Asus bőrbe bújt Centrino 2

Asus F8

Nem kevesebb, mint öt év telt el azóta, hogy az Intel bemutatta első komplett notebookplatformját, a Centrinót. Azóta a kezdetben Pentium M, majd Core és Core 2 processzorokra, valamint egyre fejlettebb chipkészletekre és kiegészítő áramkörökre épülő platform töretlen sikernek örvend. A konkurens AMD csak pár hete tudott valami hasonlóval előrerukkolni, de az Intel válasza sem váratott magára sokat. Ma új északi és déli híddal, valamint fejlett vezetékes és vezeték nélküli hálózati vezérlőkkel egészült ki az a 45 nm-en készülő, Penryn magos Core 2 Duo processzor, melyet még az év elején jelentettek be, és a korábbi modellnél kedvezőbb fogyasztását, nagyobb teljesítményét már bizonyította tesztlaborunkban. Azért CPU vonalon is van előrelépés fogyasztás és teljesítmény terén egyaránt.

Centrino 2 – alapos megújulás az ötödik évben

Elsőként ismét egy Asus laptopban, a 14,1 hüvelykes, széles kijelző köré épített F8-ban ismerkedtünk meg az új platformmal. Megjelenésben leginkább az M50/51 kicsinyítésének nevezhető, bár egy kicsivel elegánsabb nála. Fedele ugyanolyan fényes, képen egyszínűnek tűnő, de valójában finom vonalakkal textúrázott borítást kapott, mint a 15,4 colos M, amit némi krómozással bolondítottak meg a webkamera és a zsanér környékén. Egyes modellek bőrborítást kaptak. AZ M51-nél is találkoztunk azzal a formai trükkel, hogy az ezüstszürke alsó borítás kilóg a felső sötét alól, úgy, mintha körbefutó díszléc lenne.

Elöl csupán egyetlen csatlakozója van az F8-asoknak, és az sem nevezhető valódinak, hiszen csak egy infra port. Hátul már sokkal több érdekesség látszik. Itt az aljzatok kiosztása nagyban függ a kérdéses modelltől. Nálunk az új, Centrino 2-es F8Va (ez látható feljebb) mellett a korábbi F8Sp (ez látható lejjebb) járt. Mindkettőnek különálló Mobility Radeon HD 3650 grafikus kártyája volt, mégis az új D-Sub és HDMI, a korábbi pedig D-Sub, DVI és S-Video kimenetet kapott a két USB, az Ethernet és a modemes aljzat, valamint a tápcsatlakozó mellé.

Az oldalak ismét egyformák. Balra még két USB-t és a hűtés szellőzőnyílását találjuk, jobbra pedig az ötödik USB, egy mini FireWire, valamint két audiocsatlakozó került az optikai meghajtó és a fölötte elhelyezett kártyaolvasó elé.

Nagyon csinosan oldották meg a notebook bekapcsológombját. Az egyik zsanér oldalára került, elsőre díszítőelemnek látszik. Kinyitva a gépet, egy kis „Power” felirat jelzi, hogy merre kell keresni; működés közben kéken világít.

A speciális, fényes felület nagyon jó megjelenést kölcsönöz az F8-asnak. Igaz, hogy gyűjti az ujjlenyomatot, de látványra és tapintásra is igényes, elegáns benyomást kelt. A bekapcsoló mellett még egy részlet kivitelezése nagyon tetszett. Balra elöl helyeztek el négy kis LED-et, melyek a gép működéséről, az akkuról és vezeték nélküli eszközökről adnak visszajelzést – ezeknek nemcsak a csuklótámaszon, hanem a gép fedelén is vannak piktogramjai. Ismét megdicsérjük az Asus egyedi, lejtős élkiképzéseit is.

Kitárva szintén tetszetős az F8. Sötét billentyűzetét világos, a felső részhez hasonlóan textúrázott keret öleli körbe, mely a gyáriak szerint fokozottan karcálló. Kár, hogy most is különböző reklámmatricákkal rondították el; még szerencse, hogy ezek nyom nélkül eltávolíthatóak. Ugyan a monitornak szokás szerint tükrös a felülete, a kávája legalább matt. A kijelző fölött forgatható, 1,3 megapixeles webkamera feszít, melynek mikrofonját balra alulra, az Fn gomb mellé tették.

