Epox 8HDA3+

Az Epoxtól a 8HDA3+ típusjelű lapot kaptuk.

Az Epox 8HDA3+ az Epoxtől megszokott zöld nyákra épül. A processzorfoglalat mellett közvetlenül megtaláljuk a memóriafoglalatokat, amelyekből a többi alaplaptól eltérően kettő van. A hűtőlefogató keret az alaplapon gyárilag rajta van, ezzel tehát később nem kell foglalkozni, illetve a processzor túloldalán, közvetlenül a keret mellett megtalálható az északi híd, lévén VIA K8T800 chipsetre épül a board. Az AGP-foglalat lila színű, alatta egy PCI-helynyi kimarad, tehát a szélesebb hűtésű videokártyák tulajdonosai sem kénytelenek nélkülözni a PCI-foglalatot. A tápcsatlakozó helye jó helyen van.

Az északi hídon egy kis passzív borda kapott helyet, a borda nagyon vékony ragasztópapírral illeszkedik a chipre, nincsenek lefogatópöckök vagy lyukak. Az AGP-foglalat közelében nincsenek kondenzátorok, viszont a hosszabb videokártyák problémát jelenthetnek memóriabővítés esetén, azonban két memóriafoglalatnál ez a veszély ritkán áll fenn.

Az integrált hangzást a Realtek ALC655-ös chipje szolgáltatja, amely már kissé elavult megoldás. Ha PATA RAID-vezérlő nincs is az alaplapon, SATA RAID-vezérlő van, az Epox itt a Silicon Image 3114-es chipje mellett döntött, amely támogajta a RAID 0, 1 és 0+1 módokat.

A 8HDA3+ az Epox korábbi alaplapjaihoz hasonlóan fel van szerelve a P80P diagnosztikai ledrendszerrel. Az eszköz feladata a gép működése során folyamatos tájékoztatást nyújtani az esetleges meghibásodásokról. A működést úgy kell elképzelni, hogy amikor bekapcsoljuk a gépet, ez a kis szerkezet – úgy, mint az Abit-lapon – hexadecimális (16 os számrendszer) számokat jelez ki, majd amikor a POST végére ér, és minden rendben van, FF-re vált. Ha valamilyen hiba következtében a POST végéig nem jut el a rendszer, akkor erről a kijelzőről egyszerűen leolvashatjuk a hexadecimális értéket, majd azt a használati útmutatóból kikeresve megtudjuk, hogy mi a hiba pontos oka.

A hálózati vezérlő esetében az Epox választása is a gigabites 3COM 3C940-es chipre esett, illetve a VIA Tahoe VT6103-as chipre, mely 10/100-as.

Kellékek

A hátlapon megtalálható egy-egy PS2 port a billentyűzet és az egér számára, két soros és egy párhuzamos port, négy USB port, két RJ-45-csatlakozó, és egy RAC Jack, egy Line-in/Rear Out, egy Line-out/Front out illetve egy Mic-in/Center&Subwoofer port.

A csomagban található egy felhasználói kézikönyv, egy driver CD, két ATA100-as IDE-kábel, illetve egy floppykábel, emellett nem hiányozhat a hátlapi panel, a SATA driverfloppyk, és a két-két SATA-kábel és tápkábel sem.

A nem túl bőséges csomagolásban található még egy hátlapi kivezetés, amelyen egy gameport, illetve egy SATA port van; utóbbival egy külső SATA-merevlemez könnyedén csatlakoztatható hotswap megoldással.

BIOS és tuning

FSB / MEMORY / VCORE / VDDR / VAGP

A 8HDA3+ a Phoenix AWARD BIOS-ra épül, és annak ellenére, hogy Epox-lapról van szó, viszonylag szegényes tuningopciókat kínál. Az FSB 200 és mindössze 250 MHz-es intervallumon belül állítható 1 MHz-es lépésekben, a processzor feszültsége 1,350 V és 1,750 V között 0,025 V-os lépésekben, a memória feszültsége az alapfeszültséghez képest maximum 0,3 V-tal lehet magasabb, míg ugyanez igaz az AGP feszültségére is. A memóriával kapcsolatos beállítások viszont nagyon széles skálán mozognak.

A lapon a szinkron maximális stabil órajelet 2260 MHz-nél értük el, itt a memória 2,5-3-3-8-11-16-os beállításokkal üzemelt 2,9 V-on.

2410 MHz-en a memóriavezérlő sebességét 166 MHz-re állítottuk, így 200 MHz-en járt. Érdekes, hogy az Epox-lapon a Corsair RAM-okat sehogyan sem tudtuk CL2-es működésre bírni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!