Asus notebook Puma-alapokon

Asus F5Z

Márciusban volt öt éve már, hogy az Intel megalkotta és erőteljes marketingkampány kíséretében egységes csomagként forgalmazni kezdte mobil platformját, a Centrinót. Azóta töretlen sikernek örvend, tovább erősíti az Intel processzor alá Intel chipkészletet tézist, bár drágább, mint a külső beszállítók lapkakészletei, és a grafika terén többnyire gyengébb is náluk. A rivális AMD-nél sokáig nem ismerték fel (vagy egyszerűen csak nem tudták kihasználni) a platformpolitika előnyeit, főként hogy processzor mellett további chipeket értékesíthetnek. Most viszont itt a kisebbik processzorgyártó csomagja, mely a hangzatos Puma kódnevet kapta. A K8-as architektúrára épülő, de K10-es elemeket is használó CPU mellett az AMD részévé vált ATI grafikus magját használják. Sokak szerint éppen ez, mármint az egységes platform létrehozása volt a két évvel ezelőtt finoman szólva is meglepő akvizíciónak a fő célja.

Mint oly sok AMD termék, a Puma is késett megjelenésével, de a piac egészen jól reagált rá. Azon a napon, amikor hivatalosan bemutatták, az AMD részvényeinek árfolyama több százalékkal megemelkedett. Hozzánk elsőként az Asus F5 sorozat kabátjába öltöztetett nagymacska érkezett meg. A nem éppen friss, 15,4 hüvelykes kijelző köré épített ház ezüstös oldalsó betéteivel, sötét színével és fedlapján keresztbefutó díszítésével ma már konzervatívnak mondható, ami nem feltétlenül jelent rosszat. Nem csilivili, nem (nagyon) krómozott, nem festett, nem szivárványszínű, nem díszes, hanem praktikus munkaeszköz.

Fedelének élei már az újabb Asus gépeken láthatóhoz hasonlóan, lankásabban lejtenek, de a nyomógombbal nyitható retesz körül még nincs krómberakás. Előre csak a kártyaolvasót tették, és a hátsó részen sincs túl sok csatlakozó. Ide került a Kensington zár aljzata, középre a tápcsatlakozóval és egy USB aljzattal keretezett szellőzőnyílás, valamint a jobb szélre az analóg D-Sub monitorkimenet. Egy digitális DVI-nek vagy HDMI-nek örültünk volna, bár egy üzleti, munkás célokra szánt laptopnál ez nem olyan fontos.

Az oldalsó élek sem zsúfoltak. Balra, elöl található a hang ki- és bemenete, utánuk az ExpressCard bővítőhely, majd a vezeték nélküli kapcsolatot biztosító eszközök (Wi-Fi, Bluetooth) kapcsolója, három USB, a régies modem és a vezetékes Ethernet aljzat sorakozik. A túloldalon csak az optikai meghajtót találtuk. Elfért volna még ide egy eSATA aljzat, esetleg még pár USB, igaz, abból már így is négy darab van.

Alulról szemlélve az F5-öt a legérdekesebb, hogy az F3-mal vagy az M51-gyel ellentétben elölre került az akkumulátora. Ennek köszönhetően ölbe véve minden bizonnyal stabilabb lesz majd a gép, hiszen súlypontja előrébb került. Elmaradhatatlan a szokásos névjegykártyatartó, a merevlemez pedig előre, a teleppel átellenes oldalra került. Bár elsősorban üzleti célra ajánlják, az F5-ösöknek nincs dokkolócsatlakozójuk.

Kinyitva a gép kicsivel modernebbnek látszik, mint kívülről. Csuklótámasza világos, ezüstszínű, és ez a betét felhúzódik a hagyományos elrendezésű – nem numerikus pados – billentyűzet két oldalára is. Ugyan a kijelző a mai szokás szerint tükrös felületű, a körülötte lévő, közepesen vastagnak mondható keret legalább matt. Az aszimmetrikus zsanérkialakítást oldalra helyezett Asus logó ellensúlyozza a monitor alatt. Fölötte látható az 1,3 megapixeles webkamera és két mikrofon.

Dicséretes, hogy az Asus F5 teljesen, 180 fokban kinyitható.