Az F8-as alján három ajtót találtunk. Az alábbi képen balra felül látható a fő komponenseket rejtő fedél, balra alul az akkumulátor, amely a gép elejébe került, jobbra alul pedig a méretes gumibetéttel felszerelt panel alatt a merevlemez bújik meg. A nagyobb Asus gépekre jellemző névjegykártyahely nem fért rá a 14,1 colos gépre, melynek alapterülete 340 x 244 mm, tehát mindkét méretében pár centiméterrel kisebb a 15,4 colos társainál. Vastagsága viszont ugyanakkora, és 2,6 kilogrammos tömege (hatcellás akkumulátorral) sem kisebb.

Nem túl nagy, de mégis hátrány a nagyobb Asus modellekkel szemben, hogy az F8 kijelzője nem hajtható hátra teljesen.

Belső

A notebook belső felépítésének vizsgálatához levettük a borítólapokat. Fontos tudni, hogy ezek a műveletek garanciavesztést okoznak. A három fedél alatt több érdekességet is találtunk, amikor szemügyre akartuk venni az új Centrino 2 platformot. A legnagyobb, bal felső ajtó takarta a hőcsöves hűtést, melyet kétfelé választottak. Egy vastagabb cső érkezik alulról, a processzor felől, a másikat itt még takarja a VGA. Ide került a két egymást fedő memóriamodul. Alább látszik, hogy az akkumulátor helye nem túl nagy, ami sajnos kapacitását is érinti. Hatcellás, 46,2 Wh-s példányunk valószínűleg a korábbinál takarékosabb hardverrel sem húzza majd sokáig, a különálló VGA pedig tovább ronthat a helyzeten. Érdekes, hogy a merevlemez fedele alá kerültek a mini-PCI aljzatok. Az adattárat jól becsomagolták.

Általában azt tartják, hogy egy notebook nem túlzottan bővíthető. Az Asus F8 esetében pár csavarral eltávolítható a merevlemez, a processzor, a memória, a két mini-PCI kártya, az optikai meghajtó, sőt még az MXM foglalatba ültetett Mobility Radeon HD 3650 grafikus kártya is, tehát minden lényeges komponense.

Érdekesen alakították ki a két mini-PCI kártyát, egymás fölé helyezték őket. Az F8Sp-ben felül egy Turbo Memory flash adattárat, az alsóban a szokásos 4965AGN Wi-Fi modult találtuk.

Az F8Va-ban már az új 5000-es sorozatba tartozó vezeték nélküli hálózati vezérlő dolgozott. Ebből most még többfélével jelentkezik az Intel, mint korábban. Az 5100-es és 5300-as megfelelő Wi-Fi eszközök társaságában 300 Mbps-os, illetve 450 Mbps-os átviteli csúcssebességre képes, az 5150-es és 5350-es pedig WiMAX modullal van kiegészítve. Tesztgépünkben 5100-as kártya dolgozott, alatta pedig egy 3G modemet találtunk.

Tovább akartuk bontani az F8-at, de most az a manó győzött, aki az Asus gépeket belülről egyben tartja, így a 65 nm-en készülő, integrált GPU nélküli Intel PM45 északi hidat nem sikerült megpillantani. A közvetlenül a billentyűzet alatt lakozó ICH9-M déli hidat viszont megtaláltuk.

Az új északi híddal lényegében az Intel notebook-vonalon felzárkózott asztali chipkészleteihez, hiszen ott is a 4-es széria fut éppen, melyet szintén 65 nm-es gyártási technológiával készítenek. A korábbi notebookos 965-öshöz képes nem csak csíkszélességben fejlődött az áramkör. Most már 1066 MHz-es FSB-t, DDR2 memóriából a legmagasabb JEDEC szabványt, tehát a 800 MHz-eset támogatja. Memória terén energiamegtakarítást eredményez majd, hogy az új északi híd kezeli a kisebb feszültségen üzemelő DDR3-at egészen 1066 MHz-ig.

Elsőként notebookban jelenik meg az Intel negyedik generációs integrált GPU-ja, mely a hírek szerint 3D-ben sokkal jobb lesz elődjénél, de azért az AMD és NVIDIA hasonló termékeivel nem veszi fel a versenyt ezen a téren. Jó lesz viszont nagy felbontású videók lejátszásában. Kétféle verzióban érhető majd el az új IGP-s északi híd. A GM47-ben 640 MHz-en, a GM45-pedig 533 MHz-en jár a grafikus mag. A harmadik, a PM45 nem tartalmaz grafikus alrendszert, különálló VGA-s gépekhez használják. Ezen a téren kettősséget érezni az Intel stratégiájában, ugyanis az IGP-s északi hidak ki tudják kapcsolni a nagyobb fogyasztású diszkrét VGA-t, ha nincs szükség a teljesítményére, a PM45 pedig képtelen erre az energiatakarékossági trükkre.

