Kívülről

A svájci illetőségű Arctic Coolingot leginkább nagyszerű videokártya-hűtőiről ismerhetjük, melyeket több neves gyártó is referenciahűtőnek választott egyedi sorozatos, tuningolt kártyáihoz. Az Alpokban nem csak grafikus rendszerekhez, hanem processzorok és teljes számítógépekhez is terveznek hűtési megoldásokat, melyekre elsősorban az egyedi, szokásostól elrugaszkodó kialakítás jellemző.

Mai tesztalanyunk, a Silentium házcsalád első – és szerintünk messze legcsinosabb – tagja a Silentium T1 is továbbviszi ezt a hagyományt. Első látásra letisztult formavilága fogott meg minket, egyediségéről csak szokatlan talpa árulkodott.

Szemből rápillantva fényes műanyag felülettel találjuk szembe magunkat, melyen cégjelzés, két stílusos nyomógomb, valamint ugyanennyi LED található. A kívülről elérhető meghajtókat egy ajtó mögé rejtették, melynek ívelt alsó pereme nagyszerűen illik az elegáns megjelenéshez.

Érdekes, hogy a fedőlemez ajtaja a szokásossal ellentétes irányba nyílik. Kioldásához elegendő egy határozott nyomás, erre elenged a finom zárszerkezet. Ehhez hasonlót TV vagy audio berendezések elején látni, de vékony fogai sérülésre érzékenyek lehetnek.

Az első nyitáskor megijedtünk, amikor az ajtót 90 foknál szélesebbre akartuk tárni, ugyanis a kezünkben maradt. Szerencsére ez az állapot nem volt végérvényesen visszafordíthatatlan, a kapu leoldható, a Silentium T1 nélküle is elegáns. Mögötte csupán két nagy és két kis meghajtónak találunk helyet, de egy átlagos gépben nincs is többre szükségünk. A szerény bővítési lehetőséget ellensúlyozandó a házikó kis helyigényű, csupán 435 milliméter magas.

Az előlapi csatlakozók a homlokzatról diszkréten oldalra kerültek, így semmiféle ajtócska vagy beszögellés nem csúfítja a házikót.

A Silencium hátsója is egyéni megjelenésű. Legfelül egymás mellett két 8 x 8 centiméteres ventilátort találunk, melyeket nem lyukacsos fémlemez, hanem elegáns, krómozott rács takar. Az alaplap fölött kialakított, nagy felületű szellőzőnyíláson nem találtunk ventilátorhelyet, ez meglepő. Még meglepőbb, hogy a tápcsatlakozó a ház aljára került. Az oldalsó panelt kézzel is kitekerhető csavarok tartják, leemelését a lemez hátuljából kialakított fül segíti.

A hátsón címke hirdeti a származást.

Oldalról szemügyre véve a házat úgy tűnik, mintha kissé előre dőlne, de ezt az illúziót az ereszkedő vonalú lábazat kelti, melynek komoly szerepe van a szellőzésben. Látható, hogy a 435 milliméteres magasságnál alig nagyobb, 450 milliméteres mélységgel bír a Silentium.

A kis házikót talpától megszabadítva és oldalára döntve meglepő látvány tárul elénk. Az még hagyján, hogy a hátulsó részen szellőzőrács van, de hogy az első rács mögött tápokra jellemző alkatrészek bújnak, az már több, mint érdekes.

A rácsok között két darab, finom gumiból készült láb található. Mivel csak egy pár lába van, a Silentium talpa nélkül nem tud rendesen megállni.

Az alsó fekete elem éppen annyival emeli meg a házat, hogy megfelelő légáramlás alakuljon ki alatta. Egyetlen hátránya, hogy nem csatlakozik stabilan a testhez, így áthelyezéskor állandóan lemarad. Kellemetlenség, hogy a talpra állítva nem tudjuk le- és felszerelni az oldallapot.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!