az 50D-nél, de kisebb az 5D Mark II-nél; tömege azonban túltesz mindkét említett masinán, így nyugodtan ráakaszthatjuk „a nehézsúlyú” címet (EF-S 17-55 mm F2.8 IS USM objektívvel 1586 grammot nyomott a mérlegen). Egy belépőszintű tüköraknás gépnél így jóval nagyobb és nehezebb a 7D, az éppen nálunk vendégeskedő Nikon D3000 például szinte eltörpült mellette.

Jól látható, hogy a kis Nikon keresője mennyivel kisebb.

A méretnek és a tömegnek persze nem csak hátránya, hanem előnye is akad, így például nagyobb optikákkal is kiegyensúlyozottabb a gép tartása, mint a kisebb alapmodelleké.

A váz tetején található kezelőszervek már szintén mind ismerősek lehetnek a márka híveinek. A 7D kezelhetősége pofonegyszerű; az összes fontosabb funkció saját kapcsolóval bír, így a főmenüben ritkán, vagy csak komplexebb szolgáltatások miatt kell majd böngésznünk. A felső LCD kijelzőn az alábbi funkciókról kapunk visszajelzést:

• a fehéregyensúlyról,
• az ISO értékről,
• a kártyán a szabad helyről (illetve ugyanebben a mezőben az önkioldó visszaszámlálójának értékéről),
• a képsor módról (bracketing),
• a csúcsfény-árnyalat elsőbbségének bekapcsolásáról,
• a monokróm felvételi módról,
• a vaku expozíciós kompenzációjáról,
• a JPEG méretről,
• a RAW felvételről,
• a fénymérésről,
• az expozíciós korrekcióról,
• az AF és a felvételi módról,
• a zársebességről,
• a választott rekeszértékről,
• az akku töltöttségéről.

A vaku felnyitásáról elektronikus úton kapcsolt nyomógomb gondoskodik, tehát csak bekapcsolt állapotban nyitható fel a villanó. Az objektívet kioldó gomb alatt a blende beugrasztója látható, melynek segítségével a mélységélességet ellenőrizhetjük.

Nehéz közép-felsőkategóriás váz lett az EOS 7D, azonban tömegének köszönhetően jó egyensúlyban lesz nehezebb optikákkal. A markolat kellően vastag és mély, kisebb és nagyobb kezűek egyaránt megtalálják majd rajta a megfelelő fogást. A nyomógombok megnövelt mérete praktikus, azonban ennek ellenére a kesztyűs kezelhetőség nem lett jobb, hiszen eddig sem csak a felület mérete volt a nehézkes nyomkodás okozója, hanem a gombok süllyesztett elhelyezése, ami mélyebb nyomást követel. Cserébe nem kell attól tartanunk, hogy akaratlanul működésbe hozunk valamit. A hátoldalon található mini joystick továbbra is nagyon jól teszi a dolgát; mindkét paraméterező tárcsa kellően határozott kezelést igényel. A már régóta bevált, tipikusan „canonos” kezelhetőséget itt is megkaptuk, ami dicséretes – a filmfelvétel-fotózás váltója azonban elég nyersen működik, erőt kíván.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!