Benne a Puma

Megszokhattuk már az Asus nagyobb notebookjainál, hogy a memóriamodulok és a többi hardverkomponens egy nagy, közös ajtó mögött rejtőzik. A pumás F5-nél is egyből a szemünk elé tárult a processzor, az északi és déli híd, az egymás fölé helyezett memóriahelyek, valamint jobbra felül az egyetlen mini PCI Express aljzat, melyet a Wi-Fi modul foglal el. Külön fedele csak a vékony rezgéscsillapítókkal ellátott merevlemeznek van.

Az alaplap másik, billentyűzet felé fordított oldalán nincs semmilyen melegedésre hajlamos alkatrész. Tapasztalataink szerint ez az elrendezés nagyon jó hatással van a melegedésre, pontosabban a billentyűzet környéki nem melegedésre. Megfelelő szigetelőfóliáról is gondoskodtak az Asusnál, de azért így sem ajánlatos vízzel vagy egyéb folyadékkal locsolni az F5-öt.

Tovább boncolva az alaplapot eljutottunk a fő alkotóelemekig, melyek egy tenyérnyinél alig nagyobb területre összpontosulnak. Érdemes összevetni a chipek méretét az Intel konkurensekével.

AMD Puma

A 65 nm-es csíkszélességgel készülő, Griffin kódnévre hallgató CPU nagyjából akkora, mint az Intel szintén 65 nm-es Core 2 Duo processzorai. A bökkenő csak az, hogy az Intel már 45 nm-nél tart. Azért a korábban nálunk járt, 90 nm-es Turion vagy Athlon X2-höz képest így is kisebb fogyasztásra és melegedésre számítunk. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az AMD-nél a processzorban van a memóriavezérlő is, ami az Intelnél az északi hídban lakozik.

Intel Merom / Penryn / asztali Core 2 Duo

A felsorolásban eddig tartott az Intel gyártástechnológiai előnye, ugyanis chipkészlet terén az AMD lényegesen előbbre tart. Az asztali gépekbe szánt AMD 780G északi hídból származtatott M780G (RS780M) integrált grafikus magos chip nemcsak jóval kisebb, de videokódolásban és 3D-ben is jelentősen erősebb az Intel 965GM-nél. Hiába kapott egyes gépekben kisebb tokozást, az Intel déli hídja is nagyobb, mint AMD-s vetélytársa. A kisebb méret itt kisebb fogyasztást és hőkibocsátást is jelent. Érdemes megnéznünk az oldal leg(f)első képét: az AMD déli hídjának egyáltalán nincs hűtése, valószínűleg nem is kell neki.

Intel Centrino 2008 elején (MacBook Air)

A Puma platform lelke a Griffin kódnévre hallgató processzor. Alapvetően a Turion 64 X2 K8-as architektúrájára támaszkodik, de pár helyen K10-es technológiákkal egészítették ki, ezért kapta a Turion X2 Ultra nevet. Régi a két, fejenként 1 MB másodszintű gyorsítótáras processzormag, de új az egymástól független órajel- és feszültségkezelésük. Külön állítja feszültségét a Phenomokból érkezett HyperTransport 3.0 vezérlő is, mely igény szerint le is kapcsolhatja magát, hogy egy kis energiát takarítson meg. Az energiagazdálkodással kapcsolatban meg kell még említeni az integrált GPU-t, amely különálló mobil VGA-val párban nemcsak Hybrid CrossFire-t tud, hanem igény szerint kapcsolgat is a kétféle grafikai eszköz között. Ha nincs szükség a diszkrét VGA erejére, akkor lekapcsolható és csak az északi hídba épített, kisebb fogyasztású működik. Opcionálisan a Mobility Radeon HD 3000-es sorozatú grafikus kártyák is a Puma részei lehetnek.

A nagymacska foga

Egyelőre háromféle Turion X2 Ultra processzor érkezik. A legerősebb a 2,4 GHz-es, 2 MB L2 cache-es ZM-86; tesztgépünkben a középső, 2,2 GHz-es ZM-82 dolgozott; a legkisebb pedig a 2,1 GHz-es ZM-80. A későbbiekben mobil Athlon és Sempron vonalon is várhatóak a K10-es részletekkel fejlesztett processzorok. A Puma platform DDR2-800 memóriával dolgozik, szóval ebben is megelőzi az aktuális Centrinót. Tesztpéldányunkban 2 GB memória volt, de egy modulban, így a kétcsatornás vezérlő előnyeiről le kellett mondanunk. A konfiguráció többi eleme, mint a 250 GB-os SATA merevlemez, az LG DVD-író és a Realtek audiokodek meglehetősen hétköznapi darab. Az AMD továbbra is más gyártók Wi-Fi moduljait használja, az Asusban egy 802.11g-s Atheros chipes volt, de kapható lesz gyorsabb, N-es egységgel is. Tesztpéldányunk meglehetősen kis teljesítményű, 46,2 Wh-s, 6 cellás akkumulátorral érkezett, amellyel 2,65 kilogrammot nyom.

