Próba

A tesztprogramokkal kimért számoknál sokkal érdekesebbek a valós alkalmazások – elsősorban médialejátszás – közben tapasztaltak. Ha olcsón akarjuk megúszni az operációs rendszer kérdését, akkor célszerű valamilyen Linux disztribúciót választani. Az sem baj, ha kimondottan médialejátszáshoz szabták, vagy legalább van hozzá egy ilyen célt szolgáló, úgynevezett front-end alkalmazás, mint amilyen az XBMC. Ez eredetileg az Xbox médialejátszó alkalmazása volt, de azóta szépen kinőtte magát. Elérhető Windows és OS X alá is, de fő platformja ma már a Linux, és egy speciális, merevlemezt sem igénylő változata is van. Telepítéséhez különböző platformokra részletes útmutatót kapunk.

XBMC alap kezelőfelülete - forrás: xbmc.org

Mi először a CD-re kiírható, majd egyszerű, Linux-alapú telepítővel próbálkoztunk. Ez sajnos nem hozta a Windowsban megszokott eredményt. Nem ismerte fel a DVI-ra kötött LCD monitor natív felbontását, nem tudta telepíteni a Wi-Fi adaptert és nem kínált lehetőséget távirányító használatára. Sokkal jobban jártunk, amikor Ubuntu Linuxra telepítettük fel külön front-end alkalmazásként az XBMC-t. Maradhatunk a Windowsnál is, de az tovább növeli a költségeket, viszont médialejátszás szempontjából nem nyújt semmi extrákat.

XBMC felületének további részletei - forrás: xbmc.org

A linuxos telepítés nem igényelt pilótavizsgát, de a kiegészítő hardverelemek miatt azért keresgélnünk kellett az interneten. Végeredményül egy nagyon flottul működő, a hálózati médialejátszóknál sokkal látványosabb kezelőfelületet kaptunk. Ráadásul ebből többféle létezik skinek formájában.

Ízelítő további skinekből - forrás: xbmc.org

Azt sem szabad elfeledni, hogy a médialejátszós felület mögött egy teljes funkcionalitású operációs rendszer dolgozik, amivel sokkal több lehetőségünk van, mint a hálózati lejátszókkal. Köszönhetően az NVIDIA GPU támogatásának, a HD videók nem okoztak gondot a kis HTPC-nek. Ugyanez a problémamentesség volt jellemző a feliratok, zenék és képek kezelésére is. Jó volt tudni, hogy ami éppen nem működik, ahhoz is többnyire találni megfelelő kodeket vagy lejátszót az interneten. Emellett irodai feladataink elvégzésére, internetezése, torrentezésre, sőt korlátozott mértékben még játékra is megfelelt a Zbox. Windows alatt az Unreal Tournament 3 például 1024x768 pixeles felbontásnál, maximális grafikai részletességgel 40 fps-es átlaggal futott.

Sajnos azért nem volt minden szép és jó. Míg az általános teljesítményt rendben találtuk, a masina hangjával és melegedésével egyáltalán nem voltunk elégedettek. A teljesítménytesztjeinkhez felhúzott Windows XP alatt már bekapcsolás után 61 Celsius-fokos volt a kétmagos Atom, és ez a hőmérséklet negyedórányi semmittevés alatt még 14 °C-ot emelkedett. Eközben a merevlemez kiindulási, 30 °C-os hőmérsékletről 41 °C-ig emelkedett. De legalább egy átlagos notebook nyugalmi, 20 dB körüli szintjénél nem volt hangosabb – egyelőre. Ugyanis terhelve azonnal 30 dB-re váltott, és tovább hangosodott. Az első perc végén már 80 °C-os volt a CPU, a kis dooz zajszintje pedig a meglehetősen kellemetlen, 35 dB-es értékre emelkedett. Ilyen hangosak a komoly játékos notebookok szoktak lenni. Még kellemetlenebb, hogy félórás tesztünk alatt a merevlemez 57 °C-ig melegedett. Való igaz, hogy a felhasznált 7200 rpm-es modell nem az a hűs fajta, de egy alap, 5400-as modell is minden bizonnyal elérte volna az 50 °C-ot. Pedig a kis Zotacot élére állítva használtuk, 24 °C-os szobahőmérsékletnél. Nyári kánikulában, vagy egy gyengén szellőző hi-fi szekrénybe zárva valószínűleg még jobban megizzadt volna.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!