Az új, 1066 MHz-es FSB-hez új, 45 nm-en készülő processzorokat is kapunk. Mint korábban az első, még 800 MHz-es FSB-s mobil Penryneknél, most is 3 MB másodszintű gyorsítótáras 8000-es és 6 MB-os 9000-es modellek jönnek. A számozás elején a T betű 35 wattos TDP-t, a P 25 wattos TDP-t jelent majd. Táblázatban foglaltuk össze az új processzorokat és feltüntettük ezerdarabos közvetlen rendelésre vonatkozó árukat. Érdekesség kedvéért a platform többi komponensének árát is megadjuk.

A paletta csúcsára valamivel később érkezik a több mint 3 GHz-es extrém csúcsmodell, melynek már 44 watt a TDP-je. Minden bizonnyal nagyobb érdeklődésnek örvendenek majd a várhatóan harmadik negyedév folyamán bemutatkozó Low Voltage és Ultra Low Voltage változatok, melyek TDP-jét 17, illetve 10 wattra csökkentették.

Mielőtt továbblépnénk a teljesítmény és egyéb paraméterek taglalására, érdemes megállni kicsit és elgondolkodni azon, hogy az általános feladatokra elegendő Intel Atom N270 processzor a maga 2,5 wattos TDP-jével 44 dollárba kerül, hozzá a 4 wattos 945 GSE északi hidat 36 dollárért adják, tehát 100 dollár körül is fel lehet építeni egy elégséges teljesítményű, minimális fogyasztású hordozható platformot. Nem biztos, hogy mindenkinek szüksége van Centrino 2-es (vagy akár AMD Puma-alapú) erőgépre.

Teljesítmény

Asus F8-as tesztgépeink közül a Centrino 2 platformosban az új, 2,53 GHz-es Core 2 Duo T9400 processzor dolgozott 1066 MHz-es FSB-vel. Hozzá az PM45 északi hídon keresztül 4 GB DDR2-800 memória csatlakozott, az 1440x900 pixeles kijelzőt pedig különálló Mobility Radeon HD 3650 VGA hajtotta meg. Az adatokat 320 GB-os Western Digital merevlemez tárolta, amit LG DVD-író egészített ki. Összehasonlításul egy 800 MHz FSB-s, 2,5 MHz-es Core 2 Duo T9300 processzorral, 1024+2048 MB DDR2-667 memóriával, PM965 északi híddal, de szintén HD 3650-es mobil Radeonnal, és 1440x900 pixeles kijelzővel szerelt laptopot használtunk, melyben viszont csak 250 GB-os Hitachi merevlemez és eggyel régebbi LG optikai meghajtó volt. Az újabb modell még nem kapható idehaza, a régebbi ára kétéves garanciával és Vista Home Premium operációs rendszerrel 390 000 Ft.

Harmadikként az AMD új Puma platformját vettük be a versenybe, igaz, csak 2,2 GHz-en, ami nagyjából 12%-os hátrányt jelent, sőt az egycsatornás memóriavezérlő is visszafogta. Aggodalomra semmi ok, később készítünk majd kiegyenlítettebb összevetést is, ugyanis most az új, Intel 4-es sorozatú IGP képességeit sem tudjuk megvizsgálni, hiszen grafikus mag nélküli PM45-öt és mellé notebookos vonalon középkategóriásnak számító Radeon HD 3650 diszkrét grafikus rendszert kaptunk.

A két Intel processzor között az újabb T9400-asnak csak egy százalék körüli előnye van órajelben, de rendszerbusza 33%-kal, memóriája pedig 20%-kal gyorsabb. Az Everest tesztekben általában 3% körüli volt az eltérés a két rendszer között, csak a fényképkezelési műveleteket használó PhotoWorxx részben ugrott meg az előny 12%-ra. A többi processzortesztben sem volt lényeges különbség a két CPU között, hiszen ugyanarra az architektúrára épülnek, és órajelük majdnem azonos. Az AMD Turion X2 Ultrája általában többel lemaradt, mint amennyivel alacsonyabb volt az órajele. Egyedül az FPU tesztek egyikében győzte le az Inteleket. Véleményünk szerint mobil vonalon, CPU teljesítményben az AMD egyelőre még nem nőtt fel az Intelhez, mely előnyének tetemes részét nem a most bemutatott 1066 MHz-es FSB és gyorsabb memória hozta.

