Platform - CPU, RAM, HDD, Wi-Fi

Fölöttébb érdekes platform dolgozik az Asus F83T modelljében. Bár nem egy különösen karcsú masina, az AMD ultravékony gépekbe szánt Athlon Neo MV-40 processzora dolgozik benne. Ez egy 65 nm-es gyártástechnológiával készülő, K8 architektúrás, egymagos processzor, ami a kategóriában viszonylag magas, 1,60 GHz-es órajelen jár, másodszintű gyorsítótára pedig 512 kB. Intel vonalon a Pentium SU2000 és Core 2 Solo SU3000 család közvetlen konkurensének mondható, de 15 wattos fogyasztási kategóriájával ezeknél a 45 nm-es chipeknél miden bizonnyal nagyobb étvágyú.

Az AMD platformok legerősebb része, a chipkészletbe integrált, komoly multimédiás képességekkel ellátott grafikus mag ezúttal kimaradt a képletből. Helyét egy korrekt kis diszkrét grafikus kártya, a Mobility Radeon HD 4570 vette át. Annyit érdemes tudni róla, hogy az Intel CULV platformos gépekben közkedvelt HD 4330-hoz hasonlóan 80 darab, DirectX 10.1-et támogató számolóegysége van, melyek viszont lényegesen magasabb, 680 MHz-es órajelen járnak, miközben a HD 4330 csak 450 MHz-et tud. A memóriavezérlő mindkét esetben 64 bites, a végén DDR2, DDR3 vagy GDDR3 memória csücsülhet. Esetünkben az Asus 512 MB DDR2-t telepített rá, ami 500 MHz-en jár. Jó kérdés, hogy a kis processzor képes-e kihajtani.

Teljesen konvencionálisnak mondható a hazai piacon elérhető Asus F83T többi komponense. Tizennégy hüvelykes kijelzője a szokásos 1366x768 pixellel rendelkezik, memóriája és merevlemeze bőséges, 4 GB, illetve 500 GB, van DVD-írója, n-es Wi-Fi adaptere, Bluetooth modulja, HDMI kimenete, webkamerája, két Altec Lansing hangszórója, valamint jár hozzá egér és táska. Mindezek fényében a 159 000 forintos vételár egészen kellemes, de sajnos ebben az operációs rendszer nincs benne. Nem tűnik rossz alternatívának a 2,10 GHz-es Intel Pentium Dual-Core T4300-as processzorral szerelt, SiS chipkészletes Asus F83Se sem, amelyért 172 000 forintot kell kifizetni.

Mivel az AMD Athlon Neo processzorral fémjelzett platformjának az Intel CULV-vel szemben kell helytállnia, ezért két Intel processzoros ellenfelet választottunk neki. Az első a szintén egymagos, de alacsonyabb órajelű Pentium SU2700, a másik pedig a kétmagos Core 2 Duo SU9400 lett.

Több mint 20%-os órajelbeli előnyének köszönhetően a kis Athlon tartotta a lépést a Pentiummal, bár bizonyos lebegőpontos tesztekben alaposan lemaradt mögötte. Tömörítésben viszont ez Everest résztesztjében és a 7-zip kitömörítős menetében is jobbnak bizonyult, és ugyancsak nyerte a memóriakezelős kört. A kétmagos Core 2 Duo ellen viszont már nem sok esélye maradt.

Kíváncsiságból néhány játékot is kipróbáltunk, de eléggé lehangoló eredményt kaptunk. A nem éppen friss Unreal Tournament 3-ban például 800x600-as felbontásnál is éppen hogy csak elértük a 30 fps-es átlagot. Valamivel jobb volt a helyzet az Oblivionban, ott közepes beállítással 1024x600-as felbontásban is használható, 24 fps-es értéket kaptunk (ez kevésbé pörgős játék, nem szükséges olyan magas fps), 800x480-ban, alacsony minőséggel pedig 32 fps-t mértünk. Alaposan visszavéve a grafika részletességét – 800x600, very low beállításon – a World in Conflict is hajlandó volt 27 fps-es átlagot produkálni, de a GRID és a Far Cry 2 nagyon szenvedett. Előbbivel a leggyengébb beállítható grafikával is csak 18 fps-et értünk el, utóbbi pedig low állásban felbontástól függetlenül – 800x480-at, 1024x600-at és 1366x768-at próbáltunk – 22 fps-t produkált, és iszonyatosan belassult, amint valamilyen akciódúsabb részhez értünk. Úgy gondoljuk, hogy a gyenge processzor, de még inkább a VGA nagyon sovány memóriás alrendszere volt a szűk keresztmetszet.

Merevlemezes tesztjeinkben arra jutottunk, hogy az AMD és Intel konkurens platformja lényegében ugyanazt tudja, de azért a Seagate merevlemezzel az előbbi picivel jobbnak bizonyult.

500 GB-os Seagate merevlemez AMD és Intel CULV platformmal

Kellemetlen szájízzel indultunk neki a Wi-Fi-teszteknek, ugyanis az Atheros oldalán utánajártunk, hogy a felhasznált AR9285-ös adapter csak az 150 mbps csúcssebességű átvitelt támogatja, a 300 mbps-ot nem. A méréshez Ralink chipkészletes Edimax BR-6504n Draft N szabványos routert, hozzá való Edimax PC Card adaptert és egy IBM ThinkPad X60 notebookot használtunk. Az alábbi ábra szemlélteti tesztkörnyezetünket, egy kétszintes családi házat. A miénk mellett még egy Wi-Fi hálózat működött a környéken. Ki kell emelni, hogy mérési eredményeink csak információs jellegűek, más környezetben ugyanezek az eszközök teljesen másképp viselkedhetnek.

A routert az emeleten a 0-s pontba helyeztük, majd a házon belül az 1-3 pontokban mértünk. Ezután kimentünk a 4-es ponthoz, majd az utolsó két mérést egy szinttel lejjebbről, a kertből végeztük. A „Wi-Fi - LAN” teszteknél az egyik gép vezeték nélkül, a másik vezetékkel csatlakozott az Edimax routerhez, míg a „Wi-Fi - Wi-Fi” esetben minden kapcsolat drót nélküli volt.

Amikor az egyik számítógép Ethernettel kapcsolódott a routerhez és csak egy drót nélküli kapcsolatot kellett kezelni, az átviteli sebességek még viszonylag jók voltak. Igaz, a vétel szempontjából nehéz, 5-ös pontban nem sikerült kapcsolatot létesíteni, és a távoli, 6-os pontban is alig kaptunk sávszélességet. Teljesen drót nélküli kommunikációra váltva drasztikusan visszaesett az átviteli tempó, és tovább romlott a hatótávolság. Ezen a téren az Intel platformba integrált vezérlője sokkal jobb szokott lenni, bár azoknál is várható, hogy alapszinten a mostani 300 mbps-os vezérlőt 150 mbps-os váltja.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!