EZ Solution

Három friss AOpen ház járt szerkesztőségünkben. A javarészt barebone rendszereiről ismert gyártóra jellemző a könnyű szerelhetőség, kellemes formaterv, jó minőség és a komponensek igényes kiválasztása. Ennek jegyében készült az EZ Solution is. A megnevezés könnyű megoldást (easy solution) sugall.

Első látásra egy letisztult formavilágú, ezüst-fekete színkombinációjú dobozkával van dolgunk. Anyaga acél, az elején műanyag borítóelem található. Az ötnegyedes meghajtók ezüstszínű ajtó mögött rejtőznek, a 3,5 hüvelykeseket, valamint az előlapi csatlakozókat pedig egy sötét lenyitható lemez takarja. Ha minden ajtót bezárunk, csak a méretes bekapcsológomb és a működést jelző kontrollámpák maradnak fedetlenül.

Sajnos az ajtó csak kilencven fokban nyílik, és zsanérja nem túl elegáns, a mágneses zárszerkezet viszont jól sikerült.

Az előlap elegáns megjelenésével kontrasztban áll az oldallapon kialakított kör alakú szellőzőrostély és a zárral kombinált nyitószerkezet. Kár, hogy nem a kör és a fogantyú alatt található fémbe vágott diszkrét méhsejtes szellőzők stílusában készültek a műanyag elemek.

Az oldallapot megfordítva látható az egyszerű zárszerkezet, mely a műanyag nyitó kis fogait blokkolja le; valószínűleg egy erélyesebb rántással eltörhető. A kör alakú lélegeztető alatt egy cső rejtőzik, mely egyenesen a processzorhoz juttatja a friss levegőt.

A házat hátulról szemlélve 9,2 centiméteres ventilátort látunk, a tápra pedig egy szabályzó került, amivel légkavarójának fordulatszáma állítható. Természetesen a regulálásba hőérzékelő is beleszól, így nem fenyeget a leégés veszélye. A tekerő egyetlen hátránya, hogy hátul nem biztos, hogy könnyen elérjük majd.

Sajnos a hét bővítőkártyahely közül csak a felső négy fölé jutott csavarmentes rögzítő. Ez nagy hiba, mert a többség szereti jó minőségű hangkártyáját a többi melegedő és elektronikus zavarokat keltő alkatrésztől jó távolra, a ház aljába tenni.

A rögzítők működése amúgy nagyszerű, végre olyan kialakításúak, hogy a magasabb nyomtatott áramköri lapra épülő videokártyákkal is rendeltetésszerűen használhatóak.

A ház belső kialakítása sallangmentes, az élek mindenhol szépen el vannak dolgozva. A meghajtókat műanyag gyorszárakkal kell a helyükre rögzíteni, ezek bepattintásához nincs szükség a túlsó oldali takarólemez eltávolításához.

A belsőbe négy ötnegyedes, továbbá két elölről elérhető és öt belső 3,5 colos meghajtóhely került, ennek megfelelően háromféle zárszerkezet van.

A merevlemezek megfelelő szellőztetéséről a ház elejébe szerelt 80 mm-es Yate Loon ventilátor gondoskodik, ugyanilyen márkájú a hátsó 92 mm-es is. Hangjukat tekintve a hátsó egyáltalán nem zavaró, de az első nagyon zajos, ami javarészt az előtte kialakított rácsozásnak és zárt előlapnak tudható be. A problémát sajnos csak a légkavaró jelentős lassításával, és ezáltal a légszállítás drasztikus csökkentésével lehetett orvosolni.

A beépített 350 wattos táp feliratozása kísértetiesen hasonlít az FSP tápoknál megismerthez. Viszonylag alacsony teljesítménye ellenére két 12 voltos ága van, melyeken 10, illetve 15 amper leadására képes. A mostanában egyre kevesebbet használt 3,3 és 5 voltos ágak 22, illetve 21 amperrel terhelhetőek. Ezek a paraméterek pontosan megegyeznek az FSP Blue Storm 350 hasonló adataival. Természetesen aktív PFC is része a felszereltségnek.

A táp hűtéséről is Yate Loon ventilátor gondoskodik, mégpedig egy 12 centiméteres, melyenk hibrid csapágyazása van, vagyis egy golyós- és egy csúszócsapágy gondoskodik a finom járásról. A szabályzót a leglassabb állásba tekerve szinte hangtalan volt a tápegység, még közepes – 200 watt körüli – terhelésnél is alig lett zajosabb.

Lássunk egy képet a belsőről is:

A kis ház ellenére a kábelek jó hosszúra sikeredtek. Az alaplapi csatlakozó alapvetően húsztűs, de van hozzá négytűs kiegészítő is; kábelét fekete hálóba csomagolták. Mivel négy nagy meghajtó van, az öt gyorsnyitós molex és a két SATA-tápcsatlakozó elegendőnek tűnik. Ezenfelül van még négytűs, 12 voltos stabilizátor, valamint PCI Express videokártyához és floppymeghajtóhoz való konnektor.

A csupán 455 milliméteres mélység első hallásra kevésnek tűnt, de ATX alaplapunk elfért, bár a merevlemez veszélyesen rálógott. Összeütközés azért nem történt, mert a kisebb meghajtók keretét kihozták a nagyok vonalába.

Az optikai meghajtó is elfért, de a hosszabb belső merevlemez-keretek csak az alaplap fölötti két helyre férnek majd be.

Főbb paraméterek:

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!