Minőség, billentyűzet
Először kézbe kapva a T90 Chi-t végre az a régen várt érzés kerített minket hatalmába, hogy ez bizony egy tényleg modern tablet színvonalú eszköz, ami pengevékony és igényes anyagból van összerakva. Komoly szorongatással sem lehet recsegésre, ropogásra kényszeríteni. Simán hozza egy elit Samsung, Sony vagy akár Apple készülék szintjét, amit eddig Windows vonalon csak a teljesen más dimenzióban mozgó Microsoft Surface Pro 3-ra mertünk volna rámondani teljes nyugalommal. A 400 grammos súly és a 18 wattórás akku is rendben van.
Attól Transformer Book a Transformer Book, hogy jár hozzá billentyűzet. A T90 Chi esetében itt kap értelmet a gépház szélesítése, így egy kifejezetten kényelmes klaviatúra fért el alatta, amihez hasonlót a jellemzően három centiméterrel keskenyebb, nyolchüvelykes gépek alá elég nehéz lenne betenni. Sajnos a billentyűzet kivitelezési minősége nem éri el a tabletét, hasonlóan kopogós, olcsó hatású műanyagból készült, mint a Transformer Book T100-nál. Szerencsére kompakt mérete miatt igényesebbnek tűnik, bár a minőségi tablet mellett így is elég komoly a kontraszt.
Ráadásul egy múlt évezredből származó bekapcsoló, Bluetooth-párosító reteszt tettek rá, ami most, 2015-ben elég igénytelennek hat. Sőt a kis klaviatúra masszívságban sem közelíti a tabletet, recseg-ropog – kár érte. Elsőre kisebb csalódást okozott a tablet és a billentyűzet egyszerű, Bluetooth kapcsolódása. Arra számítottunk, hogy valami mágneses tűsort használnak, az alsó rész 350 grammos súlyából sejthető akkumulátor pedig kiegészítőként szolgál majd, ahogyan a második micro USB csatlakozó is.
Ehhez képest a dokkoló rész csak egy sima, mágneses kapcsolatú vályú, amibe igaz, hogy kellemesen stabilan állítható bele a tablet, és a zsanérja is egész erős, de nyílásszöge túl kicsi, ölbe véve egy átlagos férfi már a maximumánál jobban megnyitná ahhoz, hogy ideális szögből nézhesse a képernyőt. Ennél nagyobb furcsaság, hogy a klaviatúrát külön kell tölteni, volt olyan alkalom, amikor mind a két USB-n töltő lógott. Kár, hogy nem adtak a gép mellé két USB aljzatos töltőt vagy elágazó kábelt.
Van viszont haszna is a Bluetooth csatlakozásnak: nem kell állandóan összekapcsolni a két részt. Sokat használtuk úgy az eszközt, hogy a tabletet letettük valahova, a billentyűzetet meg tőle függetlenül kézben tartottuk. Dicséretet érdemel a klavi gépelési komfortja, ami a lehetőségekhez képest elég jó. A gombokat sem nyomorították meg túlzottan, elrendezésük is rendben van, és jó hír, hogy a hazai piacra magyar feliratozással jön majd. Nekünk egyáltalán nem hiányzott, de egyesek biztos keresni fogják a nemlétező billentyűzetvilágítást. Kissé szerencsétlen részlet, hogy a bedokkolt billentyűzettől nehezen lehet a képernyő alsó pereméhez férni, ahol pedig sok fontos funkciója van a Windowsnak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
