Bevezető, külső szemlélődés I.

Aki szemezett az általunk korábban már bemutatott Canon A580 fényképezővel, de hiányolta belőle a képstabilizátort, az most az A590 IS-ben lelhet hűséges társra. Az ötkilencvenes azonban számos más hasznos szolgáltatást is felvonultat - ennek ellenére még mindig a Canon belépő kategóriájáról van szó.

Felépítésre szinte teljesen megegyezik a két fényképezőgép: csak úgy, mint alacsonyabb számozású fivére, az A590 IS is csúszós, olcsóbb anyagokból épült. Legalább a markolatra jól jött volna holmi apró gumibevonat.
Egy muslicányi különbség azonban szemet szúr, ha jobban szemügyre vesszük az előlapot. „Színre fújt” csöpp kis szemölcsöt találunk az optika mellett, baloldalt. Ha nem olvassuk el a használati utasítást, akkor nem is olyan könnyű kideríteni, mi célt szolgál a nyomógomb.

Eme bütyköt benyomva tartva tudjuk elforgatni az optika külsejére bajonettzárral rögzülő fémgyűrűt, s amelynek helyére így például telekonvertert csavarhatunk. Az A580 esetében ilyen lehetőséggel nem találkozunk.

A négyszeres átfogású Canon Zoom Lens ennél a gépnél is 35 mm-en indul, s 140 mm-ig megy, azonban optikai képstabilizátorral is rendelkezik.

A hátoldalon az A590 IS plusz egy gombot kapott kistesójához képest. Az exp. korrekciót ennek segítségével végezhetjük – minden egyéb nyomógomb és kezelőszerv elrendezése megegyezik, de a funkciókat nézve többet kínál az ötkilencvenes. Amiben a két gép egyezik: az optikai kereső itt is az objektívvel együttesen zoomol, ám a látott kép csupán 80-85 százalékban felel meg a valóságnak.

Sajnos itt is ugyan azt a nehézkesen nyíló, két kezet igénylő elemtartót, valamint a műanyag állványmenetet kapjuk, mint az A580-nál. A készülék beállításainak megőrzéséről itt is külön kis laposelem gondoskodik.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!