Memóriakezelésben jobban megmutatkozott az új DDR2-800-as platform előnye a régi DDR2-667-eshez képest. Sajnos korai tesztünk egyelőre ezen a részen sem teljes; jó lett volna látni az AMD üdvöskéjét két csatornával és a negyedik generációs Intelt DDR3-mal. További érdekesség ezen a téren, hogy az újdonság támogatja az XMP profilokat és a CPU mellett akár a memória tuningját is.

Ahogyan asztali vonalon, úgy a notebooknál sem történt lényegesebb előrelépés merevlemez-kezelés terén. Az új ICH9-M északi híddal azért értünk el jobb maximumot és emiatt átlagot, mert gyorsabb merevlemez csatlakozott hozzá. Löketszerű csúcstempója és processzorterhelése hasonló mértékű volt, mint elődjének, az ICH8-M-nek, amely valamivel lassabb winchesterhez kapcsolva dolgozott a másik F8-as Asusban.

Az AMD ezen a területen is le van maradva még egy hajszálnyival, ugyanis az F8Sg-vel majdnem azonos merevlemezzel kisebb löketszerű csúcsot és nagyobb processzorterhelést mutatott az SB700, mint az Intel déli híd.

Összevetve a korábbi és az új Intel Draft-N-es Wi-Fi modult azt tapasztaltuk, hogy az újabb erősebb. Minden vételi pontban nagyobb tempót és stabilabb kapcsolatot produkált, mint elődje. A teszteléshez Ralink chipkészletes Edimax BR-6504n routert, hozzá való Edimax PC Card adaptert és egy IBM Think Pad X40 notebookot használtunk. Wi-Fi tesztkörnyezetünk a korábbi, téglából épített családi házból egy vasbeton bérházba költözött, melynek alaprajzát az alábbi ábra szemlélteti. A környéken még egy Wi-Fi hálózat működött. Ki kell emelni, hogy mérési eredményeink csak tájékoztató jellegűek, más környezetben ugyanezek az eszközök teljesen másképp viselkedhetnek.

A routert a 0-val jelölt pontba helyeztük, majd a lakáson belüli 1–5. pontokban, fél emelettel feljebb, a 6-os pontban és egy szinttel feljebb, a 7-es pontban mértünk. Tovább teszteltünk egy szinttel a 6-os és 7-es pont felett is, ezeket a méréseket 6b-vel illetve 7b-vel jelöltük.

Szabad rálátással, vezetékes LAN felé nagyon jól teljesített az új Intel Wi-Fi Link 5100-as adapter. A routertől egy méterre (1-es pont), négy méterre (2-es pont), sőt még egy betonfalon keresztül (3-as pont) is 6 MB/s fölötti tempót produkált. Két fal mögül, körülbelül 7 méteres távolságból (4-es pont) már 2–3 MB/s közé csökken az átviteli tempó, 10 méterről (5-ös pont) pedig még egy kicsit lejjebb ment. Fél emelettel feljebb (6-os pont) még mindig 1 MB/s fölött jártunk és még eggyel feljebb is rendelkezésünkre állt 8–900 kB/s-os sávszélesség. Másfél emelettel a router fölött és nagyjából 11 méter távolságra tőle továbbra is 500 kB/s fölött jártunk, és két szinttel fölötte még volt stabil jel. Két N-es Wi-Fi eszköz között értelemszerűen kisebb, de még mindig 3 MB/s fölötti csúcsot mértünk. Érdekes, hogy a nagyobb távolságokban így valamivel stabilabb volt a jel.

Mobility Radeon HD 3650

Örvendetes, hogy az Asus F8-ban még a VGA is cserélhető, csak az a kérdés, hogy a későbbiekben beszerezhetőek lesznek-e – és ha igen, akkor milyen áron – a további, erősebb modulok. A kompakt kis kártyán M86-os GPU csücsült. Mellette kétszer négy Hynix chipben nem kevesebb mint egy gigabájt DDR2 memóriát találtunk.

A GPU 120 darab DirectX 10.1-et támogató számolóegysége 600 MHz-en dolgozik, a DDR2 memória pedig 3D-ben 700 MHz-en jár. Ez asztali VGA-s viszonylatban nem jelent valami sokat, a mostanra alsókategóriába csúszott modellek rendelkeznek hasonló paraméterekkel, feljebb 320 vagy akár 800 számoló is jár hasonló órajelen. Eltekintve a ma még nem túl lényeges DirectX 10.1-től a mobil HD 3650 csak GPU-ban és memóriában is 100–100 MHz-cel magasabb órajelében különbözik a Mobility Radeon HD 2600-tól.

