Tesztkonfig

Az új processzornak elvileg minden eddig kiadott LGA1366-os alaplapban gond nélkül kell üzemelnie, csak egy BIOS-frissítésre van szükségünk. Az általunk használt Asus P6T Deluxe-szal nem is volt semmi probléma, a 2101-es BIOS-verzió azonnal felismerte a processzort, és stabil volt a gép. Az i7-980X Extreme Edition 1,24 V-nyi feszültséget igényel, ez egy kicsit magasabb, mint amit a négymagos i7 kér (1,15 V), ami valószínűleg nem lesz jó hatással a fogyasztásra. A CPU-Z képen jól látható minden fontosabb adat, egyedül az északi híd órajele maradt le (az ugyanis a memóriabeállításokkal foglalkozó fülön található), de már tudjuk, hogy az "uncore" 2,66 GHz-en jár.

Felmerül a kérdés, hogy mit várhatunk ettől a processzortól? Alapjában véve nem lepődnénk meg, ha minden ma kapható négymagost megalázna, már csak azért is, mert hatmagos, tizenkét szálat kezel, nem beszélve az óriási harmadszintű gyorsítótárról, de ez csak abban az esetben igaz, ha olyan programba botlunk, ami képes kihasználni a CPU összes erőforrását. A négymagos i7-nél ideális esetben 50%-kal magasabb teljesítményt kell viszontlátnunk a grafikonokon.

A feladatkezelő és a Cinebench tizenkét feldolgozószállal... [+]

A Windows 7 feladatkezelője így fest egy „tizenkét magos" rendszeren. Ha így haladunk tovább, és egyre több mag lesz egy processzorban, akkor a Microsoftnak át kell alakítania a CPU-használatot kijelző grafikonok ablakát. Második képünkön az látható, ahogy a hatmagos Core i7 dolgozik. A 12 kis négyzet alatt az éppen aktuálisan számolt képrészlet található renderelés közben. Egy kétmagos CPU után brutálisnak tűnik az a sebesség, amit a 980X-szel tapasztaltunk.

A processzortesztjeinkben használt programokról, illetve azok CPU-terheléséről készítettünk egy kis leírást, amit itt lehet megtekinteni. Nem csak a felhasznált alkalmazások terén történtek változások, de van valami, ami magát a tesztelést is érinti, ez pedig a Turbo Boost aktiválása. Mielőtt átálltunk volna Windows 7-re, az volt a meggyőződésünk, hogy a processzorokkal foglalkozó cikkekben a Turbo Boostot ki kell kapcsolni, mert ez az Intel által alkalmazott gyári tuning eltorzítja az eredményeket. Ezen a gondolkodásmódon az új tesztrendszer összeállítása után változtattunk, tehát az Intel processzorait immár bekapcsolt Turbo Boost mellett teszteljük két okból is. Egyrészt, ha az ember vesz egy Turbo Boostot támogató processzort, akkor valószínűleg be fogja kapcsolni ezt a funkciót. Másrészt nagyon úgy tűnik, hogy az AMD hamarosan debütáló hatmagos processzorában is lesz Turbo Boost (persze más néven). Szükség is van rá, mert - hogy a legáltalánosabb példát hozzuk fel - amikor játszunk a gépen, a legritkább esetben terhelődik 100%-ig az összes processzormag. Ilyenkor ha az adott TDP-kereten belül megemeljük a 100%-osan kihasznált 1-2-3-4 mag órajelét, azzal csak nyerhetünk.

A Turbo Boost használata ettől függetlenül nem teremt épp ideális állapotokat egy tesztelő szemszögéből nézve. Példának okáért a Core i7-870 alapórajele 2,93 GHz, de szinte állandó jelleggel 3,2 GHz-en jár, még akkor is, amikor teljes terhelésen dolgozik a CPU, tehát mondhatnánk azt is, hogy a 2,93 GHz-es órajelhez nincs semmi köze azon kívül, hogy az van ráírva. Az i7-980X már nem volt ennyire "jó fej", a 3,33 GHz alapórajelű CPU néha felugrott 3,46 GHz-re, de esetében már többször csak a valódi alapórajelet lehetett látni a CPU-Z képen. Miért is probléma ez? Alapvetően nincs semmilyen probléma, csak egy adott architektúra bemutatása során fontos tényező az órajel is, és ha egy 2,93 GHz-es órajelű processzor szinte mindig 3,2 GHz-en jár, akkor a bemutatás fals eredményeket ad. Ezekben az esetekben (architektúrák összehasonlítása) majd ki kell kapcsolnunk a Turbo Boostot.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!