Teljesítmény

Asus F8-as tesztgépeink közül a Centrino 2 platformosban az új, 2,53 GHz-es Core 2 Duo T9400 processzor dolgozott 1066 MHz-es FSB-vel. Hozzá az PM45 északi hídon keresztül 4 GB DDR2-800 memória csatlakozott, az 1440x900 pixeles kijelzőt pedig különálló Mobility Radeon HD 3650 VGA hajtotta meg. Az adatokat 320 GB-os Western Digital merevlemez tárolta, amit LG DVD-író egészített ki. Összehasonlításul egy 800 MHz FSB-s, 2,5 MHz-es Core 2 Duo T9300 processzorral, 1024+2048 MB DDR2-667 memóriával, PM965 északi híddal, de szintén HD 3650-es mobil Radeonnal, és 1440x900 pixeles kijelzővel szerelt laptopot használtunk, melyben viszont csak 250 GB-os Hitachi merevlemez és eggyel régebbi LG optikai meghajtó volt. Az újabb modell még nem kapható idehaza, a régebbi ára kétéves garanciával és Vista Home Premium operációs rendszerrel 390 000 Ft.

Harmadikként az AMD új Puma platformját vettük be a versenybe, igaz, csak 2,2 GHz-en, ami nagyjából 12%-os hátrányt jelent, sőt az egycsatornás memóriavezérlő is visszafogta. Aggodalomra semmi ok, később készítünk majd kiegyenlítettebb összevetést is, ugyanis most az új, Intel 4-es sorozatú IGP képességeit sem tudjuk megvizsgálni, hiszen grafikus mag nélküli PM45-öt és mellé notebookos vonalon középkategóriásnak számító Radeon HD 3650 diszkrét grafikus rendszert kaptunk.

A két Intel processzor között az újabb T9400-asnak csak egy százalék körüli előnye van órajelben, de rendszerbusza 33%-kal, memóriája pedig 20%-kal gyorsabb. Az Everest tesztekben általában 3% körüli volt az eltérés a két rendszer között, csak a fényképkezelési műveleteket használó PhotoWorxx részben ugrott meg az előny 12%-ra. A többi processzortesztben sem volt lényeges különbség a két CPU között, hiszen ugyanarra az architektúrára épülnek, és órajelük majdnem azonos. Az AMD Turion X2 Ultrája általában többel lemaradt, mint amennyivel alacsonyabb volt az órajele. Egyedül az FPU tesztek egyikében győzte le az Inteleket. Véleményünk szerint mobil vonalon, CPU teljesítményben az AMD egyelőre még nem nőtt fel az Intelhez, mely előnyének tetemes részét nem a most bemutatott 1066 MHz-es FSB és gyorsabb memória hozta.

Memóriakezelésben jobban megmutatkozott az új DDR2-800-as platform előnye a régi DDR2-667-eshez képest. Sajnos korai tesztünk egyelőre ezen a részen sem teljes; jó lett volna látni az AMD üdvöskéjét két csatornával és a negyedik generációs Intelt DDR3-mal. További érdekesség ezen a téren, hogy az újdonság támogatja az XMP profilokat és a CPU mellett akár a memória tuningját is.

Ahogyan asztali vonalon, úgy a notebooknál sem történt lényegesebb előrelépés merevlemez-kezelés terén. Az új ICH9-M északi híddal azért értünk el jobb maximumot és emiatt átlagot, mert gyorsabb merevlemez csatlakozott hozzá. Löketszerű csúcstempója és processzorterhelése hasonló mértékű volt, mint elődjének, az ICH8-M-nek, amely valamivel lassabb winchesterhez kapcsolva dolgozott a másik F8-as Asusban.

Az AMD ezen a területen is le van maradva még egy hajszálnyival, ugyanis az F8Sg-vel majdnem azonos merevlemezzel kisebb löketszerű csúcsot és nagyobb processzorterhelést mutatott az SB700, mint az Intel déli híd.

Összevetve a korábbi és az új Intel Draft-N-es Wi-Fi modult azt tapasztaltuk, hogy az újabb erősebb. Minden vételi pontban nagyobb tempót és stabilabb kapcsolatot produkált, mint elődje. A teszteléshez Ralink chipkészletes Edimax BR-6504n routert, hozzá való Edimax PC Card adaptert és egy IBM Think Pad X40 notebookot használtunk. Wi-Fi tesztkörnyezetünk a korábbi, téglából épített családi házból egy vasbeton bérházba költözött, melynek alaprajzát az alábbi ábra szemlélteti. A környéken még egy Wi-Fi hálózat működött. Ki kell emelni, hogy mérési eredményeink csak tájékoztató jellegűek, más környezetben ugyanezek az eszközök teljesen másképp viselkedhetnek.

A routert a 0-val jelölt pontba helyeztük, majd a lakáson belüli 1–5. pontokban, fél emelettel feljebb, a 6-os pontban és egy szinttel feljebb, a 7-es pontban mértünk. Tovább teszteltünk egy szinttel a 6-os és 7-es pont felett is, ezeket a méréseket 6b-vel illetve 7b-vel jelöltük.

Szabad rálátással, vezetékes LAN felé nagyon jól teljesített az új Intel Wi-Fi Link 5100-as adapter. A routertől egy méterre (1-es pont), négy méterre (2-es pont), sőt még egy betonfalon keresztül (3-as pont) is 6 MB/s fölötti tempót produkált. Két fal mögül, körülbelül 7 méteres távolságból (4-es pont) már 2–3 MB/s közé csökken az átviteli tempó, 10 méterről (5-ös pont) pedig még egy kicsit lejjebb ment. Fél emelettel feljebb (6-os pont) még mindig 1 MB/s fölött jártunk és még eggyel feljebb is rendelkezésünkre állt 8–900 kB/s-os sávszélesség. Másfél emelettel a router fölött és nagyjából 11 méter távolságra tőle továbbra is 500 kB/s fölött jártunk, és két szinttel fölötte még volt stabil jel. Két N-es Wi-Fi eszköz között értelemszerűen kisebb, de még mindig 3 MB/s fölötti csúcsot mértünk. Érdekes, hogy a nagyobb távolságokban így valamivel stabilabb volt a jel.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!