Hogy ezek a gyorsítások mire elegendőek, azt korábbi tesztünkben szereplő Radeon HD 2600, GeForce 9500M GS és egy korosodó asztali gépbe szerelt GeForce 8800 GT felhasználásával vizsgáltuk meg hat játékban.

Játékok

• The Elder Scrolls: Oblivion – Bethesda Softworks / Take 2 Interactive
• Bioshock – Irrational Games / 2K Games
• Unreal Tournament 3 – Epic Games / Midway
• Half-Life 2: Episode 2 – Valve / EA Games
• Colin McRae: DiRT – Codemasters / Codemasters
• World in Conflict – Massive Entertainment / Vivendi

A meghajtóprogramokban a képminőségi beállításokat a GeForce-okon „legjobb minőség”-re, a Radeonokon pedig a legszebbre kapcsoltuk, az anizotropikus szűrés (8x-os) végig be volt kapcsolva, így később csak az élsimítás mértékét állítgattuk, ahol a játék lehetőséget adott a beállításra, ott játékból, ahol nem, ott a meghajtóprogramból. A „Catalyst AI”-t alapállapotban hagytuk.

A HL2: Episode 2-ben felvett demót használtunk a kártyák teljesítményének leméréséhez. További játékokban (Bioshock, Colin McRae DiRT, Oblivion) egy begyakorolt útvonalat jártunk be háromszor egymás után, miközben FRAPS-szel mértük az fps-eket. A három lefutott kör után az átlagot jegyeztük fel. A World in Conflictban a játékba beépített teljesítménytesztet futtattuk le, az UT3 esetében pedig a Shangri-la fly-by demót alkalmaztuk a mérések során.

A félreértések elkerülése végett most külön is feltüntetjük, hogy az ábrákon szereplő megnevezések egészen pontosan milyen konfigurációkat takarnak:

Mobility Radeon HD 3650: Core 2 Duo T9400 CPU 2,53 GHz-en, Mobility Radeon HD 3650 600/700 MHz-en, 4 GB DDR2-800 RAM

Mobility Radeon HD 2600: Core 2 Duo T7700 CPU 2,4 GHz-en, Mobility Radeon HD 2600 500/400 MHz-en, 2 GB DDR2-667 RAM

GeForce 9500M GS: Core 2 Duo T9300 CPU 2,5 GHz-en, GeForce 9500M GS 475/950/400 MHz-en, 3 GB DDR2-667 RAM

GeForce 8800 GT 512 MB: Athlon 64 X2 4200+ 2,2 GHz-en, GeForce 8800 GT 512 MB 600/1500/900 MHz-en, 2 GB DDR400 RAM

A notebookok némileg atipikus, 1440x900 pixeles felbontása okozott egy kis keveredést a beállításoknál, ugyanis az esetek többségében nem tudtuk megadni az általános 1280x800-as felbontást, helyette a GeForce 1280x720-at, a Radeonok 1280x768-at kínáltak fel. Emiatt 1 megapixeles és 1,3 megapixeles képméretet használtunk, és jelöltünk meg a grafikonoknál. Ez asztali gépeknél körülbelül 1152x864-es, illetve 1280x1024 képpontos méretnek felel meg.

Korábban arra a következtetésre jutottunk, hogy a Mobility Radeon HD 2600 nem igazán tudja tartani a lépést a kis mobil GeForce-szal. Ezen a magasabb órajeles HD 3650-nek sokat sikerült javítania. Csupán a Half-Life 2-ben maradt le jelentősebben a mobil GeForce mögött, pár helyen pedig egy kicsivel meg is előzte. A notebookokéhoz hasonlóan erős processzorral az asztali gép GeForce 8800 GT-je sokkal-sokkal jobb köröket futott volna.

Videolejátszásban is sokat segített a Radeon. Nélküle 720p felbontású DivX videónk az 1600 MHz-re állított processzort 40–50%-ban terhelte, segítségével viszont a CPU csupán 15–20%-ban dolgozott. H.264-es kódolásnál, 720p-ben processzorral 20%-ot, VGA-val 10%-ot mértünk, 1080p-ben pedig 30, illetve 10 százalékot. VC-1-nél, 720p-ben csak processzorral 35%, VGA segítségével 15% volt a CPU terhelés, 1080p-ben pedig rásegítés nélkül 55–65%-ot, rásegítéssel 20–30%-ot mértünk.

