Megjelenítés, bevitel

Mostanában egyre több új laptop érkezik LED háttérvilágítású kijelzővel, de az Asus F83T honlapján nem találtunk arra utalást, hogy a kisebb fogyasztású, egyenletesebb fényerejű technológiát használnák. Mindenesetre az 1366x768 pixeles, 14 hüvelykes monitornak így is egészen jó a képe. Persze csak a TN+film technológia keretein belül. Itt is jól láthatóan torzultak a színek, ha nem pontosan szemből néztünk a képernyőre.

Készítettünk az Asus F83T-hez színprofilt azoknak, akik esetleg szeretnének a gyárinál közelebb kerülni az optimális színvisszaadáshoz. A kalibrációt a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorral (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro szoftverrel végeztük. A berendezés azt vizsgálja, hogy a monitoron megjelenő árnyalatok milyen mértékben térnek el a referenciától. Ezt az eltérést deltaE értékben adjuk meg. Egy deltaE a minimális, szabad szemmel még látható eltérés. Ha átlagban ennél kisebb értéket kapunk a kalibrálásra, akkor a színhűség szinte tökéletes. Három deltaE értéknél a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól.

Nem meglepő, hogy ismét a szokásos adatokat mértük. A kalibrálás előtt 10 deltaE körül volt az átlagos, 20 körül pedig a maximális eltérés az optimálistól, amit sikerült 1, illetve 3 deltaE környékére leszorítani, így a kalibrálás egészen korrektnek nevezhető, bár nem tökéletes. Az Asus F83T színprofilja innen tölthető le, a maximálisnál hárommal alacsonyabb fényerőn adja a leghelyesebb színeket.

Műszerrel mérve először meglehetősen LED-esen viselkedett az F83T kijelzője. Felső és középső vonalán nagyon egyenletes fényerőt mértünk, de alsó sávja nagyjából tíz százalékkal gyengébben világított a középsőnél. Feketéjének bevilágítását átlagosnak, esetleg annál egy picivel nagyobbnak neveznénk. A panel maximális fényereje 225 cd/m² volt, ami a 0,7 cd/m²-es minimummal 320:1 kontrasztarányt jelent. Borús, kora decemberi időben ez elegendő a kijelző fényes felületén keletkező tükröződés legyőzésére, de erősebb fényben már nem.

Az Asus F83T megmutatta, hogyan lehet valami átlagosból egészen jót csinálni. Pár éve még teljesen hétköznapinak írtuk volna le a billentyűzetét, csak a közepének nagyon enyhe horpadását jegyeztük volna meg negatívumként. Most viszont a numerikus paddal „megáldott” és/vagy szigetes kialakítású notebookos billentyűzetek korában meg kell dicsérnünk korrektül járó, méretes gombjai miatt. Egyedül a kurzotmozgatókat és az Entertől jobbra lévő oszlopot szűkítették le egy kicsit. Van még egy, banális hibája ennek a klaviatúrának. Nem fehérrel, hanem világosszürkével feliratozták, így nem elég kontrasztos, homályos környezetben nehezen olvasható le. Praktikus extrája viszont a cseppállóság.

A fő billentyűzet fölé két gombot és három kék LED-et telepítettek. A nagyobbik gomb a ki/bekapcsolásra szolgál, a kisebbikkel a gép kikapcsolt állapotában az Express Gate mini operációs rendszer aktiválható, bekapcsolt állapotában pedig a sebességprofilok között válthatunk vele. A LED-ek a leragadó gombokhoz és a merevlemezhez tartoznak, fényük sötétben sem volt zavaró.

Szerintünk csinosan olvad bele környezetébe a tapipad. Felületét enyhe peremmel, és minimális érdesítéssel különböztették meg a csuklópadétól, és a mérete is rendben van. Most végre illettek környezetükbe a krómhatású gombok, melyek a finom járáshoz némi koptatást igényelnek.

A fenti, teljes billentyűzetet ábrázoló fotó bal alsó sarkán látható, hogy a fényes, szálcsiszolt hatású felület enyhe mattítást kapott. Az oda tartott névjegykártya feliratát nem tükrözte vissza maradéktalanul, úgy, mint a szokásos, fényes felületű gépek, de azért egy nagy szögletes folt megjelent rajta. Szólni kell az F83T hangjáról is. Sajnos a nem túl szerencsés elhelyezés ismét adott egy pofont az Altec Lansing sugárzók hangképének. Magas és közép tartományukat kézzel leárnyékolva a hangzásuk legfeljebb átlagosnak mondható.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!