Az új Puma platformot az utóbbi időben nálunk járt egyetlen AMD processzoros géppel, az MSI ER710-zel vetettük össze, melynek Athlon 64 X2 CPU-ja csupán 1,8 GHz-en járt, tehát órajele miatt máris 20%-os hátrányból indult. Intel Centrino platformos gépekhez is hozzámértük az ultra Turiont. Az egyik a 2 GHz-es Core 2 Duo T7250 volt Fujitsu Siemens Amilo Si 2636 gépben, a másik pedig az Intel aktuális nagyfiúja, a 2,5 GHz-es, 45 nm-en készülő Core 2 Duo T9300 volt Asus M51Sn-ben.

Az Everest királynőrendezgetős, fényképfeldolgozós és egyik FPU (SinJulia) tesztjében a két AMD processzor viszonya az órajelüknek megfelelő volt, vagyis a Turion X2 Ultra jó 20%-kal volt gyorsabb. A többi Everest menetben viszont furcsa dolgok történtek. Egyik FPU-s tesztben szárnyalt a griff, a másikban viszont gyengélkedett. Cinebench-es renderelésben, pí-számolásban és videokódolásban is 20% vagy több volt az új előnye a régivel szemben, gyorsabb merevlemeze miatt a tömörítős tesztben ismét elhúzott az ultra. Összevetve az inteles konkurensekkel azt mondhatjuk, hogy a 2,2 GHz-es Turion X2 Ultra úgy-ahogy lépést tud tartani a 2 GHz-es, szintén 65 nm-es csíkszélességgel készülő Core 2 Duo T7250-nel, de a magasabb órajelen járó T9300 befogásához már kevés, és ez a bravúr valószínűleg nagyobb, 2,4 GHz-es testvérének sem sikerülne.

Talán egyes processzoros tesztekre is hatással volt Asus tesztgépünk szerencsétlen memóriakonfigurációja. Hiába a DDR2-800 támogatás, ugyanis a 2 GB RAM egy modulra került, ami annyit jelent, hogy a két memóriacsatornából csak egy volt aktív. Ennek tulajdonítható, hogy a pumás gép nem tudta tartani a lépést elődjével. Valószínűleg kerül majd még ilyen AMD vas a kezünkbe, akkor megnézzük, mire képes két csatornával.

Sajnos a VGA-val kapcsolatos méréseink is kudarcba fulladtak. Alaposabb játéktesztekre nem volt időnk, a 3DMark különböző verziói pedig rejtélyesen viselkedtek. Először szépen futott a 3DMark06, amellyel a notebook 3D-s fogyasztását mértük, de némi tesztelés és telepítgetés után már nem volt hajlandó elindulni, akárcsak egy évvel fiatalabb társa és a PCMark03. A jelenség pontos okát nem tudjuk, de hasonló előfordult már Asus F3 notebookkal és egy Asus asztali minigéppel, melyekben egyaránt AMD grafikus alrendszer dolgozott. Mindemellett az összes többi kipróbált szoftver hibátlanul működött. Ilyen volt például az IGP erejét kihasználó PowerDVD 8 médialejátszó, melynek köszönhetően még az 1080p felbontású videók is csak 15–20%-os processzorterheléssel futottak. Azért azt is kipróbáltuk, hogy ezen a téren mire elég a CPU. H.264 lejátszása közben, 720p felbontásban 35–45%-os, 1080p felbontásban 60–100%-os terhelést regisztráltunk, de a nagyobbikban is folyamatos volt a videó. VC-1-ben jobb volt a helyzet, ott a processzor 30–40 (720p), illetve 45–55 (1080p) százalékos terhelés alatt volt.

