Megjelenítés, bevitel

A tizenhat hüvelykes, 1366x768 pixel felbontású kijelzőpanel vizsgálata közben a szokásos tényeket állapítottuk meg: hogy egy TN+film panelről van szó, mely fogyasztásban jobb az xVA vagy S-IPS technológiás modelleknél, de színei ferde szögből nézve jobban torzulnak. Az Everest azt is kiderítette, hogy ugyanazzal a Hannstartól származó panellel van dolgunk, amit korábban a lényegesen olcsóbb Asus F50S-ben már kipróbálhattunk.

Megvizsgáltuk a panel színhelyességét. A kalibrációt a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorral (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro szoftverrel végeztük. A programok azt mérik, hogy a képernyőn bemért színek mennyire térnek el a referenciától. Ezt az eltérést a deltaE értékkel határozhatjuk meg. A kisebb deltaE érték kisebb különbséget jelent a szín referenciához való hasonlóságában. A szabály általánosan az, hogy ha a deltaE nagyobb háromnál, akkor a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól, tehát szemmel láthatóan különbözik tőle. Az ennél kisebb különbséget már nem látjuk. DeltaE<1 esetén a színhűség szinte tökéletes.

Nem meglepő, hogy a Hannstar panellel szinte ugyanazokat az értékeket mértük beállítás előtt és után is, mint korábban az F50S-nél. A kapott 1 deltaE értékhez közeli átlagos és 3-as maximális eltérés rendben van, bár nem kiemelkedően jó.

Ahogyan az F50S-nél, úgy a G60J-nél is egészen jó egyenletességet tapasztaltunk a kijelző fényerejében. A bal oldala néhány százalékkal világosabb, a jobb picivel sötétebb volt a közepénél. Feketéjének bevilágítása az átlagnál csekélyebb mértékű volt, csak két alsó sarka fényesedett számottevően. Sajnos a gamer Asus maximális fényereje elég alacsony, csak 171 cd/m² volt. A 0,6-os minimummal ez 300:1 körüli kontrasztarányt jelent, ami direkt napfényben kevés az üdvösséghez. Főleg tükrös felülettel párosítva.

Egy játékosoknak szánt számítógépnél fokozott elvárásokat támasztunk a billentyűzettel szemben. Ugyanis a célcsoport folyamatosan a WASD négyes környékébe vagy a kurzormozgatókba kapaszkodik, sokat és kitartóan használja őket. Sajnos az Asus G60J mindkét kérdéses területen alulmúlta a várakozásainkat. Ugyanazt a nem éppen tökéletes, de legalább modern és látványos, szigetesre formált klaviatúrát kapta, amit lényegesen olcsóbb márkatársai is használnak.

Gombjai nagyon rövid úton járnak, és ezen a három szinten állítható háttérvilágítás sem segít sokat. Elrendezésben a kurzormozgatók környéke nagyon zsúfoltra sikeredett, a felső Insertet pedig váltóval a Delete-re tették. A fő billentyűzet fölött két valódi gombot (bekapcsoló és Express Gate), három érintőgombot (RoG, energiagazdálkodási, touchpadot letiltó), és három LED-et (merevlemez, leragadó gombok) sorakoztattak fel. Az érintőfelületek állandó jelleggel és sötét környezetben zavaró fényerővel világítottak.

Az Asus G60J felhasználóval kapcsolatot teremtő részei közül a csuklótámaszt találtuk a legjobbnak. Ez amolyan „gémer” műanyagból készült. Tapintásra gumiszerű, matt; izzadt kézzel fogdosva sem vált csúszóssá. Benne hatalmas szálcsiszolt fémkeret és némi fényes műanyag ölelte körbe a közepes nagyságú tapipadot. Kissé érdesített felületével nagyon jól használható volt, de a játékosok minden bizonnyal az egeret részesítik majd előnyben. Kár, hogy a mellékelt Razerrel nem volt szerencsénk találkozni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!