Monitor, billentyűzet, egér

Már a játéktesztek közben is feltűnt, hogy mennyire jó az F8-asokba szerelt, 1440x900 pixel felbontású Chi Mei N141C3-L02 TFT panel képe. Igaz, hogy TN+film technológiájú és hordozza is annak korlátait (kis betekintési szögek, színtorzulás), de nem olyan nagy mértékben, mint más notebookok monitorai. Megvizsgáltuk a kijelző színhelyességét is.

A kalibrációt a GretagMacbeth Eye One Display 2 kalibrátorral (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro, illetve az Eye-One Match szoftverekkel végeztük. A programok azt mérik, hogy a képernyőn bemért színek mennyire térnek el a referenciától. Ezt az eltérést a deltaE értékkel határozhatjuk meg. A kisebb deltaE érték kisebb különbséget jelent a szín referenciához való hasonlóságában. A szabály általánosan az, hogy ha a deltaE nagyobb háromnál, akkor a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól, tehát szemmel láthatóan különbözik tőle. Az ennél kisebb különbséget már nem látjuk. DeltaE<1 esetén a színhűség szinte tökéletes.

A kezdeti, meglehetősen rossz értékeket sikerült a szürkeárnyalatoknál és a telített színeknél is alaposan feljavítani, és a pasztell színek is szépen rendbejöttek. Átlagosan 1 alatti deltaE értékeket kaptunk eredményül és a maximum is 2,5 alatt maradt.

Bár a kalibrátorral kimért értékek azt mutatják, hogy a panel bal felső sarka 15%-kal sötétebb volt, mint a közepe, szemre egészen jól mutatott a felület. Teljesen feketében az alsó fénysáv távolról sem volt olyan erőteljes, mint más modelleknél. Tesztelés közben 0,3 cd/m²-es minimális és 172 cd/m² maximális fényerőt mértünk, ami majdnem 600:1 kontrasztarányt jelent. Alaposan feltekerve a monitort szabadban, természetes fénynél is látható, használható maradt.

Első ránézésre és érintésre meg voltunk elégedve az F8 billentyűzetével. Modern festése és kellemes tapintása az átlag fölé emeli, bár távolról sem olyan jó, mint egy ThinkPad klaviatúrája. Aztán megláttuk, hogy a jobb alsó sarokban nyomorítva vannak a kurzormozgatók. Szerintünk ez egy diszkrét VGA-s, játékra is használható laptopnál elég nagy vétek. Különösen úgy, hogy a billentyűzet mindkét oldalán ott vigyorog a több mint egy centiméteres keret. Szerencsére ettől a hibától eltekintve nem sok kifogásolnivalónk akadt a gombokkal kapcsolatban. A magyar kiosztásnál kétsoros az Enter, elég nagy a Backspace, az Í-vel megkurtított bal Shift sem túl kicsi, igaz, a Ctrl nem a szélre, hanem eggyel beljebb került.

A fő gombok fölött van még három LED (merevlemez, CapsLock, multimédia mód) és öt gomb. Dicséretes, hogy a Bluetooth és a Wi-Fi külön billentyűt kapott, így nem fogjuk megszakítani a Wi-Fi kapcsolatot, miközben a Bluetooth-t szeretnénk ki-bekapcsolni. A fennmaradó hárommal sebesség- és monitorprofilokat kapcsolhatunk, valamint aktiválhatjuk a multimédia módot. Ilyenkor elindul a telepített Windows Vista beépített Media Center front-end szoftvere. Az Asus F8 tapipadjának gombjai közé helyezték az ujjlenyomat-olvasót. Kezdetben kicsit keményen járnak, de az a tapasztalatunk, hogy pár hónap alatt bekopnak. Persze nem egyenletesen, hiszen a balt rendszerint többet használják.

