Monitor, billentyűzet, egér

Tovább folytattuk a vizsgálódást a 12,1” képátlójú, 1280x800 pixeles, TN+film paneles kijelzővel. Elég hamar kiderült, hogy nem egy csúcsmodellel van dolgunk. Szabad szemmel nézve – különösen oldalról – egyenetlenségeket fedeztünk fel, amikor szürkéket jelenített meg. Betekintési szögei a TN+film technológiától elvárhatónál is kisebbek voltak. Alulról nézve szinte azonnal átfordultak a színek, felülről és oldalról hamar fakulni kezdtek.

Nem sok jót hozott a színek helyesre hangolása sem. A kalibrációt a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorral (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro, illetve az Eye-One Match szoftverekkel végeztük. A programok azt mérik, hogy a képernyőn bemért színek mennyire térnek el a referenciától. Ezt az eltérést a deltaE értékkel határozhatjuk meg. A kisebb deltaE érték kisebb különbséget jelent a szín referenciához való hasonlóságában. A szabály általánosan az, hogy ha a deltaE nagyobb háromnál, akkor a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól, tehát szemmel láthatóan különbözik tőle. Az ennél kisebb különbséget már nem látjuk. DeltaE<1 esetén a színhűség szinte tökéletes.

A Blue Eye kalibrációja sikerült jobban, de a tökéletestől ez is távol maradt. Az élénk vöröset nem sikerült 3-as DeltaE érték alá szorítani, és az 1,4-es átlag sem valami fényes.

A homogén fekete fotója és a maximális fényerő zónánkénti mérése is egyenetlenséget mutatott. Feketében a felső rész jóval világosabb volt, alul pedig csökkent a fényerő. A kimért 0,6 cd/nm-es legkisebb és 234 cd/nm-es legnagyobb fényerő majdnem 400:1 kontrasztarányt jelent.

Egy notebook használata közben a billentyűzettel, csuklótámasszal és touchpaddal érintkezik legtöbbet a felhasználó, ezért nagyon fontos a kialakításuk. Az N20-nál egy újfajta, szerintünk egészen látványos billentyűzettel próbálkozott az Asus. Gombjainak mérete nem változott, azonban a szokásosnál nagyobb az érintőfelületük. Ez jobb megjelenést ad nekik, de valamivel könnyebb melléütni, mint a hagyományos megoldásokon. Nálunk még angol kiosztású darab járt, de gombjai méretéből arra következtetünk, hogy a magyar verziónál sem lesz szükség a billentyűk vékonyítására. Egyedül a bal Shift szenved majd némi csorbát, ha kivágják belőle az Í-t. Szerencsére a kurzormozgatókat nem csonkították meg. Valószínűleg tesztpéldányunk jellegzetessége volt, hogy billentyűzete – különösen annak bal oldala – meglehetősen nyikorogva járt. Minden billentyű leütését ciripelés követte, és a gombsorok is egy kissé hullámosnak tűntek.

Ahogy korábban már említettük, a csuklótámaszra is a fedél fokozottan karcálló bevonata és modern mintázata került, csak most az alapszín világosabb. Szerencsére nem annyival világosabb, hogy a konzervatív ízlésűek esetleg megorroljanak rá. A középvonaltól kicsit balra tolták a jól használható touchpadot, melynek oldalára függőleges gördítősávot festettek. Krómhatású gombjaival nem voltunk teljesen kibékülve. Bár tudjuk, hogy idővel bekopnak, kezdetben rettenetesen, olcsó hatást keltve kattognak. Közöttük kapott helyet az ujjlenyomat-olvasó.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!