Asus F5 Pumával – MSI ER710

A notebookban most debütáló SB700, úgy tűnt, hogy szépen felgyorsult elődjéhez képest, de nem szabad elfelejteni, hogy az összehasonlításhoz használt MSI ER710-ben egy lassabb, 160 GB-os adattár dolgozott, míg a Pumás Asus F5-nek gyors, 250 GB-os Hitachi tára volt. A két inteles versenyző közül a Western Digital-os Fujitsu Siemens Amilo Si 2636 tartotta a lépést a pumás Asus Hitachijával, a seagate-es Asus M51Sn viszont megelőzte.

Fujitsu Siemens Amilo Si 2636 – Asus M51Sn

Monitor, billentyűzet, egér

A nálunk járt Asus F5-ösben a 15,4 colos notebookokra jellemző 1280x800 képpont felbontású, TN+film panel dolgozott, amely gyári beállításaival messze van a színhelyességtől. Szokásunkhoz híven kipróbáltuk, mire jutunk egy kis finomhangolással.

A kalibrációt a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorral (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro, illetve az Eye-One Match szoftverekkel végeztük. A programok arról adnak felvilágosítást, hogy a képernyőn bemért színek mennyire térnek el a referenciától. Ezt az eltérést a deltaE értékkel határozhatjuk meg. A kisebb deltaE érték kisebb különbséget jelent a szín referenciához való hasonlóságában. A szabály általánosan az, hogy ha a deltaE nagyobb háromnál, akkor a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól, tehát szemmel láthatóan különbözik tőle. Az ennél kisebb különbséget már nem látjuk. DeltaE<1 esetén a színhűség szinte tökéletes.

Egyik programunkkal sem lett valami jó az eredmény. A Blue Eye Pro színprofilja ugyan jobb lett 2 körüli deltaE átlaggal, de itt is háromszor átléptük és kétszer megközelítettük a 3-as deltaE értéket. A 0,4 cd/m²-es minimális és 131 cd/m²-es maximális fényerőből 330:1 körüli kontrasztarány következik. Bevilágításban is nagyjából azt kaptuk, amire számítottunk, nevezetesen egyetlen alsó fénysort, amely miatt a panel teteje legfeljebb 11%-kal, az alja pedig legfeljebb 8%-kal világosabb a közepénél és oldalra haladva is csökken a fényerő.

Betekintési szögek kapcsán sem volt túl jó a helyzet; igaz, egy notebooknál nem olyan nagy gond, hogy felülről nézve világosodnak, alulról nézve átfordulnak, oldalról pedig szürkülnek a színek, hiszen a felhasználó elölről nézi a kijelzőt.

Billentyűzetben sem hozott semmi különöset az F5, olyan jó átlagos volt. Igaz, nem magyar feliratozású, de a miénkkel megegyező kiosztású volt tesztgépünk, melynek minden billentyűje megfelelően nagy volt. A panel, amelyre rögzítették őket, erősebb nyomásra csak minimálisan hajlott be, az egyes leütések olyanok voltak, amilyeneket egy átlagos notebooktól elvárnánk, de semmi extra. A numerikus billentyűzetet szerencsére nem próbáltak meg rászorítani.

Balra, a fő rész fölött van egy sor – öt darab – gomb, és néhány – négy darab – LED. Előbbiekkel kapcsolhatjuk ki-be a gépet és a touchpadet, indíthatunk szoftvereket vagy válthatunk az egyes teljesítményprofilok között. A LED-ek a merevlemez és a leragadó billentyűk állapotáról adnak visszajelzést. További lámpácskákat találunk a tapipad alatt egy – szerintünk oda nem illő – krómsávban, melyek a gép, akkumulátor, Wi-Fi és Bluetooth állapotjelzői. Az érintőmező két gombját összevonták, oldalára gördítősávot is festettek. Működésével kapcsolatban csak annyit jegyeznénk meg, hogy a gombok kissé keményen járnak, idővel talán bekopnak majd.

Melegedés, zaj, akkumulátor

Az előző, még 90 nm-es AMD processzorral hajtott MSI gép annak ellenére is meglehetősen melegedett, és hangos is volt, hogy méretes, 17 colos monitor alatt terpeszkedett, ahol bőven lett volna hely a hő elvezetésére. Valószínűleg a processzor mellett az MSI-nek is benne volt a keze a nem túl fényes eredményben, ugyanis most az Asus F5-be zárt Puma sokkal jobban szerepelt. Nyugalmi állapotban csupán 18 dB-es hangot produkált, ráadásul ennek jelentős része a gép hátsó felén távozott, messze a felhasználó fülétől. Ekkor a gép felső része még 26 fokos tesztlaborunkban sem nagyon melegedett a kellemes 30 fok fölé, és alul sem volt vészes a helyzet.