Melegedés, zaj, akkumulátor

Általában először a melegedéssel kapcsolatos tapasztalatainkat szoktuk kifejteni, de most az akkus üzemidővel és fogyasztással kezdünk. Az új platform a kisebb csíkszélesség és a valamivel fejlettebb energiagazdálkodási technológiák miatt elvileg kevesebbet fogyaszt, mint a régi, de valójában a fő fogyasztók, a CPU, a VGA és a TFT panel mindhárom gépünkben azonos vagy nagyon hasonló volt. Ennek megfelelően a régebbi belsővel ellátott F8Sg nyugalmi állapotban 31 wattot, az új pedig 30–32 wattot fogyasztott, tehát nagyjából egyformán. Ehhez a monitor maximális fényerőn még 3 wattot, a Wi-Fi és Bluetooth együtt további 3–4 wattot adott hozzá. A CPU-t leterhelve mindkét gép fogyasztása picivel 40 W fölé emelkedett, játék közben pedig már 60–62 wattot zabáltak fel. Ha menet közben töltöttük az akkumulátort, az további 25 wattal emelte az értékeket. Kikapcsolt állapotban, töltés közben 30 wattot mértünk.

Érdemes felidézni, hogy a 2,2 GHz-es Turion X2 Ultrával szerelt gép nagyjából mennyit fogyasztott. Ki kell emelni, hogy a nyugalmi 30 wattos és a CPU-ra terhelt 51 wattos értéket valamivel nagyobb kijelzővel mértük. Fogyasztásban, úgy tűnik, hogy az AMD elég közel került az Intelhez. Minden bizonnyal emiatt kellett még januárban, jóval a Puma előtt kihozni a 45 nm-es Intel CPU-t, mert a korábbi 65 nm-essel nem sikerült volna tartani a lépést, legalábbis a nyugalmi állapotú értékben. Így az Intel legalább elmondhatja, hogy teljesítmény/fogyasztásban továbbra is biztosan vezet.

Nem meglepő, hogy a közel azonosan fogyasztó F8-asok nagyjából ugyanannyi ideig bírták a nem túl tápos, 53,28 wattos akkumulátorral. Minden bizonnyal a diszkrét VGA rovására írható, hogy nyugalmi állapotban is alig több mint két órát bírtak a gépek, GPU hajtotta videózásban a két órát, játékban pedig az egy órát sem bírták ki. A kikapcsolt és bekapcsolt állapotú töltés ideje közel volt egymáshoz, nagyjából a minimális működési idő szintjén mozgott.

Ha ugyanúgy fogyasztanak és ugyanakkora a teljesítményük, akkor minden bizonnyal egyformán is melegszenek az Asus F8-asok. A hőmérsékletekkel kapcsolatos tesztjeinket a régebbi F8Sg-vel hajtottuk végre, ugyanis az újabb F8Va ventilátorszabályozása még nem volt végleges, állandóan fel-le kapcsolgatott. Nyugalmi állapotban, 26 fokos szobahőmérséklet mellett nem volt túl hideg a 14,1 colos gép. Miért is lett volna, hiszen diszkrét VGA dolgozott benne, háza pedig valamivel kisebb, mint a 15,4 colosaknak? Kezdetben 20 dB-en duruzsolt az Asus hűtőventilátora, és langyos levegőt fújt egeret tartó kezünkre.

Szerencsére a processzor terhelése közben alig melegedett a notebook felülete. Legmelegebb pontja 39 fokos volt, a CPU és VGA hőcsövének találkozásánál, a hűtő alatt. A processzor hőmérséklete hajtás közben azonnal 52 fokról 62-re mászott fel, ekkor 26 dB-re erősödött a ventilátor hangja, majd 30 dB-es, kissé már zavaró hang mellett sikerült tartani a 70 fokot. Sokkal kellemetlenebb volt a zajnál, hogy kezünkre ekkor már közel 60 fokos levegőt fújt a notebook, és a billentyűzet pereme melletti keret 42 fokosra melegedett.

Játék közben is kipróbáltuk az Asus F8-at, hiszen így még nagyobb fogyasztást és hőterhelést lehet elérni vele. Ekkor már a gép jobb felső része átlépte a 40 fokot, sőt a peremén nem kevesebb, mint 50 fokot mértünk, ami huzamosabb ideig érintve eléggé kellemetlen. Mindehhez 39 dB-es sivítás párosult, pedig még csak egy középkategóriás VGA-nál tartunk. Vajon hogyan melegedhet egy Radeon HD 3850 vagy GeForce 8800M...?

Értékelés

Néhány napot eltöltve az Intel új, kettes számmal illetett Centrino platformjával, az az érzésünk, hogy a reklámanyagokban olvashatókkal ellentétben nem ez volt a platform legnagyobb fejlődése, legalábbis ami a teljesítményt és fogyasztást – tehát a hordozható számítógépek két legfontosabb paraméterét – illeti. A januárihoz hasonlóan 45 nm-es architektúrára épülő, de most gyorsabb FSB-vel működő processzor méréseink szerint nem hozott gyorsulást. De miért is hozott volna, hiszen ugyanazt az architektúrát kaptuk?

