ASUS K8V Deluxe

Az ASUS K8V Deluxe a gyártó szerint az Athlon 64-es alaplapok királya. Talán nem véletlen a dobozon látható nagy oroszlánfej.

A K8V külsőre igazán tetszetős, fekete nyákra épül, a memóriafoglalatok és a PCI-bővítőhelyek citromsárgán rikítanak, ezekből egyébként öt van, és közvetlenül a barna AGP-foglalat alatt helyezkednek el, tehát lényegében azonnal négyre csökken a használható PCI-foglalatok száma. Az IDE-csatlakozók és a chipset hűtése kék lett, és jópontot érdemel a floppycsatlakozó 90 fokos elforgatása, hiszen így a kábelt elvezethetjük a házon belül a merevlemezek mellett. A tápcsatlakozó helye némileg szerencsétlen, hiszen az IDE-kábelek is pont arrafelé helyezkednek el. Az ASUS-lapon már gyárilag van hűtéslefogató keret, tehát ezzel a problémával a későbbiekben nem kell foglalkozni.

A K8V Deluxe a VIA K8T800 chipsetre épül, ennek megfelelően északi hídat is találhatunk rajta, amelyet az ASUS egy egyszerű hűtőbordácskával fedett le. Az AGP-foglalat környékén nem látható egy zavaró alkatrész sem, ráadásul a memóriafoglalatok egy szinttel feljebb is kerültek, tehát később nem okoz kellemetlen pillanatokat a memória vagy a videokártya cseréje, bővítése.

A hatcsatornás hangzást az ADI AD1980-as chipje szolgáltatja. A hálózati vezérlő a már megszokott 3COM Marvell 3C940-es gigabites Ethernet chip.

Az ASUS K8V Deluxe egyik igazi különlegessége a 802.11b szabványú (a 802.11g-re is felkészített) modulokat fogadni képes Wi-Fi foglalat.

Az alaplapon található továbbá egy VIA VT6307 Firewire-vezérlő, amely két Firewire csatlakozást tesz lehetővé, illetve egy Promise PDC20378-as SATA RAID-vezérlő, amely SATA RAID 0, 1 és 0+1 funkciókkal bír, így összesen négy SATA és hat PATA eszközt köthetünk a számítógépre.

Az alaplaphoz a generációk óta bevált ASUS PC Probe-ot ajánlja a gyártó, ezzel a programmal végigmonitorozhatunk minden hőmérsékletet, feszültséget, fordulatszámot és további információkat kaphatunk a rendszerről.

Kellékek

A hátlapon egy-egy PS2 portot találhatunk az egér és a billentyűzet számára, egy-egy soros és párhuzamos portot, négy USB 2.0 portot, egy-egy Firewire- és RJ-45-csatlakozót, illetve a szokásos audio ki-bemeneteken kívül egy S/PDIF kimenetet is.

Az ASUS szokásához híven most sem fukarkodott a csomagolt kellékek terén, a dobozban az alaplap mellett találunk egy felhasználói útmutatót, egy driver CD-t és egy Intervideo WinDVD Suite CD-t, három fekete ATA100-as IDE-kábelt és egy floppykábelt, illetve egy hátlapi panelt, és két, a számítógép hátuljára kivezethető panelt, amelyeken négy további USB és egy Firewire port található.

Ezen felül kapunk további két SATA-kábelt és egy hozzávaló Y tápkábel-átalakító elosztót. Nemcsak a hátlapi panelen található S/PDIF kimenet, hanem egy hátlapi kivezetést is ad az ASUS.

BIOS és tuning

PERFORMANCE MODE / HŐMÉRSÉKLET / VCORE1 / VCORE2

A K8V Deluxe AMI-BIOS-ra épül. Érdekességként a már sok P4-es ASUS-lapon látott Performance Mode itt is helyet kapott, ez az opció a memóriaidőzítéseket csökkenti, tehát gyorsítja a rendszert, igaz csak minimális mértékben. Érdemes megjegyezni, hogy tapasztalataink szerint az összes alaplap végre közel ugyanazt a hőmérsékletet méri, míg az Athlon XP-s vagy Pentium 4-es lapoknál a legkülönfélébb értékeket láthattuk. Alapállapotban minden alaplapon 35-40, míg terhelés alatt maximum 55 fokos volt a processzor. A VCORE1 és VCORE2 képek magyarázata: ahhoz, hogy ezeket be tudjuk állítani, a "FID/VID change" opciót "Auto"-ról "Manual"-ra kell állítani. A "Hammer VID"-del, esetünkben a VCORE1-es képen egy 0,8 V és 1,55 V-os tartományon belül állíthatunk be egy értéket, majd a " VCORE Offset" opcióval ezen felül választhatunk a "None" és "150mV" értékek közül. Ez mindössze annyit jelent, hogy maximum 1,55 V+150m V (0,15 V)=1,7 V feszültséget adhatunk a processzornak.

FSB / SZORZÓ / VDDR / VAGP / VLINK

Az FSB 200 és 300 MHz-es tartományban állítható, illetve az Albatron mellett ezen az alaplapon be tudjuk állítani a szorzót is, ráadásul 10 feletti értéket is megadhatunk. Egy gond van csak, 10 feletti szorzó beállításakor a gép ugyanúgy 2000 MHz-en indult el, mintha nem nyúltunk volna ehhez az opcióhoz. A memória feszültsége 2,6 V és 2,8 V között állítható be 0,1V-os lépésekben, emellett az AGP feszültsége 1,5 V és 1,7 V lehet. Az új BIOS-ban feltűnik egy új opció, a V-LINK Voltage, amely elvileg az északi- és déli hidat összekötő kapcsolat feszültsége; ezt 2,5 és 2,7 V-ra állíthatjuk be.

Érdekességképpen kipróbáltuk, hogy működik-e a szorzóbeállítás rendesen, és beállítottuk az 5-ös szorzót, tehát 1000 MHz-et. Meglepődtünk, amikor kiderült, hogy a Sandrán kívül egyik ismert program sem detektálja jól a szorzót és az FSB-t, mind 10x100-at észlelt, míg a Sandra 5x200-at.

Az ASUS-lap a tuning terén vegyes benyomást tett. A szinkron tuningot ez az alaplap bírta a legjobban, viszont nem tudtuk kihozni belőle azt az órajelet, mint az Albatron és az Abit esetén. A maximális tuning 230 MHz-es FSB, szinkronban a memóriával, 1,7 V-os processzorfeszültségen, és 600 MHz-re visszaskálázott HyperTransport-sebességgel.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!