Amikor befűtöttünk a processzornak, a ventilátor azonnal felpörgött 26 dB-re, majd pár perc után már 32 dB-t mutatott mérőműszerünk. Szerencsére innen már csak rövid intervallumokra emelkedett a hang szintje 35 dB-re. Örvendetes, hogy a billentyűzet és a csuklótámasz is alig melegedett fel. Előbbin még azt is érezni lehetett, ahogyan az alatta megbúvó ventilátor a levegőt szívja. Alul is csak a ventilátor és a hőleadó környéke melegedett 40 fokig. Okos elhelyezése ez a hűtőrendszernek, mert ölbe véve valószínűleg ehhez a részhez nem érünk majd hozzá.

A hőtermelésben mutatott nagyszerű eredményért nemcsak az Asus, hanem az AMD mérnökeit is elismerés illeti. A Turion X2 Ultra nagyon okosan, egymástól függetlenül vezérli a processzormagok órajelét. Esetünkben 550, 800, 1100 és 2200 MHz között váltogatott, a legalsó szinten feszültségét 1,2 voltról 0,8 voltra vette vissza.

Az okos nyugalmi menedzselés eredménye meglátszott a fogyasztáson is. Terheletlenül a nem éppen tápos akkumulátor is kitartott három óráig, videózni a CPU-t használva pedig több mint másfél órát tudtunk. Teljes terhelésnél azért megjött a nagymacska étvágya, ami 51 perces üzemidőt eredményezett.

Az akkumulátor visszatöltéséhez kikapcsolt és bekapcsolt állapotban is körülbelül két és egy negyed órára volt szükség. Eközben 35 wattal töltötte a táp. A notebook nyugalmi állapotban, akkutöltés nélkül 30 wattot fogyasztott, ami a CPU két magját hajtva 51 wattra, a VGA-t is megjáratva pedig 64 wattra emelkedett.

Értékelés

Elődjéhez viszonyítva több tekintetben is nagyszerűen sikerült az AMD első komplett mobil platformja, a Puma. A kedvező árú rendszer segítségével az AMD a hordozható gépek piacán is végre nagyobb teret nyerhet. A korábbi 90 nm-es AMD mobil processzorokhoz képest úgy látjuk, az új, K10-es elemekkel felfejlesztett, de továbbra is K8-as architektúrájú CPU melegedés és fogyasztás terén is előrelépés, bár teljesítményben jobbára csak a magasabb órajelnek megfelelő előnyt hozta.

Ez az előny és a 65 nm-es technológia viszont legfeljebb az Intel előző Centrino-generációjával veszi fel a versenyt, hisz a nagyobbik processzorgyártó már 45 nm-nél és valamivel magasabb órajeleknél tart, ráadásul épp újabb ráncfelvarrást hajt végre. Ám nem szabad elfelejteni, hogy egy platform nem csak processzorból áll, és chipkészlet valamint integrált grafikus vezérlő terén már az AMD van előnyben. Bízunk benne, hogy minél hamarabb 45 nm-re lépnek a "zöldek", és platformjukat szubnotebookokban is viszontláthatjuk.

Ugyan hosszú ideje a piacon van már, tesztlaborunkban mégis először járt az Asus F5-ös sorozatába tartozó notebook. Külsejét ma már kissé régimódinak mondanánk, de aki nem fogékony az aktuális, gyakran túltervezett divatra, annak minden bizonnyal tetszeni fog egyszerű külseje. Kijelzője, billentyűzete, anyaghasználata véleményünk szerint kategóriája erős középmezőnyébe sorolja, amihez tisztességesen megtervezett és kivitelezett belső tartozik. Az AMD Puma platformmal szerelt F5Z hazai árát még nem tudjuk, de minden bizonnyal valamivel olcsóbb lesz, mint a T7000-es Core 2 Duo processzorokkal felszerelt F5 modellek. Összességében nekünk tetszett az Asus F5, különösen így, az AMD Pumájával.

Asus F5Z AMD Puma platform

rudi

Az Asus F5Z notebookot az Asus hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.