Nagyszerűen megmutatkozott viszont a 800 MHz-re gyorsított DDR2 memória sebességfölénye, csak kár, hogy ez valós alkalmazásokban nagyon ritkán kamatozik, a DDR2-667 is bőven elég. Az új, 65 nm-en készülő chipkészlet a fogyasztáson sem tudott javítani, és IGP híján egyelőre még nem tudtuk megvizsgálni emlegetett 3D-s és HD videós képességeit.

Láttuk viszont a Radeon HD 3650-et, mely 3D-ben méltó ellenfele a GeForce 9500M GS-nek és a videokódolást is nagymértékben gyorsítja. Kár, hogy egy 14,1 colos notebook testében még ennek az asztali viszonylatban szerénynek mondható VGA-nak a hőtermelésével is nehezen lehet megbirkózni. Ez a tény bennünk tovább erősíti azt a nézetet, hogy a játék asztali PC-re vagy játékkonzolra, és nem notebookra való. Persze, aki együtt tud élni a meleggel, zajjal, grafikai kompromisszummal és magasabb árral, az csak nyugodtan játsszon notebookon. Kétségtelen, hogy a Radeon HD 3650 vagy a GeForce 9500M GS azért elég már ehhez.

A legnagyobbat vezeték nélküli hálózatok terén javult a Centrino platform. Az új Draft N-es modul felveszi a versenyt a legjobb konkurensekkel is. Kár, hogy a WiMAX képességeit egyelőre megfelelő hálózat híján nem tudtuk kipróbálni.

Összegezve tapasztalatainkat, úgy gondoljuk, hogy a Centrino 2 akkor lett volna eget rengető, tényleg kettes számot kiérdemlő továbbfejlesztés, ha a 45 nm-es processzorral, esetleg annak kis fogyasztású variánsaival együtt vezetik be. Nekünk azért így is tetszett, különösen az izmosabb Wi-Fi miatt. A dolgok jelenlegi állása szerint processzorban nem sok esélye van az AMD Pumájának a Centrino 2 ellen, de az integrált GPU-k képességeit még nem vizsgáltuk meg. Ott minden bizonnyal az AMD van előnyben.

Mai másik tesztalanyunk, az Asus F8-as notebookja kellemes benyomást tett ránk. Az Asus új formatervezési irányzata most is bebizonyította, amellett, hogy modern, nincs úgy eltúlozva, mint egyes konkurensei. Amerre csak jártunk a géppel, mindenhol megdicsérték külalakját, tetszett minden korosztálynak.

Külseje mellett kiváló összeszerelési minősége és nagyszerű kijelzője is elismerést érdemel, akárcsak a belé telepített nagyszerű hardver vagy a sokféle, okosan elhelyezett csatlakozó. Azért vannak hibái is, melyeknek egy része fölött el lehet siklani, de számunkra a széles peremű, mégis keskenyített kurzorgombos billentyűzet megbocsáthatatlan. Egy mobil gépbe szerettünk volna nagyobb akkumulátort, különösen úgy, hogy a 15,4 hüvelykes kijelzőseknél kisebb méret ellenére az F8-as Asus több mint két és fél kilót nyom. A VGA okozta melegedés és zaj inkább tény, mint hiba, a jobb kézre irányított szellőzés viszont elég szerencsétlen.

Míg nem tudtuk az árát, addig az Asus F8 előnyei nyerésre álltak hátrányaival szemben, de amikor kiderült, hogy a régebbi F8Sg a 2,5 GHz-es Core 2 Duo T9300 processzorral, 3 GB memóriával, 1440x900 pixeles kijelzővel, Radeon HD 3650-nel, 250 GB-os merevlemezzel, Draft N-es Wi-Fi-vel, Bluetoth-szal és egyéb kiegészítőkkel, valamint kétéves garanciával és Windows Vista Home Premium operációs rendszerrel 390 000 forintba kerül, akkor meglehetősen elszomorodtunk. Azért a gép tetszett, nagyon!

Asus F8 Intel Centrino 2 platform

rudi

Az Asus F8Va notebookot az Asus hazai képviselete, az Asus F8Sg notebookot a Ramiris Rubin Zrt. bocsátotta rendelkezésünkre.